Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

„Amiben hiszek, az a panasz és követelés nélküli helytállás”

2020. április 9.

„Amiben hiszek, az a panasz és követelés nélküli helytállás”

Mi, azon szerencsések, akik tituláltan nem vagyunk a koronavírus által fertőzöttek, csak elképzelni tudjuk, milyen lehet az élet a pécsi Koronavírus Ellátó Központban, ahol napi 10-12 órában teljesítenek szolgálatot az orvosok és az ápolók. Láttatni és a közelből tapasztalni heroikus küzdelmüket sajnos lehetetlenség, ám a sorok mögött talán érzékeltető, mekkora teherbíró képesség és lelkierő szükséges ehhez. Dr. Péterfi Zoltán, a Klinikai Központ I. számú Belgyógyászati Klinikájának egyetemi docense, tanszékvezetője már a központ létrehozása előtt is az ügy élén állt, amikor még csak kórtermeket különítettek el a betegeknek a Rákóczi úti telephelyen, jelenleg pedig infektológiai, szakmai vezetőként irányítja a munkát. Jelenlétével, helytállásával mutat példát munkatársainak, akik belőle és egymásból, összefogásukból merítik a legtöbb erőt.

 

Schweier Rita írása

 

-Arról már sok szó esett, hogy milyen tünetekkel jár a vírus, ám arról kevesebb, hogy a  betegeknek milyen utat kell végigjárniuk, miután megérkeztek a Rákóczi úti épülethez.

-Azok a betegek, akiknek légúti fertőzésük és lázuk is van, tehát felmerül náluk a koronavírus fertőzés gyanúja, a Rákóczi úti telephelyen felállított szűrőkamionhoz jönnek. Itt történik az előszűrésük egy ellenőrző lista alapján, amiből eldönthető, hogy a tünetek alapján felmerülhet-e a fertőzés gyanúja. Ha ez igazolódni látszik, akkor felvetődik, sikerülhet-e őket az otthonukban tartani, járványügyi megfigyelés alatt. A karantén szót nem szívesen használjuk, mert azt a hatóság rendeli el. Ha otthon lehet a beteget izolálni, akkor a mintavételt követően hazamehet, ha pedig nem, akkor felvételre kerül a központba. Ha nem tud a saját lábán vagy saját szállítóeszközzel közlekedni, és az Országos Mentőszolgálat hozza be hozzánk, akkor kikerülve a szűrőkamiont, rögtön a sürgősségi ellátóhely triázs részére kerül, ahol a már említett ellenőrző lista alapján kérdezik ki és vizsgálják meg. Ezek után vagy az osztályra viszik, vagy pedig a sürgősségi ambulanciára.

-Játsszuk el, hogy Ön a kalauzom a központ belsejében, hány helyiségből áll, és azokban mi történik?

-A Koronavírus Ellátó Központ (KEK) struktúrája a következő: sürgősségi betegellátó hely, infektológiai osztály és intenzív terápiás osztály. Megjegyezném, hogy a KEK kialakítása, a zsiliprendszerek felépítése, a különböző betegutak kijelölése és az egyes szabályok megalkotása igazi teammunka volt, és a Klinikai Központ, valamint a Pécsi Tudományegyetem hathatós támogatásának az eredménye.

A „T” épület földszintjén működik a sürgősségi ellátóhely, két vizsgálóval. Van egy kis előtere, ahol azok a betegek várakoznak, akiket a szűrőkamionból ide irányítottak, valamint azok is, akiket az Országos Mentőszolgálat hozott. Innen kerülnek fel az osztályra, ami négy szinten működik, a „C” épület ötödik szintjén pedig az intenzív osztály található. Utóbbit a volt Megyei Kórház régi intenzív osztályának a helyén alakítottuk ki. Az osztályon szintenként kb. 25 ágyat lehet elhelyezni, a negyediken 14-et, így összesen 93 beteg elhelyezésére van lehetőségünk. Az első három szint egy szokványos belgyógyászati-infektológiai osztályként működik, a negyediken van lehetőségünk a betegek monitorozására, ez vált szubintenzív ellátóhellyé. Ha állapotrosszabbodás lép fel náluk, akkor az intenzíves kollégák segítségével át tudjuk őket helyezni az intenzív osztályra, ahol 10 ágy áll rendelkezésünkre. Itt fekszenek a súlyos állapotú koronavírusos betegek, illetve az ugyancsak súlyos, lélegeztetésre szoruló, koronavírus gyanúsak. Ha az utóbbi csoportnál beigazolódik, hogy nincs koronavírus fertőzésük, akkor átkerülnek az úgynevezett „tiszta” intenzív osztályra. Az intenzíves szakmai hátteret az Aneszteziológiai és Terápiás Intézet biztosítja számunkra, az ottani szakorvosok, rezidensek teljesítenek szolgálatot itt is. A fertőző részlegen önkéntesek dolgoznak, illetve a különböző intézetek, klinikák által delegált orvosok, szakdolgozók.

