Szövetegyeztetési technikák

Dr. Kardos Dániel

 

A bőrön, illetve egyéb szerveken és szöveteken keletkezett vagy képzett folytonossághiány megfelelő egyeztetése az egyik legalapvetőbb orvosi készség. Egy varrat helyes elkészítése mind funkcionális, mind kozmetikai szempontból lényeges. Jelen fejezet célja, hogy a különböző varrattechnikákat, azok elméleti hátterét és helyes kivitelezését bemutassa. A varratok elkészítésének bemutatása előtt az ahhoz szükséges eszközöket, illetve az egyszerű sebbel kapcsolatos alapfogalmakat ismertetjük.

Az eljáráshoz szükséges kompetenciák

• Csomózási (kézi és apodaktíliás) alapismeretek

A beavatkozást megelőző teendők

• Minden szövetegyeztetés az asepsis és antisepsis szabályainak megfelelően kell történjen.
• Már a gyakorlás során is mindig viseljünk kesztyűt!

 

Eszközök

 

 

Csipeszek

A varratok elkészítésekor a szövetek megfogásához anatómiás vagy sebészi (horgas) csipeszt használunk.

A bőr és bőr alatti szövetek megragadásához a sebészi csipesz a választandó. A csipesz végén lévő egymásba illő fogak kis nyomással is jól megtartják a szövetet.

Az anatómiás csipesszel nagyobb felületen, nagyobb nyomást kell kifejteni, ami a megragadott bőrön vérellátási zavart okozhat. A finomabb struktúrák megtartására (pl. bélfal, ér) ezzel szemben az anatómiás csipesz előnyösebb, mert a sebészi csipesz horgai a nyálkahártyán lyukat üthetnek, vérzést okozhatnak.

A csipeszeket a ceruzához hasonlóan, hüvelyk és mutatóujjunk között kell megtartani úgy, mintha azok meghosszabbítását képeznék. Ezzel a tartással érhető el a legfinomabb manipuláció.

 

Tűfogók

A varráshoz használt tű megfogásához külön erre a célra készített tűfogókat alkalmazunk. A két alábbi tűfogóval találkozhatunk:

A Mathieu tűfogót marokra kell fogni. A racsnit két-három kattanásig érdemes zárni, így fogja meg szorosan a tűt. A harmadik kattanás után a tűfogó kinyílik.

A Hegar tűfogó tartása megegyezik az általános sebészeti eszköztartással. Az eszköz száraiba a hüvelyk- és gyűrűs ujjunkat kell bevezetni, a mutatóujjunkat pedig az eszköz szárán megtámasztani, így biztosítható a legfinomabb manipuláció. Az eszköz szintén rendelkezik racsnival, melyet érdemes 2-3 kattanásig zárni. A nyitáshoz a szárak enyhe összenyomása mellett a gyűrűs- és hüvelykujjunkat kell egymástól távolítani.

 

Fonalak

A szövetegyeztetés egyik legfontosabb lépése a megfelelő fonál megválasztása. Az egyeztetett régiótól és a céltól függ, hogy milyen fonál a választandó. Általánosságban elmondható, hogy a fonálnak az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

• könnyű kezelhetőség
• szövetkímélet
• nagy szakítószilárdság
• biológiai anergia
• könnyű eltávolíthatóság vagy teljes felszívódás

A fonalak az alábbiak szerint csoportosíthatók:

• Alapanyag: természetes, szintetikus
• Biológiai tulajdonság: felszívódó, nem felszívódó
• Szerkezet: sodrott (braided), monofil

 

