Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet

Elérhetőségek

intézetigazgató: Dr. Reuter Gábor, egyetemi docens
Cím: 7624 Pécs, Szigeti út 12. (földszint)
Telefon: +36-72/536-251
E-mail:

A Kar évente a legjobban oktató 3-3 intézetnek és klinikának, az elméleti illetve klinikai tantárgyak legjobb előadójának, valamint a legjobb gyakorlatvezetőknek ítéli oda a díjat a végzős hallgatók szavazása alapján.

A dékán saját jogán illetve a Klinikai Központ főigazgatójának javaslatára évente egy alkalommal 3 elméleti intézetet és 3 klinikát részesít az év kiválóan teljesítő intézete/klinikája díjban.

Titkárság: 72/536-251, 36251

Bakteriológiai és Kórházhigiénés Laboratórium: 31665 (ügyeleti telefonszám: 06-30/298-87-64)

Virológiai Laboratórium: 31903

Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet (korábban - 1951-1995 - Mikrobiológiai Intézet)

A Mikrobiológiai Intézet hivatalos megalapításának éve 1951. Korábban a mikrobiológia oktatása, kutatása és a klinikai mikrobiológiai tevékenység (utóbbi a Tisztiorvosi Szolgálat állomásaként) a Közegészségtani Intézetben a Pozsonyi Egyetemről áttelepült Fenyvessy Béla, majd 1946-tól Rauss Károly professzorok vezetésével történt. Rauss professzor elsődleges mikrobiológiai érdeklődése révén kezdeményezte, hogy a pécsi egyetemen is önálló mikrobiológiai intézet alakuljon. Törekvéseit már öt év múlva siker koronázta, 1951-ben alapító intézetvezetője lehetett az újonnan megszervezett Mikrobiológiai Intézetnek. Pécsi oktatói, kutatói és diagnosztikai munkája iskolateremtő volt. A Rauss iskola eredményeit fémjelzi a bélbaktériumok rendszertanára, antigénszerkezeti sajátságaira, virulencia tulajdonságaik meghatározására vonatkozó nagyszámú tudományos közlemény, valamint az enterális fertőzések megelőzését célzó vakcinák kifejlesztésére irányuló szisztematikus kutatómunka. A kutatómunka ekkori fő irányvonalai a következők voltak (zárójelben a vezető munkatársak): a Proteus (Morganella) morganii antigén tulajdonságainak elemzése (Vörös S.) a bacilláris vérhas (Kétyi I. Kontrohr T., Szendrei L.), a hastífusz (Vertényi A.) az enterális Escherichia coli fertőzések (Újváry Gy., Kétyi I., Szendrei L.) valamint a Staphylococcus aureus-ra (Angyal T.), Salmonella és Listeria fajokra (Ralovich B.) irányuló vizsgálatok. Két emblematikus tanítványt kell még megemlíteni a korai időszakból: Nógrády György a bélbaktériumok egy polytrop táptalaját dr. Rodler Miklós közreműködésével fejlesztette ki, Rédey Barnabást pedig számos kórokozó fajt elsőként izolált Magyarországon. A bakteriológiai munka irányítása mellett lehetőséget teremtett a virológiai profil működtetésére. Az innen kikerülő munkák közül a Központi Laboratóriummal (Hankovszky O. és Hideg K.) közösen publikált, az antivirális hatású vegyületekre vonatkozó Nature cikk (Pácsa S.) emelkedik ki. Rauss professzor munkásságának állami és szakmai elismerését a Kossuth-díj és Akadémiai Díj elnyerése valamint a német Leopoldina Akadémia választott tagsága fémjelzik. A „Dysenteria” c. hézagpótló szakkönyv szerkesztője és vezető szerzőjeként a hazai tudományos irodalomban is kiemelkedőt alkotott. Az első generációs Rauss tanítványok oktató, kutató és diagnosztikai munkájukkal nem csak itt helyben, hanem diaszpóraként országunk más intézményeiben és külföldön is elismerést szereztek tanító mesterük iskolájának. Tanítványai közül az egyetemünkön és a városunkban másutt működő laboratóriumvezetőkön kívül számosan kerültek országos (Országos Korányi Tbc Intézet, Országos Közegészségügyi Intézet, Országos Élelmezésügyi és Táplálkozástudományi Intézet), vagy megyei (Veszprém, Zala) mikrobiológiai laboratóriumok élére, illetve kaptak megbízást külföldi laboratóriumok (Ghana, Kuwait) vezetésére, emellett hatan lettek egyetemi tanárok Pécsett, Budapesten, Montreálban és Kuwaitban. Társszerzőségével készült az Alföldy-Ivánovics-Rauss „Orvosi mikrobiológia és immunitástan” tankönyv, amely hallgatói generációk oktatását szolgálta. Az orvos-továbbképzésben az akkori rendszerben az aspiránsok összegyetemi felügyeletét látta el. Rauss professzort a hármas intézetvezetői feladat területén nyújtott egyaránt kiemelkedő teljesítménye és annak máig ható kisugárzása teszi karunk nagy professzori generációjának meghatározó alakjává. Születésének századik évfordulóján ünnepélyes ülés keretében az arcáról készült bronz domborművet az orvoskar Romhányi György aulájának oszlopán helyezték el. Tudományos elismerései mellett méltánytalan lenne nem megemlékezni arról, hogy ugyanezen alkalomból szülőhelye, Mernye község Rauss professzort posztumusz díszpolgárává választotta.