A különböző betegutak és személyzeti utak nem keresztezik egymást. Azokon a helyeken, ahol a fertőzött vagy a potenciális fertőzött betegek szállítása történik, ott az egészségügyi személyzet nem közlekedik, és élelmiszer, gyógyszer, illetve tiszta ruha szállítása sem történik. A tiszta és a fertőzött terület tehát teljességgel elválik egymástól.

Az osztályon van egy előtér – ez a sárga zóna -, itt látható egy nővérpult, valamint a nővérek és az orvosok szobája. Az első emeleten két orvosi szobával rendelkezünk, ahol az ügyeletesek tudnak pihenni. Innen egy zsilipajtón keresztül jutunk be az ellátó területre. A beteg mindössze néhány másodpercet tölt ebben a sárga zónában, amíg átszállítják az úgynevezett vörös zónába, ami már a zsilipajtón belül terül el. A kórtermek erre a folyosóra nyílnak, és ezeket a betegek nem hagyhatják el. Magukat a kórtermeket forró zónának neveztük el, bennük tartózkodnak azok, akik még csak gyanúsak, illetve azok is, akik már igazoltan fertőzöttek. A nővérek három-négy órás váltásban dolgoznak köztük a vörös zónában. A zsilipajtón belül teljes védőfelszerelésben vannak a kollégák: overált, szemüveget, maszkot és gumikesztyűt is viselnek. Itt zajlik a betegek vizsgálata, gondozása, gyógyszerelése és élelmiszerellátása is.

Abban az esetben, ha a mintavétele a betegnek negatív lett, akkor a korábbi eljárásrendnek megfelelően, 48 óra elteltével egy újabb mintavétel történhet. Ma már az új eljárásrend egyetlen negatív eredménnyel is engedi a betegek otthonukba bocsátását, illetve más jellegű tünetek esetén átirányításukat a megfelelő szakmaspecifikus osztályokra. A 48 órás ismételt mintavételt azoknál a betegeknél végezzük el, akiknél klinikailag a koronavírus fertőzés gyanúját nem lehet egyértelműen kizárni. Azok a koronavírusos pozitív betegek, akiket otthonukban nem lehet izolálni, mindaddig nálunk maradnak, amíg a gyógyulásukhoz szükséges három negatív mintavételt nem sikerül prezentálniuk.

-Egy praktikus kérdés: milyen holmit készítsen össze a beteg, azaz mit vihet magával a központba?

-A központba behozhatja azokat a személyes tárgyait, amikre szüksége lehet az ellátás során: tisztálkodó szereket, pizsamát, váltóruhát, könyvet, mobiltelefont, laptopot. Távozásakor ezeket kettős műanyag zsákba csomagolva viheti ki, és 14 napig karanténba kell helyeznie. A mobiltelefon fertőtleníthető.

-Baranyában április 6-án a hivatalos adatok szerint 23 koronavírusos betegről tudunk. Az elmondható, hogy hányan fekszenek jelenleg az osztályon?

-Csak a töredékük, a többség otthoni karanténban van enyhe tünetekkel. Örvendetes hír, hogy ma már haza tudtunk engedni egy olyan beteget, aki meggyógyult. A gyanús betegszám fluktuáló, vannak napok, amikor sok beteg kerül felvételre. Szerencsére eddig csak keveseket kellett tartósan  izolálnunk, így az ágyak kihasználtsága sem maximális.

-Jelenleg összesen hány szakember dolgozik a központban?

