„Minden elismerés megilleti a diákokat, akik a mostoha körülmények ellenére is magas színvonalú előadásokat tartottak”

2021. április 29.

Az idei, immár 35. OTDK Konferenciát a vírushelyzetre való tekintettel online rendezték meg a Szegedi Tudományegyetem szervezésében. Karunk és a Gyógyszerésztudományi Kar népes, 80 fős delegációt indított a megmérettetésen. Hallgatóink - sokszoros megpróbáltatásaik ellenére is -  eredményesen szerepeltek, amihez lelkesedésük és kitartásuk mellett témavezetőik elszántsága, támogatása is elengedhetetlen volt.

 

Schweier Rita írása

 

Kató Dorottya ötödéves orvostanhallgató harmadéves kora óta TDK-zik a Transzlációs Medicina Intézetben. Témavezetője dr. Mikó Alexandra, kutatótársa pedig Lillik Veronika. Az idei OTDK-n 2. helyezést ért el az ,,Endokrinológia, nephrológia, gasztroenterológia I” szekcióban.

- A vírushelyzet miatt nagyobb kihívást jelentett-e a felkészülés a megmérettetésekre?

- Szerencsére nem, ennek oka, hogy a témavezetőm mindig mellettem állt, napi szinten, online beszéltük át a kutatáshoz kapcsolódó kérdéseket. A felkészülésben nagy segítség volt a számomra a Romhányi György Szakkollégium által szervezett pre-OTDK szimpózium is, amin lehetőségem volt bemutatni a prezentációmat, és a zsűritől is sok hasznos tanácsot kaptam.

- Mely területen folytat kutatásokat?

- Kutatásom a hasnyálmirigy-gyulladással, a krónikus pancreatitis korai szakaszával foglalkozik. Az akut pancreatitis egy súlyos gyulladásos kórkép, ami visszafordíthatatlan szövődményekhez vezethet, rekurrens akut pancreatitis és krónikus pancreatitis alakulhat ki. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladást gyakran az inkurábilis stádiumban ismerjük fel, a még gyógyítható, korai fázisú, krónikus hasnyálmirigy-gyulladást jelző paraméterek sajnos eddig ismeretlenek. Célunk, hogy követéses vizsgálat segítségével megtaláljuk a korai fázis mérhető biomarkereit és klinikai jeleit.

- Miért éppen ez a terület ragadta meg a figyelmét?

- Harmadéves voltam, amikor dr. Hegyi Péter professzor előadást tartott az akut hasnyálmirigy- gyulladásról és annak szakmai útmutatás szerinti kezeléséről. Ez rendkívül meghatározó volt számomra, ekkor döntöttem el, hogy szeretnék TDK-zni a Transzlációs Medicina Intézetnél, és minél többet megtudni erről a szakterületről. Ekkor ismertem meg a témavezetőmet, dr. Mikó Alexandrát is.

- A kutatási témában való elmélyültség mellett fontos a megnyerő előadásmód is, ezt tanulta valahol, valakitől?

- Harmadéves korom óta számos konferencián vettem részt, így többször kipróbálhattam magam. Az előadások után mindig van egy öt-tíz perces vita is, amiből szintén nagyon sokat lehet tanulni. Szerintem akkor jó egy előadás, ha átlátható, érthető és logikus, de nagy szerepe van a formázásnak is: milyen színeket, hátteret, grafikonokat használunk, mert általuk a fontos információkat hangsúlyozni tudjuk.

- Zavarta-e, hogy nem személyesen volt jelen a hallgatóság?

- Igen, ez mindenképp plusz kihívást jelentett, hisz a személyes jelenlétet semmi sem pótolhatja. A témavezetőm és a kutatótársam azonban mindvégig támogatott, és ez nagyon sokat jelentett.

- Mekkora jelentősége van a TDK-n, illetve az OTDK-n való eredményességnek a pályáján?

- Nagyon nagy. A TDK-munka során egy olyan gondolkodásmódot sajátíthatunk el, melynek segítségével megtanulhatjuk szintetizálni azt a sok-sok információt, amivel nap mint nap találkozunk. Megtanulunk emellett csapatban dolgozni, prezentációt tartani, meta-analízist írni, továbbá részletesen megismerjük a kutatási témánkra vonatkozó szakirodalmat is. Rengeteget ad, és ez a sokféle tapasztalat a későbbiekben csak a hasznunkra válhat.

