Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

« Kutatás

TDK témáink

A sport mára már ismert pozitív élettani, és pszicho-szociális hatásai sokszorosan érvényesülnek a csökkent képességűek sportjában. A parasport által megszerzett edzettséggel, képességekkel a parasportolók könnyebben boldogulhatnak a mindennapi életben, mint a nem sportoló társaik. Napjainkban a parasport nemcsak szabadidős tevékenység, magas színvonalú verseny-, és élsport, hanem szociális kapocs, és főként a rehabilitáció eszköze a csökkent képességűek terápiájában. Azonban az eredményesség növelése, a sportteljesítmény fokozása itt is ugyanolyan fontos, mint az épeknél. Ezek alapfeltétele mára már bizonyítottan a megfelelő sporttudományi háttér. A parasportban végzett kutatások, fizikai felmérések révén, nyomon követhető az aktuális edzettségi állapot, növelhető a sportolói teljesítmény, az edzői munka, és az edzés technika eredményessége. A sporttudományos háttér nem utolsó sorban alapul szolgál, sportágspecifikus, prevenciós technikák kidolgozására, melyekkel az akut illetve az egyoldalú túlterhelést követő sérülések elkerülhetővé válnak, amelyek a csökkent képességgel bíró sportolók körében komoly, akár életminőséget rontó következményekkel is járhatnak.

Mára a sportolók mindennapi felkészülésének szerves részét képezi és nélkülözhetetlen információkkal segíti az elméleti és alkalmazott kutatások eredményeit integráló sportorvostan. A molekuláris biológia révén a sportmedicina mindhárom pillére (prevenció, terápia és rehabilitáció) jelentős lépéseket tett a sportolók személyre szabott, biomarker-alapú ellátása terén. A gyakorlati alkalmazhatóság egyre szélesebb spektrumot ölel fel, segítve a sportoló hatékony felkészülését és az egyénre szabott fejlesztés folyamatos nyomonkövetését. 

A sportfizioterápia és ezen belül a core tréning alkalmazásával a lumbális motoros kontroll fejleszthető, melynek hatására a sportsérülések száma csökkenthető, a végtagok relatív ereje nő, így hatással van a sport teljesítményre és a sportpályafutásra. A core tréning mozgásanyaga nem standardizált, nem sportág specifikus. A dinamikus stabilizálásnak a labdás csapatsportágakban azért van jelentősége, mert ez egy speciális fejlesztést biztosít és a sérüléseket és műtéteket követő rehabilitáció minden szakaszában alkalmazni kell. A törzs stabilizáció során az izmok végig nagy terhelés és feszülés alatt állnak, az alsó-, felső végtag és a törzs összhangban működik. Hangsúlyt fektetünk a mély stabilizáló izmok erősítésére, a rövidülésre hajlamos izmok nyújtására, az ízületi mobilizációra és a gerincgörbületek normalizálására valamint a regeneráló edzésekre.

Általánosságban elmondható, hogy a sportsérülések 27-50%-ban érintik az alsó végtagot, amelyek közül a bokasérülések 40%, a térdsérülések pedig 25% gyakorisággal fordulnak elő. A kézilabdázás, teremfutballozás és birkózás térdsérülés incidenciája a legmagasabb. A kosárlabdában előforduló leggyakoribb sérüléseket a külboka szalagsérülései alkotják, ezt követik a térdsérülések, a combizom sérülések és a hüvelykujjsérülések. A sérülésveszélyt a játék közben létrejövő rotációs és ugró mozdulatok is növelik. A sérülések prevenciójában elengedhetetlen az egyensúly, a koordináció és a funkcionális motoros képességek fejlesztése, valamint a megfelelő core izomzat. Különböző sportágakban, így a kosárlabdában is kiemelten fontos képesség az egyensúly. A megfelelő egyensúly (statikus, dinamikus) a test kontrolljának alapját képezi, csökkenti az esések, így az abból következő sérülések előfordulási gyakoriságát is. Mivel nagyon gyakoriak a gyors irányváltással járó mozgások, melyek alapját képezi a megfelelő törzs izomerő állóképesség, ezért a felkészülés integrált részét kell, hogy képezzék az egyensúlyt és a törzserőt fejlesztő programok ill. a funkcionális tréning. A funkcionális tréning (FT) napjaink egyik igen népszerű, gyakrabban használt edzésmódszere. Lényege, hogy az ízületeket teljes mozgáspályán, az azokra jellemző irányokban, mozgásláncokban, a tér minden dimenziójában, funkciójuknak megfelelően, hatékonyan dolgoztassuk, fejlesszük. A komplex, kombinált gyakorlatok és a változatosság miatt a neuromuszkuláris kapcsolatok, a propriocepció, a poszturális feedback, az egyensúly, a gyorsaság, a hajlékonyság, és a koncentrációs képesség is látványosan javul.

A jóga egy indiából származó komplex módszer, célja az elme fegyelmezése és a tökéletes egészség elérése, ezt testi és lelki gyakorlatokkal éri el. Kutatásunk során célunk annak vizsgálata, milyen szerepet játszhat a jóga a regeneráció hatékonyságának fokozásában, a sérülések megelőzésében, a sportteljesítmény fokozásában és a sportpszichológiai vonatkozások tekintetében.Vizsgálataink során multidiszciplináris megközelítésből vizsgáljuk a jóga kedvező hatásait sportolók körében.

