Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

« Kutatás

TDK témáink

Az angiográfiás vizsgálatot széles körben alkalmazzák koronária léziók, szűkületek súlyosságának megítélésére. Az elterjedtsége és az alkalmazásával kapcsolatos széles klinikai tapasztalatok ellenére az angiográfiás vizsgálatok számos korlátja is ismert. A stenózisok ischémiás jelentősége direkt, invazív, intrakoronáriás nyomásmérés (FFR) segítségével pontosítható, így a culprit lézió pontosabban azonosítható, és a hemodinamikalag nem jelentős szűkületek angioplasztikája elkerülhető. A digitális angiográfiából épített 3D rekonstrukció pontosíthatja a kialakított szűkületek mértékének meghatározását. Az így létrehozott modellekben az áramlási és nyomási értékek szimulálásával virtuális FFR értéket meghatározása lehetséges. A vizsgálat célkitűzése invazív FFR meghatározáson átesett betegek koronária angiográfiás felvételek segítségével történő modellezése és az eredmények összevetése.

A hipofízis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) egy multifunkcionális neuropeptid, amely kardioprotektív hatását számos állatkísérletben bizonyították már. Munkacsoportunk korábbi vizsgálatában kimutatta a PAC1-receptor jelenlétét humán pitvari fülcséből származó szívizom mintában, valamint szignifikánsan magasabb PACAP-38-LI és PACAP-27-LI szinteket detektáltunk szívizomzatból származó szöveti mintákban az ischaemiás szívbetegeknél a billentyűbetegekhez képest. Az elmúlt évtizedek állatkísérletes eredményei alapján feltételezzük, hogy a PACAP antiapoptotikus hatásán keresztül képes az ischaemiás károsodásokkal szemben védő hatást kifejteni. Mindemellett több vizsgálat bizonyította már, hogy a PACAP és a szívelégtelenség súlyossága között szignifikáns korreláció lehet, emellett mint antiapoptotikus fehérje befolyásolhatja a szívelégtelenség progresszióját. Mindezek alapján kutatásunkban egyrészt ischaemiás hátterű kardiológiai kórképekben (akut myocardialis infarktus, ischaemiás szívbetegség), másrészt szívelégtelenségben vizsgáljuk a szérum PACAP szinteket, illetve azok változását a különböző terápiák hatására. Standardizáljuk humán plazmában a PACAP koncentrációmérést ELISA módszer segítségével. Ezen vizsgálatok segítségével egyre többet tudhatunk meg a PACAP kardiovaszkuláris betegségek patomechanizmusában és progressziójában betöltött pontosabb szerepéről, és ezáltal a későbbiekben akár egy potenciális biomarkerré is válhat.

A myokardiális infarctus kezelésében az intervencionális úton történő revaszkularizáció egyeduralkodó jelentőségűvé vált. A korai revaszkularizációs ellátás érdekében országos katéteres laborokból álló hálózat került kialakításra. A myokardiális infarktuson átesett betegek klinikai jellemzőit a Nemzeti Szívinfarktus regiszter rögzíti. Célkitűzésünk a regiszter adatainak felhasználával obszervációs klinikai vizsgálatok végése az infarktusos betegek prognózisát befolyásoló faktorok azonosítására.

Ellentmondásos a miokardiumban termelődő nitrogén-monoxid (NO) szerepe a szívizom-kontraktilitás szabályozásában. Az NO szintézisét az NO-szintetáz (NOS) enzimek végzik, miközben L-argininből L-citrullint hoznak létre. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy fiziológiás viszonyok között a neuronális típusú NOS (nNOS, NOS1) és az endothelialis típusú NOS (eNOS, NOS3) miként befolyásolja a szív kontraktilis erejét, valamint a termelődő NO milyen jelátviteli mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását.

