Dékáni Hivatal

Hírek

„Az apró figyelmességek hozzájárulnak megbecsülésünk kifejezéséhez és közösségünk építéséhez is”

2019. február 14, csütörtök

- tanévközi értékelés dr. Nyitrai Miklóssal, karunk dékánjával

Lezárult a 2018-19-es tanév első fele, jó ütemben haladnak a Modern Városok Program keretében zajló fejlesztések, számos vezetői elképzelés körvonalazódott, és több érdekes, új kezdeményezés is történt - összegeztük az elmúlt hónapok történéseit, egyben előrevetítettük a közeljövő feladatait is karunk dékánjával, dr. Nyitrai Miklóssal.

 

Schweier Rita írása

 

- Kezdjük a beruházásokkal. Az új oktatási létesítmény látványosan épül. Olyan ütemben, ahogyan a tervekben szerepel?

- A szakemberek azt mondják, hogy igen, de azt a laikus is látja, hogy az épületelemek sorra magasodnak. Az első szintet elkezdték befedni, és alakul a második szint is. A kivitelező és az egyetemi szakemberek szerint is időben vagyunk, és tarthatónak látszik a 2020. májusi határidő.

- Az új fogászati épülettömbről mit lehet tudni?

- Mivel a várható költségek magasabbra rúgnak, mint a pályázat beadásakor, ezért ennél a beruházásnál először a szervezésben kellett megoldanunk néhány dolgot. Ez egy EFOP-pályázatból megvalósuló létesítmény, és a keret bővítése úgy tűnik, hogy egyetemi összefogással megvalósul. Most áll a kivitelezés közbeszerzés alatt, és amint ezt valaki elnyeri, indulhat a munka. Hasonló a helyzet az állatházzal is, ahova ugyancsak forrásbevonásra volt szükség a társkarok, a kancellária és a rektori apparátus segítségével. Az is a közbeszerzés fázisa felé közeledik.

- Belső átalakulások is zajlottak az elmúlt hónapokban a Szigeti úti elméleti tömbben. Sikerült már átláthatóvá tenni a működést a munkatársak és a hallgatók számára?

- Ehhez azért még idő kell. Ezek az átalakulások kisebb léptékűek voltak, néhány egységet újítottunk fel és helyeztünk át. Jelenleg egy tervezési fázisban vagyunk, amikor az építészekkel és a műszaki szakemberekkel átgondoljuk, milyennek szeretnénk látni néhány év múlva a campusunkat. Ez nemcsak a főépületünket érinti, hanem a Honvéd utca 1-es és 3-as épületeket is. Itt található a Magatartástudományi Intézet, illetve a Központi Elektronmikroszkópos Laboratórium, valamint a Klinikai Központ Gyógyszertára, és az Élettani Intézet egyik részlege. Ezek mellett a felújítási tervekben szerepel a Biokémiai és a Biofizikai Intézet, továbbá a sokak által Gádorosként említett épület, azaz a régi menzáé, ami a Janus Pannonius Klinikai Tömb szomszédságában helyezkedik el, és benne van a Nővérszálló is. Összességében ez több mint 40 ezer négyzetméter. Úgy gondolom, hogy szakmai segítséggel sikerült egy látható logika mentén újragondolni ezek jövőjét. Egyelőre csak vázlataink vannak ezekkel az épületekkel kapcsolatosan. Ahhoz, hogy kormányzati, befektetői támogatást kapjunk, a terveket műszakilag tovább kell pontosítanunk, és csak ezután tudjuk kikalkulálni a költségvonzatot. A kancellária munkatársai segítenek abban, hogy a megfelelő szakemberrel szerződést köthessünk, aki majd a műszaki paramétereket megadja, és a látványterveket elkészíti. A bekerülési költség az előzetes becslések szerint 45 milliárd forint, és hat-hét év lehet a kivitelezési idő, ha minden a pontos ütemezés szerint halad. Ennek megvalósítása tehát túlmutat a dékáni ciklusomon, de azt gondolom, hogy tervezni nemcsak arra az időre kell, amíg épp itt ülünk. Fontos a jövőre nézve is megalkotnunk az egységes koncepciót, a közös arculatot.

- Sikerült felállítania a teljes dékáni tanácsadó csapatot?