Orgoványi Máté ötödéves orvostanhallgató tudományos diákköri munkáját harmadéves korában kezdte dr. Pétervári Erikánál. Már az első házi TDK-konferencián megosztott első helyezett lett, az idei OTDK-n pedig különdíjat nyert a „Szekunder prevenció, családorvoslás, preventív medicina” szekcióban.

- A házi TDK-konferencia szerencsére még a pandémia előtt volt, amikor egyazon légtérben lehettem a közönséggel, láthattam a reakcióikat, a gesztusaikat, és a visszajelzéseik alapján látványosabban ki tudtam emelni a fontos és lényeges elemeket. A személyes jelenlétük plusz adrenalinlöketet is adott. Az online formánál mindez hiányzik, így más eszközökhöz kellett folyamodnom, hogy felkeltsem a hallgatóság figyelmét. Sokkal átláthatóbb, egyszerűbb diasorokat kellett készítenem, intenzívebben odafigyelni a hanglejtésre, az egérrel történő mutogatásra. Most nem azért izgultam, mert húsz ember figyel, hanem azért, hogy az internet nehogy felmondja a szolgálatot. Számomra ez azért is volt különösen izgalmas, mivel épp a kirendelésem kellős közepén voltam egy kollégiumi szobában, de szerencsére nem volt gond. A témavezetőmtől, dr. Pétervári Erikától azt a tanácsot kaptam, hogy úgy építsem fel a gondolataimat, írjam meg a szövegemet és szerkesszem meg a diáimat, mintha a hallgatóságnak fogalma sem lenne arról, mi az a cukorbetegség. Ez azért is fontos, mivel az, ami számunkra egyértelmű, nekik nem feltétlenül az. A témavezetőm minden lehetőséget biztosított ahhoz, hogy maximálisan felkészült legyek a konferencia kezdetére. Biztatott, hogy minél több online konferenciára adjam be a jelentkezésemet, és kórélettani csoportjánál a demonstrátori munkám alatt is gyakorolhattam az online előadásmódot. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy bízott bennem, és jó irányba terelt a tanácsaival.

- Az elmondottak alapján a diabetológia területén kutat.

- Igen, annak is a prevenció részén. Egy már meglévő, rizikó-adaptált kérdőívet szeretnénk átdolgozni, hogy minél effektívebb és pontosabb legyen a 2-es típusú cukorbetegség kórmegelőző állapotának a kockázatbecslése.

Először az elhízás témakörében dolgoztam állatkísérlettel, viszont később megfogalmazódott bennem, hogy inkább klinikai szemléletű témával foglalkoznék. A tanárnő tudta, hogy a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületének is tagja vagyok, és az egyesülettel rendszeresen végzünk egészségügyi szűrővizsgálatokat, fókuszálva a cukorbetegségre és rizikótényezőire. Innen jött az ötlet, hogy ezen az úton haladjunk tovább. Ennek azért is örültem, mivel kórélettanból is a cukorbetegség volt a kedvenc témaköröm, így teljes energiával vetettem bele magam a tudományos cikkek sokaságába.

- Folytatja a későbbiekben is a témában megkezdett kutatásait?

- Mindenféleképpen, később akár egy PhD-munka keretében is. Egyre erősebben érik bennem, hogy az endokrinológia és diabetológia lesz a szakterületem.

Dr. Pintér Erika professzor asszony, a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet igazgatója, a Tudományos Diákköri Tanács elnöke eredményesnek ítéli az idei TDK Konferenciát, még akkor is, ha a kétharmada volt az elhangzott előadások száma a tavalyinak. Több mint százan mutatták be a kutatásaikat annak ellenére, hogy a járványügyi intézkedések gátolták a diákok tudományos munkáját.

- Minden elismerés megilleti a diákokat, akik a mostoha körülmények ellenére is magas színvonalú előadásokat tartottak, mind a februári házi, mind az áprilisi OTDK Konferencián. Volt, aki a konferencia idején egy hónapos kirendelését töltötte a COVID-osztályon és a szkafanderből éppen csak ki tudott vetkőzni, hogy megtartsa az előadását. Igen nehéz ilyenkor a tudományra és a prezentációra koncentrálni.

- A témavezetők hogyan készítették fel a hallgatóikat? Voltak személyes találkozók is, avagy minden online történt?

