Cholnoky László (1899-1967)

1917. március 17-én vonult be katonának és 1918. október 31-ig az orosz, majd az olasz fronton harcolt. Harctéri szolgálataiért első és második osztályú ezüst, valamint bronz vitézségi éremmel tüntették ki. 1920 őszén iratkozott be a budapesti egyetem gyógyszerész karára. Miután összes vizsgáit kitűnő eredménnyel tette le, 1922 júniusában gyógyszerészmester lett. Doktori értekezését Szerves vegyületek jódtartalmának meghatározás címmel írta. 1924 júniusában avatták gyógyszerész doktorrá.
1924 szeptemberében az Erzsébet egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait és 1929 februárjában avatták bölcsészdoktorrá. Ezekben az években az egyetem kémiai intézetében dolgozott tanársegédként. 1934-ben az Erzsébet egyetem orvosi kara A természetes szerves vegyületek biokémiája tárgykörből magántanárrá habilitálta.
1938-ban (Zechmeister professzorral) német nyelven írt monográfiája a Springer Kiadónál Bécsben jelent meg (majd 1943-ban ugyanezt a könyvet a Chapman és Hall londoni könyvkiadó angolra fordította: Principles and Practice of Chromatography címen).
1946. február 18-án lett egyetemi nyilvános rendkívüli tanár, majd 1948. január 12-én nyilvános rendes tanár. 1952-ben a TMB a kémiai tudományok doktorává nyilvánította. 1956/57. tanévben az egyetemi rektori jogú dékánhelyettese, 1957 és 1961 között pedig rektorhelyettese. 1959-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1960-ban az MTA levelező tagjává választották.
1964 és 1967 között az egyetem rektora.