Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

  Az egység összes munkatársa

Dr. Szanyi István

Dr. Szanyi István

Ph.D.

Gyorshívás: *0384

Az alábbi TDK témák témavezetője

Témavezető: Dr. Szanyi István

A humán papillomavírus (HPV) a papovavírusok családjába tartozó, több mint 200 altípust számláló vírus, örökítőanyaga cirkuláris kettős szálú DNS. A HPV-k a többrétegű hám bazális sejtjeit fertőzik, eszerint cutan illetve mucosalis típust különböztetünk meg. A nyálkahártyát fertőző típusok között megkülönböztetünk alacsony és magas onkogén kockázatú típusokat (low risk és high risk). A high risk típusok, mint a HPV 16, 18, 31, 33, 35 integrálódnak a genomba, ezáltal invazív karcinómák kialakításában van szerepük. Gyakran látunk multiplex vírusfertőzéseket és ez arra enged következtetni, hogy a low és high risk típusok valószínűleg egymással interferálnak, a különböző genotípusok egymás fertőzőképességét befolyásolhatják. A vírusok a bazális hám sejtjeihez mikrosérüléseken keresztül jutnak el, itt megtörténik a korai gének. Az E6 gén által kódolt fehérje a p53 fehérjét, míg az E7 gén fehérjéje a retinoblastoma tumor szupresszor fehérjét inaktiválja, ezek következményeképpen gátlódik az apoptózis.

2000-ben igazolták a HPV fertőzést, mint komoly rizikótényezőt az oropharyngealis (szájgarati) laphámrákokban, főként a szájpadmandulát és a nyelvgyököt érintő tumorok esetében.  A HPV-fertőzéssel összefüggő oropharyngealis rákok előfordulási gyakorisága az utóbbi években folyamatosan emelkedik, főként a férfiak körében. A szájgarati laphámrákok 80%-a a szájpadmandula és a nyelvgyök területéről indul ki. Az egyik legfontosabb különbség a HPV-asszociált és nem HPV-asszociált szájgarati laphámrákok között a betegség prognózisa: A HPV-okozta betegség jobb kórlefolyással, kedvezőbb gyógyulási aránnyal társul. A TDK munka során választ keresünk a HPV asszociált szájgaratrákok számának növekedésére. Epidemiológiai vizsgálatokat tervezünk a HPV incidencia igazolására betegeinknél, továbbá összefüggéseket keresünk a szociális háttér, egyéb rizikótényezők, a prognózis és a HPV vírusfertőzés között. Célunk végső soron egy HPV fej-nyaki regiszter létrehozása.

Témavezető: Dr. Szanyi István

Társtémavezető: Dr. Gombos Katalin

A legtöbb fej-nyaki daganat szövettanilag laphámrák. Habár fejlett sugár-, kemoterápiás és sebészi protokollok léteznek, a fej-nyaki malignus tumorban szenvedő betegek túlélése nem javult szignifikánsan az elmúlt évtizedekben. Annak ellenére, hogy a fej-nyaki régió fizikális vizsgálata egyszerű, a manifeszt elváltozások már viszonylag korán felfedezhetőek, szűrővizsgálat jelenleg nincs hazánkban. A rossz halálozási statisztikának egyik legfőbb oka, hogy a betegek többsége későn, előrehaladott stádiumban fordul orvoshoz, amikor regionális vagy távoli metasztázis már jelen van, s a kuratív terápia eleve reménytelen. A fej-nyaki rákok morbiditásának és mortalitásának javulását a primer és szekunder prevención keresztül lehetne elérni. A primer és a szekunder prevenció határán mozog a prediktív és molekuláris epidemiológia, mely a korai biomarkerek segítségével mint érzékeny biológiai indikátorokkal az expozíció→betegség folyamat valamely lépését a definitív betegség diagnosztikus markereinek pozitivitása előtt jelzi. Így a manifeszt tumor megjelenése előtt, akár már az expozició vagy a korai biológiai hatás stádiumában a veszélyeztetett populáció, illetve egyén azonosítása lehetővé válik, továbbá az egyéni érzékenység markereivel egyéni rizikóbecslés végezhető. A korai biomarkerek a daganatos betegségek esetében nemcsak prognózist, hanem a magas rizikót, a veszélyeztetettséget is jelezhetik, így primer prevenciós intézkedések (kemo-, immun-és genetikai prevenció), intervenciók végrehajtásának kiindulási alapjai lehetnek: munkavédelem, a munka-és környezet-egészségügyi expozíció csökkentése vagy az egyének kiemelése a káros környezetből.

Korai biomarkerként korábban génexpresszió változásokat tanulmányoztunk, jelenleg allél-polimorfizmus, ill. mikro- RNS vizsgálatok állnak kutatásaink fókuszában. A vizsgálatok alapját klinikánk fej-nyaki rákos betegeinkből vett szövettani minták adják, a laborvizsgálatok a PTE ÁOK Népegészségtani Intézetben történnek.

Témavezető: Dr. Szanyi István

A PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika fülészeti műtéti ténykedése országosan elismert. Folyamatos törekvésünk, hogy a legmodernebb műtéttechnikai szemléletek, -eljárások a mindennapok gyógyításában klinikánkon is rutinná váljanak, a mindennapok gyakorlata legyen. A hagyományos, mikroszkóppal végzett fülműtétek mellett néhány éve megjelent egy új műtéti technika, az endoszkópos fülsebészet (TEES). Előnye a hagyományos technikával szemben, hogy a hallójáraton keresztül, minimális csontmunkával elérhető és kidolgozható minden a középfülben elhelyezkedő rejtett terület. Nemcsak a műtéti és a felépülési idő rövidülhet le ezáltal, de segítségével nincs külső heg, a posztoperatív fájdalom is minimális. Természetesen a beavatkozásnak vannak limitjei: nagy kiterjedésű, a processus mastoideusba, vagy a koponyaalapra terjedő folyamatokban nem alkalmazható, de újabban a nagy gyakorlatot szerzett sebészek az ilyen indikációkban is sikerrel tudják alkalmazni. Ezen új műtéti technika megismeréséhez, magyarországi bevezetéséhez, begyakorlásához szükséges egy didaktikusan megtervezett bonctermi gyakorlat. Az endoszkóp segítségével lehetőség nyílik az eddig vagy nem, vagy csak kevésbé ismert anatómiai részletek megtekintésére, kidolgozására. A TDK munka során ehhez próbálunk egyfajta kadaver disszekciós vezérfonalat kidolgozni. A későbbiekben a megszerzett anatómiai ismeretek és disszekciós eljárások birtokában kívánjuk megérteni és demonstrálni azokat az új fülészeti pathológiai fogalmakat, funkcionális elváltozásokat, melyek jelenleg is a világ fülsebészeti érdeklődés középpontjában állnak (pl. szelektív diszventillációs szindróma).