-Az SBO-n 12 orvos, a fertőző osztályon 46 rezidens és szakorvos, míg az intenzív osztályon 22 orvos teljesít szolgálatot. Mivel a védőfelszerelésben négy óránál többet nem lehet dolgozni, ezért a nyolc órás műszakban is biztosítani kell a váltást. A pszichés megterhelés is nagyobb, mint egy hagyományos belgyógyászati osztályon, egyrészt a fertőzéstől való félelem miatt, másrészt amiatt is, hogy megfelelően vettük-e fel és használtuk a védőeszközöket. Maximális koncentrációt igényel, hogy véletlenül se történjen hiba. Mindemellett találkozunk agresszív betegekkel is: idősekkel, akik a láztól válnak nehezen kezelhetőekké, korábbi kábítószerfüggőkkel, vagy olyanokkal, akik nem bírják a bezártságot.

Szintenként öt szakdolgozó van jelen, azaz a 25 ágyra öten. Közöttük van egy vezető, aki a nővérpultnál irányítja a külső-belső kommunikációt, a többiek pedig váltva végzik a munkájukat a vörös zónában. A váltás után a sárga zónában pihennek, illetve készítik elő a dolgokat a vörös zónában dolgozóknak. Minden szinten két orvos teljesít szolgálatot, egy szakorvos és egy rezidens tart 24 órás ügyeletet. A szubintenzív osztályon – a nagyobb igénybevétel miatt - hárman vannak jelen, egy 24 órás, ügyeletet adó belgyógyász és egy rezidens, valamint egy 12 órában dolgozó, belgyógyász rezidens. Infektológusokként hárman látjuk el a koronavírusos betegeket, a szintek között mozogva felügyeljük az ellátásukat. A központ megnyitása óta napi tíz órában biztosítjuk az osztályon a szakmai hátteret, majd egymást váltva készenléti ügyeletet tartunk, és a nap 24 órájában válaszolunk azokra a kérdésekre, amik felmerülnek a koronavírussal kapcsolatosan. Emellett az én dolgom az is, hogy koordináljam a kifelé irányuló kéréseket és intézkedéseket, és elküldjem az esti jelentéseket, utóbbira általában este 7 és 9 óra között kerül sor.

-Ez tehát egy folyamatos készenléti állapot.

-Igen, lazításra legfeljebb néhány óra jut.

-Megoldandó feladat a szakemberek utánpótlása és a férőhelyek bővítése is, figyelve az európai helyzetet, és tudva azt is – az április 4-ei kormányinfó nyomán -, hogy minden nyolcadik fertőzött egészségügyi dolgozó.

-Folyamatosan előre tervezünk. Figyeljük, mikor lesz Magyarországon is a betegségszámban olyan mérvű robbanás, amely megtörtént a világ szinte összes országában. Előkészületben és bevethető állapotban van egy 40 ágyas és hamarosan egy 63 ágyas ellátóhely is, zajlik a személyzet felkészítése, a további verbuválással párhuzamban. Orvosok, szakdolgozók és önkéntesek is várják, hogy munkába álljanak. Az orvosi és az ápolásszakmai hátteret biztosítottnak látom a jövőben, csak mi, infektológusok vagyunk kevesen. Egyetlen olyan kolléganőnk van, aki a tartós táppénzből visszajött és épp ma áll munkába, általa tehát négyen leszünk. Vannak még olyan infektológus kollégáink, akik nem az egyetem alkalmazottjai. Egyikük a nyugdíj mellett vállalta a konzíliumokat és az oktatást, egy szerződéses munkatárs pedig az oktatás mellett a hagyományos infektológiai osztályon az ellátást.

-Az mindenesetre örvendetes, hogy van kire számítani.

-Ez így van, és ezért hálásak is vagyunk, különösen azoknak a klinikáknak, ahonnan nagy számban érkeztek a segítségünkre orvosok, szakdolgozók, rezidensek. Közülük nem szeretnék egyet sem kiemelni, mert minden klinikát köszönet illet, aki orvost, szakdolgozót biztosított. Sokat beszélgetünk és reménykedünk abban, hogy Baranyában nem lesz olyan tömeges a megbetegedés, mint New Yorkban vagy Olaszországban, és ezáltal nem lehetetlenül el az egészségügyi ellátórendszer.

-Arra jut módjuk és kis idejük, hogy az ország más területein vagy az Európában tevékenykedő infektológusokkal is tartsák a kapcsolatot, és a legfontosabb szakmai kérdésekben konzultáljanak?

