Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet
Elérhetőségek
Intézetigazgató: Prof. Dr. Szekeres-Barthó Júlia, egyetemi tanár
Cím: 7624 Pécs, Szigeti út 12.
Titkárság: 536251, 36251
Titkárság fax: 536253
Bakterológiai Laboratórium: 31665
Virológiai Laboratórium: 31903
Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet (korábban - 1951-1995 - Mikrobiológiai Intézet)
A Mikrobiológiai Intézet hivatalos megalapításának éve 1951. Korábban a mikrobiológia oktatása, kutatása és a klinikai mikrobiológiai tevékenység (utóbbi a Tisztiorvosi Szolgálat állomásaként) a Közegészségtani Intézetben a Pozsonyi Egyetemről áttelepült Fenyvessy Béla, majd 1946-tól Rauss Károly professzorok vezetésével történt. Rauss professzor elsődleges mikrobiológiai érdeklődése révén kezdeményezte, hogy a pécsi egyetemen is önálló mikrobiológiai intézet alakuljon. Törekvéseit már öt év múlva siker koronázta, 1951-ben alapító intézetvezetője lehetett az újonnan megszervezett Mikrobiológiai Intézetnek. Pécsi oktatói, kutatói és diagnosztikai munkája iskolateremtő volt. A Rauss iskola eredményeit fémjelzi a bélbaktériumok rendszertanára, antigénszerkezeti sajátságaira, virulencia tulajdonságaik meghatározására vonatkozó nagyszámú tudományos közlemény, valamint az enterális fertőzések megelőzését célzó vakcinák kifejlesztésére irányuló szisztematikus kutatómunka. A kutatómunka ekkori fő irányvonalai a következők voltak (zárójelben a vezető munkatársak): a Proteus (Morganella) morganii antigén tulajdonságainak elemzése (Vörös S.) a bacilláris vérhas (Kétyi I. Kontrohr T., Szendrei L.), a hastífusz (Vertényi A.) az enterális Escherichia coli fertőzések (Újváry Gy., Kétyi I., Szendrei L.) valamint a Staphylococcus aureus-ra (Angyal T.), Salmonella és Listeria fajokra (Ralovich B.) irányuló vizsgálatok. Két emblematikus tanítványt kell még megemlíteni a korai időszakból: Nógrády György a bélbaktériumok egy polytrop táptalaját fejlesztette ki, Rédey Barnabást pedig számos kórokozó fejt elsőként izolált Magyarországon. A bakteriológiai munka irányítása mellett lehetőséget teremtett a virológiai profil működtetésére. Az innen kikerülő munkák közül a Központi Laboratóriummal (Hankovszky O. és Hideg K.) közösen publikált, az antivirális hatású vegyületekre vonatkozó Nature cikk (Pácsa S.) emelkedik ki.
Rauss professzor munkásságának állami és szakmai elismerését a Kossuth-díj és Akadémiai Díj elnyerése valamint a német Leopoldina Akadémia választott tagsága fémjelzik. A „Dysenteria” c. hézagpótló szakkönyv szerkesztője és vezető szerzőjeként a hazai tudományos irodalomban is kiemelkedőt alkotott.
Az első generációs Rauss tanítványok oktató, kutató és diagnosztikai munkájukkal nem csak itt helyben, hanem diaszpóraként országunk más intézményeiben és külföldön is elismerést szereztek tanító mesterük iskolájának. Tanítványai közül az egyetemünkön és a városunkban másutt működő laboratóriumvezetőkön kívül számosan kerültek országos (Országos Korányi Tbc Intézet, Országos Közegészségügyi Intézet, Országos Élelmezésügyi és Táplálkozástudományi Intézet), vagy megyei (Veszprém, Zala) mikrobiológiai laboratóriumok élére, illetve kaptak megbízást külföldi laboratóriumok (Ghana, Kuwait) vezetésére, emellett hatan lettek egyetemi tanárok Pécsett, Budapesten, Montreálban és Kuwaitban. Társszerzőségével készült az Alföldy-Ivánovics-Rauss „Orvosi mikrobiológia és immunitástan” tankönyv, amely hallgatói generációk oktatását szolgálta. Az orvos-továbbképzésben az akkori rendszerben az aspiránsok összegyetemi felügyeletét látta el. Rauss professzort a hármas intézetvezetői feladat területén nyújtott egyaránt kiemelkedő teljesítménye és annak máig ható kisugárzása teszi karunk nagy professzori generációjának meghatározó alakjává. Születésének századik évfordulóján ünnepélyes ülés keretében az arcáról készült bronz domborművet az orvoskar Romhányi György aulájának oszlopán helyezték el. Tudományos elismerései mellett méltánytalan lenne nem megemlékezni arról, hogy ugyanezen alkalomból szülőhelye, Mernye község Rauss professzort posztumusz díszpolgárává választotta.
