Szentágothai János (1912-1994)

1930-ban iratkozott be a Pázmány egyetem orvosi karára, ahol már az első félév után Lenhossék anatómiai intézetébe került, s 1934-ben Szövettani és kísérletes vizsgálatok az arcidegen c. pályamunkáját Lenhossék felolvasta az akadémián. Még hallgatóként írta első közleményét a vegetatív alapfonatról német nyelven. Ugyanezen évben franciául is publikált, de csaknem minden írása német nyelven jelent meg. 1936-ban szerezte meg diplomáját. Schimert János 1940-ben nevét Szentágothaira változtatta. 1940-ben lett adjunktus és magántanár. Az 1939/40. tanévet Bázelben töltötte. 1940 októberében a nagyváradi hadikórházba vonult be. 1945-ben amerikai fogságba került, ahol rábízták egy katonai kórház vezetését. 1945 nyarán Entz Béla dékán őt hívta meg az anatómia élére.
1946 márciusában magántanárként vette át az intézet vezetését, s 1947. február 28-án lett rendkívüli tanár. 1946-tól Szentágothai részt vesz a Kiss-Szentágothai anatómiai atlasz ábráinak készítésében. 1948-ban az MTA levelező tagjává választotta. 1950-ben Kossuth-díjat kapott. A Kossuth-díjas akadémikust az Erzsébet egyetem három alkalommal terjesztette fel egyetemi nyilvános rendes tanárnak, de a kormány mindannyiszor elutasította a kinevezést.
1951. szeptember 15-én lett egyetemi tanár. Német nyelvű monográfiája 1952-ben jelent meg. Közben kiadásra érett Az ember anatómiájának atlasza (Kiss Ferenccel), amely a későbbiekben 82 kiadást ért meg és 32 nyelven jelent meg. 1963-ban a budapesti orvosegyetem anatómiai intézetébe nevezték ki. Újabb monográfiája: The Cerebellum as a Neuronal Machine (1967). 1967-ben lett az MTA rendes tagja. 1971-ben jelent meg Funkcionális anatómia c. műve. 1973 és 1976 között pedig az MTA alelnöke. 1975-ben jelent meg: Conceptual Models of Neural Organization (MIT Press). 1976-ban ment nyugdíjba, mint intézet-vezető, bár továbbra is tartott magyar, német és angol nyelvű előadásokat az egyetemen. 1976-ban lett az MTA megbízott elnöke, 1977 és 1985 között pedig elnöke. 18 külföldi akadémia tagja volt. Sok egyetem díszdoktora, köztük az oxfordi egyetemé is.