Az önálló magyar honvédség felállítását 1868-ban írta elő a törvény. Mindenekelőtt tisztikarra volt szükség. A Pesten létesített Ludovika Akadémia nem győzte a képzést. A tiszthiány a század vége felé már 1000 fő körüli volt. Ezért 1897-ben a Fejérváry Géza honvédelmi miniszter által jegyzett törvény rendelkezett arról, hogy három újabb iskolát kell létrehozni. A szóba jöhető helyszínek között volt Pécs is, Sopron és Nagyvárad mellett. Az épületek tervezésével Alpár Ignácot, korának neves építészét bízták meg.
A honvéd hadapródiskola felépítésére Pécs városa a Szigeti országút mellett jelölt ki egy jelentős nagyságú, mintegy 20 holdnyi területet. A telkek árát a város és az állam közösen fizette ki, az építkezést pedig az állam finanszírozta.
A neobarokk stílusú, 3 emeletes monumentális főépület E alakú volt. 400 hallgató számára épült és 160 helyiséget foglalt magába! A földszinten kaptak helyet az ebédlők és a tanulók szórakozását szolgáló helyiségek, mint pl. a tánc- és énekterem, a biliárd szoba, a társalgó, és az olvasószoba, míg a bejárat és lépcsőház mögötti részen tornatermet, vívó- és céllövőtermeket alakítottak ki. Az első emelten voltak a tantermek, míg a második és harmadik emeleten a hatalmas, 20-30 ágyas hálótermeket, a dísztermet és a kápolnát helyezték el.
A főépület jobb oldalán felépítettek még egy lakóépületet a tisztek és családjaik számára, bal oldalán pedig egy legénységi- és egy melléképületet is, mely utóbbiban mosókonyha, raktárak és a fogda voltak.
A hatalmas építkezés 1897 őszén kezdődött és fővállalkozója ugyan budapesti volt, de alvállalkozóként sok pécsi iparos is jelentős munkát kapott. A nagyságrendet jól szemlélteti, hogy 4 millió téglára volt szükség és gyakran 1000 munkás is dolgozott a területen. Az épületegyüttes egy év alatt, 1898. augusztusára készült el.
A pécsi M. kir. honvéd hadapródiskolának huszonegy éves fennállása alatt egymást követően hat parancsnoka volt, akiknek neve nem merülhet a feledés homályába a mai olvasók előtt sem. Ők: Sorsich Béla őrnagy, majd alezredes (1898–1903), lovag Sypnievszky György százados (1903–1905), Nónay Dezső őrnagy, később alezredes, ezredes (1905–1911), Csermák Mihály őrnagy, majd alezredes (1911–1914), Petrás Miklós alezredes (1914–1917), Riffl Sándor őrnagy, utóbb alezredes (1917–1919).
A Honvéd Hadapródiskolát 1918-ban az ország nyugati részébe telepítették át és csak 1922-ben, a szerb megszállás után költözhetett vissza Pécsre. Neve a mindenkori nemzetközi politikai és háborús viszonyoktól függően gyakran változott. Így 1922-től Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet néven működhetett tovább. 1936-tól pedig Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Reáliskolai Nevelőintézetnek, majd 1942-től Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Gyalogsági Hadapródiskolának nevezték. 1944 végén Sopronba helyezték át. 1945-től ismét Pécsett működött, de már mint Dózsa tisztképző iskola. 1956-ban az épületeket és a hozzá tartozó területet a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek (POTE) adták át. Előbb az északi részen a 400 ágyas klinika épült fel, majd 1965-ben kezdték meg Borosnyai Pál tervei alapján a meglévő épületek átalakítását a POTE elméleti intézetei számára. A korabeli viszonyok jellemzésére érdemes megemlíteni, hogy míg a XIX. sz. végén egy év alatt felépítették a Hadapródiskolát, addig a XX. sz. közepén az átépítés öt évet vett igénybe! A korábbi szép, neobarokk főépületet lapos tetős, téglalap alaprajzú, 126x55 m nagyságú, „modern” épületté változtatták, melynek egyhangúságát csak a déli homlokzaton, a tanácsteremnek megfelelően előugró, pirogránittal díszített rész töri meg. A téglalap közepén helyezték el az 1000 fős aulát, két végén pedig a 2-2, egyenként 210 férőhelyes tantermet. 1970. novemberében adták át az egykori, immáron kívül-belül átalakított Hadapródiskola épületét, amely ettől kezdve a POTE, majd 2000-től a PTE Orvostudományi Karának elméleti tömbjeként működik napjainkban is a Szigeti út 12. szám alatt.
Irodalom: Pilkhoffer Mónika: A honvéd hadapródiskola épülete. Pécsi Szemle 2004. 7. évf. 2. szám, 32-40.