Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

« Kutatás

TDK témáink

A gyulladásos bélbetegségek hátterében a klasszikus pszichoszomatikus orvoslás markáns pszichológiai okokat feltételezett. Az empirikus kutatásokon alapuló korszerű megközelítések alapján bár a stressz és a depresszió gyakran megfigyelhető a gyulladásos bélbetegek körében, ez azonban inkább következménye a súlyos organikus betegségnek. Az elmúlt évtizedekben kialakult pszichoneuroimmunológiai megközelítés a depressziós és a gyulladásos betegségek kapcsolatát új perspektívába helyezi: a depressziós állapot és a krónikus stressz hatással van az immunműködések szabályozására, másrészt a gyulladás során termelődő citokinek idegrendszeri hatásaként gyakran figyelhető meg depresszió szerű állapot, ún. „sickness behavior”.
Kutatásunkban a gyulladásos bélbetegségek megfelelő indikátorainak és a depresszió megfelelő mérőeszközeinek kiválasztását követően a depresszió és a gyulladásos aktivitás kapcsolatát hosszabb távon egy követéses vizsgálat keretében szeretnénk vizsgálni.
 

A II. típusú cukorbetegség és a depresszió közötti összefüggést több szinten is leírták az elmúlt évtizedek kutatásai. A vércukorszint és a depressziós tünetek szintje közötti korreláció hátterében a kutatások több ok-okozati összefüggést is valószínűsítenek. A legkézenfekvőbb kapcsolat abból adódik, hogy a cukorbetegség súlyossága és annak következményei összefüggésben állnak az erre adott pszichés (depressziós) reakcióval. Arra is van azonban bizonyíték, hogy mindkét betegség fontos kockázati tényezőjének tekinthető a krónikus stressz. Az is elképzelhető, hogy a két betegségnek részben hasonló genetikai háttere van.
Kutatásunk első lépésében a depresszió gyakoriságát mérjük fel II. típusú cukorbetegek körében, összehasonlítjuk a néhány gyakrabban használt depresszió kérdőív sajátosságait ebben a betegpopulációban. Megvizsgáljuk a cukorbetegség és a depresszió súlyossága, illetve a betegek alkalmazkodása, terápiás együttműködése és életminősége közötti összefüggést.
 

Szívműtéteket követően a betegek kardiológiai állapotában többnyire jelentős javulás következik be. A betegek szomatikus állapotának, tüneteinek és terhelhetőségének javulását azonban gyakran nem követi szorosan pszichés és szociális helyzetük fejlődése.
Vizsgálatunkban a szívbetegek életminőségének változását szeretnénk nyomon követni, illetve azt megérteni, hogy milyen tényezőkön múlik a műtétet követően a betegek élettel való elégedettségének és szociális aktivitásának változása.
 

A hazai társadalomban a legális (azaz törvényileg nem tiltott drogok, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, nyugtatók, altatók) és az illegális drogok (azaz törvényileg tiltott drogok, mint pl. a kábítószerek) fogyasztása közül az illegális drogok (illetve illegálisnak nem minősülő) dizájner drogok fogyasztása nagymértékben megosztja a társadalmat, köztük a szakmai csoportokat is. A felsorolt szerekkel, illetve használóikkal kapcsolatos beállítódások (sztereotípiák, illetve gyakran előítéletek) az olyan segítő hivatásúk, mint az orvosok munkájának eredményességét nagymértékben befolyásolják. Az utóbbi egy évtizedben az orvostanhallgatók, illetve fiatal orvosok olyan generációja is megjelent a gyógyításban, akik ha nem is rendszeres használóként, de kipróbálóként már találkoztak az illegális szerekkel, amellett, hogy a legális drogokat (dohány, alkohol) is használják. Kérdés, hogy e tapasztalatok változtatnak-e akár a szerekkel, akár a használókkal szembeni beállítódásokon?
 

