Mintaértékű technológiai fejlesztések az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetben

2022. augusztus 12.

Egy TIOP-pályázatnak köszönhetően országosan és Kelet-Európában is egyedülálló elektronikus betegdokumentációs rendszert üzemeltek be és konfiguráltak a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetében. Ez az egyedi, ugyanakkor mások által is használható e-lázlap sok paramétert, adatot tartalmaz a betegekről, megkönnyítve ellátásukat, ahogyan az orvosok, ápolók munkáját is. Ugyancsak a közelmúlt technológiai előrelépése volt annak a két új és modern extrakorporális membránoxigenizációs készüléknek az intézetbe érkezése, amik a pandémia csúcsidőszakában jelentősen hozzájárultak a koronavírusos betegek tüdejének támogatásához. Általuk a nagyon rossz állapotú, szállíthatatlan fertőzötteken is tudtak segíteni. Mindezek jelentőségéről dr. Csontos Csaba, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet professzora, igazgatója, dr. Jáksó Krisztián főorvos és dr. Nagy Judit adjunktus beszélt.

 

Schweier Rita írása

 

„2015-ben, amikor felújították a 400 ágyas klinikát, itt találtuk magunkat az új intenzív osztályon úgy, hogy nem volt új monitorrendszerünk, csak a 15-20 éves készülékeink. Dr. Bogár Lajos professzor úrtól, az akkori intézetvezetőnktől, valamint osztályvezetőinktől és docenseinktől is komoly szakmai támogatást kaptunk arra, hogy legyen egy betegőrző monitorrendszerünk központi monitorral, és ehhez egy elektronikus lázlap. Se előtte, se utána nem volt, és nem is lett volna lehetőségünk ekkora beruházásra. Köszönet illeti a TIOP Iroda munkatársait is, akik segítettek abban, hogy legyen forrásunk ezek megvalósítására” - mondja dr. Jáksó Krisztián főorvos, aki hozzáteszi: egy adaptált változatról van szó, amit feltöltöttek azokkal az adatokkal, amikkel a hétköznapi betegellátást segítheti.

A magyarországi forgalmazó céggel, intézetük orvosaival és ápolóival dolgozták ki azt a paramétercsomagot, amivel feltöltve a rendszer használhatóvá válhat bármely magyarországi felnőtt intenzív osztályon. Meg kellett feleltetniük az itteni szakmai elvárásoknak, amik különböznek az amerikaitól, és bármely más országétól. Mások részben a gyógyszerek, a mérési paraméterek, a betegekről kapott adatok, ugyanakkor a szakmai, követendő útmutatások összekötik őket a világ különböző pontjain tevékenykedő kollégáikkal. Egyedi, ám mások által is használható rendszert alakítottak ki, ami komplexitásában, sok-sok paramétert és gépadatot egyszerre összegyűjtve egyelőre csak Pécsett, a központi intenzív osztályon, illetve a Koronavírus Ellátó Központban működik. Utóbbit az élet hozta. Az általuk korábban betáplált paraméterek alapján a központi intenzíven 16, míg a KEK-ben 20 ágyon gyűjtötte be és szortírozta automatikusan az adatokat minden lélegeztetőgéptől, gyógyszer-és infúzióadagoló pumpától, betegőrző monitortól. Megléte hihetetlen előnyökkel járt a koronavírus-ellátás során is, hiszen a betegekről összegyűlt papírhalmazt nem lehetett volna kivinni a kórteremből.

„Előnye az is, hogy a beteggel történtek könnyen előkereshetők, az adatok visszanyerhetők. A lázlaprendszerből több évre visszamenőleg vissza tudom nézni például a szeptikus betegek adatait, láthatom, mennyi volt az illető nátriumszintje az ötödik napon. Erre az eddig létező medikai programok alkalmatlanok voltak. Azokban az országokban, amelyekben a miénkhez hasonló rendszer működik, ott a rezidenseknek már nem kell a kórlapokat lapozgatniuk az államvizsga-dolgozatukhoz, hanem a medikai programból csak lekérik a számukra fontos és releváns adatokat. Nem mindegy, mennyi munkát jelent ez” - fűzi hozzá dr. Csontos Csaba igazgató.

