Kortársoktatás

Kortársoktatás

Dr. Schlégl Ádám Tibor

A kortársoktatásból egyaránt profitálhat az oktatásban részt vállaló hallgató, az oktatott hallgató, az egyetemi oktató és maga a képzőhely is. Ehhez sok feltételnek kell teljesülnie, illetve nem kevés időt és energiát is igényel minden szereplőtől. A fejezet célja, hogy bemutassa a kortársoktatás fogalmát, bemutassa előnyeit és feltételeit egyaránt.

A kortársoktatás fogalma

„Hasonló társadalmi csoportból származó egyének, akik nem hivatásos oktatókként segítik egymást a tanulásban és maguk is tanulnak a tanítás által.” (Topping 1996)

Három feltétel teljesülése esetén beszélhetünk kortársoktatásról:

1. „Segítik egymást a tanulásban”, vagyis tudás és/vagy készségátadás történik a folyamat során. (A tanterv vagy tananyagfejlesztésben nyújtott hallgatói segítséget nem sorolhatjuk ide.)
2. „Tanítás által”, vagyis klasszikus tanítási folyamattal kell történnie. (A kooperatív tanulást vagy szimulált beteg eljátszását nem sorolhatjuk ide.)
3. „Hasonló szociális csoportból származó”, ami egyetemi környezetben az azonos oktatási programra járó hallgatók együttműködését jelenti.

Annak alapján, hogy a hallgatók között van-e felkészültség vagy képzettségbeli különbség, további két csoportot különíthetünk el:

Klasszikus kortársoktatás (Peer-to-Peer Teaching vagy Peer Assited Teaching), ahol az oktató és hallgató diák ugyanarra az akadémiai évre jár, sőt ugyanazt a kurzust hallgatja. Ennek klasszikus példája, amikor a hallgatónak egy foglalkozásra fel kell készülnie valamilyen anyagból, és azt előadnia a többi diák számára (kiselőadás).

Közeli kortársoktatása (Near-Peer Teaching), ahol az oktatói szerepben lévő hallgató ugyanarra a képzésre jár, de legalább egy akadémiai évvel előrébb, mint a tanulói szerepben lévő hallgató.

Bizonyos szerzők kiterjesztik a definíciót a rezidensek oktatásba való bevonására is. Itt már nem jelenthető ki, hogy ugyanabba a társadalmi csoportba tartozik az oktató és tanuló, de minimális a korkülönbség, továbbá a fiatal orvosban még élnek a hallgatói évek problémái és emlékei.

Ennek az oktatási formának a kialakítását is az ókori görögöknek tulajdonítják, de az első dokumentált megjelenése az 1960-as évek New Yorkjához köthető, Lancastrian rendszer néven.

A módszer alapelve a kognitív és társadalmi kongruencia előnyeinek kihasználása. A kognitív kongruencia (vagyis a hasonló előismeretek, tanulmányi tapasztalatok) lehetővé teszi a tanuló számára is biztosan érthető nyelvezet használatát, valamint a magyarázat logikájának és fogalomrendszerének megfelelő kiválasztását, ami segíti a tanuló számára a megértést. A társadalmi kongruencia (vagyis hasonló szerepkör) lehetővé teszi a nyugodt, könnyed oktatási környezet kialakítását.

A kortársoktatás előnyei az oktatói szerepkörben részt vevő hallgató számára

• Elmélyülés egy adott témában – a harcművészetekben úgy tartják, hogy a legkiválóbb mesterek is csak a tudásuk felét - kétharmadát tudják átadni. Ez a szabály ugyanúgy igaz az egyetemi oktatásra is. Ahhoz, hogy az ember hatékonyan tudjon oktatni, tanterv szerint átadandó anyagnál jóval többet kell tudnia a témáról, ami lehetővé teszi számára, hogy a felmerülő kérdésekre is választ adjon.
• Meglévő tudás megerősítése – „tanítva tanulunk igazán” („docendo discimus” - Socrates), „taníts, hogy kétszer tanulj” (Joubert), az oktatáshoz nem elég tudni az anyagot, azt érthető és átadható formába is kell önteni. Az anyag többszöri elismétlésével, szükség esetén több oldalról való megközelítésével, többféle magyarázat, logikai lánc kifejlesztésével válik igazán méllyé a meglévő tudás.
• Érzelmi fejlődés – kutatások igazolják, hogy az oktatói szerepet vállaló hallgatók – ha rövid időre is – szakértői szerepbe bújhatnak, így a szerepnek megfelelő tulajdonságokat, érzéseket is magukra öltik. Ez a folyamat segíti a kompetencia, autonómia és megbecsültség érzésük fejlődését, így hosszútávon önbizalmuk és motivációjuk javulását.
• Oktatói szerep tanulása – szinte mindegy, hogy az egészségügy mely területén fog elhelyezkedni a hallgató, oktatói szerepe mindenképpen lesz. Legyen az rezidensképzés, új kolléga betanítása, a szakszemélyzet oktatása vagy betegedukáció.
• Vezetői szerepek tanulása – egy oktató számára nem csak a tudás átadása az egyetlen feladat. Az óra megszervezése, az órai aktivitás kontrollálása, szükség esetén döntéshozatal és beavatkozás. A kortársoktatásban résztvevő demonstrátornak ezekben a feladatokban is helyt kell állni.
• Professzionális viselkedés tanulása – az oktatói szerep hasonló professzionális viselkedést követel meg, mint a gyógyítói szerepkör. A megfelelő fellépés, határozott viselkedés és kommunikáció fontos készség a későbbi szakmai munka során is.

