Hírek

Sajtószoba - 2018. február 2, péntek

Végtagfejlődési rendellenességek

A végtagfejlődési rendellenességek a veleszületett elváltozások kis hányadát teszik ki. Bár előfordulási arányuk csekély - nemzetközi adatok szerint tízezer újszülöttből talán tíznél fordulnak elő -, jelentőségük mégis nagy. Emberemlékezet óta ismertek feltűnő elváltozások, amelyek az érintettek mindennapi életét súlyosan, hátrányosan befolyásolják, ennek ellenére a legtöbb anomália okára még ma sincs egyértelmű magyarázat.

A végtagok összetett, bonyolult fejlődése, illetve a "hiba" nyomán kialakuló, szabad szemmel is látható, így könnyen és objektíven vizsgálható elváltozások jó modellt nyújtanak a fejlődés megértéséhez, valamint a fejlődési rendellenességek hátterének feltárásához - fogalmaz dr. Tészás Alexandra, a PTE Gyermekklinikájának munkatársa "Végtagfejlődési rendellenességek klinikai és genetikai vizsgálata" című PhD-értekezésében.

Az örökletes hátteret ma sem tudja pontosan leírni a tudomány, de a kromoszómális eredetű tünetegyüttesek, a monogénes szindrómákra jellemző végtageltérések és a társuló tünetek segíthetnek felállítani a klinikai diagnózist, megtervezni a genetikai vizsgálatokat. Izolált végtagfejlődési anomáliáknál a szóba jövő ismert gének száma nagyjából tíz, ezek mutációi az esetek elenyésző hányadában mutathatók ki. Az egyed- (így a végtag)fejlődésben ismert az úgynevezett transzkripciós faktorok szerepe. Ezek a génexpresszió szabályozása révén képesek kontrollálni más fehérjék képződését, működését. Szükségesek a különféle szövetek, szervek kialakulásához, a normális egyedfejlődéshez. Szerepet játszanak a sejtnövekedés, a sejtszaporodás, a differenciálódás folyamataiban, befolyásolják a differenciált szövetek normális működését, a szövetspecifikus génexpresszió szabályozását.

Az élő szervezetek kialakulásában, működésük fenntartásában a transzkripciós faktorok tehát létfontosságúak, és a génjeikben bekövetkező mutációk többnyire halálos kimenetelűek. Elégtelen működésük nem minden esetben végzetes, fejlődési rendellenességet is okozhat - például kéz-, láb-, genitália eltérést, mentális retardációval járó, összetett (pl. Feingold-) szindrómát hozhat létre. Az utóbbi években számos öröklődő elváltozás hátterében mutatták ki transzkripciós faktorok mutációját, ez pedig fokozódó figyelmet irányít a testi, szellemi, növekedési zavarok, a szervi (főleg a csontrendszert, végtagokat, koponyát, de a belszerveket is érintő) fejlődési rendellenességek kialakulásában játszott szerepükre.

Az anomália hátterében álló ok igen összetett lehet, meghatározása nem könnyű feladat - hangsúlyozza dr. Tészás, kiemelve a részletes klinikai kivizsgálásnak, a rendellenesség minél pontosabb besorolásának a szerepét. Úgy véli, hogy a hasonló esetek összegyűjtése, az adatbankok létrehozása segít közelebb jutni a közös eredet feltárásához. A legújabb genetikai módszerek révén pedig van mód vizsgálatokat végezni a kromoszómák szintjétől a gének, bázispárok felbontási szintjéig. Mindezzel együtt, a végtagfejlődési rendellenességek genetikai hátterének kutatása ma is gyerekcipőben jár. A tudományos módszerek, a technika fejlődése ellenére, a kiváltó ok, legfőképp az egzakt genetikai diagnózis megadása - mai tudásunk alapján - nehéz, sőt, az esetek többségében lehetetlen.

