A szúnyoggyérítés jelenlegi, vegyszereket alkalmazó módszere hatalmas pofon az ökoszisztémának, egy szúnyog mellett több mint ezer egyéb rovar pusztul el. Pedig van hatékonyabb, olcsóbb és környezetkímélő módszer is.
A legborzasztóbb szúnyogcsípés a boka környékén, a láb vagy a kéz ujjainak közén érheti az embert: a legszebb álmot is messze űzi, ráadásul már ébredés előtt borsónyira vakarjuk. Másnap persze minden lehetséges szúnyogriasztót magunkra kenünk és beüzemelünk, majd irány a katasztrófavédelem honlapja, hátha nemsokára jön a repülő és megszabadít a vérszívóktól. Pedig bárcsak ne jönne.
A hazánkban bevett szúnyoggyérítési módszer a közösségi média és a sajtó egyre gyakoribb témája, ezernyi véleményt, tényként közölt információt hallani és olvasni róla ugyanúgy, mint ezek ellenkezőjét. Ezért a tudományhoz fordultunk: Kemenesi Gábor virológussal, a PTE Szentágothai János Kutatóközpontjának kutatójával, a szúnyogalkatúak szakértőjével beszélgettünk.
Ütős, néha már-már ijesztő állítások hangzanak el a kémiai szúnyogirtásról, először címszavakban:
- Egyetlen csípőszúnyog mérgezésével több mint ezer egyéb rovart pusztítunk el, a jelenlegi módszer ökológiai katasztrófához vezet.
- A szúnyogok ellenállóvá válhatnak a kémiai méregre, ami akkor üt vissza, amikor járvány fenyeget.
- Az irtás hatékonyságát a célra alkalmatlan, szubjektív módszerrel mérik.
- Ha hatásos is volt, napok múlva ugyanannyi szúnyog lepi el a környéket, mint az irtás előtt.
- Létezik sokkal olcsóbb és hatékonyabb biológiai módszer, ami csak és kizárólag a szúnyogokat öli meg.
- Feltehetően az erős lobbiérdek miatt Magyarország területének 98 százalékán kémiai irtószert alkalmaznak.
A repülőgépekről permetezett szerek idegmérget tartalmaznak, és mivel az engedélyezés során nem elvárás, hogy csak szúnyogokat pusztítsanak, gyakorlatilag minden rovart megölnek. Méhekre például biztosan halálosak, de nincs arra vonatkozó felmérés, mely fajok egyedeit veszélyeztetik még -a pécsi egyetem épp most készül ilyen jellegű kutatásra, amelynek eredményei tudományos hivatkozási alapot jelenthetnek majd.
Az idegméreg potenciálisan minden repülő rovart elpusztít, ökölszabályként egyelőre azt mondhatjuk, egy csípőszúnyogra több mint ezer egyéb megmérgezett rovar jut, ami hosszú távon ökológiai katasztrófával fenyeget - fogalmaz Kemenesi Gábor.
Terméknév említése nélkül a ma hazánkban alkalmazott irtószerek hatóanyaga halakra ártalmatlan, ezért vizek, vízfolyások partjától öt méteres védősávon túl használhatóak, ám a termékeken ott a figyelmeztetés: "mérgező a vízi szervezetekre, a vízi környezetben hosszan tartó károsodást okozhat".
Találkozunk olyan véleménnyel is, miszerint a kemikáliák emberre is károsak lehetnek, többek között allergiát okozhatnak. Utóbbi nem igaz. A kipermetezett mennyiség kevés ahhoz, hogy ember vagy meleg vérű állatok számára problémát okozzon, és ezek az anyagok hamar lebomlanak a környezetben. Annak hatását viszont nem ismerjük, ha valaki évtizedekig ki van téve a mérgeknek.
A vegyszeres módszer hatékonysága is kérdéses, a kutató felületi kezelésnek nevezi. Az idegméreg ugyanis csak a kifejlett szúnyogot öli meg, pontosabban azokat az egyedeket, amik épp repülnek, vagy a "szabad ég alatt" tartózkodnak, és nem a levelek fonákján bújnak meg. Néhány nap múlva azonban a tenyészhelyekről lárvák milliói kelnek ki, és a létszám ismét teljes lesz. Az irtás akkor számít hivatalosan sikeresnek, ha 24 órán belül a csípőszúnyogok legalább 80 százaléka eltűnik a kezelt területről.
