Kutatási terület:
Bizonyos szövetekről készített felvételek a legtöbb képalkotási eljárás esetében valamilyen mértékben kontrasztszegények. Amíg ez egyes vizsgálatok esetében nem okoz gondot, addig más szöveti elemek képalkotó berendezéssel való vizsgálatakor óriási probléma. Ilyen esetekben nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget a különböző intravasalisan is alkalmazható kontrasztanyagok. 1923-ban egy véletlennek köszönhetően fedezték fel és írták le először az addig csak pl. szifilisz kezelésére használt jódtartalmú vegyületek nagyon jó röntgen-elnyelő képességét és humán diagnosztikában várható lehetséges előnyeit (Osborne E, Sortherland C, Sholl A, Roundtree L. Roentgenography of the urinary tract during excretion of sodium iodide. JAMA. 1923;80:368). Innentől már felgyorsultak az események és a cél az egyre nagyobb biztonsággal adható, kevesebb mellékhatással rendelkező kontrasztágensek kifejlesztése lett, így az ionos, nagy ozmolalitású vegyületeket nem ionos, a jódot kovalensen kötő, alacsonyabb ozmolalitású kontrasztanyagok váltották fel. Napjainkban egy radiológus szakorvos igen sokféle kontrasztanyag közül választhat és alkalmazhatja azokat nemcsak ionizáló sugárzást alkalmazó berendezések esetében, hanem pl. egyes paramágneses tulajdonságokkal rendelkező ágenseket MRI vizsgálatokban is. A legmodernebb kontrasztanyagok alkalmazása is nagy terhet róhat az alkalmazási terület szöveti sejtjeire, de magára a szervezetre is, különös tekintettel a kiválasztást végző vesesejtekre. A kontrasztanyagok általános élettani, ill. vörösvértestekre gyakorolt hatásai ismertek, ám az ezeket kiváltó molekuláris folyamatokra vonatkozó ismereteink igen hiányosak. Az intracelluláris hatásokról szóló publikációk száma különösen alacsony.
Klinikai jelentőség:
A vonatkozó nemzetközi kutatások és a szakirodalom áttekintéséből kitűnik, hogy a klinikumban jelenleg rutinszerűen alkalmazott kontrasztanyagok aktin citoszkeletonra közvetlenül gyakorolt molekuláris hatásmechanizmusa egyáltalán nem ismert. Így célul tűztük ki a kontrasztanyagok szöveti sejtekre (humán vérmintákon és vese sejtvonalakon), valamint azok sejtvázát alkotó egyik legfontosabb fehérjére, az aktinra és az ahhoz kapcsolódó aktin-kötő fehérjékre kifejtett hatásainak vizsgálatát.
Alkalmazott technikák, módszerek:
- Steady-state fluoreszcencia spektroszkópia (többek között fluoreszcencia anizotrópia, fluoreszcencia kioltás, FRET)
- fény- és fluoreszcencia mikroszkópia, valamint TIRF mikroszkópia - szuperfelbontású mikroszkópia (Ábrahám István Nano-Bio-Imaging Központ)
- FRAP
- DSC
- spektrofotometria, PAGE és egyéb laboratóriumi technikák
Közleményeink:
- Ujfalusi et al. 2022 (doi.org/10.1016/j.tca.2022.179165)
- Telek & Ujfalusi et al. 2022 (doi.org/10.3390/ijms23116189)
A kutatócsoport tagjai:
- Dr. Ujfalusi Zoltán, egyetemi adjunktus, kutatócsoport vezető (MTMT azonosító: 10015840)
- Dr. Hild Gábor, egyetemi docens
- Dr. Huberné Dr. Barkó Szilvia, egyetemi adjunktus
- Dr. Telek Elek, egyetemi tanársegéd
- Ujfalusi-Pozsonyi Kinga, egyetemi tanársegéd
Kutatásban részt vevő TDK hallgatók:
- Orsós Annamária (PTE-TTK)