Új Dunántúli Napló - 2013-09-30 - 12. oldal
"Megható, hogy mennyien segítettek"
Valószínűleg nincs Pécsett olyan család, amely legalább egyszer ne fordult volna meg a Gyermekklinikán. És olyan sincs, amelyik ne akart volna valamiképpen köszönetet mondani az ott dolgozóknak valamiért.
A pécsi intézményben a hála tényleg az egyik kulcsszó. A kezelések végén a családok nagy többsége úgy búcsúzik el az orvosoktól, hogy nem győzi megköszönni a segítséget. Ám ez a megköszönés és hálálkodás néha furcsa félreértésekhez is vezethet.
- A történet messziről indul - kezd bele dr. Cholnoky Eszter, a Gyermekklinika radiológus szakorvosa. - Az ultrahanghoz használt zselét mi fel szoktuk melegíteni, hogy ne legyen olyan kellemetlen a kicsiknek, illetve hogy ezzel is enyhítsük ennek a szituációnak a furcsaságát. A langyosításhoz cumisüveg- melegítőt használunk, amiből kettő is van. Az egyik azonban elromlott a napokban. Nem akartunk azonnal újat venni, ez ugyanis tipikusan egy olyan eszköz, amit sok háztartás "kinő", s a cumisüveg-melegítő megy a pincébe. Úgyhogy arra gondoltunk, megkérdezzük az ismerőseinket a facebookon, hátha van valakinek otthon. Így indult a történet, és fordult egy olyan irányba, amire nem is gondoltunk volna.
Az üzenet ugyanis azonnal körbeszáguldott a közösségi hálón, s egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy tucatszám érkeztek a melegítők. Aztán egyszer csak, szinte egyik pillanatról a másikra, kibővült a kör: az egyik hozzászóló ugyanis megkérdezte, hogy van-e még valami, amire szüksége van a klinikának.
- Készítettem egy listát azokból az eszközökből, amelyek vagy elfogytak, fogyóban vannak, vagy elromlottak - tette hozzá Cholnoky Eszter. - Bár hangsúlyoztam, hogy alapban minden létfontosságú eszközünk megvan, szóval ezek inkább azt szolgálják, hogy az orvosok kényelmesebben, jobb körülmények között dolgozhassanak, mégis, lett egy olyan olvasata a kiírásnak, mintha nálunk komoly gondok lennének, mintha rengeteg minden hiányozna a betegek ellátásához. Erről azonban szerencsére szó sincs, egyszerűen nem feltétlenül akarunk olyan berendezésekbe beruházni, amelyek úgyis fogyóeszközök. A segítségre visszatérve: roppant boldoggá tesz engem is és a kollégáimat is, hogy mennyien akartak és akarnak nekünk segíteni. Talán mert tudják: valójában nem nekünk, hanem a többi betegnek segítenek azzal, hogy a mi munkakörülményeinket jobbítják meg. Őszintén szólva még mindig eufóriában vagyok azért, hogy ilyen sokan segítettek, és remélem, ez még sokáig így is marad.
Kilencven éve ugyanott
A Gyermekklinika Pécsett immár lassan kilencven éve, 1924-től működik a József Attila utcai épületegyüttesben - amely azonban eredetileg tanonc intézetnek épült.
Így aztán azóta folyamatosan toldozgatják, foltozgatják. Pályázati pénzekből és adományokból korábban szerencsére már sikerült az épület jelentős részét felújítani és modern orvosi eszközökkel felszerelni, ám a lehetőségek végesek: új épületet felhúzni például nem lehet.
A helyszűkét azért is érdemes külön hangsúlyozni, mert a pécsi intézmény mindeközben nem csak a város és a megye betegeit fogadja - a klinika a régió gyermek-egészségügyi ellátásának a központja is, sőt, bizonyos területeket (urológiai- sebészet, újszülöttsebészet) tekintve országos központnak is nevezhetjük.
Összességében több mint tízezer fekvőbeteg van a pécsi Gyermekklinikán évente, a járóbetegek száma pedig eléri a százezret is, ám ezt a képet még tovább árnyalja, hogy minden egyes kis beteget legalább egy szülő is elkísér.
A segítségeket persze a klinika mindig meg is köszöni: aki járt már a központi épületben, láthatta azt a táblát, amelyre a z adományozók neveit írták fel.