            Rauss professzor nyugdíjba vonulásakor, 1975-ben az intézet vezetését legkorábbi munkatársa, Kétyi Iván professzor vette át, aki már a korábbi években is alkalmazta a bélbaktériumok kutatásában a baktérium genetika klasszikus módszereit, ezzel is bővítve a meglévő iskola módszertani tárházát. Baktérium genetika kurzusa, a kurzus jegyzete és élményszámba menő előadásai sok diákköröst vonzottak az intézetbe, akik közül hárman jelenleg is ott dolgoznak. 1981-ben kiadott „Mikrobiológiai genetika” c. szakkönyve nívódíjban részesült. A Béládi-Kétyi-Nász-Váci szerzőnégyes több kiadást megért „Orvosi mikrobiológia, immunitástan és parazitológia” tankönyvének társszerzője. Úttörő eredményeket ért el a Shigella flexneri restrikciós-modifikációs rendszerére és a bakteriofágok által kódolt felszíni antigénekre vonatkozóan (Financsek I.). Ezen antigének virulenciában betöltött szerepét tengerimalac és egérkísérletekben bizonyította. A Staphylococcus fajok és Pseudomonas aeruginosa biofilmjeinek tulajdonságait in vivo modellben vizsgálva megállapított, hogy a szesszilis fázisban lévő baktériumokkal szemben gátló antibiotikum koncentrációk sokkal magasabbak voltak, mint a planktonikus fázisban lévő baktériumok esetében. Ebben az időszakban kezdődtek azok a plazmidgenetikai vizsgálatok, amelyekkel a bélbaktériumok hemolizinjeinek virulenciában betöltött szerepét tisztázták in vitro és állatkísérletekben. Elsőként írták le a hemolizinek leukocid hatását és a molekula által betegekben okozott intravazális hemolízist (Emődy L., Pál T. Kerényi M.), valamint dán szerzőkkel egy időben a P fimbriákat (Kuch B.).

A 60-as években alapított immunkémiai laboratóriumban szerológiai módszerekkel sikerült alátámasztani a Gram-negatív bakteriális S és R lipopoliszacharidok (LPS) közti összefüggéseket (Kontrohr T.), amelyeket előzőleg kémiai analízisek alapján feltételeztek.

A 80-as években pedig a lipopoliszacharidok szerkezetére és bioszintézisére vonatkozó, nemzetközi élvonalba tartozó eredmények születtek: A Shigella sonnei I. fázisú LPS alkotórészeként identifikálták a 2-amino-2-deoxy L-altruronsavat, amelynek ez az első ismert előfordulása a természetben (Kontrohr T.). Kipreparálták és megállapították az LPS heptóz régiójának bioszintézisében résztvevő, addig ismeretlen két nukleotid cukornak, az ADP-D-glycero-D-mannoheptóznak és az ADP-L-glycero-D-mannoheptóznak a szerkezetét. Ez a két nukleotidcukor az egyedüli, amit hazánkban fedeztek fel (Kontrohr T, Kocsis B.). Sikeresen alkalmazták és fejlesztették tovább az akkoriban születő modern kromatográfiás eljárásokat: HPLC módszert dolgoztak ki a heptóz nukleotidcukrok preparatív és analitikai elválasztására, valamint a heptóz-6 epimeráz jellemzésére. A szakirodalomban elsőként fejlesztettek ki kapilláris GC eljárást, amely mind a 8 lehetséges és az LPS-ekben gyakran előforduló 2-aminohexózok elválasztására alkalmas (Kontrohr T., Kocsis B.). Igen érzékeny passzív immunhemolízis módszert dolgoztak ki az LPS antigénszerkezetbeli finom különbségeinek kimutatására (Kontrohr T., Péterffy K.). A felsorolt, nemzetközileg is élvonalba tartozó eredmények alapján Konttrohr T. és Kocsis B. az International Endotoxin Society (USA) alapító tagjai lettek. Mindezek mellett a 70-es, 80-as években élénk biotechnológiai műszer fejlesztés is folyt (ELISA fotometerek, liofilezők, rázótermosztát), amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) támogatott (Kontrohr T., Bíró L., Szókisboris P.)