- Az a stáb felállt, ami a jelenlegi működéshez optimális, de a csapat nem teljes, hisz újabb feladatok, projektek jönnek, amikhez szükség van új vezetőkre. Legfőbb támogatóim a dékánhelyettesek: dr. Reglődi Dóra, dr. Czopf László és dr. Tényi Tamás. Dr. Csernus Valér professzor az elmúlt sok-sok évben komoly oktatói tapasztalatot halmozott fel, amit kamatoztatnunk kell, ezért ő dr. Czopf László munkáját segíti. Dr. Dóczi Tamás és dr. Tóth Kálmán professzorok a klinikai oktatás fejlesztésével kapcsolatosan segítik a munkámat, dr. Bogner Péter a stratégiai ügyeinket intézi, például azt, hogy létrehozhassunk egy külön csoportot a rendezvényeink szervezéséhez. Dékáni tanácsadói rangra emeltem a német és az angol idegen nyelvi programunk vezetőit is, dr. Gallyas Ferencet és dr. Than Pétert. A graduális képzés mellett fontos területünk a szak-és továbbképzés is, amivel kapcsolatban dr. Ertl Tibor a dékáni tanácsadóm. 2019 januárjától  dr. Füzesi Zsuzsanna is csatlakozott a dékáni tanácsadói csapathoz, az ő feladata - ahogyan ez eddig is volt - a hallgatói és dolgozói visszajelzések, elégedettség felmérése és az ezzel kapcsolatos feladatok megtervezése.

- A legutóbbi beszélgetésünkkor fontosnak tartotta egy ösztönzőrendszer kidolgozását a fiatal kutatók, PhD-hallgatók itt tartására, egyben az itt dolgozók megbecsülésének kifejezésére. Ennek számos elemét sikerült is kidolgozniuk.

- Egy ilyen ösztönzőrendszert azt gondolom, hogy kétféleképpen lehet létrehozni. Az egyik az, ha valaki leül, egyszeriben megálmodja, majd bevezeti, a másik pedig az, ha lépésről lépésre halad ebben előre. Én nem tudom egyből megálmodni, ezért a második megoldást léptettem életbe. Az ösztönzőrendszer néhány elemét szeretném közzé is tenni, létrehoztunk ezért egy dékáni üzenőfalat, ami havonta két-három kisebb hírt tartalmaz.

Egyike ezeknek az, ami egy arany pecsétgyűrűről ad információt, amit megterveztettünk, és már el is készült. Ezt azok a hallgatók kapják - természetesen női és férfi változat is létezik -, akik summa cum laude végeznek.

A másik kiválósági gondolat azzal kapcsolatos, hogy ha nálunk valaki egyetemi docens lesz, akkor a kézfogás mellett egy apró ajándékkal is kedveskedjünk neki. Jelenleg tárgyalásban vagyok az egyetlen magyar óragyártóval, ugyanis egy olyan órát tervezünk számukra, aminek a lapja sötétkék, ráírják, hogy „Quinqueecclesiensis”, alul szerepel a logónk, a hátlapon az alkalom és az évszám, az oldalán pedig az ajándékozott neve.

Ugyanígy tervezzük megajándékozni az újonnan kinevezett egyetemi tanárokat, ezen koncepció még kidolgozás alatt van.

A klinikaigazgatók és az egyetemi tanárok egy részének már sikerült átadnunk az ajándékunkat: a férfiak három különböző színű nyakkendőt kapnak a kar logójával, a hölgyek pedig pamutsálat, ami ugyancsak elérhető lesz három színben. Ezek apróságok, de azt hiszem, nagyban hozzájárulnak közösségünk építéséhez.

Mindezeken felül kiválasztásra került a 2018-as év kari bora, egy Grádus Cuvée, amit az egyetemi tanáraink és a docenseink az újévi koccintás alkalmával vehettek át.

A belső pályázati rendszerünket Reglődi dékánhelyettes asszony áttekintette, ezt tovább bővítjük és egyszerűsítjük. Ezt minden hallgatónak és oktatónak érdemes megnéznie, mert ebben már több, mint tíz lehetőség van. Ha a költségvetés oldaláról közelítjük, akkor négy éve erre 90 millió forintot költöttünk, tavaly pedig már 360 milliót. Úgy tűnik, hogy megvalósul az a korábban vázolt elképzelés, ami szerint egy ilyen méretű kar körülbelül 500 millió forintot költsön belső pályázatokra.

Van egy szép egészségprogramunk is, aminek több eleme létezik már, de ebben is fontolva haladunk előre. Arra már felfigyelhettek, hogy volt egy gyümölcsnapunk, amikor a munkatársaknak és a hallgatóknak gyümölcsöt osztogattunk. Ezt minden hónap első hétfőjére tervezzük, próbaképpen. Ha sokaknak tetszik, akkor gyakoribbá is tehetjük, ha pedig nem, akkor elhagyjuk. Emellett dr. Kiss István professzor vezetésével egy külön csoport foglalkozik azzal, mik legyenek a következő lépések ebben az irányban.