Rauss professzor nyugdíjba vonulásakor, 1975-ben az intézet vezetését legkorábbi munkatársa, Kétyi Iván professzor vette át, aki már a korábbi években is alkalmazta a bélbaktériumok kutatásában a baktérium genetika klasszikus módszereit, ezzel is bővítve a meglévő iskola módszertani tárházát. Baktérium genetika kurzusa, a kurzus jegyzete és élményszámba menő előadásai sok diákköröst vonzottak az intézetbe, akik közül hárman jelenleg is ott dolgoznak. 1981-ben kiadott „Mikrobiológiai genetika” c. szakkönyve nívódíjban részesült. A Béládi-Kétyi-Nász-Váci szerzőnégyes több kiadást megért „Orvosi mikrobiológia, immunitástan és parazitológia” tankönyvének társszerzője. Úttörő eredményeket ért el a Shigella flexneri restrikciós-modifikációs rendszerére és a bakteriofágok által kódolt felszíni antigénekre vonatkozóan (Financsek I.). Ezen antigének virulenciában betöltött szerepét tengerimalac és egérkísérletekben bizonyította. A Staphylococcus fajok és Pseudomonas aeruginosa biofilmjeinek tulajdonságait in vivo modellben vizsgálva megállapított, hogy a szesszilis fázisban lévő baktériumokkal szemben gátló antibiotikum koncentrációk sokkal magasabbak voltak, mint a planktonikus fázisban lévő baktériumok esetében. Ebben az időszakban kezdődtek azok a plazmidgenetikai vizsgálatok, amelyekkel a bélbaktériumok hemolizinjeinek virulenciában betöltött szerepét tisztázták in vitro és állatkísérletekben. Elsőként írták le a hemolizinek leukocid hatását és a molekula által betegekben okozott intravazális hemolízist (Emődy L., Pál T. Kerényi M.), valamint dán szerzőkkel egy időben a P fimbriákat (Kuch B.).
A 60-as években alapított immunkémiai laboratóriumban szerológiai módszerekkel sikerült alátámasztani a Gram-negatív bakteriális S és R lipopoliszacharidok (LPS) közti összefüggéseket (Kontrohr T.), amelyeket előzőleg kémiai analízisek alapján feltételeztek.
A 80-as években pedig a lipopoliszacharidok szerkezetére és bioszintézisére vonatkozó, nemzetközi élvonalba tartozó eredmények születtek: A Shigella sonnei I. fázisú LPS alkotórészeként identifikálták a 2-amino-2-deoxy L-altruronsavat, amelynek ez az első ismert előfordulása a természetben (Kontrohr T.). Kipreparálták és megállapították az LPS heptóz régiójának bioszintézisében résztvevő, addig ismeretlen két nukleotid cukornak, az ADP-D-glycero-D-mannoheptóznak és az ADP-L-glycero-D-mannoheptóznak a szerkezetét. Ez a két nukleotidcukor az egyedüli, amit hazánkban fedeztek fel (Kontrohr T, Kocsis B.). Sikeresen alkalmazták és fejlesztették tovább az akkoriban születő modern kromatográfiás eljárásokat: HPLC módszert dolgoztak ki a heptóz nukleotidcukrok preparatív és analitikai elválasztására, valamint a heptóz-6 epimeráz jellemzésére. A szakirodalomban elsőként fejlesztettek ki kapilláris GC eljárást, amely mind a 8 lehetséges és az LPS-ekben gyakran előforduló 2-aminohexózok elválasztására alkalmas (Kontrohr T., Kocsis B.). Igen érzékeny passzív immunhemolízis módszert dolgoztak ki az LPS antigénszerkezetbeli finom különbségeinek kimutatására (Kontrohr T., Péterffy K.).
A felsorolt, nemzetközileg is élvonalba tartozó eredmények alapján az International Endotoxin Society (USA) alapító tagjai lettek Kontrohr T. és Kocsis B.
Mindezek mellett a 70-es, 80-as években élénk biotechnológiai műszer fejlesztés is folyt (ELISA fotometerek, liofilezők, rázótermosztát), amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) támogatott (Kontrohr T., Bíró L., Szókisboris P.)
Ugyancsak ekkor fedezték fel a shigellák és az enteroinvázív E. coli virulencia marker antigénjét, és dolgoztak ki ELISA módszert kimutatásukra (Pál T.). Kétyi professzor intézetvezetése alatt alakult ki Szekeres J. vezetésével az immunológiai munkacsoport, melynek kutatásai egy immunmoduláló molekula, a PIBF felfedezéséhez vezettek.