Dr. Jáksó Krisztián szerint az Európai Unióban a következő öt-tíz év gazdasági és szakmai irányvonala, hogy az egészségügyi digitalizáción belül a nagy tömegben keletkező adatokat strukturáltan, pontosan gyűjtsék. Ha egy adatgyűjtő rendszer bemeneti adatai megfelelő struktúrában rögzítettek, akkor azokból statisztika, tudományos munka is készíthető, és nem utolsósorban növeli a betegbiztonságot is. Ezek mellett számos új oldala van a programnak: használata az orvosok és az ápolók munkáját nem pusztán megkönnyíti, hanem le is rövidíti, ezáltal több idejük marad a betegekre; a koronavírus-ellátás közben - pusztán adminisztratív okokból - a munkatársaknak nem kellett beöltözniük, bezsilipelniük és bemenniük a betegekhez, így védelemként is szolgált. Az adatok ugyanis nem a betegek mellett rögzülnek, hanem az egyetem központi szerverén, így a rendszer bárhonnan elérhető, akár egy másik városból is rá lehet csatlakozni. Anyagi és a biztonsági előnyei már most kimutathatóak.

Az e-lázlapot folyamatosan újítják számos olyan funkcióval, melyekkel elősegítik, hogy előre jelezzen bizonyos paramétereket. Nem pusztán a beteg vércukorszintjét tudja megmutatni, hanem azt is, mennyi inzulint kapott, milyen étrendet, további fejlesztéssel pedig az is megmondható lesz, hogy a különféle típusú táplálékokból pontosan hány kalóriát, és milyen összetételben fogyasztott.

„A mai napig tanuljuk a rendszert, mivel az adathalmaz óriási, és mindig találunk újdonságot benne. Volt, hogy magunk is fedeztünk fel benne új funkciókat, vagy épp egy mellékattintással egyszerűsíthettünk folyamatokat. Persze azért az is előfordul, hogy szidjuk is, mert a folyamatos újítások újabbnál újabb feladatokat jelentenek, de hatalmas előny, hogy egyszerre több beteg adataiba nyerhetünk betekintést, illetve egy-egy beteg többféle adatát tudjuk megnézni, akár visszamenőleg is, és változtatni is tudunk a gyógyszerelésén” - mondja dr. Nagy Judit.

A rendszert a dr. Jáksó Krisztián által vezetett kis csapat dolgozta ki. Fontos megemlíteni az egyetem informatikusát, Pólya Györgyöt is, aki folyamatosan a segítségükre van.

Dr. Jáksó Krisztián a helyszínen, az intenzív osztályon is megmutatta az e-lázlap működését, miközben elmondta, hogy az országban több helyütt kihelyezték már annak régebbi változatait, ám nem mindenütt lettek a hétköznapi munka szerves részei, mert nem a megfelelő formában használták őket. Nagy divat volt egy időben mindent 7, illetve 10 colos tableteken intézni, ugyanakkor ez nem működőképes, mivel egy betegről percek alatt több száz adat keletkezik.

Minden beteg ágya mellett van egy monitor, mögötte az infúziós pumpák, a lélegeztetőgép, amik folyamatosan küldik az adatokat az adagolásról. A 26 colos, medikai szabványú, állványokon guruló monitorokon több tucat adat látszik egyből a betegről, felhasználóbarát, és legalább akkora méretű, mint az eredeti, papír alapú lázlapok voltak.

