Szorgalmasan dolgozni, ez a hazaszeretet
Új Dunántúli Napló - 2013-05-31 - 6. oldal
Dóczi Tamás professzor szerint az a legfontosabb, hogy örömet okozzon a segítségnyújtás
Matematikusnak készült, végül idegsebész lett Prof. Dr. Dóczi Tamás, a PTE KK Idegsebészeti Klinikájának igazgatója, rengeteg beteg szerencséjére. A nemrég a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választott orvosprofesszor borúlátóan ítéli meg a magyar egészségügy jelenét és jövőjét, de az Idegsebészeti Klinikán mindent megtesznek, hogy a betegek a lehető legkevésbé érezzék az ellátórendszer válságos állapotát.
- Elmondása szerint egyetemi évei alatt kacérkodott azzal is, hogy az orvosi pálya helyett inkább matematikával foglalkozik majd. Hogyan lett végül idegsebész?
- Rá kellett jönnöm, hogy a matematikában nem vagyok elég tehetséges, bár nagyon ambicionáltam. Így lettem végül sebész, aztán az idegsebészet irányába "sodródtam". Sokat számít persze, hogy az ember milyen főnököt talál magának, de konkrét, nagy története nincs annak, hogy miért lettem idegsebész.
- Szegeden kezdte a pályafutását, majd a rendszerváltás környékén eltöltött néhány évet Svájcban is. Mennyire volt fontos későbbi karrierje szempontjából ez az időszak?
- Még ezelőtt Angliában dolgoztam rezidensként, ami akkoriban nagy szerencse volt, igen értékes dolognak számított. Svájcba már felnőtt fejjel, érett orvosként kerültem 1990-ben, és természetesen nagyon más volt, mint Magyarország, anyagi szempontból pedig nagyon megérte.
- Ön aztán viszonylag rövid idő után mégis hazajött és átvette a pécsi Idegsebészeti Klinika vezetését. Manapság már ez számít a ritkább megoldásnak a fiatal orvosok körében...
- Itthon talán jobb élni annak, aki szereti az anyanyelvét, a környezetét. Most persze nagyon nagy trend a külföldi munka, ami egyrészt a civilizáció fejlődésével is magyarázható: már mindenki utazik, a világ kisebb lett. Vannak most is olyanok, akik inkább itthon maradnak, de annyira nem tartja a fiatalabb orvosokat itthon a haza, mint amikor még le voltak zárva a határok, és ennek nyilván megvannak a nagyon nyomós okai a magyar egészségügy működésében.
- 21 éve vezeti a pécsi Idegsebészeti Klinikát, ez ilyen téren igen hosszú idő. Mire a legbüszkébb ebből a korszakból akár klinikaigazgatóként, akár orvosként, kutatóként?
- Talán leginkább arra, hogy senkinek sem kellett rossz szájízzel itthagynia a klinikát az itt dolgozók közül. Sokan a mai napig itt dolgoznak azok közül, akik már az én érkezésemkor itt voltak, és a később jövők is beilleszkedtek, nem volt nagy fluktuáció. Egy főnök és egy beosztott persze máshogy látja a dolgokat, de ez mégiscsak egy indikátor arra, hogy nem elviselhetetlen légkörben folyik itt a munka. Egy amerikai multi felől nézve ez mondjuk nem feltétlenül eredmény, hiszen ott az a szokás, hogy mindenkit hétévente lecserélnek; onnan nézve mindez kelet-európai csökevény.
- A csapatmunka szempontjából azért mégis ez a gyakorlat az egészségesebb, nem a multiké...
- A csapatmunka természetesen nagyon fontos, hiszen összegeződnie kell a tudásoknak. Egy kórház általában úgy működik, hogy a főorvos tudása határozza meg az adott osztály működését, egy klinika viszont ha közösségként működik, akkor a dolgozók tudása összeadódik, és ettől mindenki teljesítménye javul.
- Erről a csapatmunkáról is szól az az olvasói levél, ami néhány napja jelent meg a Dunántúli Naplóban; egy Ön által megműtött betegük dicsérte az Idegsebészeti Klinika emberséges légkörét és az itt dolgozók segítőkészségét. Mennyire lehet az ilyen szempontokat szem előtt tartani a modern, lényegében gyárszerűen működő egészségügyben?
- Nagy elismerés, ha valaki azért ragad tollat, hogy megdicsérjen minket, az ilyen mindig jólesik. Ehhez jó munkatársak kellenek, olyanoknak érdemes egy klinikán dolgozni, akik szívesen foglalkoznak betegekkel, jó érzés számukra segíteni másokon. Nagyon jó nővérek dolgoznak szerencsére nálunk, és nagyon jó a vezetőnővérünk is. És persze ha egy közösség jó hangulatban tud dolgozni, az a munkáján is megérződik. Emellett az egészségügy egyfajta szolgáltatóipar, ahol fontos a beteg, a "vevő" bizalma és megelégedése, és megtiszteltetés számunkra, ha minket választ.
- Pécsre kerülésekor már karrier állt Ön mögött, összességében négy évtizede dolgozik idegsebészként, amely idő ezen a területen is óriási változásokat hozott. Mennyiben változott meg a szakmája ezen idő alatt?
- A munka szeretete nem változott meg, most is nagy örömet okoz, ha beteggel foglalkozhatom. Ma is akadnak olyan esetek, amikor az orvosra komolyan rászorul a beteg, és nagy adomány számomra, hogy olyan munkát végezhetek, amelyben élvezem a másik fél bizalmát, és ha jól csinálom a dolgomat, annak nagyon szemmel látható eredményei vannak. Technológiai téren persze óriási változások történtek, sokkal biztonságosabb lett az idegsebészet, és ugyanabból a betegségből lényegesen nagyobb eséllyel gyógyulnak fel a páciensek.