Ugyancsak ekkor fedezték fel a shigellák és az enteroinvázív E. coli virulencia marker antigénjét, és dolgoztak ki ELISA módszert kimutatásukra (Pál T.). Kétyi professzor intézetvezetése alatt alakult ki Szekeres J. vezetésével az immunológiai munkacsoport, melynek kutatásai egy immunmoduláló molekula, a PIBF felfedezéséhez vezettek.

Kétyi professzor nyugdíjba vonulása után 1993-ban Emődy Levente professzor lett az intézetvezető, majd 2003-tól Szekeres Júlia professzor vette át az intézet irányítását. 2006. júliusától 2008. február közepéig Pál Tibor professzor volt az intézet vezetője. Megbízott vezetőként Szekeres Júlia professzor 2015. december 10.-éig töltötte be az intézetvezetői posztot. 2015. december 11. és 2016. május 31. között Dr. Bátainé Dr. Kerényi Mónika egyetemi docens volt az intézet igazgatója (helyettes Dr. Szereday László egyetemi docens). 2016. június 1.-től kezdődően Dr. Reuter Gábor egyetemi docens tölti be az intézetigazgatói posztot (helyettes Dr. Bátainé Dr. Kerényi Mónika egyetemi docens).

A doktori képzés magyarországi elindulásakor az Ideiglenes Országos Akkreditációs Bizottság a Pécsi Orvostudományi Egyetem által benyújtott pályázatok közül 10 átfogó program indítását támogatta, melyek közül kettő (Emődy- ill. Szekeres professzorok vezetésével) a Mikrobiológiai Intézethez kapcsolódott. „A reprodukció immunológiai vonatkozásai” c. programban Szekeres professzor asszonyon kívül Dr. Szereday László témavezetésével 14 személy szerzett doktori fokozatot, további nyolcan állnak fokozatszerzés előtt. A “Fertőzések molekuláris pathognezise” c. programjában Emődy professzoron kívül Dr. Pál Tibor, Dr. Kocsis Béla, Dr. Szűcs György és dr. Schneider György témavezetésével együtt 21 személy érdemelt ki Ph.D. diplomát. Az utóbbi két évtized kutatómunkájában a molekuláris biológiai módszerek alkalmazása volt a jellemző. A Szekeres Júlia professzor által vezetett immunológiai munkacsoport tisztázta az általuk korábban felfedezett, cytokintermelésre ható, tumornövekedést segítő, és anti-abortív hatású PIBF szekvenciáját, molekuláris szerkezetét és azonosította annak receptorát, egyben egy új típusú IL-4 receptort fedezett fel (Polgár B, Kozma N, Halász M.). A PIBF biológiai hatásainak és jelátviteli mechanizmusainak tisztázása világossá tette, hogy ez a molekula fontos szerepet játszik a fiziológiás és pathológiás immunválasz szabályozásában (Szereday L., Barakonyi A., Palkovics T, Faust Zs., Pár G). Mindezek mellett a tumorimmunológiai munkacsoport eredményei azt is igazolták, hogy a malignus daganatok által túltermelt PIBF kulcsfontosságú szerepet játszik az onkogenetikus jelátviteli utak, a sejtosztódás, valamint a tumor invázió és angiogenezis szabályozásában (Polgár B, Halász M, Balassa T). Az eredmények iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődést jelzi, hogy ez a kutatási terület részévé vált egy az EU-6 keretprogramban támogatott, 18 európai kutatócsoportot magában foglaló Kiválósági Hálózatnak, melynek Szekeres professzor asszony volt a társ-koordinátora. A Dr. Szereday László vezetése alatt álló, megújult immunológiai munkacsoport jelenlegi kutatási területei az alábbiak: a Galectin-9/TIM-3 és a PD-1/PDL-1 immun-checkpoint utak szerepének vizsgálata normál és pathológiás várandóság, valamint HCV fertőzés során (Szereday L, Meggyes M), a természetes immunitás szabályozási zavarainak vizsgálata a terhesség kimenetelére (Barakonyi A), a pre-eclampsia inflammatorikus szakaszának immunológiai jellemzése (Mikó É), az IVF sikerességét előjelző biomarkerek kutatása (Polgár B, Szereday L), az endometriosis pathogenezisének