A korábban használt természetes alapanyagú fonalak kikoptak a mai gyakorlatból, szinte kizárólag szintetikus fonalakat alkalmazunk. A biológiai lebomlás tekintetében a szakítószilárdságukat egy hét alatt elvesztő fonalaktól az azt akár egy hónapig is megőrző, és több mint fél év múlva teljesen felszívódó fonalakig válogathatunk. A fonalak felszívódása szöveti reakcióval jár, ami mind a varratok tartásánál, mind a várható kozmetikai eredmény tekintetében figyelembe veendő. Bár az atraumatikus elveknek megfelelően előnyben részesítjük az egy szálból képzett monofil fonalakat, olykor azonban előnyös a sodrott fonál nyújtotta könnyű csomózhatóság és jobb csomó tartó képesség. Főként a monofil fonalak esetén fontos, hogy ha megfogjuk műszerrel, akkor sérül az integritása, és az érintett részen elveszti szakítószilárdságát, melyre a szövetegyeztetés során figyelni kell. Lehetőleg ne fogjuk meg a fonalat a műszerrel, illetve ami a csomózás során megfogásra kerül, azt le kell vágni!

 

A fonalak további felosztása vastagságuk és hosszuk alapján történik. A fonalak vastagságát Európában a mm 1/10-ed részében adjuk meg, de a napi gyakorlatban még mindig az amerikai méretek használata az elterjedt.

A sebészeti fonalak méretei:

EU	USA
1	5/0
1,5	4/0
2	3/0
2,5	2/0
3	0
4	1
5	2

 

Lágy szövetek egyeztetésére leggyakrabban a 2-4/0-s fonalakat használjuk.

 

Sebészi tűk

Szövetegyesítésre általában görbített tűket használunk. A modern atraumatikus elveknek megfelelően ma már legtöbbször a tű fokának egyenes folytatásába eső fonállal bíró atraumatikus tűket használunk. A gyakorlatban még találkozhatunk a francia osztott-lyukas (özvegy) tűvel is, amibe a fonalat külön kell befűzni.

A fonál befűzése a francia osztott-lyukas tűbe: A tűt a tűfogó hossztengelyére merőlegesen fogjuk be úgy, hogy az a tű hegye és foka közötti 2/3-1/3 határon legyen. A fonál egyik végét az eszközt tartó kezünkkel feszesen tartjuk, majd a fonalat elölről megtámasztjuk a tűfogón és a tű fokának felső részén levő billentyűzáras résbe pattintjuk. A másik, ritkábban alkalmazott befűzési mód, hogy a tű fokának a tű testéhez közelebbi lyukán átfűzzük a fonalat, és visszafelé hajtva bepattintjuk a felső lyukba is.

A tűket méretük, görbületi sugaruk, vastagságuk és hegyük kiképzése alapján csoportosíthatjuk. A fonál csomagolásán mindig rajzzal, számmal és betűkóddal jelölik, hogy milyen tűt tartalmaz. Ahhoz, hogy megfelelően, minél kevesebb károsodást okozva vezessük át a tűnket a szöveteken, megfelelő tűt kell választanunk. Az általános szövetegyesítés szempontjából a vágó és a hegyes végű, kerek testű tűk közötti különbséget érdemes kiemelni. A vágótűket olyan helyen alkalmazzuk, ahol nagyobb a rétegvastagság (bőr, izom) és fontos, hogy a tűvel ne toljuk egymás előtt a szöveteket, hanem élesen hatoljunk át rajtuk. A finomabb szöveteknél ezzel szemben a vágótű hátrányos, hiszen pl. egy érfalon átvezetve könnyen átvághatja azt. Ezekben az esetekben a kerek tű a megfelelő választás.

A tűt sose tegyük le önmagában! Ha levágtuk a fonálról vagy már nincs rá szükség, akkor a tűfogóba befogva adjuk vissza a műtősnőnek vagy az asszisztensnek!

Minden varrat elkészítése a tű helyes befogásával kezdődik. A tűt mind a Mathieu, mind a Hegar tűfogóba ugyan úgy kell befogni az alábbiak szerint.

