Mansfeld Géza (1882-1950)

A budapesti orvosi karon avatták doktorrá 1905-ben. A gyógyszertani intézet oktatójaként 3 évet tölt Bécsben, Berlinben és Londonban. 1910-ben magántanárrá habilitálják a budapesti egyetem orvosi karán (ez a disszertációja A kísérleti gyógyszertan címet viseli, de két évvel korábban Vámossyval és Fenyvessyvel együtt írt munkája, a Gyógyszertan első kiadása már megjelent). 1911-ben Korányi-, 1913-ban Balassa-díjjal tüntetik ki. 1910-ben Egerben két munkája is megjelenik: A szív mozgási acceleratiojának oka és a Narkózis és oxigénhiány. 1914-ben bevonult. Két évig csapatszolgálatot teljesített, majd később az Isonzo-hadsereg egyik tábori laboratóriumát vezette. Távolléte alatt, 1915-ben rendkívüli tanári címet kap.
1918. április 3-án az Erzsébet egyetem rendes tanárává nevezik ki. Az 1930/31. tanévben az orvosi kar dékánja. Rendkívül sokat publikált, általában németül, pl. egykori tanársegédével, A. von Szent-Györgyivel: Untersuchungen über die Ursache des Herzschaleges címmel. De volt közös publikációja Otto Loewi professzorral és sok más tudóssal. Az 1934/35. tanévben az egyetem rektora. 1944 márciusában a németek letartóztatták. Különböző táborok után Auschwitzba vitték. 1945 júniusában tért vissza, átvette a gyógyszertani tanszék irányítását, de a kórtan vezetését már nem vállalta. A kar az 1945/46. tanévben felruházta a dékáni tisztséggel. Közben Svájcba ment pihenni, ahonnan csak 1946 szeptemberében tért vissza. 1946-ban lett az MTA levelező tagja. Az 1946/47. tanévben nevezték ki a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem orvosi karának gyógyszertani tanszékére.