Dr. Molnár Zsolt egyetemi tanár, karunk Transzlációs Medicina Intézetének és a poznani orvosegyetemnek a professzora a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában beszélt az intenzív terápiás kezelés folyamatáról, és az utána következő felépülési folyamatról. Kifejtette, hogy a lélegeztetőgépről lekerülő páciensek többsége igen komoly szövődményekkel szembesül a terápia végeztével.
A szakember elmondta, hogy a gépi lélegeztetés során az altatás és az izomlazítás után tubust vezetnek a beteg légcsövébe, ami életmentő ugyan, de felborítja a szív–tüdő kölcsönhatást a mellkasban. A terápia hátránya, hogy mivel a beteg ágyhoz kötött, elindul az izomleépülés folyamata, ennek következményeképp pedig merevedés alakul ki az izomban. A lélegeztetőgépen töltött időintervallum átlagosan 7-10 nap, de maga a folyamat, amíg egy páciens lekerül a gépről, szintén időt vesz igénybe. Több alkalommal szembesülnek azzal a szomorú ténnyel, hogy a beteget már le lehetne kötni a lélegeztetőgépről, a szervezete azonban mégsem képes arra, hogy önállóan lélegezzen.
A kutatások szerint a gyógyult, ám korábban lélegeztetésre szoruló betegek tüdejében csaknem 40 százalékos a fibrózisra, azaz a hegesedésre utaló jel, ami egy visszafordíthatatlan folyamat, és az életminőséget jelentősen befolyásoló szövődmény. A betegek 10 százalékánál 50 százalék alá csökken a szívteljesítmény is, ami magyarázhatja a tartós fáradékonyságot, továbbá 7–25 százalékuknál figyeltek meg depressziót, poszttraumás lelki tüneteket és szorongást.