A tűt kezünkkel vagy csipeszünkkel megfogjuk. A tűfogóval a tűt a tű csúcsától a fokáig mérve 2/3-1/3 távolságnál fogjuk meg. A tű hossztengelyének a műszerünk hossztengelyére merőlegesnek kell lennie.

Ügyeljünk továbbá az alábbiakra:

• A tű hegyét és az e mögötti éles részt sose fogjuk meg, mert azonnal kicsorbul, és nehezebb, illetve traumatizálóbb lesz a szöveteken való áthaladás.
• A tűfogót mindig két kattanásig zárjuk, különben az öltés behelyezésekor el fog forogni a tűnk.

A befogott tűvel úgy kell manőverezni, hogy a csuklónkkal fordulva követjük a tű görbületét. Sosem szabad tolni a szövetek között a tűt, mert így nemcsak pontatlan lesz a szövetegyeztetés, hanem nem kívánt sérüléseket is okozhatunk vele.

 

Az egyszerű seb

A seb a test kültakaróján mechanikus okból esett folytonossági hiány. Az egyszerű sebek esetén a bőr, a nyálkahártya, a subcutis, a felületes fascia vagy részlegesen az izomzat lehet érintett. Ha az egyszerű seben túl egyéb szövetek (ér, ideg, csont, stb.) is érintettek, akkor összetett sebről beszélünk. Az alább ismertetett varrattípusok az egyszerű sebek ellátására alkalmasak.

 

Szövetegyesítő varrat típusok

Általánosságban egy varratnak az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie:

• pontosan, szimmetrikusan egyeztessen
• ne legyen túl szoros, de túl laza se
• ne feszüljön
• csak annyi öltés legyen, amennyi feltétlen szükséges
• ha nem felszívódó a fonál, könnyű legyen a varratszedés

A varratok két nagy csoportra, a megszakított és a tovafutó varratokra oszthatók.

Szükséges eszközök

• kesztyű
• horgas csipesz
• olló
• Hegar/Mathieu tűfogó
• 2-4/0-s atraumatikus tű és fonál
• tűgyűjtő

 

Megszakított varratok

Ezek a varrattípusok alkalmasak a legpontosabb szövetegyeztetésre. További előnyük, hogy az öltések között a sebváladék távozni tud, illetve, hogy ha kell egyenként, fokozatosan is eltávolíthatóak. Mivel ezek a varratok nem vízzárók, ezért pl. a bél folytonosságának helyreállítására primeren nem alkalmasak, de kiegészítő öltésként használhatóak.

Egyszerű csomós öltés

Nem feszülő területeken a legegyszerűbb és leggyakrabban használt öltéstípus. Érdemes időt fordítani gyakorlására, mert a jól behelyezett egyszerű csomós öltés jó kozmetikai eredménnyel tud gyógyulni. Az öltéssel kapcsolatos általános elvek a legtöbb öltésnél alkalmazandóak, így ezeket csak itt ismertetjük részletesen.

Általános elvek:

• Lehetőleg mindig magunk felé öltsünk.
• Az öltésnek mindkét sebszéltől azonos távolságban, többnyire 1-1 cm-re kell lennie. (A sebszéltől számított 1 cm-es távolság valójában életkortól és testtájtól is függ. Egy gyermek vagy az arc esetén nincs szükség ilyen méretű öltésekre.)
• Az öltés mindkét sebfelszínen ugyanolyan magasságban legyen.
• Mélyebb sebek esetén az öltés a sebalap szintjében haladjon, mert ezzel elkerülhető a zárt seb alatti tasakképződés és váladék felhalmozódás. (Mély sebek esetén a több rétegű sebzárás választandó.)
• Az öltés iránya a seb irányára merőleges kell hogy legyen.
• A tű hegyét és vágó élű részét sose fogjuk meg.
• A tűt lehetőleg mindig a tűfogóval fogjuk meg, és vezessük a sebben.
• A tű vezetésekor mindig használjuk ki annak ívét, és ezt a csuklónkkal gördítő mozdulattal kövessük.
• Az első csomót mindig fektessük a sebre, és ezt követően húzzuk át az egyik oldalra.
• Minden csomónak a seb azonos oldalán kell lennie.
• Legalább 4 csomót tegyünk a fonálra. 4/0-ásnál vékonyabb fonál esetén legalább annyi csomót, amekkora szám szerepel a „/0” előtt.
• A sebszéleknek pontosan kell illeszkedniük. Ne legyenek se be- se kifelé fordulva.
• A csomók ne legyenek túl szorosak és túl lazák sem.
• Az öltéseknek egymástól azonos távolságra kell lenniük.