A reaktív oxigén származékok (ROS) fokozott termelődése fontos szerepet játszik a szívelégtelenség patogenezisében. Azonban a ROS, mint jelátviteli molekula, a szív fiziológiás folyamatainak összehangolásában is részt vesz. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy a miokardium endogén ROS produkciója milyen jelátviteli mechanizmusokon keresztül képes befolyásolni a szív pumpafunkcióját élettani viszonyok között.

Tartós hemodinamikai túlterhelés - mint pl. hipertónia - hatására jelentősen növekszik a bal kamra izomtömege. A hipertrófiás folyamat inicializálásában számos jelátvivő szerepét vetették fel (mitogén által aktivált proteinkinázok, kalcineurin, etc), melyek mechanikai feszítés hatására rendkívül gyorsan aktiválódnak. Feltételezhető, hogy a nagyszámú intracelluláris jel a transzkripciós faktorok szintjén integrálódik, melyek közvetlenül szabályozzák az ún. fetális gén programot. Tervezett munkánk során tisztázni kívánjuk a GATA-4, a nukleáris faktor (NF)-κB és a STAT3 transzkripciós faktorok szerepét a hipertrófiás folyamat irányításában. Eredményeink új ágensek létrehozását serkenthetik, melyek a transzkripciós faktorok specifikus gátlása révén csökkenthetik a hipertrófia fokát ill. hozzájárulhatnak a következményes szívelégtelenség kialakulásának kivédéséhez.

A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan. A cAMP–protein kináz A jelátviteli útvonalat aktiváló pozitív inotrop szerek, mint a béta-adrenerg agonisták és a foszfodiészteráz gátlók, rövidtávon dramatikus módon javítják a balkamra-funkciót és csökkentik a klinikai tüneteket, azonban hosszú távú alkalmazásuk rontja a betegek túlélési esélyeit. Munkánk célja a miokardiumból felszabaduló ún. kardiokinek funkcionális jelentőségének vizsgálata, az általuk aktivált jelátviteli utak azonosítása, a szívizom-kontraktilitás szabályozásában betöltött szerepük tisztázása. Reményeink szerint a karakterizálandó peptidek és jelátvivőik távlatilag a krónikus szívelégtelenség kezelésének hatékony farmakológiai eszközévé válhatnak.

Az akut miokardiális infarctus két típusát különíthetjük el az ST elevációs (STEMI), illetve az ST elevációval nem járó (NSTEMI) formát. A két típus patofiziológiai alapja, epidemiológiája, terápiás stratégiája (terápiás időablak) alapvetően különbözik. Míg a STEMI esetén a 90 percen belüli ellátás (perkután koronária intervenció vagy lízis) a kívánatos, addig az NSTEMI esetén az ajánlás a 24-72 órán belüli is lehet.

Világon és ezen belül Magyarországon is a szív- érrendszeri betegségek vezetik a halálozási statisztikákat. Az ateroszklerózis folyamatának igazolása, az artériák szerkezeti és funkcionális károsodásának mértéke az artériás stiffness paraméterek közvetlen mérésével széles körben alkalmazható eljárás. Munkánk célja, hogy a kardiovaszkuláris rizikó megítélésére korábban validált, alacsony költségű, non-invazív vizsgáló módszereket hasonlítsunk össze. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a fokozott kardiovaszkuláris kockázatot a "felhasználó barát" oszcillometriás, valamint MRI és echo-tracking módszerekkel meghatározott lokális, regionális és szisztémás paraméterek milyen értékkel jelzik. Kardiovaszkuláris betegségekben az artériás stiffness paraméterek mellett a koronária kálcium score (CCS) és az epikardiális zsírszöveti volumen (EFV) egyaránt független kardiovaszkuláris rizikófaktorként lettek definiálva. Munkánk során az artériás stiffness paraméterek mellett non-kontraszt szív CT és MRI paraméterek összefüggését is vizsgáljuk a kardiovaszkuláris rizikó megítélésében.