és immunológiai vonatkozásainak feltérképezése (Polgár B), valamint a PIBF hematológiai malignitások kialakulásában és a programozott sejthalál utak szabályozásában betöltött szerepének átfogó jellemzése (Polgár B). A bakteriológiai munkacsoport tagjai az E. coli törzsek esetében würzburgi kooperációban bizonyították a leuX transzfer RNS a recA és az rfaH gén globális regulátor szerepét a virulencia faktorok kifejeződésében (Emődy L., Nagy G) és a rfaH gén jelentőségét a Salmonella mutáns törzsek vakcinatörzsként való alkalmazhatósága esetén (Nagy Gábor). Elvégezték az E. coli pathogenitását reguláló ezen gén jellemzését, részt vettek egy típustörzs uropatogén E. coli patogenitási szigeteinek jellemzésében (Emődy Levente, Nagy Gábor, Schneider György) és funkcionális kísérletekkel bizonyították ezen genomi szigetek horizontális transzferrel történő terjedésének lehetőségét (Schneider György, Emődy Levente). Extraintesztinális fertőzést okozó E. coli törzseknél megállapították, hogy az alfa-hemolizin és a „silent hemolizin” gének egyidejűleg nem fordulnak elő (Kerényi M.). A Shigellák immundiagnosztikájában kidolgozták a virulencia marker antigén kimutatásának monoklonális ellenanyagokon alapuló változatát. Az enteroinvaziv baktériumok diagnosztikájában kifejlesztettek egy a kórokozók telepeit közvetlenül azonositó telep-immunoblot eljárást (Pál T). Azonosították és szekvenálták a S. sonnei Js tipusú colicinjének termeléséért felelős plazmidot (Tigyi Z., Pál T.). A Bioanalítikai Intézettel együttműködve a bakteriális külső membrán fehérjék vizsgálatára elsőként sikeresen alkalmazták a kapilláris és microchip elektroforézis módszerét a (Kustos I., Kocsis B.), valamint érzékeny microchip eljárást fejlesztettek ki az endotoxinok jellemzésére (Kilár A., Kocsis B.). A Gram-negatív baktériumokból nyerhető endotoxikus hatású lipopoliszacharidák szerkezetével és hatásaival kapcsolatos vizsgálatok során érzékeny ELISA módszert dolgoztak ki és alkalmaztak Proteus morganii törzsek szerológiai keresztkapcsolatainak vizsgálata során (Péterfi Z. Kocsis B.). A Yersinia pestis plazminogén aktivátorról kimutatták, hogy többfunkciós molekula, matrixfehérjék kötéséért is felelős. Azonosították a kölcsönhatásért felelős aminosav szekvenciákat és jelátviteli mechanizmusokat (Benedek O.). Az Orvosi Kémiai Intézetben szintetizált szubsztituált indazol vegyületek antibakteriális hatását vizsgálva azok között számos hatásos anyagot találtak. Összefüggést mutattak ki a molekulák szerkezete és mikrobiológiai aktivitása között (Kocsis B.) A direkt bioautographia módszerét sikeresen optimalizálták antimycoticumok és növényi illóolajok antimikrobiális aktivitásának detektálására (Kocsis B.). Az anesztéziában és intenzív terápiában alkalmazott szerek hatását vizsgálták a bakteriális növekedésre és adherencára. A vizsgált anesztetikumok gátolták egyes baktériumokfajok szaporodását. Atopiás dermatitisből izolált Staphylococcus aureus törzsek genetikai jellemzését végezték el (Kerényi M.). Kutatás indult a Dél Dunántúli régióban előforduló Campylobacter jejuni izolátumok jellemzésére, melynek egyik hozadékaként módszert dolgoztak ki C. jejuni nagy molekulasúlyú polyszaccharid struktúráinak kimutatására (Kovács Judit, Kocsis Béla, Schneider György).  További új kutatási terület fókuszál bakteriofágok és az általuk kódolt enzimek felhasználási lehetőségeire (Schneider György).

A „Genes and Proteins Underlying Microbial Urinary Tract Virulence” c. könyv Emődy L., Pál T., Hacker J., Blum-Oehler G. szerkesztésében 2000-ben jelent meg a Kluwer Academic/Plenum Press kiadásában.

