Dr. Lippai Bálint 27 éves, első generációs orvos, felmenői között jórészt tanárok találhatók. Egy 4-5 ezer főt számláló községből, Seregélyesről származik, középiskolába Székesfehérváron járt. Gimnazistaként talált rá a „Tudomány, ami összeköt” versenyre, ami Pécsett zajlott. Pályamunkájában a fehérjékről írt, amivel bekerült a döntőbe, majd jutalomként részt vett a középiskolásoknak rendezett, egyetemi előkészítő táborban. Ezután döntötte el, hogy a pécsi orvoskaron folytatja tanulmányait. A tábor hangulatának és a városnak is nagy szerepe volt ebben, az egyetemen remek csapatszellem fogadta és Pécs is rabul ejtette. Jelenleg a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet PhD-hallgatójaként tevékenykedik a Szentágothai János Kutatóközpontban, az intézet kihelyezett kutatócsoportjának tagjaként. Témavezetői: dr. Bock-Marquette Ildikó, a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet, valamint a Szentágothai János Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, valamint dr. Bakó Péter egyetemi adjunktus, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika intézetigazgató-helyettese.
Schweier Rita írása
„Azt, hogy ma is a fehérjékkel foglalkozom, inkább a véletlennek tudom be, bár a középiskolai pályamunkám témája is ez volt. Rengeteg funkciót töltenek be ezek a molekulák a szervezetünkben, a struktúrától a sejtek közötti kommunikációig. Alapvetően a fül-orr-gégészet érdekelt, amiben nagy szerepe volt a gyermekkori fül-orr-gégész orvosomnak, aztán a véletlen folytán az anatómiai boncgyakorlat során is a fej-nyaki régió jutott nekem, így még inkább közelebb került hozzám ez a terület. A klinikumban a fül-orr-gége oktatás során kerestem fel a mostani témavezetőmet, dr. Bakó Pétert, hogy érdekelne mélyebben is a szakma és szeretnék TDK-munkát folytatni. Dr. Bock-Marquette Ildikóval ekkor a dobhártya-perforáció vizsgálatára irányuló állatmodellen dolgoztak, így kerültem kapcsolatba az alapkutatással. A dobhártya-perforáció a vezetéses típusú halláscsökkenés egyik fő okozója. A perforáció nagyjából nyolcvan százalékban spontán zárul, de húsz százalékban krónikussá válik. A megoldás a mai napig műtéti, azonban számos újabb megközelítéssel próbálkoznak világszerte. Ilyen például a bioaktív anyagok használata, melyek nagyban segítik a gyógyulást. Több kísérlet irányul a fibroblaszt eredetű növekedési faktorok felé is, amelyek ugyancsak hozzájárulnak a szövetek gyógyulási folyamataihoz. Ehhez az új irányzathoz tartozik a mi kutatásunk is a thymosin béta-4 peptiddel” - meséli.
Lippai Bálint abba a kutatócsoportba tartozik, melynek vezetője dr. Bock-Marquette Ildikó, aki a közelmúltban rangos nemzetközi tudományos életműdíjat vehetett át az ugyanezen peptiddel kapcsolatos eredményeiért. Vizsgálatai kimutatták, hogy a fehérje forradalmi áttörést jelenthet a különböző szív- és érrendszeri betegségek kezelésében. A peptid szerepét tovább vizsgálják, mivel a molekula hatékonysága összetett, és feltételezésük szerint más szervekben is elősegítheti a szöveti és szervi regenerációt.
Lippai Bálintot a negyedév vége óta foglalkoztatja szenvedélyesen ez a terület. Indult a Tudományos Diákkör versenyein, amelyeken szép eredményeket ért el. Hatodévesen a szekcióját is megnyerte, ezáltal eljutott az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára is. Az Amerikai-Magyar Orvosszövetség Magyarországi Tagozatának vezetőségi tagjaként az egyesülettel minden évben nemzetközi konferenciát tartanak Balatonfüreden. 2020-ban a dobhártya-regenerációval foglalkozó projektjéről tartott előadásával elnyerte a konferencia fődíját, ennek jutalmául tavaly elutazhatott az anyaszervezet kongresszusára Sarasotába, Floridába. Időközben kutatásaik előrehaladtával projektjüket bemutatták Rómában, a „6th International Symposium on Thymosins in Health and Disease” konferencián is, amit a thymosin fehérjecsalád témakörében rendeznek kétévente a fehérjék felfedezőinek a szervezésében.