A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan. A közelmúltban mutattuk ki, hogy a miokardiumban termelődő apelin a természetben előforduló legpotensebb endogén pozitív inotrop anyagok közé tartozik. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy az apelin milyen jelátviteli útvonalak révén képes fokozni a szívizom-kontraktilitást. A szív kontraktilis erejét szabályozó alternatív mechanizmusok megismerése új molekuláris célpontok azonosításához vezethet a szívelégtelenség hatékonyabb kezelése érdekében.

A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan. A miokardiumban termelődő endothelin-1 a természetben előforduló legpotensebb endogén pozitív inotrop anyagok közé tartozik. Kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy az endothelin-1 milyen jelátviteli útvonalak révén képes fokozni a szívizom-kontraktilitást. A szív kontraktilis erejét szabályozó alternatív mechanizmusok megismerése új molekuláris célpontok azonosításához vezethet a szívelégtelenség hatékonyabb kezelése érdekében.

Társtémavezető: Dr. Tardi-Szabó Judit

A szívelégtelenség megtartott balkamra funkció melletti formája (diasztolés szívelégtelenség) irodalmi adatok alapján a betegek 50-54 %-ában fordul elő. A klinikai képet a gyakori, nehezen egyensúlyban tartható pitvarfibrilláció súlyosbítja. Az újabb vizsgálatok felvetik a pitvarok közötti ingerület vezetési késés (interatriális vezetészavar) kóroki szerepét. Elsődleges ingerkeltő (szinusz) csomó betegségben gyakori vezetési zavar, a klinikai gyakorlatban ritkán vizsgált és igazolt. A modern echocardiográfiás készülékek lehetőséget adnak ennek vizsgálatára. Az interatriális vezetéskésés megszüntetése megfelelően pozícionált szív pitvari elektród és szívingerlő készülék beültetésével megszüntethető. A pitvarfibrilláció megelőzése eszközös (pacemaker) ezen betegcsoportban ígéretes lehetőség.

Társtémavezető: Dr. Tardi-Szabó Judit

A beültethető szívingerlő készülékek defibrillátorok, reszinkronizációs eszközök beültetése magával hozta azok ellenőrzésének szükségességét. A klinikai ellenőrzés beültető centrumok által működtetett ambulanciákon történik. Ennek során alapvető a betegek fizikális vizsgálata, állapotuk felmérése, a beültetett készülék feletti bőrterület ellenőrzése. A készülék elektromos ellenőrzése számítógép alapú programozókon keresztül, telemetria segítségével történik, EKG ellenőrzés mellett. Új lehetőség a készülék elektromos és egyéb paramétereinek, a kimerülési tendenciának vezeték nélküli ambuláns ellenőrzése, mely vezeték nélkül nyert EKG-val együtt gyors, biztonságos utánkövetést tesz lehetővé.  A készülékek memóriakiterjesztése segíti a ritmuszavar analízist, a rövid és hosszútávú  készülék működés megítélését. A távoli ellenőrzés az ambuláns megjelenések számának csökkentésével költségcsökkentést és eseményfüggő eseti betegellátást tesz lehetővé.

A gyulladásos faktorok szerepe a plakk ruptura kialakulásában már több nagy nemzetközi vizsgálattal igazolt, azonban az egyes gyulladásos faktorok pontos szerepe, felhasználhatósága egy esetleges korai rizikóbecslésre a mai napig nem teljesen ismert. Vizsgálatunkban elektív és akut PCI-re kerülő betegtől veszünk többszörös vérmintát, melyből mikrogyöngy alapú immunoassay segítségével határozzuk meg az egyes anatómia pontokból, meghatározott időintervallumban levett plazma minták citokin és egyéb akut fázis fehérjék szintjét.

Társtémavezető: Dr. Kupó Péter

A pitvarfibrilláció miatt végzett katéterablációs beavatkozások száma hazánban évről évre növekszik. Az eljárás során a pulmonalis vénák izolációját végezzük. Az elmúlt években a pulmonalis vénák izolációja rádiofrekvenciás abláció mellett cryoballonnal is széles körben elérhetővé vált. Vizsgálatunkban a Szívgyógyászati Klinikán, a két eltérő technikával végzett beavatkozásokat hasonlítjuk össze.

