Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

  Az egység összes munkatársa

Dr. Balás István

Dr. Balás István

egyetemi docens

Idegsebészeti Klinika

Telefon: 72/535-900/37717

Az alábbi TDK témák témavezetője

Témavezető: Dr. Balás István

Társtémavezető: Dr. Kovács Norbert

A gyógyszeresen nem kezelhető mozgászavarok esetén az agy mélyén elhelyezkedő bazális ganglionok elektromos ingerlése, és lézionálása rutin idegsebészeti beavatkozásnak számít világszerte. A módszer Parkinson-kór, essentialis tremor, és primer disztóniák esetében bizonyítottan hatékony terápiás lehetőség. A leggyakrabban ingerelt struktúrák a szubthalamicus nucleus, a globus pallidus belső szegmense, és a motoros thalamus.

A műtét részeként éber betegeknél intraoperatív mikroelekródás elektrofiziológisai vizsgálatot végzünk. A célterületeket a kóros elektromos aktivitás helyének bizonyításával (mikroelektródás rekording), valamint intraoperatív elektromos stimulációval határozzuk meg.

Az mikroelektródás vizsgálatok során eltérő amplitúdójú, frekvenciájú idegsejtaktivitást észlelünk. Istmeretes, hogy a betegek tünetei testfelenként különböző súlyosságúak lehetnek. Különösen Parkinson-kór esetén figyelhető meg ez a tüneti aszimmetria. Mindemellet a tünetek súlyossága is eltérő betegenként.

Nincs adat arra vonatkozóan azonban, hogy a tünetek súlyossága, és az agy mélyéből -mikroelektródás intraoperatív regisztrációval- elvezetett elektromos jelek aktivitása között van-e összefüggés.

A műtét előtt a betegség tüneteinek klinikai vizsgálata nemzetközileg standardizált pontozó skálával, valamint video vizsgálattal felmérésre kerül. Ugyanazen vizsgálatokat a műtét után ( a stimulációs ill. ablatív műtétek) is elvégezzük. Ezekből az adatokból a műtétek terápiás hatása megítélhető.

Tervezett vizsgálatok:

  1. Intraoperatív mikroelektródás vizsgálatok végzése a célterületekben, és a felfogott elektromos jelek (frekvencia, amplitúdó, ritmicitás analízis) vizsgálata statisztikai módszerekkel
  2. Identikus betegek klinikai tüneteinek statisztikai elemzése az adatbankban rendelkezésre álló nemzetközi pontozóskálák adatai alapján.
  3. Klinikai és elektrofiziológiai adatok korrelációjának vizsgálata.

Témavezető: Dr. Balás István

Társtémavezető: Dr. Kovács Norbert

A gyógyszeresen nem kezelhető mozgászavarok esetén az agy mélyén elhelyezkedő bazális ganglionok elektromos ingerlése, és lézionálása rutin idegsebészeti beavatkozásnak számít világszerte. A módszer Parkinson-kór, essentialis tremor, és primer disztóniák esetében bizonyítottan hatékony terápiás lehetőség. A leggyakrabban ingerelt struktúrák a szubthalamicus nucleus, a globus pallidus belső szegmense, és a motoros thalamus.

A Pécsi Idegsebészeti Klinikán 2001 óta alkalmazunk mély agyi stimulációs műtéteket, az eltelt időben közel háromszáz sikeres beavatkozást végeztünk.

A műtét részeként éber betegeknél intraoperatív mikroelekródás elektrofiziológisai vizsgálatot végzünk. A célterületeket a kóros elektromos aktivitás helyének bizonyításával (mikroelektródás rekording), valamint intraoperatív elektromos stimulációval határozzuk meg.Az intraoperatív elektromos ingerlések során az ingerköszöb vizsgálatával állapítjuk meg a célterület pontos helyét, valamint a célterület körül elhelyezkedő anatómiai képletek közelségét. A küszöbinger erőssége betegenként eltérő.

Nincs adat arra vonatkozóan azonban, hogy a tünetek súlyossága, és az intraoperatív köszöbinger erőssége, és a tartós posztoperatív ingerléssel elért terápiás hatás között van-e összefüggés.

A műtét előtt a betegség tüneteinek klinikai vizsgálata nemzetközileg standardizált pontozó skálával, valamint video vizsgálattal felmérésre kerül. Ugyanazen vizsgálatokat a műtét után ( a stimulációs ill. ablatív műtétek) is elvégezzük. Ezekből az adatokból a műtétek terápiás hatása megítélhető.

Tervezett vizsgálatok:

  1. Intraoperatív mikroelektródás stimulációs vizsgálatokkal az ingerlési küszöbértékek meghatározása a célterületekben, és ezen adatok vizsgálata statisztikai módszerekkel
  2. Identikus betegek klinikai tüneteinek statisztikai elemzése az adatbankban rendelkezésre álló nemzetközi pontozóskálák adatai alapján.
  3. Klinikai pontozóskálák, és intraoperatív stimulációs küszöbérték adatok korrelációjának vizsgálata.