 

A beavatkozás rövid leírása

Befogjuk a tűt a tűfogóba a korábban ismertetett módon. Az öltést 1 cm-re a sebszéltől indítjuk úgy, hogy a tű merőlegesen álljon a bőr felszínére. A velünk szemben lévő sebszélt a horgas csipesszel kissé megemeljük, és magunk felé gördítve a tűt áthatolunk a bőrön. A sebüregben a sebalap szintjében kijövünk a tűvel, majd a tűfogóval megfogjuk a tűt és kigördítjük a sebből. A horgas csipesszel finoman megemeljük a felénk eső oldali sebszélt, és az ellenoldali kijöveteli ponttal egy szintben öltünk magunk felé. A felénk eső sebszéltől kb. 1 cm-re jövünk ki a bőrből. Ha a seb és a tű mérete engedik, akkor a tűvel nem kell kijönni a sebből, hanem az ívét kihasználva, azt a felénk eső sebfelszínbe tovább gördíthetjük. A fonalat egy kb. 3 cm-es véget hagyva áthúzzuk a seben. A tűfogóval elengedjük a tűt, és az apodaktíliás csomózásnál leírtak szerint csomózunk. Az első dupla csomó meghúzásakor fektessük a sebre a csomót, mert ezzel lehet a legpontosabban egyeztetni a sebszéleket. A csomót húzzuk el az egyik oldalra, ezzel „zárva” a csomót, majd folytassuk a csomózást. Főként a monofil fonalaknál vigyázzunk a második csomó meghúzásakor, mert szorosabbra húzhatjuk az első csomót is. Ha a 4 csomót elkészítettük, akkor a két fonalat összefogva vágjuk rövidre a fonalat, és folytassuk az első öltéstől kb. 1 cm-re a következő varrattal.

Varratszedés

A csomónál vagy a szabad fonálszárnál megragadjuk a fonalat, és megemeljük. A fonál azon szárát vágjuk át, amivel nem húzzuk át a fonál bőrfelszín felett levő részét a seben, máskülönben kórokozókat vihetünk be a már gyógyult sebbe.

 

Horizontális matracöltés

 

 

Ritkán használjuk, mert kozmetikailag nem előnyös. Többnyire feszülő, rossz vérellátású területeken, tehermentesítő öltésként alkalmazzuk.

 

