Mellkaskompresszió kivitelezése
Molnár Ferenc, Dr. Németh Zsuzsanna
Skill célja
A fejezet célja a mellkaskompresszió helyes technikájának elsajátítása, illetve az oktatásához szükséges technikai feltételek megteremtésének ismerete.
Az eljáráshoz szükséges kompetencia
- Tudat és légzés vizsgálata
Kapcsolódó anatómiai-élettani áttekintés
A zárt mellkaskompressziós technika 1960 óta ismert, pontos hatásmechanizmus a mai napig nem tisztázott. Két ismert modell magyarázza a hatást. A szívpumpa modell szerint a szívet összenyomjuk a sternummal és a gerincoszloppal, ekkor vér lökődik ki a szisztémás és a pulmonális keringésbe. A mellkaspumpa modellt az intratorakális nyomás kompresszió által előidézett változásával magyarázzák meg, mely áramlást generál. A szívnek itt csak passzív áramlást vezető szerepe van. Azt kijelenthetjük, hogy a mellkaskompressziók mesterségesen tartják fenn a keringést, ha abbahagyjuk őket, a véráramlás azonnal megszűnik. Mellkaskompressziók kivitelezése: a beteg mellett elhelyezkedve, kemény alapon kell, hogy történjenek minimum 5 centiméter, de nem több mint 6 centiméter mélységben, 100-120/perc frekvenciával, egyenletes lenyomás és felengedés mellett, nyújtott könyökkel. Kompresszió során a beavatkozó a beteg válla mellé térdel vagy áll, így önálló újraélesztés esetén a lélegeztetéshez is jó pozícióban van. A lenyomás pontja a mellkas közepe, a szegycsont alsó felén található. A helyes kéztartás során az egyik kezünket a nyomáspontra úgy helyezzük, hogy a tenyér kemény, proximális éle a sternum hossztengelyével párhuzamosan legyen, a másik tenyér az előzőre kulcsolva helyezkedjen el. Kompressziónál kiemelt fontosságú, hogy a lenyomott mellkast teljesen engedjük fel, a tenyér-mellkas kontakt feladása nélkül. A lenyomás és a felengedés ideje egyenlő legyen. A kompresszió aránya a lélegeztetéshez képest 30:2, tehát 30 kompressziót 2 befújásos lélegeztetés követ. Laikus oktatás esetén azonban használhatjuk a „csak mellkaskompresszió” módszert („CCO” Chest Compression Only). Törekedni kell továbbá, hogy a mellkaskompressziókat a lehető legrövidebb időre (maximum 10 másodperc) szakítsuk meg a CPR alatt. A kompressziók abbahagyásának lehetséges okai lehetnek veszélyeztető körülmény fellépése, a segítségnyújtó kifáradása, egyértelmű életjelek észlelése és magasabb szintű segítség helyszínre érkezése.
Beavatkozást megelőző teendők listája, szükséges eszközök
Technikai előkészület:
- AMBU-SAM, AMBU-Basic, AMBU-Advanced előkészítése.
- Fent említett oktatási eszközök ellenőrzése, lehetőleg jól hozzáférhető, jól látható helyen való elhelyezése későbbi oktatási folyamathoz.
- Ellenőrizni, a szimulátorok mellkasi ellenállását (alacsony – közepes – magas).
Oktatási kulcspontok:
- Kéz összekulcsolva, tenyér éllel a szegycsont alsó felén hossztengellyel párhuzamosan, nyújtott könyök
- 30:2 v. csak mellkaskompresszió
- Mélység (5-6cm)
- Frekvencia (100-120/min)
- Egyenletes lenyomás – felengedés (teljesen)
Beavatkozás rövid leírása
- Betegnek nincs légzése, keringése, segítséget hívott
- Mellkason a kezet pozícionálja, szegycsont alsó harmada
- Mellkast lenyomja min. 5 cm de nem több mint 6 cm mélyen
- Felengedi teljesen, hogy a keze nem emelkedik el a mellkasról
- Fent leírtakat 100-120/perces frekvenciával hajtja végre
Indikáció
Minden keringésmegállásban lévő beteg esetén, illetve az ehhez kapcsolódó oktatási szimulációk kapcsán.
Kontraindikáció
Effektív keringéssel rendelkező beteg.
Beavatkozást követő teendők listája
- Keringésmegállás állapotában ügyeljünk a magasabb szintű segítség helyszínre hívására (mentő vagy reanimációs csapat). A mellkaskompressziók hatékonyságának megőrzése céljából gondoskodjunk a kompressziót végző segítők időben történő cseréjéről (lehetőleg 2 percenként). Készüljünk fel a magasabb szintű ellátásra (BLS → xBLS → ALS). Hozassunk a helyszínre félautomata defibrillátort (AED).
- Egyértelmű keringésre utaló jelek (köhög, pislogni kezd, jajgat, stb…) esetén függesszük fel a kompressziót, vizsgáljuk meg a beteget „ABCDE” szerint.
Szövődmények és ellátásuk
Legáltalánosabb szövődmény a bordák törése. Ez általában a nem megfelelő technika miatt alakul ki, azonban figyelembe kell vennünk a páciens anatómiai sajátosságait is. Ilyen esetben ellenőrizzük a kezünk megfelelő helyzetét; ha elcsúsztunk, vegyük fel a megfelelő pozíciót és folytassuk a kompressziókat! A sérült bordák mellűri vérzéseket és PTX-et idézhetnek elő. Ez utóbbi felismerése kiemelt fontosságú, feszülő PTX detenzionálása mielőbb meg kell hogy történjen.