Témavezető: Dr. Balás István

Társtémavezető: Dr. Tamás Andrea

A PACAP (pituitary adenylate cyclase activating polypeptide) hipofízis adenilát cikláz aktiváló polipeptid legnagyobb koncentrációban a központi és perifériás idegrendszerben található, de a legtöbb szervben előfordul. A központi idegrendszeren belül nagy mennyiségben van jelen a hypothalamusban, de a kéregállományban, a középagyban, az agytörzsben, a thalamusban, a hypophysisben és a kisagyban is jelentős mennyiségű PACAP tartalmú sejt található. A PACAP neuroprotektív hatását a peptid felfedezése óta számos kísérlet bizonyította. Kimutatták, hogy in vitro védi a neuronokat különféle toxikus hatással szemben. Neuroprotektív, sejttúlélést segítő hatását in vivo vizsgálatok is megerősítik. Traumás vagy ischaemiás agykárosodás, Parkinson kór és stroke állatmodelljeiben jelentős védő hatást mutat.

A gyógyszeresen nem kezelhető mozgászavarok, epilepszia, és egyes pszichiátriai kórképek esetén az agy mélyén elhelyezkedő bazális ganglionok elektromos ingerlése rutin idegsebészeti beavatkozásnak számít világszerte. A leggyakrabban ingerelt struktúrák a szubthalamicus nucleus, a globus pallidus belső szegmense, és a motoros thalamus, illetve epilepsziában a thalamus principális magcsoportja.

Eddigi ismereteink szerint nincs adat arról, hogy a mozgászavarban, ill. epilepsziában szenvedő betegek mély agyi stimulációs, illetve ablációs idegsebészeti kezelése miképpen befolyásolja a -központi idegrendszerben jelenlévő, és neuroprotektív hatással is rendelkező- vérplazma PACAP koncentrációját.

A kutatás már folyamatban van az Anatómia Intézetben és az Idegsebészeti Klinikán. A statisztikai elemzéshez további műtétileg kezelt beteg adatainak feldolgozására van szükség.

Tervezett vizsgálatok:

  1. Preoperatív és reguláris időszakban posztoperatív vérplazma PACAP koncentráció mérés mozgászavar ill. epilepszia miatt mély agyi stimulációval vagy ablációval kezelt betegnél.
  2. Adatok statisztikai feldolgozása

Témavezető: Dr. Perlaki Gábor

Társtémavezető: Dr. Balás István

A gyógyszeresen nem kezelhető mozgászavarok, epilepszia, és egyes pszichiátriai kórképek esetén az agy mélyén elhelyezkedő bazális ganglionok elektromos ingerlése rutin idegsebészeti beavatkozásnak számít világszerte. A módszer Parkinson-kór, essentialis tremor, epilepszia, és primer disztóniák esetében bizonyítottan hatékony terápiás lehetőség. A leggyakrabban ingerelt struktúrák a szubthalamicus nucleus, a globus pallidus belső szegmense, és a motoros thalamus, illetve epilepsziában a thalamus principális magcsoportja.

Voxel-based MR-morphometriai vizsgálatok bizonyítják, hogy Parkinson –kóros (PD) betegeknél a kognitív teljesítményben bekövetkezett romlás az agy egyes területeinek, elsősorban a kortikális és szubkortikális szürkeállomány térfogatvesztésével jár együtt. A nem demens PD betegeknél a frontális lebeny szürkeállományában mutattak ki térfogat csökkenést. A demenciával járó PD betegeknél kétoldali occipitális, temporális lebenyekben, valamint subcortikális területek (thalamus, nucleus accumbens, és putamen) szürkeállományi volumenvesztése volt kimutatható a nem demens PD betegekhez viszonyítva. Hippocampalis volumencsökkenés mindkét PD csoportban kimutatható volt. Demenciával járó PD-ben elsősorban a limbikus területek, valamint az agykéreg kiterjedt atrophiája megfigyelhető meg volumetriás vizsgálatokkal.

Tervezett vizsgálatok:
Jelen tanulmányban a korábbi adatokra alapozva a következő kísérleteket tervezzük:
Négy kísérleti időpontban vizsgálnánk az agyi térfogatot MRI volumetriás módszerrel:

  1. Az elektródák behelyezése előtt egy évvel (nem stimulált beteg).
  2. A mély agyi stimulációs műtét időpontjában. A műtéti morfológiai célpont meghatározásához, az agyi erek láthatóvá tételéhez kontraszt agyag beadására van szükség, ami a műtéti tervezés része, nem jelent extra vizsgálatot.
  3. Az elektródák behelyezése után 1-5 nappal, (akut térfogat változás megítélése).
  4. Az elektródák behelyezése után egy évvel (krónikus stimulációs hátás vizsgálata)