ULTRABALATON – avagy futás a gyermekekért

Interjú Dr. Kardos Dániellel

A PTE Gyermekgyógyászati Klinika lelkes orvosai PediaTRICSnéven, csapatként indulnak a 2017 májusában megrendezésre kerülő versenyen, mely során körbefutják a Balatont egy nemes cél érdekében. Interjúmban Dr. Kardos Dániellel, a Gyermekgyógyászati Klinika gyermeksebész rezidensével beszélgettem a közelgő eseményről.

 

- Mesélnél az olvasóknak az Ultrabalatonról? 

- Nálunk nagyon jó a társaság – a klinikán kívül is összejárunk. Az egyik ilyen találkozás során, egy beszélgetés kapcsán derült ki, hogy a futás közös hobbink. Ekkor merült fel az is – pontosan már nem tudom, kinek a fejéből pattant ki az ötlet –, hogy mi lenne, ha közösen indulnánk az Ultrabalatonon, és valamilyen módon a klinikáért tennénk mindezt; így találtuk ki, hogy a futásnak jótékonysági célja is legyen. Az Ultrabalaton tíz éve létezik. Tizenketten indulunk a klinikáról, közülünk valaki - úgy tudom, többször is - indult már a versenyen. Többen teljesítettek már kisebb-nagyobb távokat: félmaratont, maratont, illetve valaki az Ironman-t is. 

 

- Milyen formában tudtok indulni? 

- Csapatban indulunk: tizenketten vagyunk összesen, ez a maximális létszám. Döntően rezidensek és fiatal szakorvosok neveztünk, de a seniorok közül is indulnak velünk ketten. A táv pontosan 220 kilométer, amit egymás között arányosan osztottunk fel. Nem mindenki fut ugyanannyi kilométert: aki edzettebb, az többet, aki kevésbé, az kicsit kevesebbet. Az azonban elmondható, hogy mindenki bőségesen kiveszi a részét nemcsak a futásban, hanem a szervezésben is.

 

- Lehet előre tudni, hogy hány szakaszra bontva fogjátok lefutni a távot? 

- A legrövidebb táv 3, míg a leghosszabb szakasz 15 km. Közösen osztottuk fel, az alapján, hogy ki mekkora távot bír egyszerre. Például én összesen 18 kilométert futok, két szakaszra bontva, amiből az első 12, míg a második 6 kilométer hosszú. A 220 km során este is futunk, közben pihenővel; ezt úgy kellett megszerveznünk, hogy megfelelő mennyiségű pihenés legyen a szakaszok között, hogy bírjuk a végéig.

 

- Van olyan részeredmény, amit előre le kell adni?

- Igen, úgy emlékszem, 32 óra áll rendelkezésünkre – ennyi idő alatt kell teljesíteni a távot. Meg kellett adni egy kilométerátlagot; mindenkit beleszámolva nekünk egy kilométer teljesítéséhez átlagban öt és fél percre van szükségünk. Mi a céges kategóriában indulunk, így nők és férfiak vegyesen jelentkezhettünk. Vannak természetesen olyan csapatok is, melyek kisebb létszámúak - itt van külön férfi és női kategória -, és lehet félmaratont, maratont is futni; tehát nagy a választék, számunkra azonban ez volt a legmegfelelőbb.

 

- Milyen rendszerességgel tudtok együtt készülni?

- Mindenki főleg egyénileg tud készülni, de ha van lehetőségünk, akkor persze közösen is futunk. Legutóbb a Fiatal Gyermekgyógyászok Konferenciáján – amin a csapatból többen is részt vettünk – mentünk el mindkét nap közösen futni. Az egyéni gyakorlást mindenki úgy tudja megoldani, ahogy ideje engedi; én magam – és szerintem a többiek is – törekszem arra, hogy egy héten legalább háromszor el tudjak menni futni. Általában 10-15 kilométeres távot szoktam kényelmes tempóban futni; ez az időmbe is belefér. Régebb óta futok már heti több alkalommal – ahogy a többiek is –, de ez a gyűjtés ad egy plusz löketet és lelkesedést.

 

- Úgy tudom, lehet a futókat biciklivel is kísérni. Nektek lesz kísérő csapatotok? 

- Nálunk nem volt külön jelentkező, aki biciklivel szeretett volna minket kísérni; a saját kíséretünket autóval fogjuk megvalósítani. Igyekszünk egymást támogatni minden egyes állomásnál, a végét pedig – terveink szerint - közösen futjuk majd le, így az egész csapat egyszerre ér be a célba.

 

- Volt már korábban a klinikának sporttal kapcsolatos gyűjtési rendezvénye? 

- Több kezdeményezés is volt; talán a sebészeti osztályunkhoz köthető a legnagyobb volumenű ilyen jellegű rendezvény. Pintér professzor úr szervezett egy Pécs-Budapest futást, amely során a sebészeti osztály felújítására gyűjtöttünk pénzt; ez a megmozdulás annak idején nagyon jól sikerült. Ekkor döntően cégek adományoztak a klinikának.

