Hírek

Egyéb hírek - 2018. február 21, szerda

„Arra törekszünk, hogy ne csak szakmailag legyenek sikeresek a hallgatóink, de emberként, a magánéletükben is”

-interjú dr. Horváth - Sarródi Andreával, a Romhányi György Szakkollégium elnökével

A Romhányi György Szakkollégium 2016 őszén jött létre karunkon a felsőoktatást kiegészítő képzéseket nyújtó intézményként. Tevékenysége során kiemelt jelentőséget tulajdonít a tudományos műveltségnek, a céltudatos karrierépítésnek, valamint a szakmaspecifikus képességek, az anyanyelvi készség, az idegennyelv-ismeret, a vitakészség és az orvosi empátia fejlesztésének. Szolgáltatásokkal, technikai eszközökkel igyekszik segíteni tagjai művelődését, tudományos tevékenységét, testi és lelki egészségét, közösségi életét. Célja az, hogy szakmailag magasan képzett, társadalmi kérdésekben stabil kiindulópontokkal, tudatos értékválasztással rendelkező, tenni tudó és akaró, a cselekedeteiért felelősséget vállaló orvos-értelmiséget bocsásson útjára. Ennek megvalósulásáról, a sikerhez vezető útról is beszélgettünk dr. Horváth - Sarródi Andreával, a Szakkollégium elnökével.

 

Schweier Rita írása

 

-Egy igen fiatal szakkollégiumról van szó, idén kétéves. Létrehozásának az igénye miként, miért fogalmazódott meg?

-Az igény, hogy az orvoskarnak is legyen szakkollégiuma, már sok évvel ezelőtt felmerült, hisz több szakkollégium is sikeresen működik a városban, és az ország más orvosegyetemein is. Az alapító elnök dr. Sarlós Péter Donát volt, mellettük fontos megemlíteni dr. Kupó Pétert, dr. Duga Zsófiát és dr. Gergics Marint is. A megalakulás egyik fontos pillére volt a minőségi oktatói utánpótlás megteremtése, azaz egy olyan tudományosan, szakmailag és emberileg is értékes hallgatói csoport létrehozása, akik majdan sikeres oktatói munkát végezhetnek.

-A szakkollégium létrehozása nélkül ez nehezebben sikerülne?

-Igen, hisz olyan kurzusokat, továbbképzéseket szervezünk, amelyek a graduális képzésben nem szerepelnek, és amelyek segítenek abban, hogy a hallgató eredményes oktatóvá válhasson. Együttműködésünk része a közösségépítés is, ami szerintem különös jelentőséggel bír.

-Mennyire népszerű a szakkollégium jelenleg? Sorban állnak-e a hallgatók, avagy nehezen küzdenek meg a bekerülés feltételeivel, amik igen komolyak.

-Jelenleg 26 tagunk van, és többen utólag érdeklődtek a pótfelvételi lehetőségéről, tehát ha nem is egyszerű a bekerülés, azért sokaknak sikerül. A hallgatók elviszik a hírét annak, hogy itt egy fantasztikus csapat formálódik, akik tettre készek, elhivatottak és emberileg is összetartanak. Ez komoly motiváló erőt jelent a többi diák számára is.

-Mit gondol, miben mások a szakkollégisták? Mi lehet az oka annak, hogy ők ennyire bírják a terhelést?

-Nem feltétlenül az a titkuk, hogy többet tanulnak, hanem másképp, az idejüket céltudatosabban osztják be. Valójában egymást is inspirálják a diákok, és ilyen szempontból is jó, hogy vegyes a társaság, az elsősöktől egészen a PhD-hallgatókig. A felsőbbévesek felkarolják a fiatalabbakat, akik az ő tapasztalataikból okulnak, és ezáltal könnyebben veszik az akadályokat, hisz látják, hogy túl lehet élni a szigorlatokat is.

-Fogalmazhatunk úgy, hogy a szakkollégisták alkotják az egyetemisták krémjét?

