A Magatartástudományi Intézetben, alapítása óta folynak klinikai orientáltságú kutatások. A klinikai kutatások eredményeit jelentős mértékben integráljuk az oktatásba. Így mind a diákok, mind a kutatók rálátnak a klinikai adatok és a teoretikus háttér koherenciájára. Mindez egy jelentős multidiszciplináris szemléletet ad és kíván meg a klinikai kutatásokat vezető kutatóktól. A multidiszciplináris szemlélet fontos, mivel az embert (egészségét/betegségét) főleg három szemszögből közelíti meg: pszichológiai, biológiai és szociális környezet. A Tanszék magának vallja ezt a kutatási filozófiát. Ez a fajta integratív megközelítés fontos abból a szempontból is, hogy a kapott kutatási adatokat a klinikus is használni tudja a gyógyításban. Kutatási profilunk széles spektrumú. Magába foglalja a diagnosztikai, a rehabilitációs és a preventív kutatásokat, illetve a pszichológiai terápiás intervenciók kutatását is.
Tanszékünk több kutatási területet ölel fel. Ebbe beletartozik a klinikai neuropszichológia, az egészségpszichológia, a pszichológiai terápiák és az orvosi etika. A két legrégebbi kutatási területünk az orvosi etika és a neuropszichológia, míg új területnek számít az egészségpszichológiai és a pszichológiai terápiák kutatása.
A klinikai neuropszichológiai kutatás arra fókuszál, hogy az idegrendszer sérülése, akár akut, akár krónikus szintű, milyen kognitív, emocionális, szociális hátrányokat okoz az idegrendszer sérülésével küzdő személynél. Az itt folyó kutatás főleg a biológia és a pszichológia kapcsolatát vizsgálja. Sajátos szemléletmód tükröződik a klinikai neuropszichológiai szemléletben. Ez a szemlélet úgy tekint a kognitív funkciókra, hogy azok mögött idegrendszeri funkcionális és neurokémiai korrelátumok állnak. Már a neuropszichológiai kutatási terület is erőteljesen multidiszciplináris. Magába foglalja a klinikai pszichológia, biológia, idegtudomány, neurológia, pszichiátria ismeretanyagát. A klinikai neuropszichológiai kutatásaink főleg a degeneratív betegségek (Alzheimer-kór, Parkinson-kór stb.) jobb megértésére irányulnak. Egyrészt diagnosztikus vizsgálati eljárások (tesztek) fejlesztése zajlik, másrészt a neurodegeneratív betegségek kognitív hátterét is feltárja. A másik jelentős kutatási területünk a temporális lebeny epilepsziák kognitív hátterének vizsgálata. Itt mutatkozik meg legjobban a biopszichológiai modellünk. Hippocampus rezekción átesett betegeinknél a hippocampus szövettani adatait kapcsoljuk össze a betegek kognitív profiljával. A klinikai neuropszichológiai kutatások a Neurológiai és az Idegsebészeti Klinikával, a Pécsi Diagnosztikai Központtal, az Orvosi Biológiai Intézettel és a Központi Elektronmikroszkópos Laboratóriummal szoros kooperációban zajlanak. Ugyanakkor a fenti kutatások kiegészülnek a beteg szociális hálózatának vizsgálatával is. Ezen kutatások főleg a neurorehabilitáció területét fedik le. Próbálkozások folynak annak a háttérnek a feltárására, hogy a szociális faktorok (család, házastárs, barátok, gyerekek) hogyan befolyásolják a neuropszichológiai kihívásokkal küszködő személy megküzdési stratégiáit.
Egészségpszichológiai kutatásaink tovább gazdagítják kutatási palettánkat. Míg a neuropszichológia főleg az idegrendszeri sérülések hatását vizsgálja, addig az egészségpszichológiai megközelítés a testi betegségek biopszichoszociális összefüggéseit kutatja, s ezen belül leginkább az egészségmagatartás, egészségi szokások szerepét a különböző krónikus betegségek kialakulásában. Az egészségi kockázatot növelő magatartásformák kialakulása mellett azzal is foglalkozik, hogy ezek a kognitív és viselkedési tényezők mely intervenciókkal változtathatók meg hatékonyan. Az elmúlt években végzett ezirányú kutatásainkban egy nemzetközileg széles körben alkalmazott egészségpszichológiai elméletet, a Health Action Process Approacht-t, a HAPA-modellt használtuk. Ez a komplex modell a változás motivációját erősítő tényezők mellett arra is fókuszál, hogy mely folyamatoknak van jelentősége a megvalósításban és a hosszú távú fennmaradásban, új szokássá válásban. Az elmúlt évek kutatásai a koszorúér-betegekre irányultak. Vizsgáltuk az étkezési szokások és a rendszeres testmozgás változását a betegség első diagnosztizálását követően, illetve olyan betegek körében, akik aktuálisan estek át infarktuson vagy percutan coronaria intervención vagy koszorúér-revaszkularizációs műtéten. Kutatási együttműködéseink a PTE KK Szívgyógyászati Klinikával, a PTE KK I. Belgyógyászati Klinika Kardiológiai Prevenciós és Rehabilitációs Osztályával, illetve a Balatonfüredi Állami Szívkórházzal történtek. Részt vettünk egy multicentrikus követéses kutatásban is, amelyben az osztályos rehabilitációban kezelt konvaleszcens betegek egy reprezentatív csoportjában (n=956) a standard gyógyszeres terápiával történő adherenciára ható tényezőket vizsgáltuk. Fontos célunk, hogy a kardiológiai rehabilitációban végzett klinikai egészségpszichológiai munkánkat, a betegedukációs intervenciókat is kutatás tárgyává tegyük. A tervünk az, hogy megfelelő előkészítést és a módszer megbízható megtanulását illetve készségszintű elsajátítását követően egy multicentrikus vizsgálat keretében vizsgáljuk meg az edukációs intervenciónkat.
