Hírek

Egyéb hírek - 2019. március 14, csütörtök

„Olyan hallgatókból épül fel a csapat, akik tudományos munkájukban is eredményesek”

Sikerrel, élményekben gazdagon zárult karunk, és a Gyógyszerésztudományi Kar által szervezett Tudományos Diákköri Konferencia, amit február 19-e és 21-e között tartottak. Újításként idén a középiskolások számára is lehetőség nyílt a szereplésre, továbbá szekciónként közönségdíjat is kiosztottak, a hallgatóságtól legtöbb szavazatot kapott diákoknak. A programban a 22 szekcióban 121 előadás szerepelt, a regisztrált TDK-hallgatók közel 60 százaléka adott elő a rendezvényen. A konferencia sikere nagyban köszönhető a Tudományos Diákköri Tanács titkárának, Környei Bálintnak, aki nemcsak a szervezésben járt az élen, de tudományos munkája is kiváló volt. Az új arculat megtervezéséért és kivitelezéséért, valamint a közönségszavazat lehetőségének megalkotásáért Hetényi Rolandnak jár köszönet, Homoki Orsolya pedig abban magasodott ki társai közül, hogy szinte az összes díjat elhozta.

 

Schweier Rita írása

 

Környei Bálint hatodéves, 2013 óta az Idegsebészeti, valamint a Radiológiai Klinika TDK-hallgatója. A Tudományos Diákköri Tanács titkára, valamint hallgatói kapcsolattartó az Amerikai-Magyar Orvosszövetségnél is.

- Nagyon sokat vállal.

- Tapasztalataim szerint a munkának van egy olyan rossz szokása, hogy mindig annál köt ki, aki el is végzi. Alapvetően is nagyon szeretek emberek között lenni, konferenciákat szervezni, a kapcsolati tőkét hasznosnak és fontosnak tartom. Úgy döntöttem, akkor jelentkezem a TDT tagnak, amikor már lesznek tudományos eredményeim. 2015-ben éreztem úgy, hogy elérkezett erre a megfelelő pillanat, és a közgyűlés meg is szavazta a tagságomat. Onnantól fogva elkezdtünk szorgosan dolgozni a fejlesztéseken. A jelenlegi csapat is olyan hallgatókból épül fel, akik maguk is végeznek tudományos munkát, és komoly eredményeik is vannak. Ez válogatási szempontként is megjelenik nálunk. Fontos az innovatív szellem is, amit többek között Hetényi Roland is remekül példáz.

- Tudományos munkássága különösen figyelemre méltó, elég csak a házi TDK konferencia tavalyi és idei első díját említeni, no meg a kiemelt dékáni első díjat.

- Ennek mindössze egy „trükkje” van, nagyon sokat kell dolgozni. Szerencsés vagyok, vívtam, a Nagy Lajos Gimnáziumba jártam, 47-es cserkész voltam, hozzászoktam a kemény munkához. Igyekszem a maximumot, vagy talán annál még egy kicsit többet kihajtani magamból. Ez azért nehezen összeegyeztethető a szociális élettel, a családdal, de azon vagyok, hogy megleljem az arany középutat. A jó időbeosztás csodákra képes.

- Mely témában kutat?

- Az Idegsebészeti Klinikán kezdtem dolgozni, ahol a koponyatrauma áll a kutatásaink középpontjában, azon belül egy máig kizárásos diagnózis, a diffúz axonkárosodás. Ez egy meglehetősen széles spektrumú betegség, a teljes tünetmentességtől a kómás állapotig bármit okozhat, és a negatív leletek mellett is súlyos következményei lehetnek. Kimutatására nincs egyetlen biomarker a kezünkben, a segítséget az MR képalkotás bizonyos modalitásai jelentik abban, hogy a társuló patológiákat, mint például a fehérállományi mikrovérzéseket, vagy a pici ödémákat észlelhessük. Rendkívül kutatott téma, de még sok benne a kérdőjel.