Társtémavezető: Dr. Feldmann Ádám

Az Általános Orvostudományi Karon évtizedek óta folyik az oktatói munka hallgatói értékelése a minőségi oktatás fejlesztése érdekében. Az utóbbi néhány évben e tevékenység – az elődök hagyományaira építve az eredeti célok megtartása mellett – a tudományos tevékenység szintjére  emelkedett.  A mérések módszertani sokfélesége mellett e kutatások eredményei segíthetik az oktatókat abban, hogy a hallgatók elégedettebbek legyenek oktatói tevékenységükkel.
 

Viselkedésünk, illetve megismerő folyamataink állandó magas szintű idegrendszeri kontroll alatt állnak. Ezek a kontroll folyamatok teszik lehetővé, hogy a viselkedés mindig az adott környezethez, és az aktuális céljainkhoz legyen hangolva. A meghirdetett TDK téma célja, az idegrenszeri kontroll folyamatok kísérletes neuropszichológiai vizsgálata egészséges személyek körében. A vizsgálat módszertana elektrofiziológia, pszichofizika, és kérdőíves adatgyűjtésre terjed ki.

Minden évben megduplázódik az orvostudományok művelői által előállított adatok mennyisége. A jelenlegi világtrend az, hogy az adatok széleskörű gyűjtése mellett azok minél teljesebb felhasználása is valósuljon meg új, az orvosi munkát segítő és gyakran helyettesítő alkalmazások segítségével. Ez az igény új tudományterületeket hívott életre, melyek rohamosan fejlődnek és a keletkezett, főként gyakorlati eredmények gyorsan integrálódnak a meglévő tudásbázisba. Ahhoz azonban, hogy ez a tudás a mindennapi gyakorlat része legyen, új ismereteket is követel a leendő orvosoktól, illetve egészségügyben tevékenykedő szakemberektől.

A munka során az EU teljes mellkassebészeti adatbázisán lehet kutatómunkát végezni, mely több, mint 100000 adatrekordból áll és több, mint 150 szempontot vesz figyelembe.

Az eredmények új, még nem ismert összefüggések feltárását teszik lehetővé, mely a betegellátás technikáinak javítását, módosítását is érintheti. Az adatok feldolgozása során az európai regiszterben nyilvántartott centrumok területi jellegzetességei és betegség típusainak megoszlása is elvégezhető. Ez közvetlenül befolyásolhatja a betegutak tervezését ugyanúgy, mint a betegellátási minőség javítását.

A neuropszichológia egyik legfőbb feladata, hogy megértse, hogy az agyban kialakuló léziók hogyan vezetnek a különböző kognitív zavarokhoz. Ennek egyik módszertana az agyi léziók modellezése számítógépes modelleken. A téma megtanítja a PDP++, mesterséges neurális hálózatot szimuláló szoftverrendszer működését, illetve vizsgálja a speciális kognitív funkciókat kivitelező hálózat viselkedését a benne kialakuló léziók hatására.

Az elmúlt évtizedek intenzív gerontológiai kutatásainak keretében az öregedés pszichoszociális összefüggései is egyre nagyobb figyelmet kaptak. Sokszorosan megerősített tapasztalat, hogy az idősek többsége jól alkalmazkodik a helyzetében és a testi állapotában bekövetkezett változásokhoz, életminőségét, pszichés állapotát meglepő stabilitás jellemzi.
Kutatásunkban az szeretnénk vizsgálni, hogy egy átfogó biopszichoszociális modellben mely tényezők befolyásolják leginkább az idős emberek mindennapi testi és szellemi aktivitását.
 

Társtémavezető: Dr. Csathó Árpád

A kutatás elsősorban kérdőíves vizsgálaton alapul, melynek célja feltérképezni, miként befolyásolják a betegek félelmei a fájdalomélményt. Konkrétan, az orvosi kezelésekkel, beavatkozásokkal és általában, a medikális helyzettel kapcsolatos félelmeket validált kérdőívvel rögzítjük, mely eredményeit összevetjük más, a fájdalom szubjektív elemeit vizsgáló eljárások (kérdőívek, kép értékelés stb.) eredményeivel. Célunk olyan hatékony módszerek kidolgozása, melyek alkalmasak a betegek félelmeinek oldására klinikai helyzetben is. (Közös téma Dr. Gács Borókával)