A méhnyakrák még mindig a 4. leggyakoribb női daganattípus. Kialakulása elsősorban a magas onkogén kockázatú human papilloma vírusokkal hozható összefüggésbe, azonban a HPV fertőzésen átesett nők nagy része mégsem kell, hogy megküzdjön a betegséggel. A daganatképződésben egyéb tényezők is fontos szerepet játszanak, melyek pontosabb ismerete révén még effektívebbé tehető a megelőzés. A petefészek daganata közel sem olyan gyakori entitás, mint a méhnyakrák. A legnagyobb kihívást a diagnózist követő igen alacsony 5-éves túlélés jelenti, mivel a korai stádiumokat jellemző klinikai tünetek hiánya miatt elsősorban előrehaladott esetekkel találkozunk. Előrelépést hozna a prevenció hatékonyabbá tétele, amihez a molekuláris karcinogenezis folyamatainak részletes feltérképezése lehet a kulcs. A mikroRNS expressziós profilok analízise új típusú biomarkerek fejlesztését teheti lehetővé, melyek segítségével javulhat az egyénre szabott kockázatbecslés, a korai felismerés és a klinikai ellátás effektivitását is befolyásoló prediktív és prognosztikai kockázatelemzés. 

Társtémavezető: Kiss Gabriella

Az utóbbi évtizedekben jelentősen megemelkedett a női sportolók aránya a szabadidő- és versenysportban egyaránt. A nemi különbségek nem csak az adaptációs folyamatok szintjén jelentkeznek, hanem speciális egészségügyi ellátást is igényelnek. Ezek közül pl. a női sportolói triászt érdemes megemlíteni, hiszen fiatalkorú női sportolók esetében a negatív hatások az egészségi állapotot egy egész életre meghatározhatják. 

Társtémavezető: Szabó Dorottya

A társadalmi elvárásokat figyelembe véve, az orvostudomány eredményein alapuló, 21. századi medicina elsődleges fókuszpontja a megelőzés. Egyéni és társadalmi szinten is tapasztalható, hogy a várható élettartam emelkedése mellett meghatározó az egészségben eltöltött életévek számának maximalizálása. Ez a szemlélet a sportban is egyre inkább teret nyer. Manapság egyre több példát látunk arra, hogy egy élsportoló akár több évtizedes karrierrel a háta mögött, közel a 40. életévhez, nemzetközi sikereket ér el és sportágában kiemelkedő teljesítményt nyújt. Az évekig tartó intenzív, sokszor egyoldalú fizikai terhelésnek, ami a versenysportot jellemzi, ára van. A testi adaptáció következtében, az akut sérüléseknél sokkal gyakrabban találkozhatunk az adott sportágra jellemző túlterheléses panaszokkal. Természetesen ebben szerepet játszik az egyéni érzékenység is, amit idejében felismerve egyénre szabottan lehet menedzselni. Ennek elengedhetetlen eleme az egyéni kockázatbecslés, amit megfelelő adatgyűjtéssel lehet elvégezni. Az egyéni rizikó ismeretében tervezett megelőző tevékenység számos, több tényezőt is felölelő építőelemből áll és leginkább csapatmunkát igénylő feladat. Magába foglalja a célirányos fizikai, mentális és táplálkozási felkészítést is. Az adatgyűjtés és –elemzés nem csak az egyéni fejlesztés alapját teremti meg, de lehetőséget ad a folyamatos nyomonkövetésre. A pillanatnyi állapot alapján történő módosítások pedig növelik a felkészülés hatékonyságát.

A prevenció, a sportsérülések megelőzése kiemelkedően fontos az utánpótlás korosztályban, egyrészt a korai túlterheléses panaszok elkerülése, másrészt a későbbi sportpályafutás és az élethosszig tartó aktív élet fenntartása szempontjából. Tapasztalataink szerint ennek fontosságát kevés szakosztályban ismerik fel, így a gyakorlatban minimális a preventív sportfizioterápiás mozgásprogramok száma. A prevenciós mozgásanyag tartalmazza a propriocepciót és a dinamikus stabilizációt, melynek hatására a sportteljesítmény fokozható, a sérülések száma csökken és a végtag relatív ereje nő. A sportfizioterápiás programok összeállítása sportágspecifikusan történik és másik fontos eleme a sérülések fizioterápiás kezelése.

Társtémavezető: Szabó Dorottya

A versenyúszók és vízilabdázók igen sok fájdalommal küzdenek meg sportpályafutásuk során, mivel a vízben végzett sportmozgás számos, ezekre a sportágakra jellemző, krónikus sportártalom kialakulásához vezet. Ezért fontos tisztában lenni az úszás biomechanikájából adódó vagy az edzéshez köthető kóroki tényezőkkel illetve a gyermekek életkori sajátosságaiból származó sérülési eshetőségekkel. Ezek ismerete együttesen lehetővé teszi a korosztálynak megfelelő sérülés megelőzési stratégiák kidolgozását, mely hozzásegíti a fiatal sportolót a hosszúidejű sérülés- és fájdalommentes sporthoz a folyamatos terhelés- és teljesítménynövekedés mellett.

A fizikai aktivitás mennyiségi és minőségi tényezői függvényében különböző mértékben befolyásolja a hormonháztartást. Ezt és a regeneráció hatékonyságát vizelet szteroid hormon-metabolit profil (androgének, kortikoszteroidok) vizsgálatával, gázkromatográf-tömegspektrometria analitikai módszer segítségével határozzuk meg.