A legtöbb végtagfejlődési rendellenesség a 3-8. terhességi hét között a végtagbimbókat ért károsodás következtében alakul ki. Többféle csoportba sorolhatóak: olykor a végtagrészek kifejlődése hiányos, máskor a végtagrészek differenciálódása, illetve elkülönülése szenved zavart. Előfordulhatnak kettőződések, túlzott fejlődés (gigantizmus), esetleg veleszületett "lefűződés" szindróma (lásd a stranguláció eseteit), ritkábban generalizált csontváz deformitások. A végtagkezdeményeket az embrionális korban ért káros hatás következménye a veleszületett malformáció (dysmelia). Viszonylag gyakori, de nagy részük a funkció szempontjából - szakmailag - jelentéktelennek vélt elváltozás (minor defektus), például ha szám feletti (általában hat) ujj fejlődik ki (polydactylia), ha az ujjak összenőnek (syndactylia), ha a sugárhiány révén "hasadt" a kéz vagy a láb (ectrodactylia). Az ilyen eltérések gyakoribbak a felső végtagon, a többséget a könyöktől lefelé eső (distal, azaz a középvonaltól, a törzstől távolabbi) részek rendellenességei teszik ki. A kezelés célja minden esetben a funkció javítása, ami olykor protézissel, máskor csak műtéttel oldható meg, orvosolható eredményesen.

Kialakulhatnak külső (exogén) hatásra, ez lehet méhen belüli (intrauterin) infekció (szifilisz), vagy a terhesség alatt szedett gyógyszer. E téren a legismertebb súlyos hatással az 1950-es évek végén elterjedt thalidomid hatóanyagú, recept nélkül kiváltható nyugtató (Contergan) járt. Az összefüggés bizonyított, mintegy 12 ezer végtaghiányos gyerek születését idézte elő Németországban. Felelős lehet egyéb mérgező anyagok terhesség alatti anyai expozíciója, a sugárzás, sőt a szülői cukorbetegség is, illetve a méhen belüli kényszertartás. Az exogén ok inkább transzverzális végtagdefektust okoz. A genetikai okok között említhetjük a 13-as és 18-as triszómiát és számos öröklődő szindrómát, melyek végtagfejlődési zavarral, gyakrabban longitudinális defektussal járnak.

Anomália alakulhat ki a terhesség alatt, ha például a magzatburok belső szövetéből leváló darabok, szalagként tekeredve a szervekre, lefűződést (strangulációt) okoznak. Ha belső szervet, a koponyát szorítják el, a jelenség a magzat életét fenyegeti, sőt oltja ki. Ha "csak" a végtagokra tekerednek a szalagok, akkor a kart, lábat, ujjakat amputálhatják - az elhelyezkedéstől függ, hogy mikor mit. Rendellenesség alakulhat ki a szülés körüli időszakban, pontosabban a szülés körülményei, vagy anatómiai eltérés miatt, így jön létre például a veleszületett csípőficam. A kórosan kevés magzatvíz (oligohydramnion) a terhességek 2-4%-ában fordul elő, általában a harmadik trimeszterben fedezik fel. Az első 2 trimeszterben a tüdő, illetve a végtagok fejlődésére van negatív hatással. Egy vagy több kéz-, lábujj, illetve azok egy részének veleszületett hiánya az ectrodactylia, amit hasadt láb/kéz deformitásként is említ az orvosi irodalom. Számos változata létezik; az öröklés menete ezekben az esetekben általában szabálytalan.

A valamilyen rendellenességgel, fogyatékossággal született személyeket egyes korokban különleges látványosságként (mint csodaszámot vagy szörnyszülöttet) cirkuszban mutogatták. A kíváncsi közönség fizetni is hajlandó volt a látványért. Egyesek élvezték a fellépést, többen - fogyatékosságuk ellenére, illetve éppen amiatt - világhíresek lettek.

Forrás

webbeteg.hu

Hírarchívum