A kortársoktatás előnyei a tanulói szerepkörben részt vevő hallgató számára

• Biztonságos, könnyed oktatási környezet – a szociális kongruencia lehetővé teszi, hogy kortársoktatás során olyan hangulat és környezet alakuljon ki, ami könnyebbé teszi a hallgató számára a kérdezést (különös tekintettel a visszakérdezést, újbóli magyarázat kérését), közös gondolkodást, esetmegbeszélést. Fontos, hogy az oktató szerepkörben lévő hallgató ezt a hangulatot megtartsa, semmilyen formában ne érezze a tanuló kellemetlennek vagy megalázónak a kérdezést.
• A saját kognitív szintjüknek megfelelő oktatás – a tanuló lehetőséget kap arra, hogy olyan oktatatótól kapjon magyarázatot, aki hasonló előismerettel és fogalomrendszerrel, a társadalmi csoportnak megfelelő gondolatmenettel rendelkezik, ami megkönnyítheti számára a megértést.
• Alternatív motivációt és tanulási módszert biztosít – a megváltozott oktatási környezet, a kötetlenebb megbeszélésére és vitára való lehetőség olyan új tanulási módszert jelent a hallgatók számára, ami javíthatja a tanulás hatékonyságát, egyúttal versenyhelyzetet alakíthat ki a hallgatók között, ami új motivációs erőt jelenthet.
• Visszajelzés kortársaktól – az egyetemi képzés hatékonyságának egyik fontos feltétele a sokrétű és többszintű visszajelzés, melyet a hallgató a tanulmányai során kap. A kortársoktatás révén egy új szintet adhatunk hozzá a visszajelzésekhez. Kutatások arra világítottak rá, hogy talán ezek a visszajelzések érintik érzelmileg leginkább a hallgatót, hiszen saját társadalmi csoportján belülről érkezik.
• Kollegiális viselkedés fejlődése – az azonos társadalmi csoportból származó, azonos vagy az adott szituációban éppen vezető szerepet betöltő egyénnel szembeni viselkedés és a vele történő kommunikáció megtapasztalása és gyakorlása fontos eleme a későbbi kollegiális viselkedés kialakításának.
• Kiscsoportos oktatás lehetősége – a kortársoktatók bevonásával megnövelhető az adott időpontban párhuzamosan oktatók száma, így jobb oktató/hallgató arány, kisebb csoport és hatékonyabb oktatás érhető el. Ez a hatás fokozottan érvényesül gyakorlati készségek oktatása, valamint interaktív oktatási módszerek (esetmegbeszélések, standardizált beteg alkalmazása, vita) esetén.
• A közeli kortárs oktatás segítheti a résztvevők szocializálódását, valamint példaképet (szerep mintát) adhat, az oktatói szerepben lévő hallgató (különösen az első és másodévesek számára).

