Nem csak katedrálisok, humoros szobrok is kellenek
Új Dunántúli Napló - 2013-03-18 - 1,4. oldal
"Az élhető város olyan, mint a szerethető férfi. Több olyan hibával, ami akár kedvelhető is, hiszen jobban ragaszkodunk hozzá, ha nem tökéletes" - mondja dr. Füzesi Zsuzsanna orvos-szociológus, az ÁOK egyetemi tanára.
- Mik az elvárásai egy élhető várossal szemben?
- Egy várost nemcsak a fekvése, a klímája, az épületei határoznak meg, hanem a benne élők mindennapi élete, kultúrája, szokásai, az emberek egymás közti kapcsolatai is. Engem nem zavar, hogy nem ez a legnagyobb, leggazdagabb város. Amit várok tőle, az egy olyan életminőség, amely nemcsak elfogadható életszínvonalat jelent, hanem a jogaim és méltóságom tiszteletben tartását a város minden polgára részéről, a közügyeinkbe való beleszólás lehetőségét, de saját felelősségemet is erre a cselekvésre, és szolidaritást, amelyre nemcsak akkor kell gondolni, ha nekünk van rá szükségünk.
- Kedvelhető hibákat említ. Mi az, ami Pécs esetében mégis tűrhetetlen hiba?
- Mélyen hiszek a civilek okos gyülekezeteiben az élet mindennapi színterein, lakóközösségekben, iskolákban, munkahelyeken. A helyi politikának velük kell szóba állniuk. Ez azonban nem egy illetékes kijelölését, alibimegbeszéléseket jelent, hanem gyökeresen új gondolkodásmódot. Ez nem függ külső körülményektől, válságoktól, politikai viszonyoktól.
- Azért a civil közösségek is többet tehettek volna itt, például a kultúrfővárosi esztendőben.
- Mindenki tehetett volna többet, egy-két embert leszámítva! Óriási esélyt hagytunk ki, hogy a saját ügyeinket magunk irányítsuk, vállaljuk érte a felelősséget és tanuljunk belőle. Hagytuk, hogy Budapestről intézkedjenek. Ebben nem az a fájdalmas, hogy elvették tőlünk, hanem hogy nem volt meg bennünk a bátorság a szabadságra, a cselekvésre.
- Jönnek azért újabb kihívások. Most éppen hol kellene másként fellépnünk?
- A város még mindig jelentős potenciállal rendelkezik az oktatás területén, de ha nem fejlesztünk, elindulhat a romlás. Ehhez egy adalék: a külföldi hallgatókat sokkal jobban kötni kell a városhoz. Több mint másfél ezer más nemzetiségű tanul itt az egészségügyi felsőoktatásban, s minden öt külföldi hallgató teremt egy hazai munkahelyet. A tandíjakon felül megközelítőleg négymilliárd forintot költenek el, döntően Pécsett, így a hasznát áttételesen mindannyian élvezzük. De mit teszünk ezekért a fiatalokért? S mit teszünk azokért, akik tanítják, képezik őket? Ez nem a PTE és az ÁOK magánügye, hanem az egész városé.
- A hölgyek mindig egy kicsit színesebben, rendezettebben látják a környezetünket. Női szemmel mit változtatna a városképen?
- A nők nyitottabbak, és nem csinálnak mindenből presztízskérdést. Kevesen építenek közülünk katedrálisokat, de tartalommal általában mi töltjük meg e csodákat. A nők a városban sem a tökéleteset keresik, hanem a biztonságot, szeretetet adó és szerethető partnert, akivel együtt, de autonóm módon élhetnek. Pécs lehetne ez a partner minden lakója számára. Hogy konkrétumot is mondjak, a belváros női szemmel is szép, de nem itt él a pécsiek többsége. A lakótelepek, a peremvárosrészek képén kellene változtatni, a vizuális kultúráján, hogy a hazatérők örüljenek neki, hogy ott van az otthonuk. Ehhez apró dolgok elegendők, például a mindig rendezett környék, vagy hogy valami egyediség fogadja az embereket: civilek által megfestett tűzfalak, vidám játszó- és más közösségi terek, humoros szobrok, ami igényességet és cselekvésre való kedvet teremt mindenkiben.
- Válság ellen is léteznek közösségi megoldások.
- Válság van, és a gazdaságinál sokkal súlyosabb a társadalmi, értékrendi, kulturális, összességében a demokrácia válsága - vélekedik dr. Füzesi Zsuzsanna. - A globalizálódó világ, az országos politika kiszolgáltatottjai vagyunk - állítják sokan. - Sajnos ebbe bele is nyugszunk, hogy nincs mit tenni, túl kell élni. Én úgy vélem, azt kell megnéznünk, hogy milyen erőforrásaink vannak, és a megoldásépítésekre koncentrálni. Vannak intézmények, szervezetek, amelyek valóban alig mozdíthatók, működésük nehezen változtatható, de a helyi társadalomban számos lehetőség kínálkozik a hatékony cselekvésre. Csak néhány megvalósult ötlet: ha megrendül a fiatalok biztonságérzete, egy civilszervezet bulijáratot szervez éjszakánként, ha éheznek a gyerekek egy nőegylet pénzt gyűjt, és sok gyereket jóllakat, ha nincs a hátrányos helyzetű területen kulturálódási lehetőség, egy vállalkozás köré szerveződő civilszervezet helybe viszi a kultúrát, és közösséget hoz létre. Mi ez, ha nem a mi saját erőforrásunk?