Ángyán János (1886-1969)

A budapesti egyetem orvosi karán 1908. szeptember 26-án kapta meg diplomáját. 1909-ben pár hónapos tanulmányúton volt Berlinben Grawitz professzor mellett. Az 1911/12-es tanévben Berlin, Düsseldorf, Strassburg, Párizs és London jelzik tanulmányútjait.Több írást publikál külföldön németül, majd az 1914-ben megjelent Jendrassik: Belorvostan c. könyvben hat fejezetet írt.
1914. július 31-én a keleti frontra kerül. 1916-ban higiénikus, majd a járványkórház parancsnok főorvosaként megszervezte a fertőző osztályt is. 1918-ban került vissza a fővárosba mint helyőrségi főorvos. A háború alatt több kitüntetést kap. 1919-ben A vérkeringési szervek megbetegedései tárgykörből a budapesti orvosi karon magántanári képesítést szerez. Az 1921-ben megjelent Jendrassik-szerkesztette Belorvostani diagnosztika hét fejezetét Ángyán írja.
1923. augusztus 25-én nevezték ki Pécsre egyetemi nyilvános rendes tanárnak. A belorvostan tankönyve (Bp., 1923.) című kétkötetes munka egyik társszerzője. Az 1920-as évek közepén sokat publikál magyar és német nyelvű folyóiratokban, de sok népszerű cikket is ír újságokba. Az 1925/26. tanévben az orvosi kar dékánja, a klinikai bizottság elnöke. 1943/44-ben az Erzsébet tudományegyetem rektora. A háború után változatlan aktivitással gyógyított és oktatott, sőt 1947/48- és 1948/49-ben az orvoskar prodékánja.
72 szemeszteren át volt a pécsi belklinika igazgatója.