Hírek

Sajtószoba - 2017. október 2, hétfő

Hatalmas érdeklődéssel zárult a FENS Regional Meeting konferencia

-interjú dr. Reglődi Dóra professzor asszonnyal, az Anatómiai Intézet vezetőjével

Több mint kilencszáz idegtudománnyal foglalkozó kutató regisztrált a FENS Regional Meeting konferenciára, ami szeptember 20-a és 23-a között zajlott Pécsett, a Kodály Központban, a Magyar Idegtudományi Társaság és a Pécsi Tudományegyetem közös szervezésében. Dr. Reglődi Dóra, a helyi szervezőbizottság elnöke, karunk Anatómiai Intézetének professzora sikeresnek értékeli a szakmai rendezvényeket éppúgy, mint a kisebb, kiegészítő, ismeretterjesztő és művészeti programokat.

 

Schweier Rita írása

 

-Nagy örömömre szolgált, hogy a regisztrált kutatók mellett sok egyetemi hallgató is eljött a konferenciára, rengetegen érdeklődtek Thomas Südhof Nobel-díjas kutató előadása iránt, és nagy kíváncsiság övezte a Wolfram Schultz Brain Prize-díjas kutatóval rendezett kötetlen beszélgetést is. Megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt  a parkinsonos betegképviselők is, akik a parkinsonos szekciót hallgatták meg, és számos más területről is érkeztek látogatók.

-A FENS céljai közt szerepel a nagyközönség megszólítása is – számos kiegészítő program szólt az aggyal, az idegrendszerrel kapcsolatos ismeretterjesztésről. Ezekre mennyire voltak népszerűek?

-Nagyon, mert igyekeztünk igazán érdekessé tenni őket. Jó volt látni, hogy a különböző korosztályú gyerekek mennyire el tudnak mélyülni az agy tanulmányozásában. A zsúfoltság elkerüléséért ezek egy héttel megelőzték a konferenciát. Intézetünkben az agyról tanulhattak a középiskolások, a Skill laborban - a Save the Brain-en - az újraélesztés volt a téma, a Color the Brain-en pedig a kisiskolások színezhettek, miközben játékosan magyarázták nekik a jobb és bal agyfélteke közti különbséget. A még kisebbeknek egy üres fejet rajzoltunk, és arra kértük őket, gondolják ki, mi lehet benne. Többen a vágyaikat, az álmaikat képzelték bele, vagy épp nyári élményeiket, a fagyi például sok rajzon megjelent. Agyat csak két kutató kollégánk gyermeke rajzolt a fejbe, persze, az emberek, a madárkák, és az egyéb állatfigurák mellett. Ezeket a kedves kis alkotásokat meg is tekinthették a konferencia résztvevői, akik nagyon lelkesedtek értük. Tervezzük ennek folytatását is, egy nagyobb tárlat keretében szeretnénk majd nyilvánosan is megmutatni, mit gondolnak az agyról, a fejünkben lévő dolgokról a kis és a nagyobb gyerekek. Hasonlóan gondolkodunk a NeuroArt kiállításról is, amit ugyancsak egy zárt kör láthatott eddig.

-Növekszik-e azon kutatóknak a száma, akik művészeti alkotásokat is létrehoznak a témában, avagy azon művészeknek az aránya, akiket érdekel az emberi agy ábrázolása?

-Lehetséges, hogy növekedni fog, mert sokan megszólítottak azzal, hogy fotóznak, írnak, alkotnak az orvosi hivatásuk mellett. Úgy láttam, hogy többekre inspirálóan hatott a NeuroArt kiállítás. Most is már jópáran vagyunk, akik ezzel foglalatoskodunk, hisz a személyes ismeretségi körömből valók azok a szereplők, akiknek a művei szerepeltek a tárlaton: Andrásfalvi Bertalan egy absztrakt agyszobrot készített piramis sejtekkel, Szentpéteri József viselkedésbiológiai tárgyú fotókat mutatott be, Kvárik Tímea PhD-hallgató a retina szövettani képét varázsolta műalkotássá, amivel            díjat is nyert, és egy tudományos újság címlapján is szerepelt vele. Bárdosi Attila neuropatológus a szövettani és agyi MR-képeket alakította át absztrakt alkotásokká, én pedig Vicena Viktória és Fülöp Balázs PhD-hallgatókkal az idegrendszeri struktúrák és a műalkotások közötti párhuzamokból készült összeállítást mutattam be.

