Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

« Kutatás

TDK témáink

Társtémavezető: Dr. Nagy Tamás

A bipoláris-affektív tünetegyüttes előfordulása hazánkban mintegy 1.2 %-ra tehető. A hangulatstabilizáló kezelésben a lítium gyakran használt gyógyszer, bár a hatásmechanizmusáról több elmélet is létezik. Így például, a lítium hatásosan gátolja a foszfoglükomutáz enzimet (PGM). Ez az enzim, a glükóz-1-foszfát (Glc-1-P) és a glükóz-6-foszfát (Glc-6-P) közötti reverzibilis reakciót katalizálja, a glikogén és galaktóz metabolizmusok alapvető enzime. Működéséhez magnéziumra van szükség, amit a lítium leszorit.
Érdekes módon, a PGM enzim zavarai az intracelluláris kalcium szabályozás megváltozását okozhatják. S. cerevisiae modellben korábban igazoltuk, hogy a PGM enzimet lítiummal gátolva jelentősen megemelkedtek a sejtek kalcium raktárai, ugyanakkor a sejtek stimulálásra adott kalcium válasza viszont lecsökkent. Jelen kutatásban azt vizsgáljuk, hogy mi lehet az összefüggés a PGM gátlás okán létrejött metabolikus változás, és a kálcium szabályozás között? Elméletünk és előzetes eredményeink alapján az endoplazmás retikulumnak és bizonyos fehérje poszt-transzlációs folyamatoknak döntő szerepe lehet.

A lítium az egyik legrégebben használt gyógyszer, a bipoláris-affektív pszichiátriai kórkép hatásos kezelési módja mind a mai napig. Azonban hatásmechanizmusa nem teljesen feltárt, ezért az sem egyértelmű, hogy miért reagálnak bizonyos betegek jól (lithium responder), míg mások kevésbe jól (lithium non-responder) lítium kezelésre. Irodalmi adatok és saját korábbi in vitro kísérleteink arra utalnak, hogy a lítium gátolja a foszfoglükomutáz enzimet (PGM).  Ez az enzim, a glükóz-1-foszfát (Glc-1-P) és a glükóz-6-foszfát (Glc-6-P) közötti reakciót katalizálja. A sejtek által felvett galaktóz fő metabolikus útvonalának része a PGM, aktivitása nélkül a galaktóz csak nehezen használható fel a glikolízisben.
Mivel jelentős mennyiségű galaktóz forrás szinte kizárólag tej és tejtermékekben van, kutatásunkban arra keressük a választ, van-e összefüggés a tejfogyasztási szokások és a lítium terápia hatékonysága között. Továbbá, kísérleti állatmodellben megvizsgáljuk a lítium hatását különböző mennyiségű galaktózt/glükózt tartalmazó tápanyagok fogyasztása esetén.  

Különböző illóolajok, és a természeti (elsősorban erdei) környezet immunrendszeri, különösen a T-sejtek és NK-sejtek által expresszált molekulákra, valamint funkcióikra gyakorolt hatásait, illetve egyéb élettani hatásait vizsgáljuk sejtvonalon, állatkísérletekben és embereken.

Az O-glikoziláció egy reverzibilis, foszforilációval rokon, dinamikus, Ser/Thr oldalláncon végbemenő poszt-transzlációs fehérjemódosulás. Több mint 500 intracelluláris fehérjéről ismert jelenleg, hogy O-glikozilálódhat. Számos folyamatot befolyásol; szénhidrát anyagcsere szabályozása, sejt ciklus, malignus transzformáció, stb.
A sejtekben stressz hatására az O-glikoziláció fokozódását figyelhetjük meg, eddigi adatok alapján aktivációja fontos a sejt túlélése szempontjából. Kísérletesen gátolva a fehérjék O-GlcNAc módosulását, fokozott apoptózisról és alacsonyabb viabilitásról számoltak be eddig, pl. hypoxiában. A kutatás célja az O-glikoziláció stressz által kiváltott, időbeli, dinamikus változásának vizsgálata, egyrészt neuronális sejtvonalon (SH-SY5Y), valamint kísérletes állatban. Ezen folyamatok pontosabb megismerése elősegítheti a kóros agyi folyamatok kivédését, és hozzájárulhat új terápiás beavatkozások fejlesztéséhez, a kezelés időzítésének hatékony megtervezéséhez.

