Dr. Kassai Miklós beszéde teljes terjedelemben
Kedves Kollégák, Kedves Egybegyűltek! Tisztem szerint köszöntenem kellene mindenkit, de a köszöntés általában örömteli eseményhez kapcsolódik. Azt gondolom, a mai estében sajnos nagyon kevés az öröm. Nem jókedvünkből vagyunk itt. Nem is azért, mert azt az utasítást adták. Azért jöttünk, mert attól félünk, ha most nem változik valami, akkor késő lesz. Azért jöttünk, mert mindannyian tudjuk, hogy baj van, ugyanakkor ezt senki nem veszi észre rajtunk kívül. Azért jöttünk, mert szeretnénk gyógyítani, de már alig van mivel, alig van hol és nemsoká alig lesz kivel. Azért jöttünk, mert erőnk végét járjuk. Sokan kérdezték tőlem mostanában, mit is akarunk tulajdonképpen: Azt mondtam: Gyógyítani, dolgozni, azután hazamenni és élni. Dolgozni és élni, ugyanúgy mint mindenki más. De nem tudunk, mert a finanszírozás, magyarul a pénz hiánya miatt képtelenek vagyunk a munkánkat végezni és az éhbérből nem tudunk megélni. Elavult épületekben, életveszélyes, összebarkácsolt készülékekkel, méltánytalan körülmények között dolgozunk, ahol csak a betegek sorsa rosszabb az órákig tartó levegőtlen sorban állással, várakozással, vagy a sokágyas kórtermekben, az elfogadhatatlan mellékhelységekkel. A 2003-as 84 törvény az egészségügyről úgy kezdődik: Az Országgyűlés - Az egészségügyi tevékenység kiemelkedő jelentőségének tudatában - Az egészségügyi dolgozókat megillető társadalmi megbecsülés szem előtt tartásával - Tekintettel a betegek jogára a pihent egészségügyi dolgozó által nyújtott ellátáshoz A következő törvényt alkotja. Kiemelkedő jelentőség? Hogyan, amikor egyetlen kormány sem vállalta még a gyökeres átalakítás politikai terhét? Miért? Mert az egészségügyből 1500 milliárd Ft hiányzik. Ez több mint ezer gigantikus lottó ötös főnyeremény. Melyik kormány az, amelyik képes a rövid távú politikai előnyöket kínáló befektetések helyett ennyi pénzt a feneketlen egészségügybe önteni? Hát nem a jelenlegi, ahogy az előzőek sem és már halljuk a következőt, amelyiknek először idő kell az előző hibáinak kijavításához és azután már sajnos megint nem lesz ideje ránk. Társadalmi megbecsülés? Hogyan, amikor egyre másra nyirbálják meg a pótlékokat, ügyeleti díjakat és ki merik mondani, hogy nem fizetik ki az ápolói hűségjutalmakat. Milyen megbecsülés az, amikor a szakdolgozók zöme a létminimumon tengődik, képtelenül arra, hogy a családját eltartsa, vagy egyáltalán családot alapítson. Milyen megbecsülés az, amikor beteget és orvost egyaránt a hálapénzes rendszer fenntartására kényszerítik, mert ez tartja még egyben ezt a rogyadozó rendszert. Pihent egészségügyi dolgozó? Ez a legjobb. Szerintem a pihent és az egészségügyi dolgozó egymást kizáró fogalmak. Magyarországon. Nem csak a létszámhiány miatt túlórára kényszerített 3 műszakos nővérekről és nem csak az agyonhajszolt asszisztensekről, még nem is a 2-3 állást vállaló orvosokról van szó. Hanem arról a cinikus rosszindulatról, ahogy megmagyarázták nekünk, hogy mennyire megfelelünk az európai munkaidős normáknak. Az előbb idézett törvény 13.§-ának 5. bekezdése szerint 24 óra időtartam alatt maximum 12 óra munka végezhető. Ezzel szemben 8 óra munkát 16 óra ügyelet követ, ami után újabb 8 óra munkára vagyunk kötelezve. Ja, azt elfelejtettem, hogy egy 2000-es kormányrendelet szerint az ügyeleti időnek maximum csak fele számít munkavégzésnek, tehát 16 órából csak 8. Ennek a felét az egyik naphoz, a másik felét a másik naphoz csatoljuk, így papíron 2x12 órát dolgoztam, teljesen szabályosan, jóllehet 32 órát bent töltöttem a munkahelyemen, és ezt gyakran végigdolgozom. Hogy is hívják azt a kis műszert a kamionokban, amit közlekedésrendészek ellenőriznek, hogy a sofőr ne vezethessen 10 óránál többet egyhuzamban? Mert egy idő után csökken a koncentráció és nő a balesetveszély. Európai bírósági végzés kötelezné a mi kormányunkat is a munkaidőnk rendezésére, ám erre még csak esélyünk sincs. Kíváncsi lennék, melyik döntéshozó szeretne egy „átlagos” kórházban egy olyan orvos kezébe kerülni, aki az így kiszámolt második 12 azaz 30.-ik óráját tölti? Pedig a mai napon is legalább 100 kórház több száz alkalmazottja dolgozott ilyen körülmények között és látott el több ezer beteget. Lelkiismeretesen, tudása legjavával. Igaz, nem mindig dolgozunk egész éjszaka. De kíváncsi lennék, melyik tűzoltót kötelezik a lejárt és szerencsés esetben eseménytelen szolgálata után arra, hogy tovább dolgozzon, mert nem volt tűzeset. Ja, és ezért csak fele munkaidőt számolnak el. Félreértés ne essék, minden tiszteletem az övék. Az értékek védelme mellett ők ugyanúgy az életekért küzdenek, mint az egészségügyiek, akkor miért a más elbírálás? Ma ismét sztrájkoltunk. Mindazokért, ami az előbb elhangzott, de legfőképp azért mert úgy látszik, a politika titkolni igyekszik ezeket a problémákat. Miniszterelnökünk szerint az országban jólét van és az egészségüggyel nincs probléma. Az Ő Magyarországában talán nincsen, de a miénkben van. El akarjuk mondani mindenkinek, aki hallja, hogy katasztrófa felé haladunk és nem csak any