„Az alapkutatás nagyon jó szemléletet, kritikus gondolkodásmódot ad, ami elengedhetetlen a komplex betegellátáshoz is. A dobhártya-regeneráció irányában végzett kísérleteink mellett a thymosin béta-4 jelenlétét és esetleges szerepét vizsgáljuk az egerek hallószervének fejlődése során. Az alapkutatási projektek mellett a klinikummal jelenleg is szorosan együttműködünk, fej-nyaksebészeti műtéti anyagokból etikai engedéllyel humán dobhártyamintákat dolgozunk fel. A mintagyűjtésnél lehetőségem van a műtétek megfigyelésére, így közvetlenül megismerhetem a beavatkozások folyamatát” - magyarázza.
A tumoros fülbetegségek kapcsán végzett műtétek során a sebészek komplex fej-nyaksebészeti eljárásokat alkalmaznak. Ezek során a középfül üregét lezárják és az egészséges, érintetlen dobhártyát eltávolítják. A betegek beleegyezésével ezeket az eltávolított dobhártyaszöveteket használják fel a kutatásokban. A dobhártya egyébként nem pusztán a hallásban játszik fontos szerepet, hanem barrier funkciót is ellát: lezárja a középfül üregét, gátolva ezzel a fertőzések előfordulását.
Mint mondja, a laboratóriumban a dobhártyamintát mikroszkóp alatt preparálják, majd sejtkultúrás médiummal szaturált kollagén gélre helyezik. Ezután a dobhártyasejtek osztódni kezdenek és a gélbe vándorolnak. A sejtek egyik részét csak a médiummal kezelik, míg másik részüket a thymosin béta-4 peptiddel. Napi fotódokumentációval követik a sejtek migrációját, illetve reprodukciójuk mértékét. Az egyes mintákon különféle immunfestési eljárásokat végeznek vagy RNS-t izolálnak belőlük, amit további analitikai vizsgálatokra küldenek. Ebből derülhet ki, hogy a fehérje hogyan hat a dobhártya sejtjeire.
„Az az elgondolásunk, hogy ha a fehérje markáns regenerációs hatással bír a szívre, akkor ez a dobhártyára is igaz lehet. Más szerveknél is kimutatták már a peptid jótékony hatását, így például a szaruhártya sérüléseinek és bakteriális fertőzéseinek a kezelésénél, illetve a bőr sérüléseinek a gyógyításában is használják bizonyos kötszertípusokban. Érdekes módon a szaruhártya és a bőr embrionális eredete megegyező, mindkettő ektodermális, csakúgy, mint a dobhártya külső rétege. Állatmodellben a dobhártya esetében is sikerült kimutatnunk, hogy a fehérje fokozza a sejtek migrációját és reprodukcióját is, valamint bizonyos őssejtek esetében is tapasztaltunk pozitív eltérést. Az ezekkel kapcsolatos eredményeinket idén februárban publikáltuk. A továbbiakban a fülfejlődéstani vizsgálatok mellett a dobhártya rétegeit és őssejtjeit tervezzük górcső alá venni a gyógyulási folyamatok szemszögéből. Vélhetően sok felfedezés és meglepetés vár még ránk” - véli.
Hozzáteszi, hogy bár a világban számos kutatócsoport foglalkozik a peptidcsaláddal, a molekula fülészeti vonatkozásait a pécsi orvoskar kutatócsoportja írta le elsőként. A következő nemzetközi thymosin-szimpóziumot 2024-ben Washingtonban tartják, ahol reméli, hogy újabb eredményekkel szolgálhatnak úgy a dobhártyával végzett vizsgálataik, mint fejlődéstani kísérleteik vonatkozásában.
Másodéves PhD-hallgatóként úgy látja, hogy a kutatást legfeljebb abbahagyni lehet, befejezni nem, mert a kreatív kísérletes munka során sorra jönnek az új ötletek és felfedezések. Ez inspirálja, így nem szeretné befejezni az alapkutatásban való részvételt és együttműködést akkor sem, ha később a klinikumra fókuszál. Leginkább annak örülne, ha kutatásait a jövőben a mindennapi gyakorlatban is hasznosítanák, ám addig is hajtja a felfedezés öröme, újszerűsége, váratlansága, no meg a kutatótársaival közös ötletelés élménye. Az sem tántorítja el, hogy ez a terület messze nem olyan jól finanszírozott, mint a klinikusi munka. A multikulturális közeg és a csapatszellem mellett hálás azért, hogy rengeteg újat tanulhat, amit az egyetem több oldalról is támogat. Örül annak is, hogy nem főnökei, hanem mentorai vannak, akikre mindig számíthat. Sokat köszönhet a laboratóriumi kollégáknak, valamint a Patológiai Intézet munkatársainak is, akik a szövettani mintafeldolgozás során segítik a munkáját.
Fotó:
Verébi Dávid