„Látom a beteg óránkénti paramétereit, és úgy kértük, hogy majdnem 24 óra áttekinthető legyen. Minden adatot, ami itt látszik, az ápolók korábban kézzel írták be: itt a pulzusszáma, az oxigénszintje, a vérnyomása, a hőmérséklete, alatta pedig az összes lélegeztetési paramétere. Ehhez jönnek az infúziós pumpák által gyűjtött adatok, ez a folyadéklap része. Minden egyes infúziós adagoló- és volumetrikus pumpánk be van programozva, bennük van az általunk használt összes vénás gyógyszer. A rendszer általi, óránként küldött adatok mellett a szakdolgozók más paramétereket is be tudnak jegyezni, ilyen például az, mennyi vizelete vagy széklete volt a betegnek. Ezt a rendszer rögzíti, és ki is számolja, hogy a bent fekvése óta mennyivel több vagy kevesebb folyadék van benne, ezáltal tudjuk követni a folyadékegyensúlyát. Ezt eddig az ápolók maguktól számolták ki minden reggel hat órakor, most pedig nincs vele dolguk. Azt, hogy a betegben hány kanül, katéter, drén, bármilyen műanyag cső található, amin folyadék mehet be, vagy jöhet ki, egyszer kell csak beírniuk. Ezen az ábrán azt is látom, hogy hány naposak a kanüljei, mikor kell őket cserélni” - mutatja. 

A beírt adatokat kóddal mentik el, úgy kell elképzelni, akár egy egyszerűsített, digitális aláírást. Pontosan meg lehet mondani, hogy egyes gyógyszereket kik írtak fel, mikor, ki változtatott rajtuk, vagy mikor adták be őket. A munkamappában az ápoló a 12 órás műszak lejártával megnézheti, hogy mit csinált meg és mit nem, és ahol nincs pipa, azt pótolhatja. A vizitek során az orvosoknak sem kell mindent felírniuk minden egyes nap. A vérgáz-eredmények nagyon fontosak, hisz ezek egyik pillanatról a másikra változhatnak, és bele is halhat a beteg, ha nincs elegendő oxigénje és nem avatkoznak be időben. Amint az egészségügyi dolgozó leveszi a vérmintát a vérgázelemzéshez, egy perc múlva már láthatja is az oxigén és a szén-dioxid szintváltozásait, amik a leggyorsabban befolyásolhatják a beteg túlélését. Dr. Jáksó Krisztián szerint még rengeteg lehetőség rejlik a rendszerben.

Az elnevezésről szólva elmondja: azért hívják e-lázlapnak a Philips IntelliSpace Critical Care and Anesthesia (ICCA) nevű rendszerét, mert utalni szeretnének az elmúlt ötven év papír alapú, analóg adatrögzítésére. Használatának megkezdése óta eltelt már elegendő idő és összegyűlt sok tapasztalat, ezért a cél az, hogy a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézete referencia-központ legyen. (A legközelebbi európai referencia-központ Bécsben található.)

Dr. Csontos Csaba kiemeli, hogy ha az anyagi forrás megteremtődik, akkor a következő időszak feladata az anesztézia narkózis-jegyzőkönyvének a digitalizációja lesz, mert ezek az adatok még mindig papír alapon rögzülnek. Csak a klinikán évente háromezer körül van a narkózisok száma, 27 állomáson. Itt kevesebb adatot kell gyűjteni, kevesebb a gyógyszer is, technikailag tehát könnyebb lesz a megoldása. 

Az igazgató büszkén mondja, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóságtól az intézet két új és modern extrakorporális membránoxigenizációs (ECMO)-készüléket is kapott a közelmúltban. Ez egy olyan testen kívüli technika, amely azoknak nyújt hosszan tartó légzéstámogatást, akiknek a szíve és/vagy a tüdeje nem képes megfelelő mennyiségű gázcserét vagy perfúziót biztosítani az élet fenntartásához. Az ECMO technológiája nagyrészt a kardiopulmonális bypassból származik, amely rövidebb ideig tartó támogatást nyújt a leállított natív keringés mellett. Az alkalmazott eszköz egy membránoxigenizátor, más néven mesterséges tüdő.