- Kik a témavezetői?

- Dr. Tóth Arnold és dr. Schwarcz Attila professzor. Professzor úr a téma hazai úttörője csakúgy, mint a minimál invazív gerincsebészetnek, Arnold pedig Junior Príma díjas kutató, és jó barátom. Szerencsém volt, mert egy nagyon jó csapatba kerültem.

- Mindkét évben ebben a témában kapta az első díjat?

- Igen, bár különböző aspektusból vizsgáltuk ezt a témát, különféle MR modalitásokat vetettünk be. Kutatásaink során néhány betegünkben a fehérállományi léziók bizonyos változásait figyeltük meg. Feltételeztük, hogy a megfigyelt dinamika általános érvényű. Patkánykísérleteken igazoltuk is a felvetésünket, ugyanis a 24. órára ezek a léziók - amik a szamárvezetőink a diffúz axonkárosodás diagnosztikájában - eltűntek. Tavaly ezt az MRI jelintenzitás változást in vivo patkányban, valamint in vitro vérmintákban is be tudtuk mutatni, és született ebből egy Journal of Neurotrauma cikk is. Idén egy retrospektív vizsgálatot végeztünk, melynek eredményei alapján valószínűsíthetjük, hogy emberben is ugyanezt a dinamikát mutatják a léziók. Bizonyítékul szolgálhat, hogy egy 85 fős populációban - a 24. és 48. óra között - szignifikáns léziószám csökkenést találtunk. 

- Mikor kutat? Éjszaka?

- A retrospektív vizsgálatainkon órák, gyakorlatok után szoktam dolgozni, nem ritkán hajnalig. Korábban, amikor aktívan zajlottak a mérések, előfordult, hogy ellógtam egy-egy gyakorlatról. Amikor csak tudok, foglalkozom ezzel.

- A TDT titkári teendőit mikor látja el?

- Folyamatosan, a telefonom állandóan a kezemben van. Ez egy 24 órás szolgálat, máshogyan nem látom értelmét. Amikor például a zsűritagokat hívjuk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy professzor levelére ne postafordultával reagáljunk. Nekik még több a feladatuk, mint nekünk, hallgatóknak. Nagyon idegesít, ha mások nem ezt teszik, azaz ha napokat kell várnom arra, hogy egy-egy levelemre válasz érkezzen, holott tudom, hogy az illető látta, olvasta.

- Elméleti szakember lesz, vagy gyakorló orvos?

- Klinikus szeretnék lenni, a műtőben érzem magam igazán otthon, főként az idegsebészetben. A radiológiai vonalat sem szeretném elhanyagolni, az intervenciós, illetve az endovaszkuláris sebészet érdekel, no meg a koponya képalkotás. Ennek egyik legjobb módszere az MR, ami ma is akkora kutatási potenciált rejt magában, hogy lehetetlen megunni, újabbnál újabb kérdések merülnek fel, és amikor egyre választ találunk, érkezik húsz másik. Ily módon nem nehéz folyamatosan eredményeket produkálni, és élvezni a kutatómunkát.

 

Homoki Orsolya negyedéves hallgató, és második éve végez tudományos diákköri munkát. Inspirálta egyrészt a gyakorlati tapasztalatszerzés, másrészt az, hogy későbbi szakdolgozatához ismereteket szerezzen. Témavezetőjét, dr. Kovács Krisztinát, a Biokémiai Intézet egyetemi docensét korábbi előadásairól ismerte és kedvelte. Határozottsága imponáló, példamutató volt számára.

- Miért éppen az onkológia tudományterülete vonzza?