Orvosi etikai kutatásunk más távlatokat nyit a klinikai vizsgálatok területén. Elsősorban a genetika és a gyógyítás kapcsolatát elemzi. Főleg a gyógyító célú genetikai beavatkozásokra fókuszál. Olyan témákat feszeget, vizsgál, amelyeknek erőteljes filozófiai irányultsága van. Így vizsgálatának tárgya az élet kezdetének, az élet értékének és közvetetten az emberi jogoknak a kérdése. Ezeken túl az igazságosság, vagy éppen a méltányosság elemzését is feladatának vallja. Ez a diszciplína is magába foglalja ugyanazt a biopszichoszociális szemléletet, amit már láttunk a neuropszichológiánál és az egészségpszichológiánál is. Vagyis arra is kíváncsi, hogy a genetikai biológiai beavatkozás hogyan befolyásolja az érintett személyt (pszichológia), illetve annak szociális hálózatát, társadalomban elfoglalt helyét, valamint utódainak jövőbeli egészségügyi helyzetét. Másrészről, karöltve az egészségpszichológiával és pszichoterápiás kutatással, kurrens témával is foglalkozik. Azt is vizsgálja, hogy a COVID-19 járvány hogyan befolyásolja az orvos-beteg kapcsolat etikai hátterét.
Pszichoterápiás kutatásaink újabb érdekes területre vezetnek minket. Az eddigi diagnosztikus szemléletet megtámogatva arra kíváncsi, hogy a pszichológiai terápiák alkalmazhatósága milyen a különböző mentális kórképekben. Egyrészt a neurotikus kórképek Joana Straub és munkatársai által kamaszokra kidolgozott MICHI (Manualised Intervention to Cope with depressive symptoms) kezelési program felnőtt célcsoportra történő adaptálása és kiegészítése történik. A hathetes terápiás program során szimbólumterápiás, kognitív viselkedésterápiás és kommunikációs elemek megvalósítása történik terápiás team munka során. Ezenkívül vizsgálatot indítottunk a COVID-19 járvány pszichés hatásának feltárására pszichiátriai betegeknél. A vizsgálat magyarra adaptált kérdőívvel történik. A kutatás a Tolna Megyei Balassa János Kórház Pszichiátriai osztályának együttműködésével folyik.
Jól látszik a Tanszék klinikai heterogenitása. Ugyanakkor a kutatások középpontjában egy jól kutatható modell helyezkedik el. Ez a modell biológiai, pszichológiai és társadalmi szempontból tekint az emberre. A klinikai kutatásaink másik jellegzetessége és egyben erőssége a multidiszciplináris szemlélet. Vagyis a Tanszék számos különböző klinikai területen dolgozó kutatót-klinikust foglal magába. A Tanszék alapításának elsődleges célja, hogy megőrizve a heterogenitást, egy integratív megközelítést alkalmazva összehangolja, összekapcsolja és egységesebb szakmai ernyő alá vonja a Magatartástudományi Intézetben zajló klinikai kutatásokat. Hisszük azt, hogy az egységes irányítás során a különböző klinikai ismeretanyaggal operáló kutatók jobban megismerik egymás szakterületét. Ez azért is fontos, mivel így új készségekhez és ismeretekhez juthatnak. Másrészt az egységes vezetés team-munkát is jelent. A közös „brain-storming”-ok elvezethetnek olyan területekre, amikor a Tanszék kutatói közös kutatási projekten dolgozhatnak (pl. demencia kutatása, COVID-19 hatása az egyénre és a társadalomra). A közös projekt azért is hasznos, mivel lehetőséget teremt eredményes pályázati aktivitásra. A Tanszék alapításának másik érdekes következménye, hogy feltárhatja a klinikusok és a kutatók közötti együttműködés és kommunikáció szabályrendszerét. Nem minden kutató klinikus és nem minden klinikus kutató. Így rálátás nyílik arra, hogy klinikai kutatások tudományszervezési háttere milyen. A klinikai kutatások sajátos szociális mikrokozmoszt jelentenek, ahol a kutatók és a klinikusok egymás közötti kommunikációja létfontosságú, mivel a Tanszék számos szakembere folytat kutatásokat az orvos-beteg kapcsolat kommunikációjának megértésére. Úgy gondoljuk, hogy az itt megszerzett tudás alkalmas lehet a kutató-klinikus közötti kommunikáció jobb kialakítására is.
A Tanszék tagjai
- Dr. Karádi Kázmér, egyetemi docens, tanszékvezető
- Dr. Tiringer István, egyetemi adjunktus
- Dr. Laki Beáta, egyetemi tanársegéd
- Hartung István, egyetemi tanársegéd
- Dr. Nagy Alexandra, külső szakértő, a Balatonfüredi Állami Szívkórház pszichológusa
- Borbély Csaba, külső szakértő, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet neuropszichológusa
- Kisander Zsolt, levelezős PhD hallgató