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

Az Alzheimer betegség fő neuro-pathológiai jellemzői a szenilis plakkok (β-amyloid peptid lerakódás) és a neurofibrilláris kötegek (abnormális tau fehérjék). Számos tanulmány írta le, hogy a betegség kialakulásában közrejátszhat az agyban idős korban egyre gyakoribb, chrónikusan fellépő relatív hipoglikaemiás állapot. A hipoglikaemia következtében megváltozhatnak a fehérjék poszt-transzlációs módosulásai. Például a tau fehérjén csökkenni fog az O-Glikoziláció, viszont ennek következtében fokozódik a foszforiláció, s ez a hiperfoszforilált tau neurofibrilláris kötegként rakódhat le a sejtben. További jellemzője a betegségnek a megváltozott kálcium szabályozás, és ezzel összefüggésben az ún. ‘unfolded protein response’ (UPR) aktivációja és aberráns N-glikánok megjelenése, mely mind a β-amyloid-ot, mind a tau fehérjét érinti. Azt gondoljuk, hogy mindezen folyamatok az idegsejtekben (O-Glikoziláció, N-glikánok, UPR és kálcium változások) szorosan függenek a szénhidrát anyagcsere állapotától. A kutatás célja a hipoglikémiára bekövetkező poszt-transzlációs fehérje módosulások feltérképezése, valamint ezen változások sejt-élettani hatásainak megismerése. A projekt hosszú távú perspektívája pedig a fehérje elváltozások alapján olyan diagnosztikai markerek keresése, melyek az Alzheimer kór kialakulását korai szakban jelezni képesek.  

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A testmozgás egészségre gyakorolt jótékony szerepe régóta ismert, azonban a rendszeres mozgás kiváltotta sejten belüli, molekuláris szintű változások talán kevésbé közismertek és messze nem minden részletében feltártak. A tesmozgás felfogható egyfajta prekondícionálásnak is, azaz a szervezet egy kis mértékű, elviselhető stressznek, vagy stresszek sorozatának van kitéve, mely adaptációs folyamatokat indít be, így a később esetlegesen bekövetkező súlyosabb, prekondíció nélkül akár halálos kimenetelű stressz túlélése is esélyesebb.
Hypoxiás prekondícióban korábbi tanulmányok leírták az O-Glikoziláció közvetítő szerepét az adaptációs mechanizmusban. Az O-Glikoziláció egy poszt-transzlációs fehérje módosulás, mely szorosan összefügg a sejt szénhidrát metabolizmusának állapotával. Van olyan elképzelés, miszerint az O-Glikoziláció az evolúció során kialakult természetes mechanizmus a sejtet érő stressz következtében kialakuló káros folyamatok fékentartására. A kutatás célja annak feltárása, hogyan megváltozik-e O-Glikoziláció rendszeres testmozgás esetén. 

Társtémavezető: Dr. Nagy Tamás

A sejtek egyik legalapvetőbb élettani funkciója a térfogatszabályozás, a sejt alakjának, méretének stabilizálása, vagy adott esetben megváltoztatása. Ez a folyamat jelentős energiát igényel, legyen szó akár a “steady-state” fenntartásáról, vagy a sejt alakjának kontrollált megváltoztatásáról. Habár kevés figyelmet kap a tudományos kutatásokban, a sejtek térfogatszabályozása különösen kiemelt szerepet játszik számos fiziológiás és pathofiziológiás folyamatban; sejt-osztódás (malignus betegségek), sejt-migráció (sebgyógyulás, immun-sejtek perifériára vándorlása), ozmótikus stressz (hyperglikémia, dehidráció, ödéma), kiválasztás (vese).
A sejt alakját, valamint az intracelluláris víz mennyiségét, elrendeződését a sejtet alkotó fehérjék konfigurációja határozza meg. Mivel a megszintetizált fehérjék aminosav szekvenciája nem változik, a vízterek állandó, dinamikus adaptációja, a fehérjék konfigurációjának változása elsősorban a poszt-transzlációs módosulások révén lehetséges; foszforiláció, ubiquitináció, glikoziláció, vagy egyéb kis molekulák (ATP, GTP, cAMP, lipidek), ionok kötése, stb.
Korábban munkacsoportunk kimutatta, hogy a fehérjék fokozott O-Glikozilációja megváltoztathatja a sejtek ozmotikus rezisztenciáját, víz diffúziós értékét. Jelen kutatás célja annak felderítése, hogy a fehérjék O-Glikozilációja milyen mechanizmussal változtatja meg a térfogatszabályozást; a) hidrofobicitás b) fehérje funkciójának megváltoztatása c) jelátviteli folyamatokon keresztül a membrán permeabilitás megváltoztatása.