- Bár az elméleti intézetek nem zártak be a TDK-hallgatók előtt, azért tekintetbe kellett venni a legszigorúbb védelmi intézkedéseket, így a konzultációk főleg online formában folytak.

- Önnek is volt idén hallgatója?

- A TDK-elnökségem mellett a PTE Gyógyszertudományok Doktori Iskolájának és Farmakológiai Intézetének vezetője is vagyok, emellett számos országos és nemzetközi szakmai szervezetben töltök be funkciókat. Sajnos a tengernyi feladat mellett nem tudok közvetlenül labormunkát végezni, TDK-hallgatókat nevelni, ahogyan ezt tettem évekkel ezelőtt. Erre a fiatalabb oktatók, a posztdoktorok és a PhD-hallgató kollégák a hivatottak. Az utóbbi években csökkent a tutori munka népszerűsége, nagyon fontos lenne, hogy azokat a kiváló kollégákat, akik hajlandóak a fiatalokkal foglalkozni, erkölcsileg és anyagilag is jobban megbecsüljük. Remélem, erre az alapítványi struktúra keretei között is lesz lehetőség. Egy pozitív példát azért tudok említeni: az egyik kiváló TDK-, majd PhD-hallgatóm jelenleg már docens az intézetben, Pozsgai Gábornak hívják. Neki két második díjas és egy különdíjas TDK-hallgatója is volt az utóbbi időben.

- Mitől függ az, hogy mely témák keltik fel leginkább a hallgatók érdeklődését?

- A hallgatók először az alaptantárgyakkal találkoznak: ez az anatómia, az élettan, a biokémia. Általában a karizmatikus oktatók kutatócsoportjaiban kezdik a TDK-munkát. A később sorra kerülő tárgyaknak már nehezebb elkötelezett TDK-hallgatót találniuk. A kiváló, tudományos kutatást is végző klinikusok azokat a diákokat irányítják, akik már hallgatóként is szeretnének bekapcsolódni a klinikai munkába.

- Van-e még tennivaló annak érdekében, hogy az ÁOK diákjai még eredményesebbek legyenek?

- Tavaly szeptemberben kaptam meg a felkérést a TDK elnöki teendőinek az ellátására. Nagyon sokat tanultam az elmúlt félév alatt, "visszaszoktam" a feladatba, hisz a 2000-es évek legelején voltam már oktatói TDK-titkár öt éven keresztül. Azóta formailag, szervezetileg történt némi változás, viszont a lényeg ugyanaz: a tudományos igényű kutatómunka megismertetése, megszerettetése a hallgatókkal, ami nem könnyű feladat. Érdekeltté, motiválttá kell tenni a fiatal oktatókat, hogy hirdessenek témákat, tutoráljanak tehetséges diákokat, hisz belőlük kerül majd ki a jövő oktatói és klinikus gárdája a karunkon, legalábbis remélem.

Pytel Bence egyetemi hallgató, a Tudományos Diákkör titkára az előző félévtől segíti dr. Pintér Erika munkáját. Hatalmas szerepet játszik a szervezésben, a háttérmunkában, és elődeihez hasonlóan a szívén viseli a TDK sorsát.

- Az előző TDK-vezetőség diáktagjai közül sokan elvégezték az egyetemet, és kellettek az új emberek. Dr. Ertl Tibor professzor utódjaként dr. Pintér Erika professzor asszony engem kért fel, hogy titkárként segítsem a munkáját az előző félévtől kezdődően. Az első nagy feladat az új hallgatói csapat felállítása volt, amit októberig sikerült is megvalósítani, majd jött az első hivatalos tevékenységünk, a Dékáni Pályamunkák elbírálása. Ebben az oktatói tagok, főleg dr. Kajtár Béla, nagyon sokat dolgoztak. Végső soron a TDK is egy hallgatói szervezet, ezért a szervezési és háttérmunkálatok nagy részét igyekszünk mi, diákok felvállalni, az oktatók útmutatása alapján. Én éppúgy a szívügyemnek tartom a TDK sorsát, mint ahogyan azt az elődeim tették, Trencséni Eszter, Környei Bálint és Vass Réka.

- Mekkora terhet jelentett a szervezésben a járványhelyzet?