Az orvosképzés számos, részben specifikus stresszel járó folyamat, mely a medikusok jóllétét, tanulmányi teljesítményét és pályaszocializációját egyaránt befolyásolja. Az érzelmi zavarok – szorongás, depresszió, alkalmazkodási zavarok és következményeik – megelőzését segíti a képzés kockázatainak felismerése és megfelelő stresszkezelő technikák, vagy más intervenciók alkalmazása. Az orvosi szocializáció kihívásai kölcsönhatásban állnak a medikusok életszakaszából fakadó megterhelésekkel. A kutatási téma egészségpszichológiai nézőpontból vizsgálja a hallgatók kockázati tényezőit, a stresszcsökkentés és a prevenció lehetőségeit.

Napjaink nagy kérdése, a könyezet biokémiai, fizikai toxinjainak elviselése mellett, hogyan tud az ember úrrá lenni a szociális toxinként jelenlevő káros hatású stresszeken, melyek a streszhormonokon keresztül, a keringési rendszert károsítítva, az inmunrendszer hatásfokát rontva, folyamatos megbetegítő tényezőként van jelen és előkészíti a szervezetet a betegségek fogadására. A betegségekkel szembeni ellenállóképesség nem csak a biológiai rendszer stabilitásán, de a lélektani erőforrások, a magabiztosság, a kompetencia megtartás és a konfliktus megoldási képességen is múlik.
 

A képalkotó agyi funkciókat vizsgáló eljárások megkönnyítik egyes lélektani műveletekben résztvevő agyi hálózatok feltérképezését és ezzel lehetővé teszik az alapfunkciók pontosabb megértését, az agysérüléseket követő rehabilitáció menetének megtervezését és nem utolsósorban az egészéges személyek fejlesztésének, kognitív lehetőségeinek előmozdítását.

Mivel az interkulturális kompetencia a jelen és jövő tudásának egyik meghatározó eleme, fontos, hogy empirikus tapasztalatokat szerezhessünk annak kialakulásáról és fejlődéséről. A PTE Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézetében működő kutatócsoport célja az egyetemen tanuló külföldi orvostanhallgatók szociokulturális adaptációjának, valamint az interkulturális tudásuk fejlődésének hosszú távú elemzése. A 2009 óta zajló kutatás eddigi eredményei alapján látható, hogy a meghatározott időtartamra érkező és első sorban az egyetemi tanulmányokra, mint elsődleges motivációs célra fókuszáló hallgatók jelentősebb hányada a fejlődés etnocentrikus szakaszán átlendülve eljut ugyan az etnorelativitás kialakulásának irányába, azonban az elfogadást követő adaptációig és esetleges integrációig jellemzően a tanulmányaikat teljes mértékben Magyarországon folytató hallgatók jut(hat)nak el. A kutatás eddigi eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi tartózkodás motivációs rendszerének elemei és időtartama jelentősen befolyásolja az interkulturális kompetenciák kialakulásának és fejlődésének körülményeit.

Az életmenet elmélet szerint a fejlődésünk, növekedésünk során tapasztalt környezeti feltételek döntő hatást gyakorolhatnak felnőttkori viselkedési stratégiáinkra, illetve arra, hogy miként küzdünk meg a mindennapi stressz-tényezőkkel. A bejósolhatatlan, hátrányos, vagy érzelmi szempontból negatív gyermek-, és fiatalkori életkörülmények impulzív, alul-kontrollált magatartásformák kialakulásához vezethetnek felnőttkorban. Továbbá, a rossz korai életkörülmények ronthatják a jövőorientált, egészségtudatos életszemlélet kialakulását is. Ezekhez a viselkedési stratégiákhoz például meghatározott személyiségtípusok, illetve diszfunkcionális viselkedésformák (pl. függőségek) társíthatók. A tervezett vizsgálatokban ezen vonások egészségmagatartásra, egészséggel kapcsolatos attitűdökre gyakorolt hatását vizsgáljuk, elsősorban kérdőíves és kísérletes módszerekkel.