- Ez az egyik olyan terület, ahol még sok a felfedezni való, hisz még mindig nincs meg a leghatékonyabb gyógymód erre a betegségcsoportra. Úgy véltem, érdemes az ezzel a témával kapcsolatos kutatásokhoz csatlakozni, mert sok tanulási lehetőséget nyújtanak. Az első évben az Anatómiai Intézetben kezdtem a tudományos munkát, ott is hasonló kísérletsorozatban, csak más anyagokkal és sejtvonalon. Dr. Vass Réka PhD-hallgató fogta a kezem és tanított be. Amikor ez a kutatás lezárult, említette, hogy a Biokémiai Intézetben is indul egy hasonló, így történt meg a váltás.

- Pontosan miről készítette a TDK dolgozatát?

- Egy méhnyakrákos sejtvonalon teszteltünk egy használatban lévő, de más daganatos terápiában alkalmazott szert, az Olaparibot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy bír-e sugárérzékenyítő hatással, azaz a sugárkezelés előtt történő kezelés a szerrel nagyobb sejtelhalást okoz-e. Miután beigazolódni látszott a felvetésünk, hogy a kombinált kezelés a leghatékonyabb - amikor a sejtek 72 órával korábban megkapják a kezelést a besugárzás előtt -, megnéztük a háttérben végbemenő, változó molekuláris biológiai útvonalakat is, azaz azt, hogy milyen változások okozzák a pusztulást a sejtekben.

- Mennyire bizonyult nehéznek a kutatás, milyen folyamatokon kellett végigmenni?

- Elég szöszmötölős munka volt, mert először szaporítanunk kellett a sejteket ahhoz, hogy a különböző munkafolyamatokat el tudjuk végezni. Több csoportra kellett osztanunk őket: voltak a kontroll sejtek, amik nem kaptak kezelést, voltak olyanok, amelyek az Olaparib kezelést kapták - ezek esetében többféle időtartamot és koncentrációt is teszteltünk -, és volt olyan csoport, amelyet többféle dózisú besugárzással vizsgáltunk. Ezután újabb válogatás következett, a kombinált kezelésű sejtek irányába. A molekuláris biológiai útvonalakkal egyszerűbb volt a dolgunk, mert vannak olyan előre kapható lemezek, amelyek kifejezetten azokat a faktorokat vizsgálják, amiket mi is szeretnénk, azaz többet sikerül egyszerre lefuttatnunk. Ez ad egy kezdetleges eredményt, amit utána még ellenőrizni kell. Ez több hónapig tartó munka, főleg ha kiterjesztjük másik sejtvonalra, vagy más anyagot is bevonunk. Sok idő elment azzal, hogy nem akartak szaporodni a sejtek, így a vizsgálat megkezdéséig hónapokat kellett várnunk.

- A témavezetővel való együttműködés hogyan zajlik?

- Napi kapcsolatban Rékával vagyunk, az instrukciók a témavezetőinktől érkeznek, közös döntés,  hogyan haladjunk. Amikor Réka Amerikában tartózkodott, akkor Kriszta volt az, aki irányított minket. Az időbeosztásunkba az is beleszól, hogy sejtfülkében dolgozunk, valamint a különféle gépek is limitált mennyiségben elérhetőek. Az Onkoterápiás Intézetben történik a sejtek besugárzása, ahol betegellátás is zajlik. Dr. Boronkai Árpád egyetemi docens segít nekünk a kivitelezésben, és a klinikus szempontjából tanácsokkal is ellát minket. A laborban a többi kutatóval is egyeztetni kell, így a vizsgálataink többsége gyakran estére tolódik.

- Mennyire tekinthető lezártnak ez a kutatási modul?

- Az adenokarcinómás sejtvonal vizsgálatával már majdnem elkészültünk - ez egyébként a ritkábban előforduló daganatfajta -, a laphámkarcinómás sejtvonallal azonban még nem, azon is ugyanezt a kísérletsorozatot szeretnénk végigvinni. Ez a daganattípus a gyakoribb.

- Büszke lehet, hisz a díjak csak úgy záporoztak.