A Tudományos Diákkörben az utóbbi 15 évben (2001-2016) hat kiemelt I. díjas, tizenöt I. díjas pályamunkát írtak hallgatóink. Országos TDK konferencián öt I. díjat, házi TDK konferencián kilenc I. díjat szereztek. Egy hallgató a Magyar Immunológiai Társaság különdíját nyerte el. A témavezetők Dr. Szekeres Júlia, Dr. Pál Tibor, Dr. Kocsis Béla, Dr. Mikó Éva, Dr. Szereday László, dr. Meggyes Mátyás, Dr. Kustos Ildikó, Dr. Reuter Gábor és Dr. Emődy Levente voltak. Dr. Emődy Levente 1995-ben „Témavezető Mester” (a „Mestertanár” cím jogelődje), Dr. Szekeres Júlia 2001-ben „Mestertanár” címet nyert el. Dr. Szekeres Júlia 2016-ban kiemelkedő oktatási, kutatási és nevelési munkájáért, illetve iskolateremtő, nemzetközi szinten is elismert tevékenységéért Szent-Györgyi Albert-díjat vehetett át. Kiemelendő Dr. Kocsis Béla konzultánsi tevékenysége, aki egymagában mintegy száz hallgatónak volt témavezetője. A Gergely Lajos szerkesztette Orvosi mikrobiológia tankönyvbe Emődy L. és Pál T. írtak fejezeteket. A 2011-ben először kiadott és jelenleg is hivatalos Az Orvosi Mikrobiológia Tankönyvét Pál T. szerkesztette, melyben több kolléga írt fejezeteket (Pál T, Szekeres J, Szűcs Gy, Reuter G). A Czirók Éva főszerkesztő „Klinikai és járványügyi bakteriológia” kézikönyben Pál T és Emődy L szerkesztői és fejezetszerzői, Kocsis B és Mestyán Gy fejezetszerzői munkát végeztek. A Klinikai mikrobiológiai esetismertetések című tankönyv 2. kiadásában (2016) Reuter G szerkesztői munkát végzett és többen fejezeteket írtak (Emődy L, Pál T, Szűcs Gy, Reuter G,)

Az intézet munkájának elismertségét jelzi, hogy az intézet az idők során három tudományos rektorhelyettest (Rauss Károly 1964-67, Kétyi Iván 1987-90 és Szekeres Júlia 1995-97) adott az egyetemnek. Dr. Kétyi Iván professor emeritus 2011.-ig volt a PTE OEC/KK Regionális Kutatásetikai Bizottság elnöke. Dr. Emődy Levente professzor emeritus tagja az MTA Orvosi Tudományok Osztálya Mikrobiológiai, Járványtani és Oltóanyag Bizottságának, az MTA Általános Mikrobiológiai Bizottsága és Tanácsadó Testületének, és a Magyar Mikrobiológiai Társaság vezetőségének, valamint az International Journal of Medical Microbiology szerkesztőbizottságának. Dr. Szekeres Júlia 2005-ig az MTA Immunológiai Bizottságának elnöke jelenleg tagja, 2003-2005-ig Magyar Immunológiai Társaság elnöke, jelenleg vezetőségi tagja, két cikluson keresztül a Magyar Akkreditációs Bizottság- plénumának tagja, az Orvostudományi Szakbizottság elnöke, a MAB Felülvizsgálati Bizottság tagja volt. Korábban az International Society for Immunology of Reproduction főtitkára, jelenleg megválasztott elnöke, továbbá tíz éven át az American Journal of Reproductive Immunology szerkesztőbizottsági tagja. Dr. Kocsis Béla a PTE ÁOK Tudományos szakosztály és a PTE OEC/KK Regionális Kutatásetikai Bizottság titkára. Dr. Mestyán Gyula laboratóriumvezető főorvos a PTE KK Infekciókontroll Bizottság tagja Területi szakfelügyelő.

Az Intézet MTA Doktorai (Emődy L, Szekeres J, Pál T, Reuter G).

Az Intézetben jelenleg bakteriológiai, virológiai és mycológiai diagnosztikai tevékenység is folyik. A bakteriológiai diagnosztikai laboratóriumot Dr. Vörös Sándor, Dr. Pál Tibor, majd 2006-tól (jelenleg Bakteriológiai és Kórházhigiénés Laboratórium néven) Dr. Mestyán Gyula főorvos vezeti. A minták feldolgozása és az identifikálás, valamint az antibiotikum érzékenységi vizsgálatok standard módszerekkel történnek. A laboratórium hétvégi és ünnepi ügyeletet, valamint állandó készenléti szolgálatot ad.

Pécs, 2016. július