- A tanulmányi ösztöndíjrendszer átgondolásával is a kiválóságot célozzák meg.

- Ennek elemeit már sikerült végigbeszélnem a kollégáimmal, valamint a kari és az egyetemi hallgatói önkormányzati képviselőkkel is. Az a cél, hogy a hallgatók egy reális és korrekt versenyben vegyenek részt, ezért a kiválóság megállapításakor évfolyamonként vesszük figyelembe az eredményeket, és évfolyamonként fogjuk rangsorolni a hallgatókat.

Mindemellett szeretném, ha a diákoknak több idejük lenne. Ez most furcsán hangozhat, de mégsem az. Dr. Wittmann István professzor dékáni pályázatában volt egy fontos elem, ami rámutatott arra, hogy próbáljuk meg csökkenteni a hallgatói terheket, ahol lehet. Ezen - vele egyeztetve - elkezdtünk dolgozni. Megnéztük, miért van az, hogy sok tantárgyat felvesznek a diákjaink. Egyik oka az, hogy szeretnék, ha jobb lenne a tanulmányi átlaguk, mert ennek alapján kapják az ösztöndíjat, azonban olyan kurzusok is szerepelnek a listáikon, amelyek néha egyáltalán nem is érdeklik őket, csak szereznek belőlük egy-egy ötöst, ami javít az átlagukon. Ez azonban mesterséges és egészségtelen módja a kurzusok felvételének, ezért úgy tervezzük, hogy mostantól a tanulmányi ösztöndíj átlagában ne teljes súllyal vegyenek részt az elektív és a fakultatív tantárgyak. Ezek az átlag számításakor kapnak egy nullánál nagyobb, de egynél kisebb szorzó faktort. A diákok konstruktívak voltak ebben a kérdésben, értették, mi a szándékom, így most kipróbáljuk.

Azt is szeretném, ha a kar a saját bevételeinek a terhére létrehozna egy kiválósági extra ösztöndíjat is, amiből a legjobb öt vagy tíz százaléka a hallgatóknak részesülhetne. Ez számukra plusz húsz-huszonötezer forintot jelentene havonta. Ezzel a szimbolikus gesztussal ugyancsak a kimagasló eredményt elértek megbecsülését hangsúlyoznánk. Amint megtaláljuk a rendszerhez illeszthető költségvetési lábat, bevezetjük ezt is.

- A Dékáni kávészünet nevű rendezvényen – ami nem más, mint egy fogadóóra, és havonta egy alkalmat jelent – mindig sok észrevétel, javaslat, kérés fogalmazódik meg a hallgatók részéről. Ezekből mit tervez megvalósítani a közeljövőben?

- Az egyik fontos kérés a könyvtár nyitva tartásával volt kapcsolatos. A diákok ugyan azt szerették volna, ha „örökké” rendelkezésükre áll, ám azért ezt kicsit sokallottam. Végül úgy döntöttünk - hála Gracza Tündének és csapatának -, hogy a vizsgaidőszakban a 24 órából 23-ban a könyvtár bizonyos részeiben elérhetőek lesznek. Egy hasonló kérés a büfé hosszabbított nyitva tartásával volt kapcsolatos, ami ugyancsak megoldható.

Az idegen nyelvi képzés kapcsán is született egy érdekes felvetés, miszerint szeretnének a diákok nyelveket tanulni, ilyen a spanyol vagy francia. Dr. Warta Vilmos segítségével készült egy felmérés arról, hányan, milyen nyelvekben gondolkodnak, és mostanra minden készen áll arra, hogy elindulhassanak a kurzusok. Gondolkodtunk azon, hogy milyen pénzügyi konstrukció lenne alkalmas arra, hogy ha ravasz módon is, de ingyen juthassanak ehhez a tudáshoz a fiatalok. Azt eszeltük ki, hogy egy jelképes összeget, ötezer forintot kell előre fizetniük, amit visszakapnak, ha sikeresen elvégzik a kurzust. A ténylegesen tanulni vágyóknak tehát ingyenessé tettük ezt, ugyanakkor kizártuk azokat, akik csak az ingyenesség miatt jönnének, felborítva ezzel a rendszert.

- Ezen a találkozón derült fény arra is, hogy a lányok is szeretnének vízilabdázni.