A beavatkozás rövid leírása

Befogjuk a tűt a tűfogóba a korábban ismertetett módon. Az öltést 1 cm-re a sebszéltől indítjuk, úgy, hogy a tű merőlegesen álljon a bőr felszínére. A velünk szemben lévő sebszélt a horgas csipesszel kissé megemeljük, és magunk felé gördítve a tűt áthatolunk a bőrön. A sebfelszínen a sebalap szintjében kijövünk a tűvel, majd a tűfogóval megfogjuk a tűt, és kigördítjük a sebből. A horgas csipesszel finoman megemeljük a felénk eső oldali sebszélt, és az ellenoldali kijöveteli ponttal egy szintben öltünk magunk felé. A felénk eső sebszéltől kb. 1 cm-re jövünk ki a bőrből. Ha a seb és a tű mérete engedik, akkor a tűvel nem kell kijönni a sebből, hanem az ívét kihasználva azt a felénk eső sebfelszínbe tovább gördíthetjük. A fonalat egy kb. 3 cm-es véget hagyva áthúzzuk a seben. A tűt ezt követően „backhand” tartásba fogjuk be a műszerünkbe (A tű hegye a befogás után nem felénk néz, hanem ellenkező irányba.). A felénk eső sebszélt a csipesszel kissé megemeljük. A kiöltéstől balra 1 cm-el és a sebszéltől 1 cm-re beöltünk a felénk eső bőrbe, majd kijövünk a felénk eső sebfelszínen. A horgas csipesszel finoman megemeljük a velünk szemben levő sebszélt, és a mélységet tartva beöltünk az ellenoldali sebfelszínbe. A velünk szemben levő sebszéltől kb. 1 cm-re jövünk ki a bőrből. A fonalat áthúzzuk, és egyeztetjük a sebszéleket. A négy öltési pontnak egy szabályos négyzetet kell kirajzolnia. A tűfogóval elengedjük a tűt, és az apodaktíliás csomózásnál leírtak szerint csomózunk. Ha a 4 csomót elkészítettük, akkor a két fonalat összefogva vágjuk rövidre a fonalat, és folytassuk az első öltéstől kb. 1 cm-re a következő varrattal.

Varratszedés

A csomónál vagy a szabad fonálszárnál megragadjuk a fonalat és megemeljük. A fonál azon szárait vágjuk át, amivel nem húzzuk át a fonál bőrfelszín felett levő részét a seben, máskülönben kórokozókat vihetünk be a már gyógyult sebbe.

 

Vertikális matracöltés (Donati)

A leggyakrabban alkalmazott bőrvarrat. Feszülő sebek egyeztetésére kiváló, mert külön egyezteti a mélyebb szöveteket és az epidermist. Jó alkalmazhatósága ellenére kozmetikailag szinte mindig előnytelenebb heget hagy, mint az egyszerű csomós öltés.

 

A beavatkozás rövid leírása

Befogjuk a tűt a fogóba a korábban ismertetett módon. Az öltést 1 cm-re a sebszéltől indítjuk, úgy, hogy a tű merőlegesen álljon a bőr felszínére. A velünk szemben lévő sebszélt a horgas csipesszel kissé megemeljük, és magunk felé gördítve a tűt áthatolunk a bőrön. A sebfelszínen a sebalap szintjében kijövünk a tűvel, majd a tűfogóval megfogjuk a tűt, és kigördítjük a sebből. A horgas csipesszel finoman megemeljük a felénk eső oldali sebszélt és az ellenoldali kijöveteli ponttal egy szintben öltünk magunk felé. A felénk eső sebszéltől kb. 1 cm-re jövünk ki a bőrből. Ha a seb és a tű mérete engedik, akkor a tűvel nem kell kijönni a sebből, hanem az ívét kihasználva azt a felénk eső sebfelszínbe tovább gördíthetjük. A fonalat egy kb. 3 cm-es véget hagyva áthúzzuk a seben. A tűt ezt követően „backhand” tartásba fogjuk be a műszerünkbe (a tű hegye a befogás után nem felénk néz, hanem ellenkező irányba.). A felénk eső sebszélt a csipesszel kissé megemeljük. Az első öltésünkkel egy vonalban egészen a sebszél mellett beöltünk a bőrbe, és intracutan jövünk ki a sebfelszínen. Elengedjük a tűt, átfogunk, és áthúzzuk a fonalat. A horgas csipesszel finoman megemeljük a velünk szemben levő sebszélt. Az ellenoldali sebfelszínbe tartva a verticalis irányt, intracutan visszaöltünk, és egészen a sebszél mellett jövünk ki a tűvel. A fonalat áthúzzuk, és egyeztetjük a sebszéleket. A négy öltési pontnak egy síkba kell esnie. A tűfogóval elengedjük a tűt, és az apodaktíliás csomózásnál leírtak szerint csomózunk. Ha a 4 csomót elkészítettük, akkor a két fonalat összefogva vágjuk rövidre a fonalat, és folytassuk az első öltéstől kb. 1 cm-re a következő varrattal.