A súlyos szepszis még napjainkban is az intenzív osztályok vezető haláloka. A szövődményként kialakuló szervi elégtelenségek, különösen az akut vesekárosodás tovább súlyosbítják a klinikai képet, valamint rontják a betegség kimenetelét. A szepszis gyors diagnózisa elengedhetetlen, ehhez nélkülözhetetlenek a laboratóriumi vizsgálatok, azonban önmagában a klasszikus gyulladásos markerek vizsgálata nem elégséges. Ezért számos kutatás új szérum biomarkerekre fókuszál. A szérumfehérjék mellett a vizelettel ürített proteinek is alkalmasak lehetnek a feltételezett diagnózis megerősítésére, valamint hasznosak a vesefunkció megítélésében is. A vizelet mintavétel során a mintavétellel járó kellemetlenségeket is elkerüljük, így a betegek számára is különösen előnyös. Célunk olyan fehérjék vizsgálata, amelyek a szepszis korai diagnózisát segítik, valamint a kialakuló szervelégtelenségekről is információval szolgálnak. Ezért súlyos szeptikus betegek vér és vizelet mintáit elemezzük rutin labordiagnosztikai módszerekkel, valamint új, érzékeny mérési módszerek kidolgozását tervezzük a specifikus fehérjemérésekhez.

Az O-glikoziláció a fehérjék poszttranszlációs módosulása, melynek szerepét kiterjedten vizsgálják különböző élettani és patológiás folyamatokban (stressz, diabetes mellitus, Alzheimer kór, stb). Ismert, hogy magas glükózkoncentráció esetén a glikozilált fehérjék aránya nő. A vörösvérsejt-koncentrátumokban az additív oldat magas glükózkoncentrációja biztosítja a vörösvérsejtek energiaszükségletét a 35 napos tárolás során. A sejtek a tárolás alatt különböző mértékű károsodásokat szenvednek, amelyek transzfúzió után a sejtek funkcióját, túlélését csökkentik. Vizsgálatunkban a vértartósító oldat glükóz-koncentrációjának hatását vizsgáljuk a vörösvérsejtek O-glikozilációjára és a tárolás alatti sejtkárosodásra.

Társtémavezető: Dr. Gombos Katalin

A humán papilloma vírus (HPV) és szerepe a méhnyak, a  szájüreg és garat daganatainak kialakulásában intenzíven kutatott terület. Sokáig fennállt az a vélemény, hogy a HPV csak szexuális úton terjed, vérrel nem vihető át. Az utóbbi időben azonban megjelentek cikkek , melyekben kimutatták a vírust keringő vérben, szérumban, plazmában és a perifériás vér mononukleáris sejtjeiben is.  Több daganatban mutattak ki HPV vírus DNS-t az anogenitalis és oropharingealis régión kívül is, ami szintén az egyéb terjedési utak lehetőségét veti fel.  A vírus kimutatására alkalmazott tesztek érzékenysége egyre nagyobb, ezáltal lehetővé válik a kimutatása  olyan mintákban is, ahol a vírus mennyisége kisebb és a korábbi módszerekkel nem volt kimutatható.  A téma keretén belül a HPV vérrel, vérkészítményekkel történő lehetséges átvitelét vizsgáljuk. 

Társtémavezető: Dr. Gombos Katalin

A humán papilloma vírus (HPV) és szerepe a méhnyak, a  szájüreg és garat daganatainak kialakulásában intenzíven kutatott terület. Sokáig fennállt az a vélemény, hogy a HPV csak szexuális úton terjed, vérrel nem vihető át. Az utóbbi időben azonban megjelentek cikkek , melyekben kimutatták a vírust keringő vérben, szérumban, plazmában és a perifériás vér mononukleáris sejtjeiben is.  Több daganatban mutattak ki HPV vírus DNS-t az anogenitalis és oropharingealis régión kívül is, ami szintén az egyéb terjedési utak lehetőségét veti fel.  A vírus kimutatására alkalmazott tesztek érzékenysége egyre nagyobb, ezáltal lehetővé válik a kimutatása  olyan mintákban is, ahol a vírus mennyisége kisebb és a korábbi módszerekkel nem volt kimutatható.  A téma keretén belül a HPV vérrel, vérkészítményekkel történő lehetséges átvitelét vizsgáljuk. 

