A cukorbetegség a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, mely előrehaladtával, szövődményei révén jelentősen rontja a beteg életminőségét és életkilátásait. Cukorbetegségben az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni és éheznek.
Két fő típusa létezik: az 1-es, és a 2-es típusú. Előbbi – avagy más nevén a fiatalkori cukorbetegség - autoimmun-reakció következménye, oka pedig a hasnyálmirigy ún. Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. A 2-es típusú – időskori cukorbetegség - kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, azaz az inzulin hatása a célsejteken gyengül, ezáltal több inzulinra van szükség a megfelelő vércukorszint fenntartásához. A betegség kezdetén még nem jelentkezik vércukoreltérés, előrehaladtával azonban a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik, és kialakul a csökkent glukóz-tolerancia, majd a diabétesz. Ebbe a típusba tartozik a cukorbetegek közel 90 százaléka, a legutóbbi adatok alapján 720-740 ezer ember, és legalább ennyien lehetnek a fel nem fedezettek.
A cukorbetegség tüneteiről, kezeléséről, tudományos hátteréről, valamint a legújabb kutatási eredményekről is beszélt a Kossuth Rádió Felfedező az egészségről című műsorában november 30-án dr. Wittmann István professzor, a Pécsi Tudományegyetem II-es számú Belgyógyászati Klinikájának és Nephrológiai Centrumának igazgatója, a Magyar Diabetes Társaság elnöke.
A műsor itt hallgatható meg:
Fotó:
Pixabay