Hírek

Sajtószoba - 2017. október 31, kedd

Akik még halálukban is az önzetlenségre tanítanak

Megemlékezés: a testüket oktatási célra felajánlóktól búcsúztak Pécsen

Az orvoshallgatók zenével, énekkel és versekkel színesített műsorral járultak hozzá a megemlékezéshez

Más, mint a szervek felajánlása

Bár a cél és a motiváció sok szempontból hasonló, a testüket oktatási célokra felajánlókat nem szabad összekeverni azokkal, akik egyes szerveiket ajánlják fel szervdonorként. Az intézetbe főleg idősebb emberek testi maradványai kerülnek, akik természetes módon hunytak el, míg a szervdonorok sokszor fiatal emberek, akik hirtelen halált haltak például egy baleset következtében. Holttestek önkéntes felajánlására oktatási célra egyébként 1997 óta van lehetőség, az akkori egészségügyi törvény tette először lehetővé, hogy valaki még életében nyilatkozhasson arról, hogy holttestét oktatási célokra ajánlja fel. Az okok természetesen minden esetben mások és mások: Reglődi Dóra tud olyan orvosról is, aki így kívánta tovább szolgálni hivatását.

Fehér léggömbök százai szálltak az ég felé a megemlékezés végén

Sokan választják idehaza a szolgálatot a halálban

Bár az orvostudomány oktatása is rengeteget fejlődött, és egyre több mindent lehet elsajátítani a korszerű szemléltető- és gyakorló eszközök révén, az emberi test tanulmányozása elengedhetetlen az anatómia megismeréséhez. Szerencsére felajánlókból nincs hiány, sokan ismerőseik, családtagjaik útján jutnak el az Anatómiai Intézetig. A jelentkezést követően az intézet minden részletre kiterjedően tájékoztatja a jövőbeli donort, majd a papírmunka következik, amely az elhunyt végakarataként is szolgál. A testek két-három évig vesznek részt az oktatásban, ut ána végső nyugalomra helyezik azokat – erről az Anatómiai Intézet gondoskodik.

A magyar orvosképzés szerencsés helyzetben van, hiszen meglehetősen sokan döntenek testük haláluk utáni felajánlása mellett. A kulturális hagyományoktól függően országról országra más a helyzet, hiszen egyes kultúrkörökben radikálisan más elképzelések és hiedelmek fűződnek az emberi testhez. Dominikán például, ahol a mai napig meghatározó a vudu vallás, szigorú tabuk gátolják meg az embereket testük felajánlásában az orvostudomány céljára – idézi fel a korábban szigetországban is oktató Reglődi professzor asszony.

Több százan jöttek el a Pécsi Köztemetőben lévő parcellához, hogy egy-egy szál virággal tisztelegjenek

Több száz orvostanhallgató, oktató és hozzátartozó kísérte utolsó útjára múlt pénteken délután azokat, akik testüket az orvosképzés és tudomány javára ajánlották fel. A pécsi orvoskar Anatómiai Intézete által szervezett szertartás egyedülállónak mondható, és azon kívül, hogy a hozzátartozók számára a búcsú lehetőségét kínálja, a jövő orvosait is az emberi élet tiszteletére tanítja.

Az elkerülhetetlenül közelgő esőfelhők sem riasztották el a pécsi orvoshallgatókat, akik október 27-én három óra előtt néhány perccel már megtöltötték a pécsi köztemető kápolnáját. Emlékezni és hálájukat leróni érkeztek azok elé, akik testük felajánlása révén lehetővé tették, hogy megismerhessék az emberi test működését.

Bár az orvostudomány óriási átalakuláson megy át, egy dolog valószínűleg sosem változik meg, hangsúlyozta az egybegyűlteket köszöntő beszédében dr. Reglődi Dóra, az Anatómiai Intézet vezetője, ez pedig az emberi testet és az orvostudományt összefűző mély viszony. A jövő orvosainak mindig szükségük lesz az emberi test beható ismeretére, hogy életeket menthessenek, ez pedig csak úgy képzelhető el, ha vannak, akik halálukban is embertársaikat szolgálják – a testük felajánlásával.

