Stressz és apoptózis jelátviteli csoport
A kutatócsoport tagjai:
Dr. Bátor Judit egyetemi adjunktus
Brandt Barbara egyetemi tanársegéd
Les Hajnalka szakoktató
Kele-Morvai Petra laboráns
Németh Marica egyetemi tanársegéd
Schipp Renáta tudományos segédmunkatárs
Dr. Varga Judit egyetemi adjunktus
Kutatási terület:
A nitrogén-monoxidnak (NO), mint másodlagos messengernek, számos intra- és intercelluláris jelátviteli hatása ismert. Hatása nagymértékben dózisfüggő: kis koncentrációban a sejtproliferációt befolyásolja (serkenti, majd gátolja), míg nagyobb dózisban celluláris stresszt okoz (nitrozatív stressz), mely sejthalálhoz, apoptózishoz illetőleg nekrózishoz vezethet. Sejttípustól függ, hogy mekkora NO dózis képes sejthalált kiváltani. NO-donorként nitroprusszid nátriumot (sodium nitroprusside, SNP) használunk.
Munkacsoportunk PC12 sejtvonalak felhasználásával elsősorban a Ras fehérjecsalád valamint a p53 fehérje szerepét vizsgálja NO-indukálta jelátviteli folyamatokban. Külön említésre méltó, hogy a nagy dózisú SNP által kiváltott sejthalál kisebb, nem toxikus dózisú SNP-vel végzett előkezeléssel kivédhető, mérsékelhető. Ebben szerepe lehet a sejtekből SNP-kezelést követően felszabaduló extracelluláris vezikuláknak, úgynevezett exoszómáknak. Kutatásainkat kiterjesztettük különféle emberi tumorsejtvonalakra is, például melanoma sejtvonalakban az SNP antiproliferatív illetve proapoptotikus hatását közvetítő fehérjeaktivációs változásokat vizsgáljuk.
Az anizomicin legismertebb hatása, hogy gátolja a fehérjeszintézist, ezáltal celluláris stresszt, apoptózist okoz. Mutáns p53 fehérjét tartalmazó sejtvonal vizsgálatával kiderült, hogy hatásának közvetítésében jelentős szerepe van a p53 fehérjének.
A glioblastoma multiforme (GBM) a leggyakoribb agydaganat, melynek az átlagos túlélése rendkívül alacsony. A terápia során temozolomiddal (TMZ) történő kemoterápiát alkalmaznak, mely a betegek egy részében hatástalan. Kutatásunk során GBM sejtvonalakkal dolgozunk és a TMZ rezisztencia kialakulásának lehetséges molekuláris hátterét vizsgáljuk. Célunk az, hogy alternatív jelátviteli utak aktiválásával ezekben a sejtvonalakban is apoptózist indukáljunk.
GBM és PC12 sejtekben vizsgáljuk a CREB transzkripciós faktor szerepét endoplazmatikus retikulum stresszben és apoptózisban. Célunk annak feltárása, hogy a CREB overexpressziója milyen hatással van a sejtek túlélésére etanol kezelés után.