Társtémavezető: Dr. Faust Zsuzsanna

Régóta ismert, hogy malignus betegségekben a sejtek jelátviteli folyamatai is megváltoznak. Talán a legismertebb példa az ún. bcr-abl fúziós gén, melynek eredményeként egy folyamatosan aktivált tirozin-kináz enzim jelenik meg a sejtben, mely kóros foszforilációs mechanizmusok elszabadulásával jár. Az O-Glikoziláció ugyan kevésbé ismert jelátviteli folyamat, azonban szerepe malignus kórképekben egyre nyilvánvalóbbá válik. O-glikoziláció során, a fehérjék Ser/Thr oldalláncaihoz egyetlen N-acetil-glükózamin molekula kapcsolódik. Ez a folyamat reverzibilis, foszforilációval kompetitív, és több száz, ezer különböző fehérjét érinthet. Malignus betegségek szempontjából kiemelendő példaként a sejt-ciklust szabályozó fehérjék, vagy a c-myc proto-onkogén illetve a p53 tumor szuppresszor. További érdekesség, hogy az O-Glikoziláció szoros összefüggésben van a sejt szénhidrát anyagcseréjével. Az O-Glikoziláció befolyásolásával a sejtek glükóz felvételét szabályozhatjuk, ezáltal akár új terápiás megközelítés is elképzelhető malignus betegségekben.
Mivel az O-Glikoziláció karakterizálása különböző hematológiai malignus betegségekben messze nem teljes, jelen témában a rutin labordiagnosztikában használt hematológiai markerekkel párhuzamosan, felmérjük a malignus sejtek O-Glikozilációs szintjét.  

A malignus megbetegedések kemoterápiájában számos olyan szert alkalmaznak, melyek cito-toxicitásukat a sejt-osztódás gátlásán keresztül fejtik ki. Ezen szerek esetén a kezelő stratégiája azon alapul, hogy a malignusan transzformálódott sejtek gyakrabban osztódnak, ezért érzékenyebbek, mint a normál, egészséges sejtek. Azonban számos olyan egészséges sejt található a szervezetben, mely szintén gyakran osztódik (vérképző rendszer, hámsejtek, fibroblasztok, stb.), ezért a kemoterápia nagyon gyakran súlyos mellékhatásokkal jár.
Kutatásunkban arra keressük a választ, hogy pusztán a kemoterápia megfelelő időzítésével javítható lenne-e a kezelés hatékonysága, és csökkenthető-e a dózis. Mivel a sejt-osztódás gátló szerek szinkronizálják a sejteket (a sejt-ciklus egy adott fázisában megakasztják a sejteket), a sejt-ciklus idejének ismeretében kiválaszthatjuk azt az idő-ablakot, amikor a malignus sejtek leginkább fogékonyabbak a kezelésre. Ezért a téma legfontosabb célkitűzése olyan MRI mérési módszer kifejlesztése, mely alkalmas élő szervezetben, malignus szövetben a sejtciklus követésére. 

A kutatás a testfolyadékokban található keringő exoszomális mikroRNS-ek előfordulását, mennyiségi és strukturális elemzését célozza meg quantitatív real-time PCR módszer alkalmazásával. A génkifejeződés szabályozásában szereplő mikroRNS-ek a testfolyadékokba jutva progresszív humán betegségek markereiként jönnek szóba. Ennek keretében az ún. liquid biopszia egyik fontos elemét képezhetik. Vizsgálatunkhoz kapcsolódóan elsősorban malignus fej-nyak daganatok vonatkozásában végzünk nyál és serum miRNS expresszió és szekvencia analízist a szöveti miRNS mintázat összehasonlításával.  

A kutatás a testfolyadékokban található keringő exoszomális mikroRNS-ek előfordulását, mennyiségi és strukturális elemzését célozza meg quantitatív real-time PCR módszer alkalmazásával. A génkifejeződés szabályozásában szereplő mikroRNS-ek a testfolyadékokba jutva progresszív humán betegségek markereiként jönnek szóba. Ennek keretében az ún. liquid biopszia egyik fontos elemét képezhetik. Vizsgálatunkhoz kapcsolódóan elsősorban malignus fej-nyak daganatok vonatkozásában végzünk nyál és serum miRNS expresszió és szekvencia analízist a szöveti miRNS mintázat összehasonlításával.  

