Új Dunántúli Napló - 2013-03-19 - 4. oldal
Villámcsapás, de ezúttal a jobb fajtából
Pécsi Tudományegyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese a napokban kapta meg a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. Ennek kapcsán beszélgettünk.
- Derült égből villámcsapás?
- Tény, hogy nem számítottam rá. Amúgy, ha már szó előkerült: azt olvastam, hogy a díjazások olyanok, mint a villámcsapás: mindig felülről jön, és mindig érdemtelennek jut. Remélem, most nem erről van szó...
- Az indoklásban sok minden szerepel, többek között a szakmai- közéleti, oktatói és egyetemvezetői tevékenység. Beszéljünk erről - a mostani időkben különösen érdekes ez a néhány szó.
- A felsőoktatás tényleg nem a legkönnyebb napjait éli, ám azt azért tudni kell, hogy a tudományos kutatómunka szépen, csendben, folyamatosan zajlik egyetemünkön. Én elsősorban ezért felelek, úgyhogy a magam részéről azt mondhatom: örülök a nemrégiben elnyert kutatóegyetemi címnek, a megnövekedett számú akadémiai kutatócsoportoknak, a mindennapok apró sikereinek.
- A Szentágothai János Kutatóközpont megnyitása azért sokat nyomott a latba, nem?
- Igen, de azt tudni kell: a kutatóközpont jelenleg még csak a kezdeti, figyelemfelkeltő fázisát futja, azaz beszélnek róla, érdeklődnek iránta - a valós teljesítményfokozás, a bizonyítás szerintem még előttünk áll.
- A díjátadók velejárója a köszönetnyilvánítás. Ön kinek köszönné meg, hogy idáig eljutott?
- A laboratóriumi diagnosztika, amely az én tudományterületem, mindig is csapatmunka volt, úgyhogy a munkatársaimnak kell első helyen köszönetet mondanom. Emellett az PTE teljes kollektíváját is említhetem, hiszen én mindenkitől támogatást kaptam - nem is beszélve feleségemről, gyermekeimről, akik segítsége nélkül nem tudtam volna helytállni.
- És mik a tervek ezek után? Mondjuk, furcsa lenne azt mondani: "ráhajtok a Széchenyi-díjra".
- Hát az tényleg furcsa lenne. A kutatói munka soha nem az ilyen elismerések hajhászásáról szól. Ugyanúgy kell dolgozni, ahogy korábban, vagy még eredményesebben - az elismerés csak a hab a tortán.
Negyven év az egyetemen
Kovács L. Gábor 1948-ban született Pécsett, 1972-ben diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1978-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. 2004-ben az MTA levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává választották. 2004-től a mai napig vezette a Pécsi Tudományegyetem Laboratóriumi Medicina Intézetét és Diagnosztikai Intézetét, a PTE tudományos és innovációs rektorhelyettese.
Kovács L. Gábor szerint az ő sikere egyben a pécsi egyetem sikere is.