Kétyi professzor nyugdíjba vonulása után 1993-ban Emődy Levente professzor lett az intézetvezető, majd 2003-tól Szekeres Júlia professzor vette át az intézet irányítását. 2006. júliusától 2008. február közepéig Pál Tibor professzor volt az intézet vezetője. Jelenleg megbízott vezetőként Szekeres Júlia professzor tölti be az intézetvezetői posztot.
A doktori képzés magyarországi elindulásakor az Ideiglenes Országos Akkreditációs Bizottság a Pécsi Orvostudományi Egyetem által benyújtott pályázatok közül 10 átfogó program indítását támogatta, melyek közül kettő (Emődy- ill. Szekeres professzorok vezetésével) a Mikrobiológiai Intézethez kapcsolódott. „A reprodukció immunológiai vonatkozásai” c. programban 11 személy szerzett doktori fokozatot, további öten állnak fokozatszerzés előtt. A “Fertőzések molekuláris pathognezise” c. programjában a Emődy professzoron kívül Dr. Pál Tibor, Dr. Kocsis Béla és Dr. Szűcs György témavezetésével együtt 16 jelölt kapott Ph.D. diplomát.
Az utóbbi két évtized kutatómunkájában a molekuláris módszerek alkalmazása a jellemző.
A Szekeres Júlia professzor által vezetett immunológiai munkacsoport tisztázta az általuk korábban felfedezett, cytokintermelésre ható, tumornövekedést segítő- és anti abortív hatású PIBF molekuláris szerkezetét és azonosította annak receptorát, egyben egy új, harmadik típusú IL-4 receptort fedezett fel (Polgár B, Kozma N.) A molekula biológiai hatásainak és jelátviteli mechanizmusainak tisztázása ( Szereday L., Barakonyi A., Palkovics T, Faust Zs., Pár G) világossá tette, hogy az fontos szerepet játszik a fiziológiás és pathológiás immunválasz szabályozásában. Az eredmények iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődést jelzi, hogy ez a kutatási terület részévé vált egy az EU-6 keretprogramban támogatott, 18 európai kutatócsoportot magában foglaló Kíválósági Hálózatnak, melynek Szekeres professzor társ-koordinátora.
A bakteriológiai munkacsoport tagjai az E. coli törzsek esetében würzburgi kooperációban bizonyították a leuX transzfer RNS a recA és az rfaH gén globális regulátor szerepét a virulencia faktorok kifejeződésében (Emődy L., Nagy G). Az rfaH gén virulencia szerepét és Salmonella esetében a mutáns vakcinatörzsként történő alkalmazhatóságát mutatták ki (Nagy G.). E. coli pathogenitási sziget jellemzését és horizontális transzferét végezték el (Schneider Gy.). Extraintesztinális fertőzést okozó E. coli törzseknél megállapították, hogy az alfa-hemolizin és a „silent hemolizin” gének egyidejűleg nem fordulnak elő (Kerényi M.). A Shigellák immundiagnosztikájában kidolgozták a virulencia marker antigén kimutatásának monoklonális ellenanyagokon alapuló változatát. Az enteroinvaziv baktériumok diagnosztikájában kifejlesztettek egy a kórokozók telepeit közvetlenül azonositó telep-immunoblot eljárást (Pál T). Azonositották és szekvenálták a S. sonnei Js tipusú colicinjének termeléséért felelős plazmidot (Tigyi Z., Pál T.). A Bioanalitikai Intézettel együttműködve a bakteriális külső membrán fehérjék vizsgálatára elsőként sikeresen alkalmazták a kapilláris és microchip elektroforézis módszerét a (Kustos I., Kocsis B.), valamint érzékeny microchip eljárást fejlesztettek ki az endotoxinok jellemzésére (Kilár A., Kocsis B.). A Gram-negatív baktériumokból nyerhető endotoxikus hatású lipopoliszacharidák szerkezetével és hatásaival kapcsolatos vizsgálatok során érzékeny ELISA módszert dolgoztak ki és alkalmaztak Proteus morganii törzsek szerológiai keresztkapcsolatainak vizsgálata során (Kocsis B., Péterfi Z.). A Yersinia pestis plazminogén aktivátorról kimutatták, hogy többfunkciós molekula, matrixfehérjék kötésééert is felelős. Azonosították a kölcsönhatásért felelős aminosav szekvenciákat és jelátviteli mechanizmusokat (Benedek O.). Az Orvosi Kémiai Intézetben szintetizált szubsztituált indazol vegyületek antibakteriális hatását vizsgálva azok között számos hatásos anyagot találtak. Összefüggést mutattak ki a molekulák szerkezete és mikrobiológiai aktivitása között Kocsis B.) A direkt bioautographia módszerét sikeresen optimalizálták antimycoticumok és növényi illóolajok antimikrobiális aktivitásának detektálására (Kocsis B.). Az anesztéziában és intenzív terápiában alkalmazott szerek hatását vizsgálták a bakteriális növekedésre és adherencára. A vizsgált anesztetikumok gátolták egyes baktériumokfajok szaporodását. Atopiás dermatitisből izolált Staphylococcus aureus törzsek genetikai jellemzését végezték el (Kerényi M.). A „ Genes and Proteins Underlying Microbial Urinary Tract Virulence” c. könyv Emődy L., Pál T., Hacker J., Blum-Oehler G. szerkesztésében 2000-ben jelent meg a Kluwer Academic/Plenm Press kiadásában.