A kortársoktatás előnyei az egyetem és az egyetemi oktatók számára

• Hatékonyabb oktatás – a kortársoktatás a szociális és kognitív kongruencia kihasználásával lehet egy rendkívül hatékony oktatási módszer. Egyúttal lehetővé is teszi a tanulócsoportok tovább bontását, ami közvetlenebb oktatási környezetet hoz létre.
• Hallgatói elégedettség növekedése – a témával foglalkozó tanulmányok közül szinte az összes a hallgatói elégedettség növekedéséről számolt be abban az esetben, ha kortársoktatót is bevontak a képzésbe.
• Az oktatási terhek csökkenése – az oktatói szerepkörben lévő hallgató sosem fogja kiváltani az egyetemi oktatót, és a hallgatók felkészítésének terheiről sem szabad elfeledkezni, de egy hatékonyan kiépített rendszer lehetővé teszi a csoportbontást újabb egyetemi oktató bevonása nélkül, kortársoktatók alkalmazásával.
• A jövő oktatóinak korai képzése, kiválogatása, a hallgatók korai bevonása az akadémiai munkába – az egyetemi utánpótlás nevelés és tehetséggondozás egyik fontos eleme a későbbi akadémiai munkára alkalmas hallgatók kiválasztása és képzése. A kortársoktatás lehetőséget ad egyrészt az egyetem számára, hogy hatékonyan kiválaszthassa a tehetséges hallgatókat, de a kortársoktató számára is, aki kipróbálhatja magát oktatói szerepben.
• Az oktatói munka megbecsülésének javítása – egy sajnálatos – de érthető – folyamat, mely elsősorban a klinikumot érinti, hogy a terhelt és több fronton lekötött oktatóknál az oktatás az alacsonyabb prioritású feladatok közé kerül. A probléma azonban nem csak finanszírozási és időmanagement kérdése, az oktatási kultúra változására is szükség van. A klinikai orvosok általában csak a szakképzés és egyetemi minősítés megszerzése után kapcsolódnak az oktatásba, ami ezáltal nem az alapvető feladatai közé kerül, hanem „extra elfoglaltság, teher” formájában jelenik meg a napirendjükbe. A hallgatók korai bevonása az oktatási munkába pozitív irányba mozdíthatja az oktatás megítélését, hiszen számukra a központi feladatok közé emeli.
• Pénzügyileg életképes – bár konkrét pénzügyi elemzést még nem publikáltak kortársoktatás kapcsán, minden a kérdéskörrel foglalkozó közlemény pénzügyileg fenntarthatónak vagy nyereségesnek jellemezte a módszert.

A hatékony kortársoktatás feltételei, nehézségei

• Hitelesség, megfelelő szakmai ismeretek – az oktatói szerep hatékonyságának egyik alapvető feltétele, hogy a hallgató hitelesnek tartsa az elhangzottakat. Az egyetemi oktatás során általában jelentős információ aszimmetria áll fent, vagyis a hallgatóságnak általában nincs elegendő háttérismerete, hogy megítélje az elhangzottak igazságtartalmát és hasznosságát. Egyetemi oktatók esetében jellemzően automatikusan elfogadja a hallgató, hogy az illető a téma szakértője, így csak a legritkább esetben kérdőjelezi meg az információkat. Kortársoktatás esetében azonban ez a megelőlegezett bizalom nem feltétlenül jelenik meg. Az oktatói szerepkörben lévő hallgató számára a professzionalitást és magabiztosságot sugárzó fellépés elengedhetetlen, ezt azonban csak a megfelelő háttérismeret adhatja meg.
• Harmonizált, egyértelmű tananyag – a megfelelő felkészültség esetében is kiemelkedően fontos, hogy az elhangzott ismeretanyag, fogalmak és súlypontok megegyezzenek a korábbi előadásokon és gyakorlaton elhangzottakkal. Nagyon fontos, hogy a kortársoktató tisztában legyen tantárgy hivatalos tananyagával és a korábban elhangzottakkal.
• Finanszírozási és humán erőforrás – bár a kortársoktatás bizonyos tekintetben csökkentheti az egyetem oktatási terheit, egy jól képzett kortársoktatási csapat létrehozása idő és erőforrás igényes. A hallgatók képzése jellemzően munkaidőn túli, rendszeres elfoglaltság, az adminisztráció is jelentős feladatot jelent.
• Tantervbe, órarendbe beillesztés – jelentős szervezési kihívást jelent, hogy a kortársoktatásra jellemzően a reguláris, órarend szerinti órákon van szükség, amikor az oktatói szerepben lévő hallgatónak foglalkozása lenne.
• Szociális kongruencia – az egyik legfontosabb előny jelentheti egyúttal az egyik legjelentősebb nehézséget is. A kortársoktatónak sokkal nehezebb fegyelmet tartani és kontrollálni az oktatást, hiszen nincsen pozícióból adódó tekintélye. Fontos a kortársoktatók és foglalkozásvezető egyetemi oktatók felkészítése e helyzetek kezelésére és elkerülésére.
• Összeférhetetlenség – néhány esetben felléphet az oktatói és tanulói szerepkörben lévő hallgató összeférhetetlensége. Előfordulhat, hogy a tanulói szerepben lévő hallgató védekező magatartást mutat, védve saját pozícióját és tekintélyét az azonos társadalmi csoportból származó, azonban adott szituációban dominánsabb szerepet betöltő hallgatótól. Ilyenkor elviccelheti, bagatellizálhatja az oktatási folyamatot, folyamatosan megkérdőjelezheti a kortársoktató hitelességét, tudását vagy csak egyszerűen kivonhatja magát az órai munkából. Fontos a hallgatók és vezető oktatók felkészítése ezekre a helyzetekre is.