Rebecca Ivatts angol festőnő képviselte a „másik oldalt”, őt művészként ihlette meg az agy, festményeit a konferenciát megelőző „Edges of Neurosciences” interdiszciplináris szatellita szimpózium résztvevői is láthatták, és egy napon át karunkon, a dékáni hivatal előtt is megcsodálhatták. A Művészeti Kar szobrászhallgatóinak köszönhetjük az óriás hungarocell agyat, ami a konferencia logóját ábrázolja két méteres nagyságban. Az alkotás a Kodály Központ bejáratánál állt a konferencia ideje alatt, jelenleg a Szentágothai Kutatóközpontban látható.

Az Anatómia határterületei kurzus keretében a hallgatók által készített prezentációs munkákat itt, a karon, valamint a Tudásközpontban is látni lehetett, ez is egy olyan terület, ami még számtalan lehetőséget rejt.

-Szakmai oldalról milyen tanulságokkal szolgált a konferencia?

-Rengeteget lehetett tanulni az előadásokból, még azoknak is, akiknek nem a szűken vett kutatási területükről szóltak ezek. A kutatók ugyanis a legfrissebb, még meg sem jelent eredményeikről számolnak be az ilyen fórumokon, illetve egy adott területről nyújtanak áttekintést. Igyekeztünk a lehető legszélesebb spektrumát lefedni az idegtudománynak - a gerinctelen idegtudománytól a klinikai szakterületig - de természetesen voltak erősebben reprezentált témák: az agykérgi neuronális aktivitás, a neurodegeneráció, a stressz és a depresszió.

-Formálódtak-e új együttműködések a résztvevő kutatók között?

-Egészen biztosan, hisz a mi kollaborációink többsége is konferenciákon született. Most ugyan a szervezéssel foglalkoztam leginkább, de így is megkerestek e-mailben, az együttműködés további lehetőségeit keresve.

-Nagyon nyitott, kedves és kommunikatív volt az a két világhírű idegtudós, akivel találkozhattunk a konferencián: a Nobel-díjas Thomas Südhof, és a Brain Prize-díjas Wolfram Schultz.

-Hatalmas élmény volt megtapasztalni azt a szakmai alázatot, amivel ők rendelkeznek, és érezni az erejüket, a kisugárzásukat. A leveleinkre azonnal, készséggel válaszoltak, az ötleteinkben a partnereink voltak, és a kötetlen beszélgetésekre is igent mondtak. Remekül tudtunk együttműködni. Természetesen köszönhető volt ez a magyar idegtudósok elismertségének is. Nagyon örülök, mert azt a visszajelzést kaptam azóta tőlük, hogy ők is jól érezték itt magukat.

-Megfelelőnek bizonyult a Kodály Központ ennek a nagyszabású konferenciának a megrendezésére?

-Eleinte tartottam attól, hogy kicsi lesz a hely, és zsúfolttá válik a Kodály Központ, hisz mégiscsak ezer embert vártunk, de szerencsére ez a félelmem nem igazolódott be. A termek jó elosztásával sikerült elérnünk azt, hogy nem volt sehol sorbanállás, mindenkinek volt lehetősége közlekedni, sétálni is.

-Gondolom, komoly rangot jelent ennek a konferenciának a megszervezése és a sikere Önöknek, szervezőknek, valamint a szakmának, az egyetemnek, és egyúttal a városnak is.

-Igen, referenciaként ennek sikeres megvalósítása akár a későbbi pályázatoknál is lehet mozgatóerő, egyetemi szinten is, köszönhetően a Magyar Idegtudományi Társaságnak, egyetemünk Idegtudományi Centrumának, és az orvoskar több intézetének is.

Hírarchívum