- Valóban, több díjat is kaptam. Az egyik élettani szekcióban indultam, ott első helyezést értem el, emellett az élettan-kórélettan szekciókból a legnagyobb pontszámért járó különdíjat, a FAMÉ-díjat is nekem ítélték. A kutatótársam, Kremzner Noémi előadásáért második díjat, továbbá szekciójában közönségdíjat is kapott. Nagy lelkesedéssel tölt el minket, hogy ennyire sikeresek voltunk, készülünk az OTDK-ra, és szorgosan járunk a Biokémiai Intézetbe.

 

Hetényi Roland ötödéves hallgató, a TDK arculati tervezője, felelőse. Hobbija a designnal való foglalatoskodás, amit most ezen a területen is sikerrel kamatoztathatott.

- Mennyit töprengett azon, hogy milyen legyen a megfelelő arculat?

- Mire az ihlet, és egy-egy design elem megszületik, az több órába telik. A belső csoportunkkal aztán átbeszéljük, hogy a terveim közül melyiket valósítsuk meg. A csapat nyolc főből áll, és engem a titkár, Környei Bálint hívott azzal a céllal, hogy újítsuk meg a konferenciát arculati oldalról is. Úgy tűnik, jól sikerült, mert a visszajelzések pozitívak. Azt mondják, hogy fiatalos, lendületes, egyben egységes is lett a megjelenésünk.

- Elvállalta a közönségdíj megformálását is, ami ugyancsak újdonság volt.

- Másutt ennek már volt sikere, így azt gondoltuk, mi is bevezetjük. A TDK Szalonon próbáltuk ki, ahol nagy érdeklődést és heves vitákat váltott ki, amiből érzékelhettük, hogy jó úton járunk. Ez be is igazolódott, ugyanis sikerült növelnünk a nézői létszámot, aktívabb volt a hallgatóság, jobban odafigyelt az elhangzottakra, és a végén örömmel szavazott.

- Tudományos munkával is jeleskedett, ami a tüdőrák szűrésével kapcsolatos.

- Ebben a témában írtam egy törvényjavaslatot tavaly novemberben, és ezt mutattam be a konferencián. Egy gyermekkori barátom révén kerültem abba az egyetemi csapatba, amely részt vett a Mint-a-Parlament nevű országos törvényalkotó versenyen. Tavaly ezt egy háziorvosi törvényjavaslattal megnyertük, ami akkora lendületet adott, hogy a prevenció mentén úgy gondoltam, a mellrák témájában kidolgozok egy hasonlót. Rájöttem azonban, hogy a mellrákkal kapcsolatban létezik már egy remek kampány és szűrés, amihez nem sok újat lehet hozzáfűzni. A daganatos megbetegedések listáján az első helyen a tüdőrák szerepel - ami egy sztereotípiákkal telített téma -, rögtön több ötletem is támadt a megoldásra, és úgy döntöttem, ennek a szűrésére írok törvényjavaslatot, amit jogászokkal is megvitattunk, majd elvittük a Parlamentbe.

- Most is a jogi karról szaladt az interjúra – mindkét tudományterület érdekli?

- Igen, vonz az egészségügy és a jog találkozása, de valójában az egyszerű megoldások érdekelnek. A tüdőrák szűrése kapcsán is a létező kapacitásokat kapcsoltam össze a külföldi minták nyomán, nincs ebben semmi újdonság.

- Applikáció is létezik a szűrésre, amit szintén helyi szakemberek dolgoztak ki.

- Dr. Szántó Zalán mellkassebész volt az, aki ezzel foglalkozott, és létrehozta ezt az orvosi applikációt. Ő rengeteget segített nekem, és azóta is együtt dolgozunk ezen a projekten, ezután épp hozzá megyek egy megbeszélésre.

- Ötödévesként tudja már, hogy merre tovább?

- Amiben biztos vagyok, hogy molekuláris biológiából szeretnék PhD-zni.

Hírarchívum