Hírek

Sajtószoba - 2019. május 13, hétfő

Digital Soldier 2.0 konferencia

Mesterséges intelligencia által vezérelt fegyverek és rajokban tevékenykedő robotok vívnak majd a győzelemért a jövő harcterein, de hol lesznek az emberek? A Magyar Honvédség Modernizációs Intézete által szervezett Digital Soldier 2.0 konferencián rangos előadók kerestek választ a kérdésre.

 

Stemler Miklós írása

 

Érdekes kettősségnek lehettek szemtanúi a Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központ látogatói a Digital Soldier 2.0 konferencia kiállító részlegén, ahol a klasszikus lőfegyverek mellett többek között drónok, virtuális, illetve kiterjesztett valóság szemüvegek és egy csúcstechnológiás exoskeleton várták az érdeklődőket. Az üzenet világos volt. A jövő – illetve már részben a jelen – harcterein a katonáknak egyre inkább „intelligens” gépekkel és bonyolult kütyükkel kell együttműködni, illetve megküzdeni a győzelemért, és az az idő sincs már beláthatatlan távolságban, amikor maga az emberi test és elme kerül módosításra.

És hogy mindez hogyan változtatja meg a katonák szerepét és az egész társadalmat? A konferencia előadásai alapján erre a kérdésre a világ vezető katonai hatalmainak szakértői is még csak keresik a válaszokat, és az útkeresés az egész tudományos világot megmozgatja.

Mindezt jól tükrözte az előadók névsora, hiszen a konferenciát megnyitó Böröndi Gábor altábornagyon, illetve a Modernizációs Intézet igazgatóhelyettesén, a NATO-ban is kiemelkedő karriert befutó Porkoláb Imre ezredesen kívül a civil előadóké volt a főszerep, és a többek között mesterségesintelligencia-szakértőt, idegtudóst és viselkedéspszichológust felvonultató gárda izgalmas szempontok és megközelítések sorát kínálta.

Mesterséges idegrendszerek

A széles merítést indokolta, hogy a hadviselés kérdései szervesen kapcsolódnak a szélesebb körű technológiai-társadalmi változásokhoz, például a mesterséges intelligencia (MI) szemünk előtt zajló forradalmához. Ahogy az Tóth László, a Szegedi Tudományegyetem docensének előadásából kiderült, bár az emberi elmét túlszárnyaló „általános” mesterséges intelligencia még messze van, az emberi teljesítményt bizonyos területeken messze meghaladó „szűk” mesterséges intelligenciák egyre inkább elterjednek, és újabb és újabb győzelmeket aratnak az emberek felett.

Az emberi idegrendszer működését szimuláló mély neurális hálózatok révén például az elmúlt években óriási áttöréseket sikerült elérni a gépek képességeit hosszú időn át meghaladó vizuális információ értelmezés, illetve beszédszintézis és -értelmezés területén. A mély tanuló rendszerek már képesek belőni egy ismeretlen beszélő nemét, életkorát, magasságát, testsúlyát, általa esetleg nem is ismert betegségeit – mindez például az Alzheimer-kór korai felismerése kapcsán játszhat nagy szerepet –, és ironikus módon ahhoz is MI segítségére van már szükségünk, hogy megkülönböztessük a gépi és az emberi beszédet.

Kentaurok: mítoszból valóság

Az alig néhány év alatt lezajló MI-forradalmat és az egyéb technológiai áttöréseket nem követte az evolúció által behatárolt ember fejlődése, és mindez kényes kérdéseket vet fel a hadászati területeken is: bízzunk egyre több mindent a gépekre, vagy próbáljuk megőrizni az emberi szerepvállalást? A világ vezetői katonai hatalmának számító Egyesült Államok válasza erre a dilemmára az úgynevezett kentaur hadviselés, azaz az emberi döntéshozatalt és a gépi gyorsaságot, erőt és precizitást ötvöző hibrid modell.

 

A modern kentaurokról Amy A. Kruse, az alkalmazott idegtudományi kutatásokkal foglalkozó Platypus Intézet vezető tudósa tartott előadást. Kruse korábban az amerikai kormányzat csúcstechnológiás katonai kutatásokkal foglalkozó ügynöksége, a DARPA programvezetőjeként dolgozott (a DARPA-nak és elődjének, az ARPA-nak olyan dolgokat köszönhetünk, mint az internet, a GPS és az önvezető autók megjelenése), és áttekintése ennek megfelelően lenyűgöző, illetve hozzáállástól függően hátborzongató volt.

Mint az előadásból kiderült, az agy valós idejű megfigyelése révén már a mai technológiai feltételek mellett is lehetséges például az egy bizonyos területen (például lövészet) kiemelkedő teljesítményt nyújtó emberek agyi mintázatának elkülönítése, és ennek felhasználása révén a kiképzés felgyorsítása és hatékonyságának javítása. Az előadásokat követő panelbeszélgetésen az is elhangzott, hogy az idegtudós véleménye szerint az emlékek fel- és letöltése 5-10 éves időtávon belül megvalósulhat, mivel az alapvető technológia már most rendelkezésre áll.