 

- Milyen formában zajlik a gyűjtés?

- Azt találtuk ki, hogy a kilométereket úgymond „örökbe adjuk”. Ez a szlogen azért is jó szerintünk, mert azt sugallja, hogy nem mindig csak a nagy összegek segíthetnek: sok kicsi sokra megy, kisebb adományokból is meg lehet valósítani egy nagyobb célkitűzést. Így mindenki a saját pénztárcájához mérten tud adakozni. Itt valójában a szándék a fontos, illetve az, hogy minél több ember összefog, annál valószínűbb, hogy meg is tudjuk valósítani a kitűzött célt.

 

- Mire szeretnétek gyűjteni?

- Bár a klinikának van 3-4 darab vénaszkennere, ezeket eddig csak a sebészeti osztály, pontosabban az aneszteziológusok használták. Felmerült azonban, hogy a gyermekgyógyászoknál - akár ügyeletben is - sok az olyan gyermek, akit nehezen lehet vénázni: vagy azért, mert kicsit husibb, vagy azért, mert az alapállapota miatt a vénák nehezen elérhetőek. Ezeknek a helyzeteknek a megkönnyítésére szeretnénk a klinikának ilyen eszközt, illetve - az összegyűjtött pénzösszegtől függően - akár több szkennert is vásárolni. Több helyről is kértünk árajánlatot, amit - a minőségen kívül - számításba veszünk a döntésünk során. Akadt olyan ezek közül, amit már ki is tudtunk próbálni. Nagyon fontos szempont, hogy méretben megfelelő, hordozható eszköz legyen, hiszen elsődlegesen a betegágy mellett lenne használva. Ez a különbség az árban is megmutatkozik, hiszen egy komolyabb gép, ami nagyobb – és drágább –, nem annyira mobilis. Azonban lehet, hogy az a gép, amely kisebb és könnyebben mozgatható, minőségileg nem minden esetben ad megfelelő képet. Mindenesetre ez az eszköz megkönnyítené mind az orvosok, mind a gyerekek dolgát azzal, hogy könnyebben tudnánk nekik vénát biztosítani.

 

- Milyen összegek között mozognak a vénaszkennerek? 

- Széles a tartomány: a legegyszerűbbek 150-200 ezer forintos tételek, a csúcskészülék viszont 3 millió forintba kerül. Próbálunk egy arany középutat találni, ami jó minőségű és elérhető áron van; így, ha sok pénz jön össze, akár több eszközt is megvásárolnánk. Emellett vannak más dolgok is, amikre nagy szükség lenne; ha lesz rá lehetőség, szeretnénk beszerezni egy betegmelegítőt az intenzív osztályra, ami főleg az égett, illetve sokkos betegek kezelésében jelentene nagy segítséget. Ezeknek az ára 300-500 ezer forintról indul, körülbelül az egymilliós nagyságrendig. Azok, amiket mi a sebészeti osztályon használunk, 700 ezer forintért érhetők el; ezek nagyon profi, rendkívül jó minőségű betegmelegítők. Jelenleg talán ezekre lenne a legnagyobb szüksége a klinikának.

 

- Idáig a várakozásaitoknak megfelelően halad a gyűjtés?

- Meglepődtünk, hogy ez az esemény mennyire megmozgatta az embereket. Ebben a közösségi média is nagy segítségünk, hiszen rengeteg emberhez elérhetnek az ott megjelenő információk. Rengetegen osztották meg a rólunk szóló cikkeket, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Valóban csodálatos az, hogy már most nagyon sok kisebb-nagyobb adománnyal támogattak minket; mondhatnánk úgy is, hogy a kilométerek szépen fogynak. A rendezvény május 19-én kezdődik, addig tudják – ebben a formában – támogatni a klinikát. Májusban pedig mi következünk,lefutjuk a örökbefogadott kilométereket. Úgy gondolom, erről valamilyen összefoglalót is készítünk majd.

 

- Sikerült nagyobb cégeket is megmozgatni? 

- Igen, kaptunk már támogatást cégektől is. Ez talán annak is köszönhető, hogy külső segítséget kapunk a többi kollégától, akik - bár a futásban nem vesznek részt, de – kapcsolataik révén támogatnak minket. Ennek köszönhetően a cégek is megmozdultak a jó cél érdekében.

 

-Üzennél még valamit az olvasóknak?  

- A klinikánknak jelenlegi talán egyik legnagyobb erőssége a jó csapat, akik nem csak orvosi tevékenységükkel, hanem összefogva más úton is segíteni próbálják a kis betegek gyógyulását. Ennek a csapatnak a tagjának lenni fantasztikus érzés, azt kívánom, hogy minden jelenlegi és leendő Kolléga megtapasztalhassa ezt!

 

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

 

Írta: Nagy Noémi

Fotó: Varga Eszter Fanni