Az utóbbi évtizedben a képalkotó eljárások dinamikus fejlődésének lehettük tanúi, melyet jelentős mértékben támogatott a nagy számítási teljesítménnyel bíró számítógépek széleskörű elérhetősége. Ez a fajta fejlődés természetesen nemcsak mennyiségi szinten éreztette hatását, hanem bővült mind az adatfeldolgozási módszerek, mind pedig a vizsgálható jelenségek köre is. A TDK munka keretén belül két összetett  MR képfeldolgozási eljárást szeretnék bemutatni, a voxel-alapú morfometriát vagy röviden VBM-et és a funkcionális MRI-t, valamint  ezek különféle felhasználási módjait a neuropszichológia különböző területein. Mind az fMRI, mind pedig a voxel-alapú morfometria egy komplex, több lépcsős statisztikai eljárás.  A munka során ezeket a komplex eljárásokat, valamint a tudományos  kísérletetek  megtervezésének általános módszereit lehet elsajátítani. 

A gondolati képalkotás során agyunk legfőképpen a képzeletet használja. Egyik funkciója, hogy a külvilági tárgyakat a térben elképzeljük és velük műveletet végezzünk. A téma a téri képzelet kognitív pszichológiai hátterét vizsgálja a mentális forgatás nevezetű jelenséggel. A téma során a hallgató megtanulhatja a kísérleti pszichológiai szoftverek használatát, az adatelemzést és feldolgozást.

A tanulásban, elsősorban a kontextuális ingerek helyhez és időhöz kötésében kiemelt szerepet tölt be a hippokampusz, annak is elsősorban a poszterior része. A legújabb kutatási adatok jelzik azonban, hogy az anterior hippokampusz az affektív folyamatokban vállal vezető szerepet, az újdonság detekciójában, és a nem kontrollált, de a személy számára egyediséget biztosító személyes viselkedésrepertoár szervezésében.

Az orvostársadalom összetételével foglalkozó korábbi kutatások e foglalkozási csoport zártságára utaltak. Az orvostanhallgatók egy jelentősebb része orvos szülőkkel rendelkező családokból érkezett, a végzett orvosok a barátaikat és házastársukat is gyakrabban választották az orvostársadalom, illetve más egészségügyi dolgozók köréből, mint az más foglalkozási csoportok körében tapasztalható volt. Kérdés, hogyan alakul az orvostársadalom összetétele napjainkban, akár a származást, akár későbbi választásokat (házastárs, barátok stb.) tekintve.
 

Az onkológiai betegségek gyógyítási lehetőségeiben hatalmas előrelépések történtek az elmúlt évtizedekben. A betegek kilátásainak javulása ellenére azonban a rákos betegségekkel történő együttélés jelentős stresszt jelent az érintettek számára. Az onkológiai betegek életminősége nagymértékben azon múlik, hogyan tudnak a betegség okozta stresszel megküzdeni. Az elmúlt évtizedek orvosi pszichológiai kutatásainak meghatározó témája volt a megküzdési folyamatok hatása a rákos betegek pszichoszociális helyzetére. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb figyelmet kap, hogy az egyéni megküzdési folyamatokon túl, meghatározó jelentőséggel bír a társas támogatás és a kapcsolati szintű megküzdés.
Kutatásunkban azt szeretnénk tisztázni, hogyan függ össze az egyéni és a kapcsolati megküzdés és azok kölcsönhatása hogyan befolyásolja a betegek pszichés állapotát és életminőségét.
 

Szívműtéteket követően a betegek egy jelentős kisebbségénél figyelhetők átmeneti vagy tartósabb neurológiai tünetek illetve kognitív zavar. Az eddigi kutatások alapján vitatott, hogy mely tényezők jelzik előre a műtét követő kognitív zavarokat. Az azonban egyértelmű, hogy a kognitív zavar felismerése és kezelés nagymértékben befolyásolja a szívműtött betegek életminőségét.
Vizsgálatainkban azt szeretnénk pontosabban meghatározni, hogy mely kognitív működések zavarai érzékenyebbek a szívműtét hatására. Hogyan változnak a műtétet követő kognitív zavarok és ezek mennyire befolyásolják az életminőség egyes aspektusait.
 

