Hírek

Egyéb hírek - 2017. július 18, kedd

Mérgező növények; csoportos megbetegedések a gyerekeknél

Nem mindenki növényhatározóval indul neki a kirándulásnak, éppen ezért fontos felhívni a figyelmet néhány mérgező fajra, ami könnyen összekeverhető más, a konyhakertben is fellelhető növényekkel. Több száz olyan mérgezés fordul ugyanis elő évente Magyarországon, amit növények idéznek elő.

Egyes fajok lenyelve okoznak rosszullétet, hányást, sőt akár légzési nehézséget, számos növény azonban már a bőrre jutva is a bőr kipirosodását, viszketését, felhólyagosodását eredményezheti.

A leggyakrabban mérgezést okozó fajok között tartják számon a sárga pillangós virágokkal, barna hüvelyterméssel és fénylő fekete magokkal rendelkező aranyesőt, a burgonyafélékhez tartozó csattanó maszlagot, és az angyaltrombitát, a sövényként gyakran ültetett, fénylő, fekete, mérgező termésű fagyalt, valamint a medvehagymával összetéveszthető májusi gyöngyvirágot, és a tiszafát – sorolja dr. Farkas Ágnes, a PTE ÁOK Farmakognóziai Tanszékének egyetemi docense.

A legveszélyeztetettebb csoportba a mindent kipróbálni, megkóstolni vágyó kisgyerekek tartoznak. Előfordultak már csoportos mérgezések is, amelyek egy-egy kirándulás alkalmával vagy az óvoda udvarán elfogyasztott mérgező növényi részek miatt következtek be. A másik veszélyeztetett csoportba a tizen-huszonévesek tartoznak, ők a hallucinogén növényeket szeretnék kipróbálni. Sajnálatos módon egy-egy ilyen próbálkozás akár halállal is végződhet, hiszen nagyon könnyen túladagolhatóak, és a méreganyagok olyan nagy dózisban jutnak a szervezetbe, hogy már nem sikerül megmenteni a fiatal életét - hívja fel a figyelmet dr. Farkas Ágnes.

A hallucinogén növények jellegzetes képviselői a csattanó maszlag és az angyaltrombita, valamint a nadragulya. Fő hatóanyagaik az alkaloidok csoportjába tartozó atropin és szkopolamin.
A növényi részek vagy a belőlük készült főzetek elfogyasztását követően jellemző tünet a szájszárazság, szomjúság, bőrvörösödés, tág pupillák, homályos látás, bizonytalan járás, szapora pulzus és láz. Súlyos mérgezés esetén az „atropin-részegség” tünetegyüttese jelentkezik, amely gyors, ismételt hangulatváltozásokban, mozgáskényszerben, nevető-síró rohamokban, jellegzetes kézmozgásokban, hallucinációkban vagy őrjöngési rohamban nyilvánul meg. A tudat elhomályosulását görcsök követhetik, majd kómába esik a mérgezett, és halál is bekövetkezhet légzés-vagy szívbénulás következtében. Az atropin mérgezés jellemzően szándékos növényhasználat következtében alakul ki, de a nadragulya fénylő, fekete termései összetéveszthetőek a nem mérgező fekete áfonya terméseivel.

Komoly mérgező potenciállal rendelkezik a foltos bürök vagy bürök. Ráadásul rokon növény a petrezselyemmel, hiszen mindegyik az ernyősvirágzatúak, azon belül a zellerfélék közé tartozik. Fő hatóanyaga a koniin, amely a kuráréhoz hasonlóan a vázizmokat (köztük a légzőizmokat) bénítja meg, így fulladásos halált okoz.
A központi idegrendszert nem befolyásolja, így a mérgezett tudatánál van mindaddig, amíg az oxigénhiány miatt el nem ájul – magyarázza dr. Németi Balázs toxikológus, a PTE Általános Orvostudományi Kara Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének docense. Ami a kezelést illeti, mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni mindaddig, amíg a koniin ki nem ürül a szervezetből.

Dr. Farkas Ágnes, a PTE ÁOK Farmakognóziai Tanszék egyetemi docense elmondta, hogy a petrezselyem és a pasztinák gyökerét könnyű összetéveszteni az ugyanabba a növénycsaládba (ernyősök, Apiaceae) sorolt, de mérgező fajokkal: gyilkos csomorika, mérges ádáz mételykóró, borgyökér. Ezekben a fajokban a mérgező hatóanyagok a poliinek (poliacetilének) körébe tartoznak, amelyek először égető érzést váltanak ki a szájban és torokban, majd hányást okozhatnak, felszívódva a központi idegrendszerre fejtik ki hatásukat és görcsöket okoznak.

