Dr. Tiringer István, a PTE ÁOK Magatartástudományi Intézetének egyetemi adjunktusa, pszichiáter, pszichoterapeuta, és dr. Veres Andrea háziorvos, szakorvos, a PTE ÁOK Alapellátási Intézetének oktatója, Bálint-csoport vezető Well-being pályázatukkal tavaly támogatást nyertek arra, hogy az orvoskaron Bálint-csoportot indíthassanak a Pszichológiai Konzultációs Szolgálat munkatársainak, a kar klinikus oktatóinak és a felsőbb éves orvostanhallgatóknak. Az első két csoporttal már befejeződött a munka, a junior Bálint-csoportot március 9-re hirdették meg. A két szakemberrel eddigi tapasztalataikról, az esetmegbeszélő módszer hatékonyságáról és jelentőségéről is beszélgettünk.
Schweier Rita írása
Dr. Bálint Mihály orvos és pszichoanalitikus volt, a pszichoanalízis úgynevezett budapesti iskolájának világhírű képviselője. Úttörő elméleti munkái mellett módszere, a később róla elnevezett „Bálint-csoport” tette igazán ismertté. Célja az általa vezetett, háziorvosokból álló csoport pszichoterápiás képzése és a pszichoszomatikus gondolkodás elmélyítése volt, ezért a pszichoszomatikus orvoslás egyik megalapítójaként is számon tartják. Hazánkban a Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság 1990-ben alakult azért, hogy terjessze az esetmegbeszélő módszer alkalmazását, megszervezze a csoportvezetők képzését, továbbá együttműködjön a Nemzetközi Bálint Társasággal és más nemzeti társaságokkal. Az elmúlt években a módszert már nem pusztán az orvoslás különböző területein alkalmazzák, hanem szélesebb körökben is, ahol a kliensnek és a segítőnek a kapcsolata a professzionális munka fontos részét képezi.
Dr. Tiringer István a hivatásából fakadóan is ismeri, és nagyon hatékonynak gondolja a módszert, dr. Veres Andrea pedig közel húsz éve gyógyító orvosként „gyakorolja” a foglalkozásokon való aktív jelenlétet, valamint a pécsi orvoskar Alapellátási Intézetének oktatójaként az intézetben hét éve, az egyetemi képzés részeként vezet is junior Bálint-csoportokat, amelyeken a harmadévtől az ötödévig vehetnek részt a hallgatók. Ez egy 24 órából álló szeminárium a graduális képzésben, ami választható tantárgyként szerepel, és mindkét félévben lehet jelentkezni rá. A rendszerváltás után dr. Dormán Hajnalka pszichiáter koordinációjával zajlottak a Bálint-csoportok Pécsett, a két szakember ezek egyikén találkozott, szakmai kapcsolatuk innen ered.
„A koronavírus-járvány alatt és után különösen érezhető volt, hogy a kollégák túlterheltek és kimerültek, sokan szembesültek a kiégés szindrómájával. Mi már a járvány alatt indítottunk a társaságunkon belül orvosoknak online csoportokat, majd a részvételt kiterjesztettük a gyógyítás más szereplőire is, akik vegyes csoportokban, távoli helyekről is kapcsolódhattak hozzánk. Nagyon jó visszajelzések érkeztek, ennek is köze lehetett ahhoz, hogy a Well-Being pályázatunk sikert ért el” - nyilatkozta dr. Veres Andrea.
„A Bálint-csoportokban a segítők azokról a problémáikról beszélnek, amik megterhelik őket a klienseikkel folytatott kapcsolataikban és nehezen boldogulnak velük. Elakadásaik sokszor a tudattalanból erednek, azokból a vakfoltokból, amik mindannyiunkban léteznek. A csoportmunka során egy sokkal komplexebb kép alakul ki a kliens-segítő kapcsolat problémájáról, miközben a segítő számára világossá válik, hogy miként függhet össze az általa tapasztalt nehézség a kliens élettörténetével, és ez hogyan jelenik meg a segítő kapcsolatban” - mondta dr. Tiringer István a Pszichológiai Konzultációs Szolgálat munkatársainak szervezett foglalkozásról, hozzátéve, hogy ez a csapat nagyon elkötelezett volt, sokan eljöttek.
Nagyon jó visszajelzések érkeztek a klinikusokkal folytatott megbeszélésekről is, a meghirdetett négy csoportból három megvalósult. A szakemberek szerint ez is örömteli, hisz napi munkájuk és leterheltségük miatt velük nem könnyű munkaidőben találkozni.
