Lissák Kálmán (1908-1982)

A budapesti egyetem orvosi karán 1930-ban nyert diplomát. Három évig az orvosi kar kórtani intézetében dolgozott, s amikor Went Istvánt professzornak nevezték ki a debreceni Magyar Királyi Tisza István tudományegyetemre, követte mesterét. Magántanári habilitációját az Élettani és kórtani kísérleti módszerek c. tárgykörben szerezte 1937-ben.
Különféle ösztöndíjakkal 4 évet töltött külföldön (Grác, itt a Nobel-díjas Loewinél tanult, a Harvardon Cannonnál). Az 1930-as évek végén két, nemzetközileg is figyelemreméltó felfedezés volt mögötte: az egyikben kimutatta az idegszövetekben az adrenalint, a másik pedig egy gátló hatású idegi faktor felismerése-felfedezése volt.
A kormányzó a 35 éves kutatót 1943. február 17-én nevezte ki az Erzsébet tudományegyetem orvosi karára egyetemi nyilvános rendkívüli tanárnak, aki ekkor már a Magyar Élettani Társaság elnöke volt és tagja volt a Deutsche Pharmakologische Gesellschaftnak. Főleg angol nyelven publikált, de sok magyar és néhány német nyelvű közleménye is megjelent (számuk meghaladja az ötszázat). Mellettük több tankönyve és monográfiája is van.
A köztársasági elnök 1946. június közepén nevezte ki egyetemi nyilvános rendes tanárnak. Az 1946/47-es tanévben az orvosi kar dékánja. 1948-ban az MTA levelező tagja. Az egyetem rektora az 1947/48. és az 1948/49-es tanévekben. Az orvosi kar utolsó dékánja 1950/51-ben. 1954-ben Kossuth-díjat kapott. 1956-ban az MTA rendes tagja. Rektori jogú dékán az 1956/57. tanévben. 1957 elején a kormány megfosztja rektori címétől „ellenforradalmi magatartása miatt”. Élettani gyakorlatok és bemutatások c. tankönyve sok kiadást ért meg.