„A készülékek nem nálunk, hanem a Szívgyógyászati Klinikán vannak, mivel a technika a szívsebészetből fejlődött. Az eljárásnak ma is két válfaja van: az egyik a szívtámogató ECMO, amit akkor vetnek be, ha pumpafunkció probléma van és károsodás marad vissza, ilyenkor az oxigenizációs- és a pumpafunkciót is átveszi a gép. A másik fajtáját a tüdő támogatására alkalmazzuk olyan betegeknél, akiknek átmenetileg romlik a tüdőfunkciója és az oxigenizáció gépi lélegeztetéssel nem megoldható. Ilyenkor a vénás rendszerben feloxigenizált vért juttatjuk át a tüdejükön. Kezdetben két készülékünk volt, majd az Országos Kórházi Főigazgatóságtól a járvány alatt kaptunk még kettőt, amik – ellentétben a korábbiakkal – már nagyon korszerűek, picik, mobilisak, belehelyezhetők a beteg ágyába is. Arra is alkalmasak, hogy a mentősök a helyszínen újraélesszenek vele, illetve a készülékkel együtt szállítani is lehet a beteget” - magyarázza az igazgató, aki hozzáteszi, hogy mivel a koronavírusos betegek állapota nagyon hamar romlott, ezért a szállításuk óriási felelősséget jelentett. Az új készülékek már a szállíthatatlan betegeken is tudtak segíteni. Az ECMO-s kezelés teljesen más dimenzióját teszik lehetővé ezek a modern berendezések.

Az ECMO-kezelésnek azonban vannak határai: nem mindegy, milyen életkorú és mekkora testsúlyú a beteg. Sajnos a koronavírusosok többsége idősebb és túlsúlyos volt, és ilyen esetekben kicsi a kezelés sikerességének az esélye. Az intenzív terápiás kezeléssel a betegnek esélyt adnak a túlélésre azzal, hogy pótolják a vesefunkciót, transzfundálják, hogy biztosítsák a megfelelő oxigénszállító kapacitást, azaz a lehető legjobb körülményeket teremtik meg a gyógyulásához.

„Az ECMO technológiája nem túlságosan bonyolult. Tartozik hozzá egy pumpa, ami a keringést biztosítja, rákötjük nagy áramlással az oxigént, és ahogyan egy speciális membránon a vér áthalad, úgy az abban lévő vörösvértestek fel tudják venni és továbbszállítani azt. A paraméterek beállítása a döntő a beteg szempontjából” - meséli dr. Nagy Judit.

A pandémia pozitív hozadékai – az elektronikus kommunikáció elterjedése mellett – a technikai fejlesztések voltak. Mind a négy egyetemi központ kapott ECMO-kat, lélegeztetőgépeket, perfúzorokat, ultrahangkészülékeket és CT-ket is.

„Régebben is dolgoztunk ECMO-kkal, de csak elvétve volt szükség rájuk, míg a járvány időszakában sajnos gyakrabban. Mivel a csapatnak nem volt akkora gyakorlata ebben, ezért a működtetésükhöz óriási segítséget kaptunk a Szívgyógyászati Klinika kardiotechnikusaitól, akik folyamatosan a rendelkezésünkre álltak és állnak ma is, ha ilyen jellegű kezelés zajlik az osztályokon. Elve hasonlatos a vesepótló-kezelésekhez, hisz ott is kivezetjük a beteg vérét, megtisztítjuk, majd visszaadjuk, ám a volumene már nagyban különbözik, hiszen perceken belül a beteg halálához vezet, ha netán a készülékkel valami gond támad és megszűnik az oxigenizáció. Tudni kell tehát azt is, hogyan kell a hibát elhárítani. Eleinte a menthető betegeket Budapestre küldtük, majd amikor már kellő gyakorlatunk volt az új ECMO-k kezelésében, itt folytattuk” - magyarázza dr. Csontos Csaba.