Dr. Veres Andrea szerint a Bálint-csoportozás nem „instant” módszer, azaz nem azonnali „átvarázslás” zajlik egyetlen foglalkozás során. Ahhoz, hogy a csoport hatékonyan működjön, nagyjából hat alkalom szükséges, majd további együttlétek, amíg a mélyebb szakmai önismeret kialakul, és az orvos kapcsolati készségeiben jelentős fejlődés következik be.
A módszer lényege, hogy a csoport egyik tagja ismerteti az esetét, majd a csoporttagok kérdéseket tesznek fel neki a körülmények tisztázására. Ezután a csoporttagok az esethozó nélkül beszélik meg az esetet, ilyenkor az esethozó a csoporton kívül, megfigyelőként van jelen. A csoporttagok célja nem a tanácsadás vagy a probléma megoldása, inkább az ötletelés, az adott eset kiváltotta saját érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztása, a kliens-segítő kapcsolat mélyebb megértése. A foglalkozás végén az esethozó lehetőséget kap arra, hogy a hallottak alapján összegezze benyomásait.
„Egy 90 perces foglalkozás egyetlen esetről szól. Általában nem tudni, hogy az esethozónak mely mondat, gondolat segít a továbblépésben. Ami bizonyos, hogy létrejön benne valamilyen változás, és másként tér vissza abba a közegbe, ahonnan jött, ahonnan a problémája eredt” - fűzte hozzá dr. Veres Andrea.
Példaként számtalan esetet soroltak: megfordulnak az orvosi rendelőkben személyeskedő, illetve goromba betegek, akikkel nehezebb bánni, az orvos legszívesebben elkerülné őket. Vannak olyanok is, akik minden másnap felkeresik orvosukat különböző panaszokkal. Előfordult az is, hogy élsportoló jött - holott megvolt a saját gyógyító közege, ahogyan az élsportolóknak általában -, az orvos pedig tanácstalanná, bizonytalanná vált a hatáskörében és a felelősségében is. Az ilyen esetek megbeszélése a csoportban sokat segít a betegek jobb megértésében és kezelésében. Egy-egy beteg halála is meg tudja rázni a kezelőorvosát, dilemmákat, nyugtalanságot kelthet benne.
Mint mondták, a csoportos foglalkozás rádöbbenti a résztvevőket, hogy másnak is vannak nehézségeik, amikre közösen könnyebb megoldást találni, a csoport erőt ad a megküzdéshez. Mivel napjainkban kevés közösség létezik, ezért az összetartozás élménye is hat a tagokra. Vannak olyan csoportok, amelyek már három éve dolgoznak együtt, holott eredetileg csak hat alkalomra gyűltek össze.
Dr. Veres Andrea fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Németországban több szakorvosképzésben - például a háziorvosok, a belgyógyászok és a nőgyógyászok esetében - kötelező a Bálint-csoportban való részvétel. Hazánkban ez még nem így van, ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez a segítő módszer nálunk is létezik.
„Ha egy orvos vagy egy segítő nehézségekkel találkozik a pályáján, az nem azt jelenti, hogy nem jó a szakmájában. Vannak, akik ebben a tévhitben élnek, és ezért nem vesznek részt a Bálint-csoportokban. Ahogyan Bálint Mihály leírta, az orvos gyógyszer is, azaz a személyiségünkkel is gyógyítunk, ami nem mindig könnyű. Lehetnek rossz napjaink, magánéleti problémáink, nem lehetünk mindig ugyanolyanok. A módszer abban segít, hogy felismerjük erősségeinket és még jobban tudjuk végezni a munkánkat. A tévhit összefügghet azzal is, hogy az orvosképzés nagyon elméleti, és a gyakorlati részről – hogyan dolgozom, miként kommunikálok, milyen eszköztáram van – jóval kevesebb szó esik. A Bálint-csoportok ezek feltérképezésében is segítenek, kaput nyitva az önismeretre és a személyes fejlődésre - hangsúlyozta dr. Veres Andrea.
A módszerbe nyújt bepillantást a március 9-én, a pécsi orvoskar Magatartástudományi Intézetében induló junior Bálint-csoport, hogy akinek kedve támad, akár egyetemistaként, akár később, gyakorló orvosként is bekapcsolódhasson. A foglalkozás délelőtt 9 órától 15 óráig tart, a csoportot dr. Veres Andrea vezeti, dr. Tiringer István pedig coterapeutaként lesz jelen.
Dr. Tiringer István hozzátette, hogy a pályázat végeztével is nyitottak Bálint-csoportok szervezésére, mert a módszer hatékonyságát minél szélesebb körben szeretnék terjeszteni, hírét a lehető legtöbb segítőhöz eljuttatni.
A március 9-ei Bálint-csoportra ezen a linken lehet jelentkezni:
Fotó:
Verébi Dávid