Új Dunántúli Napló - 2013-04-08 - 1,4. oldal
Az immár köztudott, hogy a baranyai megyeszékhely sokat köszönhet az egyetemen tanuló külföldi diákoknak - ám szó sincs arról, hogy ez a sajátos kapcsolat nem fejleszthető tovább, hogy minden a legnagyobb rendben van. Többek között erről is beszélt lapunknak dr. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, akit a város jövőjével foglalkozó sorozatunk részeként kérdeztünk.
- Úgy látom, hogy egyre inkább általánossá válik az a mentalitás, hogy örülünk, hogy itt vannak, hogy költik a pénzüket, de azért ne foglalják el a helyeket a buszon, hogy ne vásárolják fel a boltban a söröket, ne foglalják el a drága kocsijukkal a parkolóhelyeket, hiszen ők mégis csak vendégek itt Pécsett, szóval örüljenek annak, hogy itt lehetnek. Összességében sokkal nyitottabbaknak kellene lennünk, és az ő problémáikra, kérdéseikre is hangsúlyosabban odafigyelhetnénk - tette hozzá az orvoskar dékánja.
-Rengeteg a városban a külföldi diák, ám mégsem használjuk ki az ebben rejlő lehetőségeket.- állítja dr. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja a Pécs jövőjéről szóló sorozatunkban. A témához olvasóink is hozzászólhatnak a www.pecs2030.afal.hu weboldalon.
- Sokszor hallottuk már, hogy a magyar felsőoktatás számára létkérdés a külföldi diákok felé nyitás. Ennek mintájára mondhatjuk azt, hogy egy város, ha fejlődni akar, erre az útra kell, hogy lépjen?
- Először is hadd szögezzem le, hogy a külföldi képzés felvállalása a magyar orvostanhallgatók, gyógyszerész és fogász hallgatók színvonalas képzésének is a záloga. Az nyilvánvaló, hogy egyetlen város, így Pécs sem engedheti meg magának, hogy bezárkózzon, s hogy tehernek érezze azt, hogy nem csak magyar szó hangzik fel a szórakozóhelyeken, az éttermekben. Hagyjuk is az olyan evidenciákat, hogy a külföldiek itt költik el a pénzüket, hogy Pécs városának összességében milyen óriási bevételi forrást jelentenek, hogy könnyen lehet, hogy néhány terület, például a taxizás csődbe menne nélkülük - sokkal fontosabb azzal foglalkozni, mennyire becsülik itt meg őket.
- És mennyire?
- Hát, nem nagyon. Bár sokszínűvé teszik a várost, hiszen összesen hatvanhárom országból jöttek, mégis, a komplex gondolkodás hiányzik róluk. Nincsenek nekik szervezett programok, nincsenek olyan rendezvények, amelyek számukra is kikapcsolódást jelentenének. Persze ők maguknak szerveznek mindenféle elfoglaltságot, de semmiféle intézményesítettségről nem beszélhetünk a város részéről.
- Szervezzen tehát nemzetközi bulikat a város?
- Dehogy, nem erről van szó elsősorban. Hanem arról, hogy általánossá vált az a mentalitás, hogy örülünk, hogy itt vannak, hogy költik a pénzüket, de azért ne foglalják el a helyeket a buszon, hogy ne vásárolják fel a boltban a söröket, ne foglalják el a drága kocsijukkal a parkolóhelyeket, hiszen ők mégis csak vendégek, örüljenek, hogy itt lehetnek. Szóval sokkal nyitottabbaknak kellene lennünk, és az ő problémáikra, kérdéseikre is odafigyelhetnénk. Mondok egy egyszerű példát, amely révén mindez érthetővé válik. Rengeteg nyugat-európai diákunk kerékpárral jár egyetemre - mert otthon ezt szokták meg. Pécsett azonban nincs bicikliút, így minden reggel és minden délután kis túlzással számukra egy kalandtúrával ér fel. Sajnos a Szigeti úti járdák és kerítések rendezettsége is kívánnivalót hagy maga után. Összességében elmondhatom: a városvezetéssel jól együttműködünk már régóta, ám a komolyabb problémák megoldásában nincs még eredmény.
- Tegyük fel, hogy én most egy salzburgi tizenkilenc éves fiatal vagyok, és frissen felvett medikusként megérkezem Pécsre, Budapestről, IC-vel... Hát, a kezdeti boldogságom amiatt, hogy egyetemista leszek, gyorsan elillanna: utaztam több mint három órát, az állomás erősen lepukkant, a busz, ami a városba visz, tömött, levegőtlen. Mi a megoldás?
- Autóval kell jönni. De a viccet félretéve, értem, hogy mire gondol. Az egy dolog, hogy jó itt az oktatás, hogy sokat ér az itt megszerzett diploma - de a városnak is fel kellene nőnie ehhez. El kellene oda jutni, hogy ezek a diákok büszkén hívják le a szüleiket ide, hogy mutassák meg nekik a Mecseket, a Széchenyi teret, a Zsolnay-negyedet, a belvárost - hogy aztán a szüleik vigyék Pécs jó hírét haza, s ajánlják mindenkinek. Ha ezek a diákok tanulmányaik végén úgy mennek haza, hogy rengeteg élménnyel gazdagodtak itt, akkor előbb vagy utóbb vissza is térnek majd ide.
Az orvoskar vevő lenne néhány pécsi ingatlanra
Cikkünkben kitértünk már a diákok első benyomására a városról - érdemes ezt a kérdést a kar szempontjából is megvizsgálni: a Szigeti úti központi épületre ugyanis szintén ráférne egy komolyabb felújítás.
- Tény, hogy öreg az épület, számos helyen beázik, az energetikai berendezések nagyjából ötven évesek, a hőszigetelés néhány helyen, nem túlzás ezt mondani, egyenesen tragikus - nyilatkozta Miseta Attila, az orvosi kar dékánja. - Jelenleg saját forrásból próbáljuk meg ezeket helyrehozni. Az orvosi kar bizonyos szempontból teljesítőképessége határán van: bár jelentkező volna, nem tudunk több külföldi diákot felvenni, mert nincsen hely őket oktatni, és nincsen elég tanárunk sem. A városban több olyan telek, illetve ingatlan van, amelyet senki sem használ, évről évre csak egyre jobban pusztulnak le. Mi ezek közül többet is tudnánk hasznosítani - ám piaci áron megvenni ezeket számunkra képtelenségnek tűnik. Ebben az ügyben is kezdeményeztünk tárgyalásokat a városvezetéssel.