-Időnk nagyon kevés van erre, de azért alkalmanként megosztunk egymással információkat. Nagyon jó a kapcsolatunk a virológusokkal, akik nemzetközi hálózatban dolgozva folyamatosan tájékoztatják egymást és ezáltal minket is, valamint a főgyógyszerésszel, aki a gyógyszerek beszerzésében nagy segítséget jelent. Mellettük a szakmán kívüli munkatársaktól is érkeznek információk.

-Tudjuk, hogy erre a fertőzésre egyértelmű hatékonyságú gyógyszer még nincs. Mégis, a súlyos állapotú betegek milyen kezelésben részesülhetnek?

-Magyarországon a súlyos állapotú, illetve intenzív osztályos kezelést igénylő betegek számára a klorokin, hidroxiklorokin érhető el, az egyéb, kipróbálás alatt álló gyógyszerekből - mint az ebola ellen kifejlesztett Remdevisir - sajnos nem tudtunk beszerezni. Az egyik betegünknek kértünk ehhez engedélyt, amit a magyar hatóságoktól meg is kaptunk, ám a cég nem tudta számunkra biztosítani. Kivételt ez alól csak a várandósok, illetve a 18 év alattiak képeznek. Az idősebb betegek tehát, akik nagyobb kockázatnak vannak kitéve, sajnos nem tudnak ehhez hozzáférni. A többi terápiás lehetőségről még zajlanak a vizsgálatok, arról is, hogy a már gyógyultak szérumát megkaphassák a súlyos állapotú betegek. Több szakirodalom szól ezek hatékonyságáról, emellett tárgyalások vannak az immunglobulin készítményekről is, amiket korábban a súlyos, szeptikus, immunhiányos betegeknek adtunk.

-Amikor ennek a központnak a szakmai koordinációja felmerült, meg kellett önmagát győznie arról, hogy jól dönt, ha vállalja?

-Nem. Azért határozott a válaszom, mert a koronavírusos betegek ellátását már az infektológiai osztályon elkezdtük, és az első, tömeges kínai megbetegedésekkel egy időben elkülönítettünk néhány kórtermet erre a célra. Később, a bővítés során már az egész osztály a gyanús, illetve pozitív tesztet mutató betegekkel foglalkozott. Teljességgel a magaménak éreztem az ügyet, ahogyan az infektológus kollégáim is. Egy pillanatra sem merült fel bennünk, hogy ezt másnak kellene csinálnia. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt és nincs bennünk félsz azzal kapcsolatban, hogy elkapjuk-e a betegséget, jól tesszük-e a dolgunkat, vagy nem nézünk-e el eseteket. Ezek a dilemmák folyamatosan foglalkoztatnak minket, de az biztos, hogy kitartunk a betegek mellett a járvány végéig.

-Vezetőként, emberként ebben szorongatott helyzetben van egy-két olyan mondata, amellyel erőt adhat a munkatársainak?

-A reggeli megbeszéléseken kollégáimmal mindig elmondjuk, mit tettünk jól, biztatjuk az új munkatársakat, hogy bele fognak jönni ők is a munkába, és eloszlatom a félelmeiket a fertőzéssel kapcsolatban. Hangsúlyozom, hogy nagyobb biztonságban vagyunk itt, mint kint, akár a bevásárlóközpontokban, akár bárhol másutt, mert itt vannak védőeszközeink, amiket ha jól használunk, nem eshet bajunk. Úgy gondolom, hogy ezek a mondatok meggyőzőek a számukra. Amiben hiszek, az a panasz és követelés nélküli helytállás, ami másokra is hat. Ha azt látják a kollégák, hogy mindent félretéve dolgozunk a betegekért, akkor csatlakoznak hozzánk, és ez meg is történik. Viszonylag magas azoknak az önkéntes orvosoknak és szakdolgozóknak a száma, akik beálltak közénk. Úgy működünk együtt, hogy korábban sokan nem is láttuk, nem is ismertük egymást, nem volt tudomásunk a másik gyengeségeiről és erősségeiről. Büszke vagyok arra, hogy kevés konfliktussal sikerült végigcsinálnunk az elmúlt három hetet, és úgy látom, mindenkiben megvan az együtt gondolkodás igénye, a segítő szándék.

Fotó:

MTI/Sóki Tamás