Társtémavezető: Dr. Kupó Péter

A dystrophia myotonica (DM) leggyakoribb multiszisztémás öröklődő izombetegség, mely a harántcsíkolt izomszövet átépülése mellett a szívizomszövetet is érinti. A leggyakoribb kardiológiai manifesztációk a vezetési- és szívritmuszavarok, melyek hátterében a szívizomszöveti átépülés miatt a szív ingerületkeltő- és vezető rendszerében bekövetkező változások állnak. Kutatásunk során az invazív elektrofiziológiai vizsgálat szerepét vizsgáljuk a betegségben szenvedők kardiológiai rizikóbecslésében.

A készülék élettartama a programozott kimenő teljesítmény, a pacemaker impulzus jel szélességének, a beállított alapfrekvenciának, az ingerelt szívüregek számának, illetve az ingerlés-érzékelés arányának függvénye. Az automatikus küszöbinger (threshold) mérés funkció lehetőséget ad a mindenkori ingerlési energia minimalizálására, biztonságos, energiatakarékos ingerlést biztosítva a betegek számára. Az ilyen készülékkel élő betegek ambuláns után követéses betegellenőrzése során összehasonlítható az empirikus (tapasztalatok alapján végzett), illetve az automatikus programozás energia felhasználásának mértéke. Az automatikus küszöbinger ellenőrzés modellezése egyszerű módszer, mely a készülék programozóján keresztül noninvazíve valósítható meg.

A fizikai tevékenység során a szívteljesítmény fokozódás egyik összetevője a terhelés mértékével arányos, fizikai állóképesség függő szívütemszám emelkedés. Ennek elmaradása a fizikai teljesítőképesség jelentős csökkenését eredményezi klinikai állapotromlással. Ez az állapot a beültethető készülékek egyénre szabott programozásával megszüntethető. A frekvenciaválasz visszaállítására számos érzékelőt használtak. Jelenleg a fizikai mozgásérzékelő a legelterjedtebb. A hemodinamikai állapotot érzékelő szenzorok előnye a fizikaival szemben az, hogy élettani paraméterek alapján jelzik a terhelésfüggő szívütemszám emelkedés, illetve csökkenés szükségességét. Alkalmazásuk lehetőséget ad a szívelégtelen betegek terhelés adaptációjához, javíthatja az eszközös reszinkronizáció hatékonyságát.

Az új gyógyszerkibocsájtó stentek megjelenését követően is  stenten belüli visszaszűkülés az egyik fő probléma a PCI hosszútávú kimenetele szempontjából. A TDK munka során a hallgató a resztenózis részletes patofiziológiájával, az egyes rizikófaktorok jelentőségével ismerkedik meg. Kisérletes munka során mind prospektív, mind retrospektív vizsgálatot folytatunk a resztenózis pontos feltérképezése céljából, a fő hangsúlyt fektetve a diabetes betegpopuláció, illetve a prediabetikus állapot, mint rizikófaktor vizsgálatára.

Ezen téma szorosan kapcsolódik a citokin vizsgálatainkhoz, azonban ebben az esetben akut miokardiális infarktusos betegek PCI-je kapcsán eltávolított thrombus massza teljeskörű vizsgálatát (szövettani és mikrogyöngy alapú immunoassay) végezzük.

A trombocitaaggregáció gátló kezelés hatékonyságának laboratóriumi monitorozása fontos paraméter a TAG kezelésben részesülő betegek esetében. Az aggregáció gátlására jelenleg három gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre: aszpirin, P2Y12-receptor blokkolók, GPIIb/IIIa inhibitorok. Ezen együttes alkalmazása a hatásának mérésének speciális esete mivel az különböző hatásmechanizmus ellenére az együttes adás befolyásolhatja az tesztek eredményét. Laboratórium vizsgálataink során a kombinált kezelés dózis-hatás összefüggéseit vizsgáljuk.