A gyermekkorban egyre gyakrabban megjelenő autoimmun hátterű, krónikus lefolyású gasztroenterológiai betegségek mind a diagnózis megalkotása, mind a betegek követése szempontjából kihívást jelentenek a szakorvosok számára. A nagyrészt szubjektív panaszokon alapuló használatos aktivitási indexek gyakran nem tükrözik a beteg tényleges állapotát. A jelenleg rendelkezésre álló objektív laboratóriumi paraméterek pedig nem betegség-specifikusak. Célunk olyan fehérjemarkerek keresése vér- és vizeletmintákból, melyek segítséget nyújthatnak a krónikus gyulladásos bélbetegségek (IBD) vagy a coeliakia aktuális aktivitásának megállapításában. A fehérjék vizsgálatára többek között western-blot, automatizált immunturbidimetriás és HPLC-MS módszerek állnak rendelkezésre. A mért értékeket egyéb laboratóriumi paraméterekkel és a klinikai adatokkal vetjük össze.

Társtémavezető: Prof. Dr. Kőszegi Tamás

Az emlőtumor a nőknél leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganat, halálozási arányát tekintve pedig a második helyen áll a tüdőrák mögött. A betegség 51-65 év között a leggyakoribb, de ma már a fiatalabb generáció is egyre gyakrabban érintetté válik. A tumoros folyamatok során mutatott immunválasz vizsgálata közelebb vihet bizonyos immunológiai folyamatok megértéséhez a daganattípusok előfordulásával összefüggésben.

A kísérletek során perifériás mononukleáris sejtek génexpressziós analízisét végezzük. A vizsgálatok fontos része a megfelelő referenciagének kiválasztása, melyek diverz klinikai minták esetében is stabil hátteret biztosítanak a targetgének expressziós mintázatának elemzéséhez.

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A felnőttkori neurogenezis az érett agy plaszticitásának egy sajátos típusa, melynek stimulációja izgalmas terápiás lehetőségeket rejt magában. Ma, e téma az idegtudományok egyik legdinamikusabban fejlődő területe, azonban számos kérdés továbbra is tisztázatlan. Nincs egyetértés például abban, hogy vajon neuron képződés csak az agy kitüntetett, neurogén zónáiban zajlik-e, vagy szinte minden régióban. Két olyan terület van a kifejlett agyban, ahol e jelenség egyértelműen bizonyított (emberben is), az egyik a hippokampusz gyrus dentatus-a, a másik az agykamrák falát bélelő szubependimális (vagy szubventrikuláris) zóna. Munkacsoportunk, más kutatócsoportokkal együtt, számos tudományos közleményben bizonyította, hogy a felnőtt hippokampuszban a neurogenezist különböző hatások mind gátolni (pl. öregedés, stressz hatás), mind serkenteni képesek (pl. tanulás, inger gazdag környezet, antidepresszívumok). E program lehetőséget nyújt a jelöltnek a felnőttkori neurogenezis sejtszintű mechanizmusainak vizsgálatára.

A dopping egy elfogadhatatlan illegális tevékenység, mely veszélyezteti a doppingot használó sportoló életét, a közreműködő orvos pedig ezzel a Hippocrates-i esküjét szegi meg. A dopping azonban a sportra is ártalmas tevékenység, hiszen a sportszerűséget, az egyenlő esély lehetőségét zárja ki a versenysportban. Mivel bizonyított dopping esetén a sportoló megfosztható elért eredményétől, és eltiltással is szankcionálható, rendkívül fontos a dopping vizsgálatok és az ahhoz tartozó eljárások precíz meghatározása, szabályozása. Különösen óvatosnak kell lenni a vérdopping területén, ahol az autológ transzfúzió esetén nem kerül idegen anyag a sportoló szervezetébe. Ez esetben mik a lehetőségeink arra, hogy mégis bebizonyítsuk a vérdopping jelenlétét? A doppingok élettani hatásainak objektív paramétereit próbálja kimutatni, de elsősorban követni a sportolók biológiai útlevele. Ez esetben a vizsgálatok nem a versenynapon, vagy az edzés időszakában egy-esetleg több alkalommal történnek, hanem azon paraméterek folyamatos nyomon követés zajlik -akár a sportoló teljes élete során- melyek utalhatnak a dopping tevékenység tényére. Az elsősorban irodalmi kutatás célja, hogy felleljen olyan vizsgálati sémákat, rendszereket, amik segítségével könnyen elkülöníthetők a dopping által okozott biológiai változások azon változásoktól, melyek az edzés folyamat során fiziológiásan következnek be. 