A gyilkos csomorika gyökértörzsének (rizómájának) jó megkülönböztető bélyege, hogy rekeszesen üreges, nem pedig egybefüggő, tömör, mint a petrezselyem gyökere. A petrezselyem leveléhez hasonlóan a mételykóró vagy borgyökér fajok levele többszörösen szárnyasan összetett, de élőhelyük jellegzetesen eltérő. Többségük üde, nedves élőhelyeken fordul elő, így pl. a vízi mételykóró mocsarak, árkok, liget- és láperdők növénye, a csöves borkóró pedig mocsarakban, mocsárréteken, csatornákban fordul elő. A mérges ádáz levelének a hasonló petrezselyem levéltől való megkülönböztetését segíti, hogy az ádáz levelei csípősek, megdörzsölve fokhagyma szagúak.

A gyalogbodza nem összekeverendő a fekete bodzával, amely fásszárú cserje, és nyár elején szoktuk leszedni, lekvárnak és szörpnek kiváló. A gyalogbodza évelő, lágyszárú növény, enyhén mérgező, mert a gyöktörzsében és a termésében ciánglikozidok (pl. szambunigrin) vannak. A szervezetbe kerülve, dózistól függően hányást, hasmenést okozhat, nagyon súlyos esetben halálhoz vezethet, mert a mérgezett beteg sok vizet és sót veszít.

Az éretten piros színű, ehető erdei gyümölcsök között említhetjük a húsos som vagy a galagonyák terméseit. Mérgező piros terméssel rendelkezik viszont a pirítógyökér, amely ráadásul gyakran fordul elő a húsos sommal együtt különböző lomberdőkben.
Míg a pirítógyökér termése 10-12 mm átmérőjű, kerekded, puha állományú bogyó, addig a húsos som termése 15-20 mm hosszú, csüngő, hengeres, hosszúkás, keményebb állagú. Termésérés idején a kúszó szárú pirítógyökér szív alakú levelei rendszerint már sárgulnak, fonnyadtak, ezzel szemben a húsos som tojásdad levelei még zöld színűek. A pirítógyökér termése nagy számban tartalmaz tű alakú kalcium-oxalát kristályokat, amelyek lenyelés esetén károsítják a nyálkahártyákat, valamint veseelváltozást (tubulus léziók) okozhatnak.

A kankalinok fő hatóanyagaként számon tartott triterpén szaponinok az erekbe jutva, nagy dózisban a vörösvérsejt membránt, a sejtfalat károsíthatják, a vörösvérsejt szétesését okozhatják (hemolízis).A kankalinok egyik legismertebb képviselője a halványsárga virágú, tőlevélrózsás szártalan kankalin, ami alig pár centire emelkedik ki a talajból. A másik gyakori faj a tavaszi kankalin, amelynek a virágai hosszabb szárral emelkednek a tőlevelek fölé. Ezzel szemben a zsálya fajok többsége 30-60 centire is megnőhet, virágaik pedig jellemzően lila színűek, kétajkúak, így nehéz őket összekeverni.

A bőrre került maró hatású szereket minél hamarabb bő, szappanos vízzel le kell mosni. Amennyiben a gyermek nagy valószínűséggel evett is a növényből, vigyük orvoshoz, súlyosabb esetben hívjunk mentőt, majd érdemes minél hamarabb meghánytatni (igaz, sok méreganyag már eleve hánytató hatású), illetve aktív szén adása javasolható. Fontos, hogy a beteget kétéves kor alatt ne hánytassuk, mert nagy a veszélye a hányadék tüdőbe jutásának. Kortól függően 2-3 dl meleg sós (gyermekeknél sómentes) vizet kell inni, majd ujjunkkal ingerelni a garat falát, amíg a hányás el nem kezdődik. A specifikus kezelés mielőbbi megkezdését nagyban elő tudjuk segíteni azzal, ha meg tudjuk mondani vagy mutatni, hogy a beteg a növény melyik részét fogyasztotta el.

Forrás: webbeteg.hu

Hírarchívum