Az orvostudományok elengedhetetlen részét képező anatómiaoktatás világszerte épít a testüket oktatási célra felajánló donorokra, akik földi maradványairól aztán az egyetemek gondoskodnak, ám a pécsi szertartáshoz hasonló nagyszabású megemlékezésre nem ismer példát a több kontinensen is oktató Reglődi Dóra. Az első ilyen megemlékezést mintegy 15 évvel ezelőtt rendezte az intézet akkori vezetése, dr. Sétáló György és dr. Horváth Judit kezdeményezésére, akik fontosnak érezték a méltó módon történő búcsút, elvégre a donorok az intézet saját halottjai.

A cél kettős volt: adjanak lehetőséget a hozzátartozók számára a búcsúra, és egyben tudatosítsák az orvostanhallgatókban, hogy milyen személyes áldozatok révén valósulhat meg az oktatásuk. A hallgatók pedig örömmel éltek a lehetőséggel: rendszeresen több százan róják le kegyeletüket minden évben. Az anatómiát tanuló első- és másodéves hallgatók mellett sok felsőbb éves is visszatér ilyenkor, hogy elbúcsúzzon azoktól, akik segítségével elsajátíthatta az orvostudomány alapjait. A résztvevő diákok pedig nem csupán nézőként, hanem aktív résztvevőként is szerepet vállalnak, hiszen három történelmi egyház (evangélikus, katolikus és református) ökumenikus istentisztelete mellett a hallgatók dalokkal, versekkel búcsúznak az elhunytaktól – az orvoskar többnemzetiségű hagyományainak megfelelően több nyelven. A programot a hallgatók saját maguk állítják össze, az intézet a koordinálásban nyújt segítséget dr. Hollósy Tibor révén.

A gondos felkészülés jól érezhető volt a múlt pénteki megemlékezésen mind a kiválasztott műdarabokban, mind pedig előadásuk színvonalában. Idén többek között egy norvég hallgatókból álló kórus énekelte el a hátborzongató szépségű Simon&Garfunkel dalt, a Sound of Silence-t, Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művéből olvasott fel egy magyar hallgató, egy német diák James Blunt Cry című dalával készült, az istentisztelet után a parcellánál pedig egy bukovinai siratódal után magyar hallgatók kórusa zárta a megemlékez és „hivatalos” részét.

„Hic mortui vivos docent – A holtakért, akik tanították az élőket” – olvasható a felirat a szépen gondozott sírhantnál az egy sírkő helyett sokaknak emléket állító táblán. A közös parcella, ahová a hamvakat elhelyezik, a nagy temető egy békés szegletében található. Ide indult a megemlékezők serege, hogy egy-egy szál virágot is elhelyezzenek a sírdombon.

A búcsú lehetősége és módja a szertartásra érkező hozzátartozók számára is sokat jelentett. „Ez az egyik legszebb temetés, amin valaha részt vettem” – válaszolta kérdésünkre a Lentiből feleségével ideutazó Sándor Árpád, aki édesapjától búcsúzni érkezett Pécsre. Felidézte, hogy 2005-ben az internetet böngészve találkozott a felajánlás lehetőségével, és több hónapos töprengés után végül szüleivel együtt testük felajánlása mellett döntöttek. „Hónapokig beszéltünk erről, és végül arra jutottunk, hogy a halál után a test már nem azonos azzal, ami egykor az ember volt. Sok ismerősünk nehezen értette meg ezt a döntést, de számunkra ez volt a természetes, elvégre egy mindenki számára fontos ügy érdekében ajánlottuk fel a testünket.”

Több mint 30 donor testi maradványait helyezték most végső nyughelyükre, és ahogy azt Reglődi Dóra hangsúlyozza, mindegyik mögött eltérő egyéni sorsok rejlenek. Ennek tudatosítása, a testi maradványok mögötti egykori emberi lét megmutatása fontos célja a szertartásnak, és olyan szemléletet ad a leendő orvosoknak, amely aztán egész pályafutásuk során velük marad.

A szertartás zárómozzanatai – a felvonulás az Anatómiai Intézet által egész évben gondozott parcelláig, a dalok és a végső ima, majd a koszorúk és mécsesek elhelyezése – már viharos szélben és erősödő esőben érkezett el, ám a résztvevőknek nem szegte kedvét az ősz legrosszabb arcát mutató idő. Végül, ahogy már évek óta, a szertartás több száz fehér léggömb szabadon engedésével ért véget – az erős szél messzire vitte őket.

Forrás

Dunántúli Napló

Hírarchívum