Társtémavezető: Dr. Kupó Péter

A korábban hagyományosan csak röntgenvezérelt cavotricuspidalis isthmus abláció mellett az utóbbi időben széles körben elérhetővé vált az intrakardiális echocardiographia vezérelt abláció is. Vizsgálatunk során a két eltérő technikával vezérelt beavatkozásokat hasonlítjuk össze.

Társtémavezető: Dr. Fődi Eszter

Az elektorfiziológiai beavatkozások döntő része paroxysmalis supraventricularis tachycardiák miatt indokolt, melyek diagnosztikája és ablációja hagyományosan röntgen-átvilgítás mellett vezérelt. 2017 szeptemberétől a Szívgyógyászati Klinikán elérhetővé vált a zero-fluoroszkóp ablációs technika, mely során 3D-elektoranatómiai térképező rendszereket felhasználva csökkenthető a röntgensugárzás, illetve az ólomköpeny viselése miatt kialakuló káros hatások. Retrospektív kutatásunkban a zero-fluoroszkópiás eljárás hatékonyságát és biztonságosságát vizsgáljuk a hagyományos, röntgensugárzás vezérelt procedúrákkal összehasonlítva. 

A koronária revaszkularizációs eljárások hosszú távú eredményességének alapfeltétele a trombotikus események rizikóját és a vérzésveszélyt szem előtt tartó, gyógyszeres kezelést és műtéttechnikai szempontokat egyaránt figyelembe vevő protokollok alkalmazása. A témában korábban publikált tanulmányok összegzésére a meta-analízis statisztikai módszere alkalmas. Alkalmazása lehetőséget nyújt független megfigyelések elérhető adatainak speciálisan kifejlesztett statisztikai módszerekkel való vizsgálatára, az így létrehozott adatbázisban szerteágazó kérdések elemzésére. Az összegzésen túl lehetővé válik a bizonyítékok egységbe rendezése, mely erősebb statisztikai erővel és precízebb hatásbecsléssel bír.

A témához kapcsolódás esetén a hallgató betekintést nyer az intervencionális kardiológia legmodernebb diagnosztikai eszközeinek működésébe, mindennapi használatába, indikációs területekbe. A kutatás fő irányvonala annak elemzése, hogy az egyes eszközök alkalmazása mennyiben javítja a terápiás beavatkozások sikerét, hosszútávú eredményeit.

A koszorúér elágazódásokat érintő sztenózisok intervenciója - mind a beavatkozás sikerességének, mind a hosszútávú eredmények szempontjából - rosszabb eredményt mutat, mint a bifurkációt nem érintő szakaszok terápiája. A TDK munka során a hallgató a lehetséges ellátási típusokat (1 vagy 2 stentes megoldások, dedikált bifurkációs stentek) vizsgálja a rövidtávú és hosszútávú eredmények alapján, retrospektív klinikai vizsgálat keretében.

Az irodalmi adatok alapján a 65 éves kor feletti betegeknél a társbetegségek miatt az MRI vizsgálatok igénye megduplázódott és exponenciális emelkedést mutat. Becslések szerint a betegek 50-75 %-ának lesz szüksége MRI vizsgálatra. A gyártók a növekvő igény miatt kifejlesztették az MR kondicionális, illetve MR „safe” (a vizsgálatot korlátlanul lehetővé tevő) elektronikus eszközöket. Jelenleg az 1,5 T (tesla) térerősségű rendszer használható. A mágneses erőtér azonban veszélyforrás is, emiatt a betegeknél elővizsgálatok szükségesek. Friss beültetés (6 héten belül), illetve hátrahagyott elektródok esetén a vizsgálat nem végezhető el. A hagyományos készülékkel élőknél az MR vizsgálat előtt a készülék vizsgálata szükséges a megfelelő működés igazolására.  Ezt követi a készülékek megfelelő programozása, majd a vizsgálat utáni ellenőrzés és az eredeti program visszaállítása.  MR kondicionális illetve MR „safe” készülékek esetére a gyártó ajánlása az irányadó.

