Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

  Az egység összes munkatársa

Dr. Poór Miklós

Dr. Poór Miklós

Ph.D.

egyetemi adjunktus

Gyógyszerhatástani Tanszék

tanszéki TDK felelős

Az alábbi TDK témák témavezetője

Témavezető: Dr. Poór Miklós

Társtémavezető: Dr. Faisal Anna Zelma

A zearalenon Fusarium gombafajok által termelt xenoösztogén hatású penészgombatoxin (ún. mikotoxin), mely főként fertőzött gabonafélék fogyasztása útján jut az emberi és állati szerveztbe. Az orális expozíciót követő biotranszformációja során redukált származékai (α-zearalenol, β-zearalenol, zearalanon, α-zearalanol és β-zearalanol) mellett szulfát és glükuronid konjugátumok, valamint a növényekben zearalenon-glükozid metabolit is képződik. Az albumin a humán keringésben legnagyobb mennyiségben megtalálható plazmafehérje. Képes stabil komplexeket kialakítani számos endogén és exogén vegyülettel, így befolyásolva szöveti disztribúciójukat és eliminációjuk sebességét. Egyes mikotoxinok-albumin kölcsönhatások jelentős toxikokinetikai jelentőséggel bírnak. A ciklodextrinek glükóz egységekből felépülő gyűrű alakú molekulák, hidrofil külső részük kiváló vízoldhatóságot biztosít, míg lipofil belső üregük képes apoláros molekulák befogadására. A ciklodextrin technológia alkalmas lehet a fluoreszcens tulajdonsággal rendelkező mikotoxinok analitikai detektálásának érzékenyítésére, valamint új mikotoxin kötő molekulák kifejlesztésére. Jelen TDK téma kapcsán a hallgató a zearalenon és metabolitjainak kölcsönhatásait vizsgálja albuminnal és ciklodextrinekkel, elsősorban spektroszkópiai módszerek segítségével.

Témavezető: Dr. Poór Miklós

Társtémavezető: Dr. Mohos Violetta Karolin

A polifenolok biológiailag aktív vegyületek melyek megtalálhatóak különböző élelmiszerekben, táplálékkiegészítőkben és gyógyszerekben is. A szervezetben számos fehérjével képesek kölcsönhatásba lépni (pl. albumin, enzimek, transzporterek), ezért módosítva egyes gyógyszerek farmakokinetikai paramétereit interferálhatnak a gyógyszeres terápiával. Jelen munkánkban azt vizsgáljuk, hogy a kölünböző szerkezetű polifenolok és metabolitjaik hogyan befolyásolják egyes biotranszfromációs enzimek (pl. xantin-oxidáz, CYP450, stb.) működését. Célunk olyan farmakokinetikai kölcsönhatások feltárása, amelyek a gyógyszeres terápia szempontjából kockázatot jelenthetnek. Ennek ismeretében az interakciók által eredményezett kedvezőtlen következmények elkerülhetők.

Témavezető: Dr. Poór Miklós

Társtémavezető: Dr. Faisal Anna Zelma

A mikotoxinok fonalas gombák toxikus sajátságú, szekunder anyagcseretermékei. Megtalálhatók különböző ételekben (pl. gyümölcsök, tej-, hús- és péktermékek) és italokban (gyümölcslevek, tej, kávé, bor, sör, stb.). Biológiai hatásaik rendkívül szerteágazóak, így a fertőzött takarmányból/élelmiszerből a szervezetbe jutva számos haszonállatra, valamint emberre is veszélyesek lehetnek. Az albumin a legnagyobb mennyiségben megtalálható plazmafehérje a vérben. Szerepet játszik az onkotikus nyomás és a fiziológiás pH fenntartásában, valamint jelentős mértékben képes befolyásolni egyes vegyületek farmakokinetikai/toxikokinetikai viselkedését, mivel számos endogén molekula, gyógyszer és xenobiotikum képes magas affinitással kötődni hozzá. Jelen munkánkban különböző mikotoxinok (pl. ochratoxinok, zearalenon, aflatoxinok) és metabolitjaik kölcsönhatásait vizsgáljuk humán és egyéb fajok (pl. patkány, marha, sertés) albuminjaival, annak érdekében, hogy több információra tegyünk szert szervezetbeni viselkedésükre vonatkozóan. Kísérleteink során meghatározzuk a képződő mikotoxin-albumin komplexek stabilitását, azonosítjuk kötőhelyüket a fehérjén, valamint vizsgáljuk az esetleges fajok közötti eltéréseket.

Témavezető: Dr. Poór Miklós

Társtémavezető: Dr. Fliszár-Nyúl Eszter

A mikotoxinok fonalas gombák toxikus tulajdonságú szekunder anyagcseretermékei. Széleskörű előfordulásuk és gyakran magas hőstabilitásuk miatt eradikálásuk a táplálékláncból a jelenleg ismert módszerekkel lehetetlennek tűnik. Biológiai hatásaik rendkívül szerteágazóak, így a fertőzött takarmányból/élelmiszerből a szervezetbe jutva számos haszonállatra, valamint emberre is veszélyesek lehetnek. A ciklodextrinek (CD) glükóz egységekből felépülő gyűrű alakú molekulák. Külső részük hidrofil, míg a belső üreg lipofil tulajdonságú, így a CD-ek képesek apoláros sajátságú molekulák vagy molekularészek befogadására. Jelen munkánkban különböző mikotoxinok (pl. ochratoxinok, citrinin, zearalenon) és metabolitjaik kölcsönhatásait vizsgáljuk ciklodextrinekkel. Amellett, hogy a CD-ek érzékenyebbé tehetik egyes mikotoxinok fluoreszcens módon történő detektálását, toxinkötő molekulaként is érdekesek lehetnek, ezért céljaink között szerepel az újonnan feltárt interakciók gyakorlati felhasználhatóságának tanulmányozása is (pl. italok toxinmentesítése vagy detoxikációs stratégiák kidolgozása).