A végrehajtó funkciók megnevezéssel általában egy komplex, számos komponensből álló képességhalmazt jelölnek, amely centrális szerepet tölt be a viselkedésszervezésben. Komponensei közé tartoznak például a viselkedéskontroll, a munkamemória, a figyelem akaratlagos kontrollja, valamint a kognitív flexibilitás is. Mivel a személyiség és a viselkedés egymást kölcsönösen meghatározó jelenségek az ember esetében, fontos tapasztalatokra tehetünk szert a kettő kapcsolatának megértése által. A szubklinikus vonások olyan személyiségtényezők, melyek nem patologikusak, azonban nagyon hasonlatosak azokhoz a vonásokhoz (pl.: szubklinikus pszichopátia és szubklinikus nárcizmus). Elterjedésük gyakoribb az egészséges populációban, ugyanakkor viselkedési jegyeikben nagy hasonlóságot mutatnak a patologikus vonásokkal. Tervezett vizsgálatainkban e két jelenségkör egymásra gyakorolt hatását, illetve egymással való kapcsolatát vizsgáljuk kísérleti-, és neuropszichológiai vizsgálatok, valamint kérdőíves lekérdezés segítségével.

Az idiopathias Parkinson-kór legismertebb jellegzetessége a betegnél kialakuló mozgásszervi zavarok. Azonban tény, hogy a betegség nagyon gyakran társul kognitív kiesésekkel, memóriazavarral, dementiával, executive funkciózavarral. A téma egyrészt irodalmi feldolgozást, másrészt a betegektől nyert kognitív adatok feldolgozását foglalja magába.

A placebo hatás az orvosok és a laikusok körében is közismert és nagy érdeklődéssel övezett jelenség. Az utóbbi évtizedekben azoknak a kutatásoknak a száma is megsokszorozódott, amelyek a placebo hatás mértékét és működési mechanizmusait az evidencia-alapú orvostudomány eszközeivel igyekeznek feltárni. Mára már jó néhány adat igazolja, hogy többek között a szívelégtelenség, a gyomorfekély, a Crohn-betegség, az asztma, a Parkinson-kór, a depresszió vagy éppen a hétköznapi meghűlés egyaránt jól reagál a placebo kezelésekre. Mindezek ellenére arról, hogy pontosan mit is nevezünk placebo hatásnak, és hogy a placebo hatás miként van jelen a mindennapi orvoslás keretei között, még mindig ellentmondásos nézetek élnek a köztudatban. A TDK kutatási program elsősorban ezekre a kérdésekre helyezi a hangsúlyt, illetve az ezekből eredő etikai megfontolásokra.

A prefrontális kortex az úgynevezett exekutív funkciók központi szabályozó területe, mely jelentős szerepet játszik az érzelmek és gondolatok egymáshoz kapcsolásában, a viselkedés indításában és gátlásában, a tervezett viselkedés eredményének visszajelentésében, tehát összességben véve a viselkedés írányításában.

A humán papillomavírus (HPV) napjaink leggyakoribb vírusos eredetű, szexuális úton terjedő fertőző kórokozója. Bizonyított tény, hogy a vírus bizonyos típusai az összes emberi daganatos megbetegedés 6,7%-ért, ezen belül a méhnyakrákok 99,7%-ért felelősek.
A HPV-nak több mint 130 típusa ismert, ebből körülbelül 40 képes a nemi szerveken megbetegedést okozni. A testi kontaktus útján terjedő HPV fertőző képességének alapvető feltétele a bőr vagy a nyálkahártya mikro- és makrosérülése. A vírus terjedésének legkedvezőbb feltételét a szexuális együttlét biztosítja. A fertőzés kapcsán kialakuló hámelváltozás a fertőző, bár panaszt alig okozó nemi szervi condylomától a méhnyak rákmegelőző állapotán keresztül a méhnyakrákig terjedhet.
Az aktív szexuális életet élő nők közel 80%-a életében legalább egyszer átesik HPV fertőzésen, amelynek többnyire nincs látható vagy érezhető tünete, és a vírus 3-6 hónapon belül eltűnik a szervezetből. Csak a tartós HPV fertőzöttség és az immunrendszer működési elégtelensége indítja el a sejtek rákos átalakulását, mely a méhnyak rákmegelőző állapotán keresztül a méhnyakrák kialakulásához vezet.
Vizsgálatainkba két csoportot vonunk be:
 egyrészt azokat a nőket, akik pozitív HPV-szűrés eredményt kaptak, de klinikailag tünetmentesek. Felmérjük, hogy a pozitív szűrési eredmény orvosi kommunikációja hogyan befolyásolja az érintettek pszichológiai alkalmazkodását.
 azokat a nőbetegeket is megvizsgáljuk, akiknél nőgyógyászati malignus betegség alakult ki és kezelés történt. Az ő esetükben azt vizsgáljuk, hogyan küzdenek meg betegségükkel, s milyen tényezők határozzák meg életminőségük alakulását.
 