- Szervezésileg sok tehertől megszabadultunk - catering, termek, utaztatás -, ám újakkal szembesültünk, amiket főleg az informatikai rendszer szült. Az Oktatástechnikai Osztály segítségével azért azt gondolom, hogy sikerült minőségi konferenciát szerveznünk, bár voltak gyermekbetegségei, de ezekből sokat tanultunk.

- Miért vállalta ezt a munkát?

- Biztos voltam abban, hogy nagy feladat lesz, de épp ezért vágtam bele. Azt gondolom, hogy sokat lehet fejlődni egy ilyen pozícióban az idő-menedzsment és a szervezési készségek terén, valamint sok tehetséges és ambíciózus embert meg lehet ismerni.

- Ön is TDK-zik?

- Igen, mindig érdekelt a kutatómunka. Az első adandó alkalommal elkezdtem TDK-hallgatóként tevékenykedni az Anatómiai Intézetben, 2018 végén, a Hangulatzavarok Kutatócsoport tagjaként, dr. Gaszner Balázs vezetése alatt. Egy patkány Parkinson-kór modellkísérleteiben vettem részt, amiben a kórhoz asszociált hangulatzavarokat (szorongás, depresszió) vizsgáltuk, illetve azt, hogy melyik agyi terület lehet a felelős ennek a kialakulásában. Ehhez motoros- és viselkedési teszteket, majd in vitro morfológiai vizsgálatokat is végeztünk.

- Mekkora sikerrel?

- Dékáni Pályamunkámmal 2020-ban sikerült az "Idegtudományok" szekcióban első helyezést elérnem, illetve több konferencián is előadtam a kutatói munkám összefoglalását, többek között az idei OTDK Konferencián.

Dr. Gergics Marin, a Romhányi György Szakkollégium elnöke büszkén számolt be arról, hogy a szakkollégisták közül 11-en vettek részt az OTDK-n, négyen közülük második helyezettek és ketten különdíjasok is lettek.

- Kiválóan teljesítettek a hallgatóink, nagyon büszke vagyok rájuk, már csak azért is, mivel hosszú ideje az online térben zajlik az életük. Beleuntak a folytonos ki- és bejelentkezésekbe, hiányoznak nekik a barátaik, az ismerőseik, a személyes találkozók. Mindemellett önkéntesként is helyt kell állniuk az egészségügyi vészhelyzetben, ami nemcsak fizikailag, de lelkileg is megterheli őket. A tanulmányaik sem kerülhetnek háttérbe, ráadásul azt is elvárjuk tőlük, hogy a tudományos életben is teljesítsenek. Mi a pszichés támogatás mellett anyagi segítséget tudunk nyújtani nekik, sajnos ennél többet nem tehetünk. A kiegészítő tanulmányi ösztöndíjon túl a Romhányi György Szakkollégium tagjai számára több saját pályázatunk is elérhető, ilyen a kutatástámogatási vagy a konferenciatámogatási pályázat. Ezek a rendelkezésükre álltak ebben a tanévben is. Az elhalasztott konferenciák miatt inkább a kutatástámogatási keretünket használták ki, de azt is jóval kisebb mértékben.

- Ahogyan említették, nagy segítséget jelentett számukra a március 30-án rendezett Pre-OTDK Szimpózium.

- Egy-egy délutáni teázás keretében a korábbi években is meghallgattuk a diákokat, és javítottunk ott, ahol arra szükség volt. Idén ennek még komolyabb keretet szabtam, és arra kértem két szakkollégistánkat, Csiszár Beátát és Környei Bálintot, hogy a korábbi konferencia-szervezési tapasztalataikat felhasználva kreáljanak a diákjainknak egy szalont, szakmai zsűrivel, absztrakt kötettel. Minden OTDK-s hallgatónktól kértük, hogy küldje el az absztraktját. Három különböző szekcióba osztottuk be őket, hogy a szakmai zsűri értékelje, és pozitív kritikákkal illesse az előadásokat. Nem versenyeztettük, épp ellenkezőleg, egy családias hangvételű, baráti beszélgetésre invitáltuk őket. A diákok száz százalékos teljesítését szerettük volna feltornászni százhúsz százalékra, hogy még tökéletesebb legyen a teljesítményük.

A zsűritagok között köszönthettük dr. Reglődi Dóra professzor asszonyt, dékánhelyettest, az Anatómiai Intézet igazgatóját, dr. Pintér Erika professzor asszonyt, a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet igazgatóját, dr. Ertl Tibort, szak- és továbbképzésért felelős dékáni tanácsadót, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika emeritus professzorát és dr. László Kristófot, az Élettani Intézet egyetemi docensét.

