Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

« Kutatás

TDK témáink

Társtémavezető: Dr. Szakács Zsolt

A coeliakia a népesség 1%-át érintő, szisztémás autoimmun betegség, melynek triggere a glutén. Genetikai hátterét, pathomechanizmusát, a microbiom szerepét tekintve számos más autoimmun betegséggel mutat kapcsolatot. Coeliakiás betegben egy második autoimmun betegség kialakulásának kockázata fokozott, ugyanakkor egyes autoimmun betegségekben (elsősorban 1-es típusú diabetes mellitus, autoimmun pajzsmirigy betegség, Sjögren szindróma) a coelakia szintén gyakrabban fordul elő az átlagpopulációnál.

Társtémavezető: Dr. Szakács Zsolt

A korábban ritka gyermekbetegségnek gondolt lisztérzékenységről ma már tudjuk, hogy az egyik leggyakoribb genetikai háttérrel rendelkező, a népesség 1%-át érintő, szisztémás autoimmun betegség. Korábban leginkább csak a típusos, klasszikus malabszorpciós szindrómával járó esetek kerültek felismerésre. A betegség gyakorisága más autoimmun betegségekhez hasonlóan növekedést mutat, a javuló tudatosság (aktív case finding) és a megbízható szerológiai módszerek pedig a felismert esetek számát növelik. Napjainkban a klinikai kép változásának vagyunk tanúi, egyre több a nem klasszikus tünettel bíró (elhízott, nem hasmenéses, idős, stb.) beteg. Klinikánk beteganyagának feldolgozása segít a coeliakia változó klinikai képének megismerésben

Társtémavezető: Dr. Szakács Zsolt

Coeliakiás betegben gyakrabban fordulnak elő szülészeti, nőgyógyászati komplikációk. Ennek hátterében a malnutrició következtében kialakult tápanyag-, vitamin- és ásványianyag hiány mellett az immunológiai folyamatok (antitestek, proinflammatorikus citokinek) szerepe is valószínűsíthető. Jellemző a késői menarche, korai menopausa, az ismétlődő vetélések, a koraszülés és az infertilitás. A betegség korai felismerésével és gluténmentes diéta tartásával a fertilitás helyreáll. A coeliakia másik szülészeti vonatkozása, hogy a peripartum időszak hormonális és immunológiai változásai miatt a betegség gyakran szülést követően manifesztálódik. Ennek részletes elemzése még hiányos a nemzetközi irodalomban.

A kardiovaszkuláris (CV) mortalitás az elmúlt évek statisztikai adatai alapján folyamatos növekedést mutat az egész világon, és a tendenciákat áttekintve 2020-ra 25 millió halálesetért tehető majd felelőssé. Magyarország az 5. legrosszabb helyen áll a CV halálozási rangsorban. Habár hazánkban egyre több helyen elérhető komplex kardiológiai rehabilitációs (CR) program, a stabil koszorúérbetegek mégis mindössze 10-15%-a veszi igénybe ezt a szolgáltatást. A CR tevékenység során az életmódváltáshoz adott segítség költséghatékony és egészségmegőrző jelentősége vitathatatlan. Jelen kutatásunk célja, hogy megvizsgáljuk, milyen hatással van a gyógytornász által vezetett hosszútávú fizikai tréning (FT) stabil koszorúérbetegek egészségügyi állapotára és a betegek egészségügyi ellátásának költségeire. A vizsgálatok során felmérjük egy a klinikánkon működő járóbeteg FT program (mely a maga nemében egyedülálló), egy évente 3 hetes program (mely a gold standard) és egy CR-ban nem résztvevő betegcsoportból álló kohort adatait. A primer adatgyűjtés eredményei és a NEAK egyénhez kötött nyilvántartásai a résztvevők TAJ számai segítségével lesznek majd összekapcsolhatóak. Tervezett betegszám kb. 200 fő.