Társtémavezető: Prof. Dr. Füzesi Zsuzsanna

Az egészségügy kielégítő működéséhez nélkülözhetetlen a munkaerőpiac pull tényezőinek folyamatos követése, a generációk átalakulásának és a bekövetkező változások tudatosítása, optimális esetben már egy folyamatosan megújuló és a változásokat követő egyetemi képzés során, megteremtve ezzel a gyorsabb beavatkozás lehetőségét is. A szakirányválasztás szempontjából a személyes jellemzők alapvetően meghatározóak, e tényezők mellett azonban egyre több életstílus jellegű szempont jelenik meg. A jövő orvosai munkavállalási helyszínként a városokat részesítik előnyben a rurális településekkel szemben, emellett – évfolyamonként és képzési nyelvenként eltérő mértékben jelentős mértékben – a hazájukon kívüli munkavállalást is egyre többen tartják elképzelhetőnek. A témában végzett TDK-kutatás célja a nemzetközi környezetben, angol, német és magyar nyelvű képzésben tanuló orvostanhallgatók szakmai és munkahely-választási-preferenciáinak vizsgálata, kvantitatív és/vagy kvalitatív vizsgálati módszerek (kérdőívek, egyéni és fókuszcsoport-interjúk) segítségével.

A reprodukciós problémával diagnosztizáltak száma nemzetközi szinten és Magyarországon is folyamatosan növekszik. Miközben a mikromanipulációs eljárások és egyéb korszerű technikák folyamatosan fejlődnek, a terhességi és a születési arányok a várakozásoktól mégis elmaradnak. Ennek egyik oka az, hogy a meddőséggel és a kezelésekkel járó stressz negatív irányban befolyásolja az egészségmagatartást, a pszichés jóllétet és az orvos-beteg kapcsolatot is egyaránt, és ezáltal a teherbe esés esélyét. Célunk, elsősorban kérdőíves módszerekkel, azokat a legfontosabb stresszorokat azonosítani, melyek csökkentésével ezek a hatások csökkenthetők.

Az orvoslás korszerű, bio-pszicho-szociális paradigmája, az egészségpszichológiai szemlélet térnyerése nagy figyelmet fordít a szomatikus betegségek kialakulásában szerepet játszó pszichológiai tényezőkre, például a beteg életének stresszoraira, viselkedésének és személyiségének sajátosságaira (érzelmi munkamódok, megküzdés stb.). A stressz hatásainak enyhítése, a kockázatok csökkentése, az egészségtudatos életmód elősegíti a betegégek megelőzését. Hatékony stresszkezelés és viselkedésváltoztatás kialakult betegségek esetén is jelentősen javíthatja az életminőséget, kedvezőbbé teszi a lefolyást, jobb prognózist és hatékonyabb terápiát eredményez. A kutatási téma klinikai szakterületeken vizsgálja a fenti tényezők szerepét és összefüggéseit.

Az epilepsziák közül a neuropszichológia szempontjából legfontosabb a temporális lebeny epilepsziák. Ezen epilepszia fajta leggyakrabban a hippocampust érinti. A tdk téma a hippocampus sclerosishoz, illetve a temporális lebeny epilepsziához társuló kognitív zavarok irodalmi feldolgozását jelenti.