Külső csontvázak

Az agyi kapacitásnövelés mellett a kentaur modell a testi képességek fejlesztéséről is szól, ilyenek az érzékszervi fejlesztések – Kruse olyan már most meglévő példákat hozott, mint az ujjakba ültetett mágnesek a mágneses terek érzékelésére, illetve a mellkasba implantált „iránytű” – és a testi erő és állóképesség növelésére szolgáló megoldások, mint például az exoskeletonok.

Bár a gyárakban már évtizedek óta használnak exoskeletonokat, a technológia fejlődése (például az áramforrástól független működést lehetővé tévő modern akkumulátorok és fejlett vezérlő elektronika) révén ezek az eszközök ma már a katonai alkalmazásokban és az egészségügyben is egyre elterjedtebbek. A Pécsi Tudományegyetem kutatói és mérnökei egy okosóra által irányítható Rewalk exoskeletont mutattak be, amely olyan kunsztokra képes, mint a lépcsőn fel- és lemenés, és több órát megy el egy feltöltéssel.

Az exoskeletonok terjedése jól mutatja, hogy a kentaur megközelítés a katonaságon kívül a „civil” életben is működik, hiszen a hadi alkalmazásokon (a konkrét harctéri felhasználás mellett idetartoznak a különböző katasztrófamentési feladatok is) túl a mozgássérültek rehabilitációjában is fontos szerepet játszhat. A pécsi kutatások erre irányulnak, hiszen ahogy azt Tóth Luca, a PTE 3D Projekt orvosi innovációs vezetője elmondta, egyelőre nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű adat annak kapcsán, hogy hosszabb távon milyen hatással lehetnek ezek az eszközök az elvesztett mozgási funkciók visszanyerésében, miközben a technológia egyre elérhetőbbé válik.

E-sport-játékosok előnyben

A robbanásszerűen növekvő technológiai lehetőségek és ezzel párhuzamosan rohamosan elavuló hagyományos módszerek óriási kihívások elé állítják a hadseregeket, és ezek megoldását sokszor a szűken vett hadtudományokon túl kell keresni. Vécsey Zsadány a flow-élmény szimuláció alapú felhasználását mutatta be a vezetői képességek fejlesztése kapcsán (a Fligby online játékot többek között az amerikai haditengerészet különleges egységei is használják), Porkoláb Imre pedig konkrét hadászati példákkal illusztrálta az emberi tényező fontosságát.

Az Irakban és Afganisztánban is szolgáló ezredes a lázadók által fillérekből összebütykölt rögtönzött robbanóeszközök példájával demonstrálta, hogy az elsöprő technológiai fölény a harctéri körülményekhez való alkalmazkodás nélkül semmit nem ér. Az amerikai hadsereg válasza a jelentős veszteségek után az irányítási modell teljes átalakítása lett, és az alkalmazkodóképesség és rugalmasság létfontosságú azokban az esetekben, amikor az embereknek az egyre gyorsabb és nagyobb tudású technológiai megoldásokkal kell együtt dolgozniuk és megküzdeniük.

Ahogy a panelbeszélgetésen elhangzott, a „digitális bennszülöttek” nemzedéke előnyt élvezhet a jövő harcterein, ahol robotrajok harcolnak majd egymás ellen a fizikai valóságban, épp úgy, mint napjainkban az e-sportok virtuális világában. Mindez persze a katonák közkeletű képét is megváltoztatja: a konferencián látható volt a honvédség új „reklámarca” is egy – a Tomb Raider játékok főhősére, Lara Croftra igencsak hasonlító – női drónoperátort ábrázoló grafika formájában.

Terminátor helyett vasember

„Biztonságos, hogy egyre több döntést engedünk át a gépeknek?” – hangzott el egy nézői kérdés a konferenciát záró panelbeszélgetés során. „Nem, de ez történik” – jött Porkoláb Imre válasza. Az MI-technológiák terén éles fegyverkezési verseny zajlik, az itt elért eredmények határozhatják meg a nagyhatalmak sorrendjét. Mindez persze nem kockázatok nélküli. Ahogy azt Amy A. Kruse hangsúlyozta, a biztonság központi probléma, hiszen az egyre nagyobb tudású MI-rendszerek sokszor ismeretlen sebezhetőségekkel rendelkeznek, és ez súlyos következményekkel járhat.

A hvg.hu által röviden meginterjúvolt amerikai kutató emellett úgy látja, a gépi intelligencia és az emberi képességek párosítása révén elkerülhető az emberek „idejétmúlttá” válása. „A magam részéről úgy gondolom, hogy az MI és emberek csapatmunkája egyértelmű előnyöket hoz az emberi képességek és döntéshozatal javítása szempontjából. Lehetnek persze olyan területek, ahol a gépi intelligencia előnyt élvez, ám a katonai alkalmazások szempontjából az ember-gép csapatok nagyon hatékonyak lesznek. Természetesen sokszor aggódunk amiatt, hogy mi emberek elavulttá válunk a technológia miatt, de a közeljövőben a technológia a képességeink fejlesztését és javítását szolgálja.” A távolabbi jövőt az olvasók belátására bízzuk.

Forrás:

hvg.hu

Hírarchívum