A klasszikus, széles körben használt echokardiográfiás módszerek mellett az utóbbi években számos új, speciális technika (szöveti Doppler, strain, strain rate) került kifejlesztésre. Ezek segítségével vizsgáljuk a bal és jobb kamra valamint a pitvarok systolés és diasztolés funkcióját néhány jellegzetes, szívelégtelenséggel járó kórképben (scleroderma, COPD, restriktív cardiomyopathia, stb.). Az echokardiográfiás vizsgálatokat kiegészítjük biomarkerek (pl. NT-proBNP, galectin-3, VEGF) szintjének mérésével valamint a funkcionális kapacitás vizsgálatával (6 perces sétateszt, spiroergometria) is.

A gestatios diabetes (GDM) a terhességek mintegy 7-14%-ában fellépő complicatio, melynek kedvezőtlen anyai illetve magzatra gyakorolt hatásai jól ismertek (preeclampsia, placenta károsodása, koraszülés, születési rendellenességek). Vizsgálataink során célkitűzéseink között szerepel 18-40 év közötti primipara fiziológiás terhességet viselő, valamint gestatios diabetesben szenvedő személy echocardiographiás vizsgálata annak megítélésére, jelentkezik-e szívultrahanggal megítélhető változás a a kamrák és pitvarok systoles vagy diastolés functiojában akár még a terhességi cukorbetegség diagnosztikája előtt. Kutatásainkat az Arteriográf segítségével végzett artériás érfali merevség mérésével, valamint a vascularis és myocardialis dysfunctiot jelző biokémiai paraméterek (Nt-proBNP, TNF-alfa, PAI-1, ADMA, adiponectin) meghatározásával egészítjük ki.

A szívizom szöveti átépülési folyamatai (remodelláció) során a szív molekuláris programjában alapvető változások figyelhetők meg, mint az un. fetális génprogram aktivációja, a neurohumorális rendszer kisiklása, az öregedési folyamatok felgyorsulása, valamint a sejthalál változatos formáinak indukciója. A jelenleg uralkodó nézet szerint ezen génprogramok alapvetően fehérje alapú rendszerek irányítása alatt állnak (transzkripciós faktorok, kromatin módosító enzimek). Az emberi genom ~75% íródik át RNS-re, azonban csupán ~2%-a kódol fehérjéket. A nem-kódoló RNS-ek szerepének tisztázása intenzíven kutatott terület. A legfrissebb eredmények szerint az emberi genomról ~2000 mikroRNS és ~56000 hosszú nem-kódoló RNS íródik át. Vizsgálataink célja sejttípus és kontextusfüggő mikroRNS, hosszú nem-kódoló RNS és mRNS interakciók feltárása, melyek alapvető szerepet játszhatnak a szív remodellációs folyamataiban. Munkánk során in silico predikciót, in vitro sejtkultúrás vizsgálatokat, valamint in vivo betegségmodelleket kívánunk alkalmazni.

A szívműtétek, ezeken belül különösen a billentyű műtétek a postoperativ szakban fellépő ingerületvezetési zavarok emelkedett kockázatával járnak. A vizsgálat célja az ismert statisztikai kockázat individuális megjelenésének elemzése testfelszínről elvezetett, jelátlagolt elektrokardiogramok értékelése és azok klinikai kimenetellel való összevetése által.

A coronarographia során észlelt koronária léziók pontos identifikálása igen nagy jelentőséggel bír. Ugyanakkor a coronarographia során mindössze indirekt jeleket láthatunk a plakk természetét, illetve annak iszkémiás hatását illetően. Míg a nyomásmérő dróttal mért úgynevezett fractional flow reserve a szűkület funkcionális jelentőségét mutatja, addig az intravaszkuláris ultrahang (IVUS) és az optikai koherenciás tomográfia (OCT) a plakk összetételét, szövettani szintű karakterizálását teszi lehetősé, elkülönítve ezzel a stabil és instabil plakkokat.