A környezeti stressz és az ehhez kapcsolódó affektív (szorongásos-depressziós) megbetegedések korunk társadalmának egyik legnagyobb kihívása. Az élet korai szakaszában elszenvedett traumatikus stressz a major depresszió egyik legfontosabb etiológiai oka. Jól ismert, hogy a traumatikus vagy a hosszan tartó stressz befolyásolja az idegrendszer működését, struktúráját, elsősorban a limbikus és kérgi struktúrák neuronhálózati rendszerét, mely azután a depresszió kialakulására hajlamosít. Célunk e kórosan működő neuronhálózatok vizsgálata kvantitatív in vivo mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével. Transzlációs vizsgálatot tervezünk: egyfelől korai stressz állatmodell alkalmazásával, másfelől klinikai beteganyagon, korai életkorban traumatizált major depressziós felnőttekkel. A funkcionális és strukturális abnormalitások kimutatására olyan MRI eljárásokat kívánunk használni, mint pl. a nyugalmi „functional connectivity MRI” vagy a „diffusion tensor imaging”. Különös figyelmet fordítanánk a hippokampusz és a prefrontális kéreg kapcsolatrendszerére. Munkánk klinikai gyakorlat szempontjából is releváns célja azoknak a strukturális és funkcionális agyi eltéréseknek a megértése, melyek az elszenvedett stressz hatására jönnek létre és felnőttben affektív és kognitív zavarokat okoznak. 

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A környezeti stressz és az ehhez kapcsolódó affektív (szorongásos-depressziós) megbetegedések korunk társadalmának egyik legnagyobb kihívása. Számos kísérleti adat bizonyítja, hogy tartós stressz hatására specifikus funkcionális és morfológiai elváltozások jönnek létre a központi idegrendszerben, melyek elsősorban a limbikus rendszerhez tartozó központokat érinti. Célunk a stressz okozta neuropathológiai elváltozások feltérképezése hisztopathológiai és molekuláris módszerekkel krónikus stressznek alávetett kísérleti állatokban. 

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A neuropszichiátriai megbetegedések a leggyakoribb kórképek közé tartoznak és súlyos társadalmi és gazdasági terheket rónak ránk. E kórképek további problémája az, hogy sok esetben nincs olyan elfogadott objektív biomarker, mely a diagnózis felállításában illetve a betegség lefolyásának megítélésében segítségünkre lehet. A potenciális biomarkerek kutatása azonban intenzív kutatási terület. A jelentkező hallgató ilyen típusú kutatásban vehet részt, miközben tapasztalatot szerezhet modern labordiagnosztikai eljárásokban is.

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

Jól tudjuk, hogy rendszeres testmozgásnak jótékony hatása van az emberi szervezetre, és azt is, hogy a rendszertelen, váltakozó erősségű edzés problémákat is okozhat. Sokféle kisebb nagyobb biokémiai változás történik a testmozgás során, aminek nem minden részlete ismert. A hirtelen elkezdett sporttevékenység vagy verseny stressz hatásnak is felfogható, míg a rendszeres testmozgás esetleg hozzásegít a stressztűrő képesség javulásához. A stresszhatások fontos jelző molekulái a katekolaminok. Kutatás célja annak vizsgálata, hogy a sporttevékenység mennyire befolyásolja a vizeletben mérhető katekolaminok mennyiségét.

Számos pszichés és testi tünetet a bennünket ért stressz hatásának tulajdonítunk. Vajon ezek valóban annak a következményei? Az orvostanhallgatók egy jól vizsgálható közeget biztosítottak a kutatáshoz. Egy-egy vizsgaidőszak megfelelő idejű és mértékű stressz-hatást jelent, melyet egy nyugodtabb időszak előz meg, illetve követ. Az ÁOK Laboratóriumi Medicina Intézetben végezhető kísérletes munka célja annak felderítése, hogy a vizsga-stressz milyen mértékű pszichés és szomatikus elváltozásokat okoz orvostanhallgatókban.