A havi rendszerességgel jelentkező menstruáció minden termékeny korban lévő nőt érint. Egyesek viszonylag könnyen túl vannak rajta, míg mások pokoli napokat élnek át, akár orvosi segítségre is szükségük lehet. A menstruációval járó tünetek okáról és a témához kapcsolódó evolúciós háttérről dr. Várnagy Ákos egyetemi docenset és dr. Scheuring István evolúcióbiológust kérdezte a 24.hu.
„A női ciklus során a méhnyálkahártya megvastagszik, felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására, miközben nagyjából a folyamat félidejében az érett petesejt kilökődik a tüszőből. Ha a megtermékenyítés nem következik be, akkor a méhnyálkahártya leválik a méhfalról, és vérzés kíséretében – a petesejttel együtt – távozik a szervezetből. A folyamat átlag 28 naponta ismétlődik, egészséges határértékeknek a 21–35 nap elfogadott. Mindezt nagyon bonyolult hormonális folyamatok szabályozzák, a főszerepet az ösztrogén és a progeszteron játssza. A ciklus végére a női hormonok szintjének esése váltja ki a méhnyálka leválását, és ez a hormonszintesés felelős az összes, egyébként szubjektív, azaz mindenkinél változó sokaságú és intenzitású tünet megjelenéséért” – magyarázta a folyamatot dr. Várnagy Ákos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi docense.
Mint mondta, a menstruációval járó fájdalmak és pszichés reakciók rendkívül egyénfüggők: a skála egyik végpontján az illetőnek csupán múló kellemetlenséget okoznak, a másikon viszont komolyan befolyásolhatják az életminőséget, akár a munkavégzést is. Arra, hogy miért társított az evolúció ennyi kellemetlenséget, sokszor szenvedést egy teljesen természetes, elkerülhetetlen folyamathoz, nem tudni.
„Nem tudjuk, van-e evolúciós szerepe a hormonszint változásához kötődő tüneteknek, de jelen ismereteink szerint úgy tűnik, hogy nincs. A fordítottja viszont kimutatható. A peteéréskor végbemenő hormonális változások okán ugyanis a nőkben fokozódik a szexuális vágy, mi több, vonzóbbá válnak a férfiak számára. Érdekesség, hogy utóbbit egyes szaghormonok is segítik, vagyis hiába nem tudatosul a férfiakban semmilyen szaginger, a nők ilyenkor mégis szó szerint az orruknál fogva vezetik őket” - nyilatkozta dr. Scheuring István, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.
Az írásból kiderül, hogy az ember egészen egyedülálló abban, hogy még bő 20-50 évig „túlél” a menopauza után, a legmodernebb társadalmakban éppúgy, mint a vadászó-gyűjtögető természeti népek körében.