„Idő kellett ahhoz, amíg megszoktuk, hogy a beteg megfelelő oxigenizációját nem a lélegeztetőgéppel, hanem egy külső gépnek az állításával oldjuk meg. Egy teljesen új helyzetben kellett megfelelően kezelnünk egy sokunk számára új technikát, ami eleinte természetesen félelmet keltett bennünk, hisz a járvány okozta nehézségek, a váratlan szituációk mellett ezzel is meg kellett küzdenünk. Szakdolgozó munkatársaink is nagyon bátran odaálltak és rengeteget tettek a betegekért, komoly ápolási feladataik voltak. Szerencsére akadtak sikerélmények is, amik hajtottak minket előre. Az is örömet jelentett, ha a gép használata közben valami újat tanultunk, amit aztán később eredményesen alkalmaztunk” - fogalmaz dr. Nagy Judit.

A pandémia csúcspontjain a logisztika sem volt kis feladat az intenzíves csapat számára. A betegek intenzív osztályra kerülése után meg kellett szervezniük, hogy melyik műtőben, melyik képerősítőnél ki lesz az, aki behelyezi a kanült, amit előzőleg be kellett szerezniük Budapestről. Ebben szerencsére mindig a segítségükre voltak az intervenciós kardiológusok. Nem kis nehézséget jelentett a túlsúlyos betegek áthelyezése az egyik ágyról a másikra, miközben figyelni kellett a belőlük lógó drótokra, kanülökre. A 25 méternyi utat nem egyszer három óra alatt sikerült megtenniük. Mindezt beöltözve, szűkös emberi erőforrás mellett. A két új ECMO-géppel mindez már sokkal egyszerűbb volt, hiszen ezek kisebb méretűek, az ágyakba helyezhetőek, sokkal kisebb oxigénpalackkal működnek, jobb az akkumulátoruk és szállítható is velük a beteg. A régi gépekkel a liftben sem fértek el. Beteghordók, ápolók, orvosok, kardiotechnikusok, 8-9 ember komoly együttműködése kellett ahhoz, hogy egy-egy beteget költöztetni tudjanak, és mindezek mellett ott volt a többi beteg is, akiket el kellett látniuk.

A szűkebb csapatot 4-5 orvos képezte, de a járvány csúcsidőszakában legalább harmincan tevékenykedtek a rezidensekkel, a szakorvosjelöltekkel együtt. Osztályukon normál esetben 16 ágyon fekszenek betegek, ugyanakkor a harmadik hullám csúcsán 63 beteget láttak el.

„Azt azért mindannyian tudjuk – húszéves tapasztalattal a hátunk mögött -, hogy nincsenek csodaeszközök, nincsen varászpálca vagy csodagyógyszerek, amik mindenkinek segítik a gyógyulását. Az ECMO lehetőség arra, hogy a betegek átvészeljék azt a leginkább kritikus időszakot, amihez szakmailag mást hozzá tenni nem tudunk. Új eljárásként nagyon komoly kihívást jelentett ez, bárhol alkalmazták a világon” - teszi hozzá dr. Jáksó Krisztián.

„Fontos hangsúlyoznunk, hogy a technika önmagában semmit nem ér, senkinek sem ad esélyt a gyógyulásra, ha nincs olyan szakember, aki megfelelő szaktudással és hozzáállással azt kezelni tudja. Ha adnának nekem egy Forma 1-es autót, az első kanyarnál beállnék a falba, mert nem tudnám bevenni” - szemlélteti dr. Csontos Csaba.

Az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet munkatársai fontosnak tartják megköszönni mindazok munkáját, akik eredendően nem velük dolgoznak, nem értenek mindennapi szinten az intenzív terápiához, ám az élet mégis rákényszerítette őket, hogy részt vegyenek benne. Ezek a kollégák nem pusztán az idejüket, a tanulási kedvüket adták ehhez, hanem a türelmüket is. Egyik napról a másikra változott meg a szakmai- és a magánéletük is, és bizony ijesztő helyzetekkel voltak kénytelenek szembesülni. Köszönik nekik ez úton is!

Fotó:

PTE-KK

Az elem már a listában van!
Nem tehet be a listába 5-nél több elemet!
Sikeresen mentve
Hiba a mentés során!