Világszerte az akut koronária szindróma (ACS) a harmadik leggyakoribb halálok 65 év felettiek körében. Ezen koszorúér betegségeken belül, Európában ma átlag minden hatodik férfi és hetedik nő infarctusban hal meg, míg az elmúlt 10 évben 30%-kal csökkent az ST-elevációs myocardialis infarctus gyakorisága, az ST-elevációval nem járó infarctus (NSTEMI) gyakorisága lényegesen nőtt. 
A PCI egy megbízható semi-invaziv eljárásnak bizonyult ezen kórképek esetében, de a magas életkor és a hozzá gyakran társuló komorbiditások limitálhatják a beavatkozás hasznát. Korábbi tanulmányok által mutatott alacsony sikereredmények és a beavatkozást követő gyakori komplikációk miatt. A témában publikált tanulmányok összegzésére a meta-analízis statisztikai módszere alkalmas, mely ezen túlmenően, lehetővé teszi az így létrehozott adatbázisban felmerülő̋ kérdések elemzését, valamint a kapott bizonyítékok és eredmények egységbe rendezését. 

Napjainkban egyre forrongóbb téma a sportkardiológia, hiszen a rendszeres kemény fizikai terhelésnek kitett „egészséges” fiatalok körében kialakult hirtelen szívhalál emelkedő incidenciát mutat, melynek hátterében sok esetben nem ismert kardiológiai kórképek állnak. Számos vizsgálat foglalkozott már a fiziológiásnak tartott sportszív illetve a pathologias kardiológiai kórképek vizsgálatával, és a detektált eltérések elkülönítésével. Kutatásunk során versenyszerűen sportoló fiatalokat vizsgálunk, különböző sportágakból. Speciális EKG, részletes echocardiographiai vizsgálatokat, továbbá spiroergometriai méréseket végzünk. Az esetleges kóros paraméterekkel rendelkező sportolókat szív MR vizsgálatra küldjük. Kutatásunk célja a különböző (statikus/ dinamikus terhelésű) sportágakban jeleskedő versenyzők eredményeinek összehasonlítása egymással, illetve az irodalmi adatokkal, valamint egy relatíve gyors szűrőmódszer kialakítása, mely alkalmazható lenne a mindennapi rutinban a sportolók szűrésénél.

A pulmonális hypertónia heterogén eredetű és rossz prognózisú állapotokat foglal magában. A diagnózis és a kóreredt feltárása gyakran jobbszívfél katéterezés végzését teszi szükségessé. Az RHC során számos kisvérköri paraméter kerül meghatározásra. A project célja ezen paraméterek prognosztikai jelentőségének tisztázása klinikai követéses vizsgálatok segítségével.

A balkamra systoles funkciója az ischaemiás szívbetegség kimenetelének egyik legfontosabb prediktora. Bár a bal kamra funkció becslésének arany standard módszere az MR vizsgálat, számos korlátja miatt a klinikai gyakorlatban az echokardiográfia sokkal elterjedtebb bedside módszer. Az új szívultrahangos technikák (TDI, strain, strain rate, speckle tracking) alkalmassá teszik a bal kamra systoles és diastoles funkciójának kvalitatív és kvantitatív elemzésére. Vizsgálatunkban összefüggéseket kerestünk a WMSI (17 szegmentumos modell alapján ) a globális longitudinális strain (GLS), az ejekciós frakció (EF) és további bal kamra systoles és diastoles funkciót jellemző paraméterek között. Célunk megtalálni azt a paramétert, amelyik a legjobban korrelál a bal kamra systoles és diastoles funkciójának változásával.