A Tudományos Diákkörben az utóbbi 15 évben hat kiemelt I. díjas, tizenöt I. díjas pályamunkát írtak hallgatóink. Országos TDK konferencián öt I. díjat, házi TDK konferencián kilenc I. díjat szereztek. A témavezetők Dr. Szekeres Júlia, Dr. Pál Tibor, Dr. Kocsis Béla, Dr. Henics Tamás, Dr. Kustos Ildikó és Dr. Emődy Levente voltak.
Dr. Emődy Levente 1995-ben „Témavezető Mester” (a „Mestertanár” cím jogelődje), Dr. Szekeres Júlia 2001-ben „Mestertanár” címet nyert el. Államvizsga szakdolgozataink száma az ötszázhoz közelít. Kiemelendő Dr. Kocsis Béla konzultánsi tevékenysége, aki egymagában mintegy kétszáz hallgatónak volt témavezetője. A Gergely Lajos szerkesztette Orvosi mikrobiológia tankönyvbe Emődy L. és Pál T. írtak fejezeteket.
Az intézet munkájának hazai és nemzetközi elismertségét jelzi, hogy az intézet az idők során három tudományos rektorhelyettest (Rauss Károly 1964-67, Kétyi Iván 1987-90 és Szekeres Júlia 1995-97) adott az egyetemnek. Dr. Kétyi Iván professor emeritus ma is a PTE OEC Regionális Kutatásetikai Bizottság elnöke Dr. Emődy Levente egyetemi tanár tagja az MTA Orvosi Tudományok Osztálya Mikrobiológiai, Járványtani és Oltóanyag Bizottságának, az MTA Általános Mikrobiológiai Bizottsága és Tanácsadó Testületének, és a Magyar Mikrobiológiai Társaság Vezetőségének, valamint az International Journal of Medical Microbiology szerkesztőbizottságának. Dr. Szekeres Júlia 2005-ig az MTA Immunológiai Bizottságának elnöke jelenleg tagja, 2003-2005-ig Magyar Immunológiai Társaság elnöke, jelenleg vezetőségi tagja, két cikluson keresztül a Magyar Akkreditációs Bizottság- plénumánk tagja, az Orvostudományi Szakbizottság elnöke volt, jelenleg a MAB Felülvizsgálati Bizottság tagja. Korábban az International Society for Immunology of Reproduction főtitkára, jelenleg megválasztott elnöke, továbbá tíz éven át az American Journal of Reproductive Immunology szerkesztőbizottsági tagja. Dr. Kocsis Béla a PTE ÁOK Tudományos szakosztály titkára PTE OEC Regionális Kutatásetikai Bizottság titkára Dr. Mestyán Gyula laboratóriumvezető főorvos POTE OEC Infekciókontroll Bizottság tagja Területi szakfelügyelő
A bakteriológiai diagnosztikai laboratórium vezetői korábban Dr.Vörös Sándor, majd Dr. Pál Tibor voltak. A laboratóriumot tíz éve Dr. Mestyán Gyula főorvos vezeti. A minták feldolgozása és az identifikálás, valamint az antibiotikum érzékenységi vizsgálatok standard módszerekkel történnek. A laboratórium hétvégi és ünnepi ügyeletet, valamint állandó készenléti szolgálatot ad. Részt vesznek a szakorvos képzésben. A Czirók Éva főszerkesztő „Klinikai és járványügyi bakteriológia” kézikönyben Pál Tibor és Emődy Levente szerkesztői és fejezetszerzői, Kocsis Béla és Mestyán Gyula fejezetszerzői munkát végeztek.
