Heim Pál (1875-1929)

Az egyetemet Lausanneban kezdte, de a magyar fővárosban fejezte be, s itt szerzett orvosdoktori oklevelet 1897-ben. Hamarosan Boroszlóba (Bresslau) ment, ahol korának legjelentősebb gyermekgyógyásza, Czerny mellett dolgozott. Innen Lausanneba, majd a Pasteur Intézetbe került. Pestre visszatérve az Irgalmasrend budai kórházában dolgozott. 1907-ben lett magántanár A gyermekkori betegségek semiotikája dolgozatával. Általános haematológia c. könyve 1908-ban Budapesten jelent meg. 1914. augusztus 2-án bevonul mint zászlóaljorvos. 1916 januárjában Budapestre került mint a főváros csecsemőkórházának főorvosa, két évvel később pedig az anya- és csecsemővédelem országos biztosa.
1918. április 3-án a pozsonyi Erzsébet egyetem nyilvános rendes tanárának nevezik ki. Heim professzor azonnal hozzálát az egyetem gyermekklinikájának megszervezéséhez. Amire a munka ténylegesen megkezdődhetne, az egyetemnek menekülni kell. Budapestre kerül, ahol az egyetem elhelyezésében döntő szerepet játszik. A csecsemővédelem fontosságáról c. műve ekkor jelenik meg. Az 1921/22. tanévben az egyetem rektorává választják. Székfoglalóját Az anya és csecsemő biológiai kapcsolata a magzat megszületése után címmel tartja. Mint rektor megalakítja az egyetem baráti egyesületét, amelynek Apponyi Alberttal társelnöke. Követi az egyetemet Pécsre s újból megkezdheti az építkezést. Ekkor jelent meg A gyermekek táplálkozása c. műve (Bp., 1926.). Nagyon sokat publikált magyar és német gyermekgyógyászati folyóiratokban. Sok magyar és német tudományos és orvosi társaság tagja. 1929 őszén a Pázmány egyetem meghívta a gyermekklinika élére.
Tüdőgyulladásban halt meg.