Társtémavezető: Dr. Goják Ilona

A szívelégtelenség korunk egyik nagy betegsége, melynek ígéretes megoldása a reszinkronizációs pacemaker és ICD kezelés (CRT). Ez az eszközös beavatkozás a balkamra kóros összehúzódási mintájának (disszinkrónia) megszüntetését jelenti a beültetett három üregű (jobb pitvar, jobb kamra, balkamra) ingerlést, érzékelést biztosító, megfelelően programozott pacemaker/defibrillátor rendszer segítségével. A hatékony CRT kezelés alapja, a megfelelő beteg kiválasztás, az optimális gyógyszeres kezelés, a sikeres műtét (folyamatos biventrikuláris kamraingerlés) és az utánkövetés.

A szívritmus variabilitás elemzés egy EKG-alapú non-invazív módszer a vegetatív idegrendszer vizsgálatára. Az autonóm idegrendszer sokrétű összeköttetéseinek köszönhetően számos tényező befolyásolja a variabilitást. Ez egyrészt széles körű alkalmazhatóságot jelent, de ugyanakkor alacsony specificitást is. Ezért a tanulmány gondos megtervezésével, optimális technikai feltételekkel, az eredmények megfelelő értelmezésével vonhatunk le helyes következtetéseket. A téma felöleli mind a méréstechnikai, mind pedig a klinikai kutatást, akár más területekkel együttműködve.

Társtémavezető: Dr. Németh Marianna

A telemonitoring, a mikro elektronika, a távközlés és a komputertechnika robbanásszerű fejlődésével vált a beültetett elektronikus készülékkel élők új ellenőrzési lehetőségévé. A rendszer lényege egy antennával ellátott beültetett pacemaker/ICD/, egy adatátvivő, mely mobiltelefon hálózaton keresztül juttatja el az információt, adattároló, feldolgozó központba. Az adatok feldolgozását követően sms, internet kapcsolaton keresztül kerül az eredmény a kezelőorvoshoz. Időzített, illetve eseményfüggő üzenetküldés lehetséges. Ennek alapján a működészavarok, ritmuszavarok korai felismerése, gyors, adekvát kezelése lehetséges. Új lehetőség a szívelégtelenség reszinkronizációs kezelésének távoli ellenőrzése. Javul a beteg biztonságérzete, ambuláns ellenőrzések száma csökkenthető, eseményfüggő ellenőrzés az adatok ismeretében válik szükségessé. A telemonitoring hatékonyságát, költségcsökkentő hatását nagy nemzetközi, multicentrikus tanulmányok igazolták.

A kurzus a perkután koronária intervenció indikációs körét tárgyalja, különös tekintettel az akut miokardiális infarktusra, illetve a következményesen kialakuló kardiogén shockra, ahol a teljes revaszkularizáció létjogosultsága a legnagyobb. Tárgyalásra kerülnek a különféle katéteres technikák, melyek mind a pontos lézió jellemzést segítő diagnosztika, mind az intervenció során segítségünkre vannak.

Az elmúlt évek során a transzradiális behatolás egyre elterjedtebbé vált a transzfemorális behatolással szemben coronaria intervenciók során. Több hátránya mellett (a. radialis mérete, a behatolás és feljutás nehézségei, hosszabb sugárexpozíció, valamint tanulási folyamat) a technikának számos előnye vált ismertté: kevesebb szövődmény (vérzés a behatolási kapu helyén, észlelt haematomák, kisebb transzfúzió igény), s a fentiekből adódóan irodalmi adatok által igazolt javuló mortalitási tényező. Célkitűzésünk a coronaria intervenciók során alkalmazott fenti technikák összehasonlítása különböző indikációs csoportokban.

Az ST-elevációval járó miokardiális infarktus (STEMI) kialakulása, illetve lefolyása során meghatározó szerepet játszanak egyes immunfolyamatok. Munkánk célja olyan új biomarkerek (citokinek, kemokinek) azonosítása, melyek segítségével nyomon követhetőek az egyes patofiziológiai folyamatok, a STEMI korai fázisában azonosíthatóvá válhatnak a legmagasabb kockázatú betegek.