- A lányok felálltak és azt kérdezték, hogy miért nincs női vízilabda csapata is a karnak. Akkor, bevallom, készületlenül ért a kérdés, de még aznap este rábólintott az ötletre a pécsi OB1-es vízilabda csapat edzője, Lukács Gergő. Azóta – átbeszélve a részleteket – van már edzőjük is. Összesen 24 lány jelentkezett, többen jöttek más karokról is. A lányom, Bogi is köztük van, aki TTK-s hallgató. Ő szokta mesélni, hogy milyen jók az edzések, és remek a hangulat is. Az az elképzelésünk, hogy nyárig meglátjuk, hogyan tudnak működni, megfelelőek-e a körülmények, és a látványos lelkesedés kitartó lesz-e. Eddig mindenesetre biztató, amit tapasztalunk.

- Ez a kezdeményezés is szervesen illeszkedik a kar koncepciójába, ami a sportosságra és a közösségépítésre fókuszál.

- Igen. Azt gondolom, hogy a művészetek és a sport ideális eszközei egy közösség formálódásának, és ezt minden módon igyekszünk támogatni.

- Az összetartás és az összetartozás jelképe a most létrehozott Emeritus Professzori Klub is.

- Ennek az a célja, hogy a professzor urakban és hölgyekben összegyűlt tapasztalat - akár egy adott kérdésben, akár általánosságban a kar kapcsán - eljusson a dékáni vezetéshez. Dr. Fischer Emil professzor vállalta ennek a klubnak a vezetését, amiért hálás vagyok neki. Úgy tervezem, hogy évente egy-két alkalommal találkozunk egy közös ebéd vagy vacsora közben, és megbeszéljük mindazt, ami a kar életével, fejlődésével kapcsolatos. Fontosnak tartottam azt is, hogy azokat is meg tudjam időről időre kérdezni a dolgainkról, akik korábban karunk dékánjai voltak, ezért megalakult dr. Bauer Miklós professzor vezetésével a Dékán Emeritusok Tanácsadó Testülete is. Velük is kötetlen körülmények között - egy-egy üveg bor társaságában -, évente kétszer találkozom, amikor egyeztethetjük meglátásainkat.

- Foglalkoznak-e az egyetemi és a kari rangsorok kérdésével?

- Igen. Tudom, hogy vannak, akik csak legyintenek ezekre, de nekünk fontosak. Egyfelől megvan a maguk lényeges marketing szerepe, nem mindegy például az, hogy a majdnem száz országban lakó és tervezgető jövendőbeli diákjaink mit látnak ezekben. Másfelől a rangsorok nagyon fontos visszajelzéseket is adnak arról, hol kell még fejlődnünk. A vonatkozó problémák elemzését és a feladatok koordinálását dr. Csernus Valér professzor vezetésével végezzük.

- Új kezdeményezés a POTEPédia elindítása is.

- A Wikipédia rendszerét, szerkezetét alapul véve azt szeretnénk, ha az összes kötelező tantárgyunk tananyaga megjelenne, hálózatba építve, feedback lehetőséggel, kérdésekkel, színes, digitális kiegészítéssel. Ezt Czopf dékánhelyettes úr vezetésével és Kresák Gergő menedzselésével indítottuk útjára, és örömünkre több mint harminc tantárgy felelőse jelezte, hogy szívesen venne benne részt. Remélem, hogy a nyárra lesz ebből egy olyan megmutatható, digitális platform, amelyre a diákok és a tanárok is úgy tekinthetnek, mint jó tananyagforrásra.

- Az elmúlt néhány hónap tapasztalatának birtokában, figyelve a környezete visszajelzéseit is, állíthatom, hogy Ön egy hihetetlenül aktív, agilis, naprakész, figyelmes dékán, aki feltehetően jól érzi magát a székében.

- Ha így van, akkor ez azért lehet így, mert rendkívül izgalmas ez a pozíció, és naponta sok, szép feladat adódik. Vannak persze nem annyira szépek is, de azok csomagban érkeznek a szépekkel, így elbújnak. Nagyon sokat jelent az, hogy remek a csapat. Ebbe a kertésztől az emeritus professzorig mindenki beletartozik, és öröm velük a munka. Szerencsére vannak kihívások, sosem ülünk tétlenül, és ennek örülök. Minden este elfáradok, de ez szerintem minden munkakörrel így van, ha az ember szívvel-lélekkel végzi a dolgát. Az időbeosztásomra azért továbbra is ügyelek, félévente tartok egy kis pihenőt a családdal, hogy tudják a gyerekeim, van apjuk is. A sportot sem felejtettem el, a tollast és a vízilabdát minden héten beiktatom az életembe.