-Szakkollégistának lenni valóban rangot jelent, de nem tartom szerencsésnek ezt a kifejezést. Tavaly egy csapatépítő tréningen arra kértem a tagjainkat, hogy fogalmazzák meg, milyen értékek mentén haladjon a szakkollégium. Ennek kapcsán kialakult egy vita arról, hogy tekinthető-e ez a közösség a szakmai elitnek, avagy ez a „titulus” inkább megközelíthetetlenséget, távolságtartást vált ki a többi diákból. A tagok számára fontos az, hogy őket a nagy közösség részének tekintsék, akik támogatják összes társukat, ha erre rászorulnak, nemcsak a szűkebben vett csapattagjukat. A kar életének fontos részévé szeretne válni ez a „mag”, nem pedig elkülönülten létezni a maga elefántcsonttornyában.  Másrészt mivel összesen 30 hallgató lehet a szakkollégium tagja egyidejűleg, ezért csak a „krém” egy részéről beszélhetünk.

-A szakkollégium számos előnyt biztosít a tagjainak – melyek ezek?

-Van egy jelképes kiegészítő ösztöndíj, amit minden hallgató megkap. Pályázati úton támogatjuk továbbá a nyelvtanulásukat, a nyelvvizsgájukat, a konferenciákon való megjelenésüket, a kutatásaikat. Az anyagi segítség mellett képzési rendszerünkkel szakmai támogatást is nyújtunk számukra. Ebben fontos az ő véleményük is, arra kérjük őket, hogy fogalmazzák meg, mi az, ami hiányzik a graduális képzésükből. Javaslataik nyomán idén, ebben a szemeszterben is legalább öt-hat képzést indítunk. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy magabiztosan álljanak helyt a diákköri konferenciákon, ezért a prezentációs- és vitakészségüket is igyekszünk fejleszteni. Amit mindemellett fontosnak tartok, az a rendszeres találkozás, a közös időtöltés és beszélgetés, ezt azonban az elfoglaltságaik miatt nehéz megvalósítani. Szabadidős együttlétben is gondolkodunk, felmerült a Romhányi emléktúra megszervezése, és más rekreációs programok is.

-A hétköznapokban hogyan nyilvánul meg a szakkollégiumi lét?

-A „Romhányis vagyok” indentitást még erősítenünk kell, de már jó úton haladunk ezzel kapcsolatban. A hallgatóknak - a tanácstagok személyében - közelebbről is módjuk nyílik megismerkedni az oktatókkal, és megtalálni köztük azokat az embereket, akikhez bármikor, bármilyen kérdéssel fordulhatnak. Egy jóval személyesebb kontaktus kialakítására van tehát ezáltal lehetőségük. Én is nyitott vagyok, ahogyan járok-kelek a folyosókon, összefutok velük, érdeklődöm felőlük, és mindig felmerülnek újabbnál újabb kérdések, megoldandó feladatok. Arra törekszünk, hogy ne csak szakmailag legyenek sikeresek a hallgatóink, de emberként, a magánéletükben is, és ez nem kis kihívás.

-Presztízsben mit jelent ma a felsőoktatásban szakkollégistának lenni?

-Az egyértelműen látszik, hogy a tagság pozitívan lendít a diákok szakmai pályafutásán. Ez így van külföldön is, komoly szakmai rangja van ennek. Már csak azért is, hisz a jó tanulmányi eredmény a bekerülés és a bentmaradás szempontjából csak alap, lényegesek az egyéb teljesítmények is, a tudományos diákköri jelenlét, a kutatói munka, a publikációk, a nyelvvizsgák, valamint a közösségi tevékenység. A tagság nagyon fontos a diákjainknak, az önéletrajzukban ez egy igen lényeges paraméter.

-Van-e olyan mintájuk akár itthon, akár külföldön, amely fontos eligazodási pontot jelent?

-Fontos példa előttünk a nagy múltú, budapesti Korányi Frigyes Szakkollégium. Azon vagyunk, hogy mi is teremtsünk az övékhez hasonló hagyományokat, bár ehhez még sok idő és tapasztalat kell. Szeretnénk kiépíteni a szakmai kapcsolatokat az országban létező más szakkollégiumokkal is, és megjelenni a helyi fórumok mellett az országos platformokon.

Hírarchívum