Az ellenőrzés úgynevezett csípésszámlálással történik, kicsit kisarkítva: egy ember kimegy a helyszínre és megszámolja, egy óra alatt hány szúnyog csípte meg. Ha 80 százalékkal kevesebb, mint a permetezés előtt, akkor minden rendben. Ez azonban nem ennyire egyszerű.
A szúnyog teljesen szubjektív módon választja ki áldozatát, vannak, akiket jobban kedvelnek, másokat elkerülnek. Számít, hogy az illető mit evett és ivott aznap, mennyit izzadt, és még számos olyan tényező befolyásolja a csípést, amit ma még nem is ismerünk - mondja a szakértő.
A vérszívókat leginkább a kilélegzett CO2 csalogatja a közelünkbe, ezért objektív mérési módszer lenne, ha szén-dioxidot kibocsátó, speciális szúnyogszámláló csapdával mérnék a szúnyogsűrűséget. De ilyeneket nem alkalmaznak.
Laikusként nemigen gondolna rá az ember, de Kemenesi Gábor még egy fontos veszélyforrásra hívja fel a figyelmet. Régi tapasztalat, hogy a kártevők egy idő után immunissá válnak az ellenük alkalmazott mérgekkel szemben, ezeket úgynevezett rezisztenciavizsgálatokkal lehet kimutatni.
A jelenleg engedélyezett és alkalmazott szerekkel kapcsolatban nem végeznek ilyen vizsgálatot, ami később bosszulhatja meg magát, amikor a nagyobb baj elkerülése érdekében tényleg mindent vivő kémiai idegmérgekre lenne szükségünk, mert ilyen is van. A biológiai szúnyoggyérítésre áttért Franciaország protokollja szerint például ha valaki szúnyog által terjesztett betegséggel tér haza külföldről, szakértői csapat vizsgálja meg az otthona környékét. Először is adott kór átadására képes szúnyogfajokat keresnek, megszüntetik a potenciális szaporodóhelyeket, majd 150 méteres körzetben erős kémiai irtószert permeteznek ki. Így előzik meg járványok kialakulását, épp a közelmúltban történt ilyen, egy chikungunya lázas eset kapcsán.
Nézzük végezetül az alternatívaként jelentkező biológiai irtást. A hatóanyag itt egy baktériumból kivont fehérje, egy olyan toxin, ami a szúnyoglárva bélrendszerébe jutva aktiválódik és pusztítja el az állatot. De csak és kizárólag a szúnyoglárvát, minden más élőlényre teljesen veszélytelen. Célzottan kell alkalmazni, magyarán először fel kell kutatni a csípőszúnyogok tenyészhelyeit, majd a megfelelő időpontban a vízbe juttatni a granulátumot.
Olcsóbb és hatékonyabb módszer, utóbbira Kemenesi Gábor ismét egyszerű, de nagyon is érthető példát hoz: Egy pohár vízből kikel ezer szúnyog, szétrajzik ezerfelé, ahol elvileg ismét petét rak. Mi az egyszerűbb: lepermetezni ezt az ezer helyszínt, vagy még a pohár vízben elpusztítani őket?
Németországban 1972 óta alkalmazzák a biológiai gyérítést olyan sikerrel, hogy mostanában a szúnyogot fogyasztó fajok visszaszorulása miatt korlátozni kell az irtást. A jövő viszont a sterilszúnyog technológiáé: sterilizált hím szúnyogokat engednek szabadon nagy tömegben, náluk hatékonyabban senki nem találja meg a nőstényeket. Nászuk eredményeként viszont a peték életképtelenek, kiiktatható a következő generáció.
Jelenleg azonban Nyugat-Európában a biológiai módszer a legelterjedtebb, még Szerbiában is 60 százalék az aránya. Magyarországon mindössze kettő százalék. Olvasni olyanokról, hogy ilyen-olyan módon a szergyártók kezében van az irtás is, tehát ellenérdekeltek a változtatásban.