- interjú dr. Reglődi Dóra tudományos dékánhelyettessel
Mint ismeretes, a PTE ÁOK Kari Tanácsa 2018. június 14-ei ülésén dékánná választotta dr. Nyitrai Miklós professzort, aki július elsejétől tölti be ezt a pozíciót. Az új dékán az általános, diákjóléti és külkapcsolatokért felelős dékánhelyettesi feladatokra a továbbiakban is dr. Tényi Tamást, az oktatásira pedig dr. Czopf Lászlót kérte fel, míg az általa megüresedett tudományos területre dr. Reglődi Dórát választotta. Az Anatómiai Intézet igazgatóját meglepte a felkérés, de végül igent mondott rá. Időközben a FENS / Federation of European Neuroscience Societies / titkári pozíciójának betöltésére is őt választották, így bőven lesz teendője a következő években.
Schweier Rita írása
-Miért gondolkodott sokáig azon, hogy elvállalja-e a tudományos dékánhelyettesi pozíciót?
-Bevallom, váratlanul ért, hogy rám esett dékán úr választása. Nyitrai Miklós professzor szerencsére sok időt szánt arra, hogy átbeszéljük, milyen feladatok várnak rám ebben a pozícióban, és maximálisan támogat abban, hogy fokozatosan vehessem át a teendőket. A gondolkodásra azért volt szükségem, mert a jelenlegi feladataim ellátása mellett át kellett tekintenem, tudok-e valóban hatékonyan dolgozni tudományos dékánhelyettesként is, és felelősen tenni a karért.
-Pontosan milyen feladatokat jelent ez?
-Ennek a tevékenységnek vannak úgynevezett kötelező, és vannak szabadon választott elemei. Az előzőhöz tartozik a sokrétű kari pályázatok kezelése, a Szerzők Ünnepének szervezése, vagy a reprezentáció a különböző eseményeken. Emellett szeretném Nyitrai dékán úr újító kezdeményezéseit is folytatni, amik főként a kutatók motivációjára épülnek, a tudományos teljesítmény fokozása érdekében. Célom, hogy felmérjem, a különféle intézetekben miként alakult az elmúlt öt év teljesítménye. Ennek alapján látom majd, hogy hol kell jobban fejleszteni, vagy miként tudom elősegíti a kollaborációkat a klinikák és az elméleti intézetek között. Jelenleg az adatokat gyűjtöm ehhez könyvtárunk és a Dékáni Hivatal segítségével.
Vannak olyan külső pályázatok, amelyekre vagy nem is jelentkezünk, vagy alulmaradunk bennük. Ilyen például az OTKA, a Bolyai ösztöndíj, vagy a nagyobb európai pályázatok. Ezeken a területeken is fontos növelni az aktivitást, illetve segítséget nyújtani a sikerhez.
-Milyen módon motiválják a kutatókat?
-Egyrészt - és ez Nyitrai dékán úrnak köszönhetően már most is működik - a publikációk megjelenése utáni anyagi támogatással, másrészt erkölcsi megbecsüléssel, figyelemmel, amire a Szerzők Ünnepe is lehetőséget teremt. Sokszor egy oklevél és egy kézfogás is elég ahhoz, hogy az ember érezze, elismerik, számon tartják a munkáját.
-Nőként egyedül van a dékáni vezetésben. Hogyan értékeli ezt?
-Az a sztereotípia, hogy egy nő feltűnő jelenség a vezetői szerepkörben, az utóbbi években már nem annyira jellemző. Nem a neme, hanem a munkája minősíti az embert. Azt intézetvezetőként is látom, hogy a nők másképp viszonyulnak egy-egy problémához, többet foglalkoznak az emberi, lelki oldallal. Ez sok időt és energiát von el, de bizonyos esetekben fontos és hasznos. Azt gondolom, hogy az alapvetően jót tesz, ha egy csapatban többféle nézőpont találkozik. Ma már a nagyobb vállalatoknál is szorgalmazzák azt, hogy a vezetők között legyenek nők is.
