Új Dunántúli Napló - 2014-06-30 - 12. oldal
Szakmai vita - A négy orvosképző hely vezetői egyetértettek abban, hogy az elvándorlás ellen sürgősen lépni kell
Az első MOF kiemelt részét képezte a négy orvosképző hely, valamint a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetőinek részvételével megrendezett szakmai vita, amely keretében három, a magyar orvostársadalmat talán leginkább foglalkoztató témát vettek elő: az orvoselvándorlás, a magyar egészségügyi finanszírozás és a magyarországi orvosképzés jövőjének kérdését. Az MRSZ frissen elkészült felméréséből - amelyet ezen a héten terveznek széles körben közreadni - az derült ki, hogy az elvándorlás vezető okai ma a túlterheltség, a bérek rendezetlensége, a betegbiztonság, a munkafeltételek és a társadalmi megbecsülés hiánya, illetve a hálapénz rendszer, amely egyszerre megalázó orvosnak és betegnek egyaránt. A felmérésből az is kiderült, hogy egy megfelelő életpályamodell segítségével a frissen végzettek jelentős része hazánkban tartható lenne, és többségük aktívan is hajlandó lenne tenni a hálapénzrendszer megszüntetéséért. A beszélgetésen többen kifejezték azon aggodalmukat, hogy Európában minden ország különféle módszerekkel próbálkozik az orvoshiány csökkentésére, de ezek egyike sem vette figyelembe az orvosképzés és az egészségügyi ellátás színvonalának kérdését.
Dr. Miseta Attila, a pécsi orvoskar dékánja kiemelte ezzel kapcsolatban, hogy óva intene mindenkit attól, hogy Magyarországon is kísérletekre buzdítson, hiszen szakmailag az egyik legszínvonalasabb egészségügyi képzésünk van jelenleg a kontinensen, így ez esetben talán nem nekünk kellene külföldi példákat keresnünk. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy a források elosztásának prioritása a fő össztársadalmi kérdés, és ezzel kapcsolatban évek óta romlik a helyzet. Az egyetemek összességében az elmúlt években finanszírozásuk 20 százalékát vesztették el, a kutatásokat már például szinte egyáltalán nem támogatják központi forrásokból, amit pályázati úton sem lehet pótolni. Mindez középtávon súlyos hatással lehet a magyar egészségügyi oktatás presztízsére, a legnagyobb baj azonban a magyar egészségügy finanszírozásával van, hiszen a GDP arányában 4 százalékos érték még a visegrádi országok átlagos 6,5 százalékától is messze elmarad.
Ahogy azt többen hangsúlyozták, a fő probléma emellett az, hogy az állandó forráshiány szabályosan konzerválja a rendszer problémáit, azaz az egész egészségügyi struktúra átgondolására és újraépítésére is szükség volna, maga a finanszírozás növelése önmagában még nem volna megoldás. A jelenlegi túlbürokratizált, túladminisztrált rendszer további működtetését a magyar társadalom nem engedhetné meg magának még pluszforrások árán sem. Hiányzik a rendszerből az igazi progresszivitás megkülönböztetése, a többszintű betegbiztosítás rendszere vagy az orvosválasztás, minőségbiztosítás átgondoltsága, de nem tisztázottak a fizetős betegellátásban rejlő lehetőségek sem, ami még talán segíthetne is valamelyest a finanszírozás problémáin. A zárszóban elhangzott, hogy nem ijesztgetni akarnak senkit, amikor a magyar betegellátás jövőjét felvázolják; csak diagnózist állítanak fel a legjobb tudásuk alapján - talán még nem késő ennek a betegnek, de már ma tenni kell a gyógyulásért.
A kerekasztal-beszélgetésen dr. Hajnal Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának szak- és továbbképzési dékánhelyettese, dr. Csernoch László, a Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyettese, dr. Hunyadi László, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, dr. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, dr. Ertl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának továbbképzési dékánhelyettese, dr. Bari Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, dr. Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke és dr. Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke vettek részt.