Mellettük megtiszteltek bennünket a korábbi szakkollégistáink is: dr. Kupóné dr. Tényi Dalma, dr. Nagy Eszter, dr. Vass Réka Anna és dr. Kupó Péter, valamint a jelenlegi tagjaink: dr. Csiszár Beáta, dr. Gábris Fanni és dr. Környei Bálint Soma. A lelkes hallgatóság között fellelhettük a nem előadó szakkollégistáinkat, a témavezetőket, a kollégákat és a barátokat is. A program rendkívül sikeres volt, nemcsak vezetői, hanem hallgatói szemmel is, a résztvevők nagyon hálásak voltak. Ez a programsorozat állandó eleme lesz szakkollégiumunk tudományos életének.

Ami a korábbi évekhez képest elmaradt, az a prezentációs technikák kurzus, bár idén a szükségessége megkérdőjelezhető volt, hiszen az online térben más értéket képvisel a testtartás, a nonverbális kommunikáció.

- Ez a sokrétű támogatás és jelenlét fokozhatta a motivációjukat.

- Biztosan, ezt tükrözik a számok is. Elvárás, hogy a hallgatók előadjanak a házi TDK Konferencián, illetve minél több hasonló lehetőségen, ez szakkollégiumi kritériumkövetelmény is harmadév felett, a bent maradás feltétele. A fiatalabb előadók még nem tudják, de ezeknek a konferenciáknak lényeges eleme a kapcsolatépítés. Megismerhetik a szakmabélieket, azonos érdeklődésű kollégákkal barátkozhatnak, bemutatkozhatnak a későbbi munkaadójuknak. Külföldi konferenciák esetén az utazás, a városnézés, a szuvenírgyűjtés és a fényképkészítés sem mellékes elemek. Reméljük, hogy a járványhelyzet javulásával ezek az élmények pótolhatóak lesznek, és ez is hozzátesz majd a lelkesedésükhöz.

- Milyen témákban és sikerrel mérettettek meg a szakkollégisták?

- 11-en vettek részt a megmérettetéseken, elhoztunk az országos konferenciáról négy második helyet és két különdíjat is. Többféle szekcióban indultak a diákok, előadtak a gasztroenterológia, a diabetológia, a pszichiátria, a genetika, a mikrobiológia, valamint az intenzív terápia és a sürgősségi betegellátás témakörében is. Minden diákunknál elvárás, hogy másodévtől kutasson valamely elméleti intézetnél vagy klinikai tanszéken. A fiatalabbak szívesen helyezkednek el az orvosi biológián, az élettanon és az anatómián, míg az idősebbek már céltudatosabban választanak a kívánt, majdani hivatásuk alapján.

- Mik a jövőbeni tervei a szakkollégiumnak?

- A Romhányi György Szakkollégium feladata, hogy szakmailag magasan képzett, társadalmi kérdésekben stabil kiindulópontokkal, tudatos értékválasztással rendelkező, tenni tudó és akaró, és a tetteiért felelősséget vállaló orvosértelmiséget bocsásson útjára az egyetemi tanulmányok végeztével. Amint az előadások sokszínűségéből is látszik, minden szakág és intézet számára igyekszünk kiváló kvalitásokkal rendelkező hallgatókat nevelni, az utánpótlást biztosítani.

A hazai és külföldi mintákat tekintve neves egyetemi oktatók, kutatók és klinikai vezetők kerülnek ki a kari szakkollégiumok tagjai közül. Diákjaink eredményesen vesznek részt a különféle konferenciákon, emellett humanitárius tevékenységeket is végeznek. Fontosnak tartjuk a társadalmi szerepvállalást is, gondolok itt a hiteles egészségügyi információk átadására, vagy épp az oltásellenesség visszaszorítására, ami jelenleg rendkívül aktuális. Szükséges továbbá az is, hogy  szoros kapcsolatokat sikerüljön kiépíteniük a helyi és a többi orvoskar hallgatói szervezeteivel és szakkollégiumaival. A járvány csillapodásával kerekasztal-beszélgetéseket is tervezünk ezek erősítésére.

Szeretettel gratulálunk hallgatóinknak és témavezetőiknek!