-Nemrégiben megválasztották a FENS, azaz az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetsége titkárának is. Ez a pozíció azért annyira már nem ismeretlen, hisz a Magyar Idegtudományi Társaságnak is volt a titkára, majd az elnöke.
-A szövetségnek minden olyan európai ország tagja, ahol létezik Idegtudományi Társaság, és mellettük még legalább tíz olyan társaság, amely az idegtudomány valamely alterületét érinti. Jelenleg közel ötven tagot számlál, tehát átfogja Európát. A FENS vezetőségében van egy elnök, egy titkár és egy pénztáros, ők kétévente váltják egymást. A rendszerben a megválasztott két új tag mellett benne marad a korábbi elnök és titkár is, akik segítik a leendő vezetőket a betanulásban. Ez nagyon hasznos, hiszen két év múlva pontosan tudjuk majd, mi a dolgunk. Ugyanilyen szisztéma alapján működik egyébként két éve a Magyar Idegtudományi Társaság is.
Meglepett a jelölésem, bár a tavalyi, általunk Pécsett rendezett FENS Regional Meeting nagyon sikeres volt, komoly visszhanggal, és ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy rám gondoljanak.
Ennek a pozíciónak a vállalását is fontolóra vettem, de rábólintottam, mivel ez a magyar idegtudomány elismerése is. Eddig egyetlen magyar szerepelt a vezetőségben, Freund Tamás elnökként tevékenykedett benne.
-Pontosan mi a titkár dolga ebben a nagy szervezetben?
-Időszakos elfoglaltságot jelent ez, sok utazással. Mivel Brüsszelben van a központja, ott a vezetőségi üléseken, a döntéshozataloknál személyesen is meg kell jelenni, ami három-négy alkalmat jelent egy évben. A FENS-nek több alszervezete is van, ezeknek vannak különböző ösztöndíjai, utazási támogatások, konferenciák, amelyeknek a szervezésében ugyancsak részt kell venni.
-Ez az elismerés mennyiben jelenthet előnyt Magyarországnak és az idegtudományi szakterületnek?
-Biztosan lesz előnye, már csak azért is, mert jobban beleláthatok az európai folyamatokba. A FENS jelenleg is szorgalmazza, hogy az Európai Unió még több forrást adjon agykutatásra, mert az erre szánt összegek sajnos folyamatosan csökkennek. Nálunk most még a Nemzeti Agykutatási Program által a finanszírozás biztosított, azonban az európai trend egyelőre aggodalomra ad okot.
-Oktatói és kutatói munkáját mennyiben befolyásolják majd az új pozíciókkal járó elfoglaltságok?
-Jó példa van előttem, Csernus professzor, aki dékánhelyettesként is oktatott majdnem ugyanannyi óraszámban, mint korábban, és volt saját csoportja is. Emellett sok előadást is tartott, ahogyan tette ezt Nyitrai professzor is. Az oktatást én is folytatni szeretném, egyrészt azért, hogy ne felejtsem el a szakmámat, másrészt a német nyelv szinten tartása miatt, és nem utolsósorban azért, hogy a hallgatókkal kapcsolatban maradjak. A kiscsoportos foglalkozások teremtik meg az alkalmat arra, hogy a diákok feltegyék a kérdéseiket, elmondják a problémáikat, és ez a legközvetlenebb feedback az oktatásunkról. Szeretném kedvenc kurzusomat is vinni tovább, ami az anatómia határterületeiről szól. Ez nagyon fontos nekem, valójában a hobbim. Ahogyan most látom, a vizsgáztatás lesz az egyik terület, amiben nem tudok majd a korábbi intenzitással részt venni. Tartok továbbá attól, hogy a tudományos munkára sem lesz annyi időm – ami a saját kutatásainkra, illetve a kutatócsoportunkra vonatkozik -, de szerencsére van ma már egy olyan, vezető kutatókból álló csapat, amely tudja irányítani a munkacsoportokat.