Varratszedés

A csomónál vagy a szabad fonálszárnál megragadjuk a fonalat és megemeljük. A fonál azon szárait vágjuk át, amivel nem húzzuk át a fonál bőrfelszín felett levő részét a seben, máskülönben kórokozókat vihetünk be a már gyógyult sebbe.

 

Vertikális matracöltés (Allgöwer)

 

 

Szintén gyakran alkalmazott bőrvarrat. Kevésbé tart, mint a Donati öltés, ugyanakkor jobban kíméli a sebszélek vérellátását és kozmetikailag is szebb heget eredményez.

A beavatkozás rövid leírása

Befogjuk a tűt a tűfogóba a korábban ismertetett módon. Az öltést 1 cm-re a sebszéltől indítjuk, úgy, hogy a tű merőlegesen álljon a bőr felszínére. A velünk szemben lévő sebszélt a horgas csipesszel kissé megemeljük, és magunk felé gördítve a tűt áthatolunk a bőrön. A sebfelszínen a sebalap szintjében kijövünk a tűvel, majd a tűfogóval megfogjuk a tűt, és kigördítjük a sebből. A fonalat egy kb. 3 cm-es véget hagyva áthúzzuk a seben. A horgas csipesszel finoman megemeljük a felénk eső oldali sebszélt, és az ellenoldali kijöveteli ponttal egy szintben öltünk magunk felé, úgy hogy a tűt 180 fokkal visszafordítva intracutan jövünk ki a felénk eső sebszélen. Áthúzzuk a fonalat. A tűt ezt követően „backhand” tartásba fogjuk be a műszerünkbe (a tű hegye a befogás után nem felénk néz, hanem ellenkező irányba). A horgas csipesszel finoman megemeljük a velünk szemben levő sebszélt. Az ellenoldali sebfelszínbe tartva a verticalis irányt intracutan visszaöltünk, és egészen a sebszél mellett jövünk ki a tűvel. A fonalat áthúzzuk, és egyeztetjük a sebszéleket. A négy öltési pontnak egy síkba kell esnie. A tűfogóval elengedjük a tűt, és az apodaktíliás csomózásnál leírtak szerint csomózunk. Ha a 4 csomót elkészítettük, akkor a két fonalat összefogva vágjuk rövidre a fonalat és folytassuk az első öltéstől kb. 1 cm-re a következő varrattal.

Varratszedés

A csomónál vagy a szabad fonálszárnál megragadjuk a fonalat, és megemeljük. A fonál azon szárait vágjuk át, amivel nem húzzuk át a fonál bőrfelszín felett levő részét a seben, máskülönben kórokozókat vihetünk be a már gyógyult sebbe.

 

Tovafutó varratok

Egyszerű tovafutó varrat

 

 

Vízzáró varrattípus, ami nem feszülő területeken jó egyeztetést biztosít. További előnye, hogy gyorsan elkészíthető, hiszen csak a két végét kell csomózni. A bőrön ritkán használatos, mert ott a kozmetikai eredménye nem megfelelő, illetve sebgyógyulási szövődmény (pl. seroma) esetén nem lehet részleges varratszedést végezni. Főként lumenes szövetek (ér, bél), illetve serosus membránok (pl. peritoneum) egyeztetésére alkalmazzuk.

 

A beavatkozás rövid leírása

Befogjuk a tűt a tűfogóba a korábban ismertetett módon. Először egy egyszerű csomós öltést helyezünk be (lásd ott), amit ha megcsomóztunk, akkor csak a tű nélküli fonálszárat vágjuk rövidre. A tűben végződő fonállal folytatjuk a sebegyeztetést, úgy, hogy a behelyezett öltések a sebszéltől és egymástól is 1-1 cm távolságban legyenek. A zárt sebszél irányával a fonal látható részei kb. 45 fokos szögeket zárnak be. A varrás közben egy asszisztens segíti a fonál vezetését, mindig meghúzva az előző öltéseket. Az utolsó öltés után a fonalat nem húzzuk át teljesen, hanem az előző öltéssel megcsomózzuk, és a három fonálszárat összefogva vágjuk rövidre.

