Legendás professzoraink

Minden szemeszterben 3 legendás hírű professzorunkról készítünk megemlékezést, amely személyiségükről, stílusukról, vagy épp a velük kapcsolatos híres vagy érdekes történetekről fog szólni. Nem titkolt célunk a tudomány népszerűsítése mellett egy kötetlen hangvételű megemlékezés hajdani nagyjainkról.
A sorozat szerzője Szilágyi László.

Grastyán Endre

A Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora, az Élettani Intézet igazgatója 1978-88 között. 1951-ben szerezte általános orvosi diplomáját, de már a megelőző 3 évben demonstrátorként, majd gyakornokként dolgozott az intézetben. 40 évig szolgálta a tudományt és a pécsi orvosképzést. 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Romhányi György

Patológus, 1931-től a Pázmány Péter Tudományegyetem tanársegédje, 1933-tól adjunktusa. 1939-ben „A vérképző szervek kórbonctana és kórszövettana” tárgykörből a budapesti orvoskari tanártestület magántanárrá habilitálta. 1946-ban félreállították. 1951-ben a szombathelyi kórházból hívták meg Pécsre. Fokozatosan vált csak pécsi polgárrá, rajongott Szombathelyért, nehezen vállalta az átjövetelt. 25 éven át, 1976-os nyugdíjba vonulásáig oktatta-örök emléket hagyva mindenkori hallgatóságában- a kórbonctan félelmes és csodálatos tárgyát. 1982-ben, már nyugdíjasként lett az MTA levelező tagja, 1988-ban rendes taggá választották.

Szentágothai János

Anatómus, az idegrendszer világhírű kutatója. 1946-tól 1963-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora. Róla valóban elmondható: iskolateremtő személyiség volt. Mind Pécsett, mind később a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen olyan tudósgárdát nevelt fel, amely megalapozta a magyar agykutatás több évtizedes hírnevét.