Varratszedés

Mindig a bőr felett levő fonálrészek azon szárát vágjuk át, amivel nem húzzuk át a fonál bőrfelszín felett levő részét a seben. Ez a tovafutó varratok esetén öltésenként végzendő el.

Megszakított tovafutó varrat/Pelenka öltés:

 

Ritkán alkalmazott varrattípus. Főként feszülő, rossz vérellátású területeken használjuk.

 

A beavatkozás rövid leírása

Befogjuk a tűt a tűfogóba a korábban ismertetett módon. Először egy egyszerű csomós öltést helyezünk be (lásd ott), amit ha megcsomóztunk, akkor csak a tű nélküli fonálszárat vágjuk rövidre. A tűs fonállal folytatjuk a sebegyeztetést, úgy, hogy a behelyezett öltések a sebszéltől és egymástól is 1-1 cm távolságban legyenek. Minden öltés meghúzása előtt a fonalat átvezetjük az előző öltésnél képzett hurok alatt. A zárt sebszél irányával a fonal látható részei kb. 90 fokos szögeket zárnak be, illetve a seb egyik oldalán azzal párhuzamosan haladnak. A varrás közben egy asszisztens segíti a fonál vezetését, mindig meghúzva az előző öltéseket. Az utolsó öltés után a fonalat nem húzzuk át teljesen, hanem az előző öltéssel megcsomózzuk és a három fonálszárat összefogva vágjuk rövidre.

Varratszedés

Mindig a bőr felett levő fonálrészek azon szárát vágjuk át, amivel nem húzzuk át a fonál bőrfelszín felett levő részét a seben. Ez a tovafutó varratok esetén öltésenként végzendő el.

Intracutan tovafutó varrat

 

Nem feszülő, nem szennyezett, nem roncsolt sebszélek esetén a bőr zárására a legalkalmasabb varrattípus. A kozmetikai eredménye az összes varrattípus közül a legjobb. További előnye, hogy elkészítése gyors, illetve a varratszedés a legegyszerűbb. Hátránya, hogy sebgyógyulási szövődmény esetén az egész varratot el kell távolítani.

 

A beavatkozás rövid leírása

Befogjuk a tűt a tűfogóba a korábban ismertetett módon. A sebzugtól 1 cm-re beöltünk a sebzugba. A varratsorunk a dermis epidermishez közeli szintjén halad. A pontos sebegyeztetéshez fontos, hogy ezt a szintet a seb teljes hosszában, szimmetrikusan megtartsuk. A velünk szemben levő sebszélt csipesszel óvatosan megemeljük, és lap szerint öltünk a demisbe a sebszéllel párhuzamosan. A következő öltés kezdőpontja az előzővel átellenben vagy kissé visszaöltve kell legyen. Az első két öltést még érdemes a sebzughoz közel tenni, majd utána 1 cm-enként. Az utolsó öltés a sebzugban legyen, majd jöjjünk ki 1 cm-re a sebzugtól a bőrön. Húzzuk meg a fonalat, és győződjünk meg róla, hogy jól egyezteti-e a sebszéleket, és jól csúszik-e a fonál (ha nem, akkor valószínűleg megakasztottuk valahol). A fonál két végét vagy egymáshoz vagy önmagukhoz megcsomózzuk, és a fonálvégeket rövidre vágjuk.

Varratszedés

Az egyik fonálvéget a bőr szintjében elvágjuk, és a másik fonálvéggel a seb irányában kihúzzuk a fonalat a bőrből.