A hipertónia-indukálta vaszkuláris remodelling kivédésének lehetőségei (egy hallgató)

Társtémavezető: Dr. Kohl Zoltán

A krónikus limfocitás leukémia innovációs diagnosztikája és kezelése

Világszerte, de hazánkban is komoly népegészségügyi problémaként jelenik meg a krónikus vénás elégtelenség és a lábszárfekély is. Ezek az állapotok jelentősen befolyásolják a munkaképességet és az életminőséget is.

Vizsgálatunk célja a krónikus vénás elégtelenségben és lábszárfekélyben szenvedő betegek életminőségvizsgálata életminőség kérdőív alkalmazásával kezelés előtti, illetve azt követő időszakban.

A klinikai orvosi gyakorlatban az életminőség vizsgálata és értékelése arra irányul, hogy rövid, illetve hosszabb távon a betegség, illetve annak kezelése milyen hatással van a páciens fizikai jólétére, aktivitására, emberi kapcsolataira és lelki egészségére.

A klinikai kutatásokban különböző szempontokból vizsgálják a betegségekkel összefüggő életminőségi változásokat, számos életminőség kérdőív terjedt el. Életminőségi profilt ad pl. az SF-36 kérdőív, összesített életminőségi mutató kiszámítását teszi lehetővé pl. az EuroQol kérdőív.

Vizsgálatunk további célja a betegek klinikai állapotának változásának, az alkalmazott terápia hatékonyságot vizsgálata, a szöveti oxigéntenzió, lézer Doppler áramlás mérés, Duplex UH mérés szerinti paraméterek változásának követésével.

Társtémavezető: Dr. Szakács Zsolt

Az elmúlt években a gluténmentes diéta elképesztő népszerűségre tett szert, és – főként hírességek, élsportolók mintáját követve - napjaink sláger diétájává vált. Már az 1970-es évek végén leírásra került, hogy a glutén nem csak lisztérzékenységben vált ki emésztőszervi panaszokat, de egészen a közelmúltig gluténfüggő kórképnek csak a coeliakiát és a búza allergiát tartottuk. 2011-ben azonban új gluténfüggő kórkép létét ismerte el a tudományos élet: megjelent a nem-coeliakiás glutén szenzitivitás (non-celiac gluten sensitivity, NCGS), mint önálló kórkép. Patomechanizmusával, prevalenciájával, tünettanával, más kórképekkel való viszonyával kapcsolatban még számos kérdés vár tisztázásra.

A pajzsmirigy alulműködés (hypothyreosis) az egyik leggyakoribb endokrinológiai betegség, amely minden életkorban, mindkét nemben kialakulhat, bár leggyakrabban nőkben 40 év felett fordul elő. Felismerése sokszor ütközhet nehézségbe. Hypothyreosisról beszélünk ha a szérumban mért a thyrotropin (TSH) szintje  referencia tartomány feletti és ezzel párhuzamosan alacsony (manifeszt) vagy csökkent (szubklinikus) a szabad thyroxin (fT4) koncentrációja.  

Az elégtelen pajzsmirigy működés klinikai megjelenési formáit osztályozhatjuk a kiindulási hely szerint. Így primer hypothyreosis esetében maga a pajzsmirigy a beteg, míg a másodlagos (szekunder) hypothyreosis esetében a hypophysis elégtelenség a betegség oka (nincs, vagy alacsony a TSH). Ritkább esetekben felmerül a pajzsmirigyhormonokkal szembeni perifériás rezisztencia, valamint hypothalamicus okok is vezethetnek pajzsmirigyelégtelenséghez.

Jelen kutatás célja, hogy áttekintsük azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek segítik a hypothyreosis eredetének felismerését, megvizsgáljuk a háttérben álló kórokok megoszlását, a diagnosztika és a terápia során alkalmazott lehetőségeket.

Feladatkör: betegdokumentációk áttekintése (prospektív és retrospektív), azok táblázatba történő bevitele

A postpartum thyreoiditis előfordulása Hashimoto thyreoiditises betegeinkben

A túlsúly, az elhízás és a fizikai teljesítmény összefüggéseinek vizsgálata adoleszcensek körében

Társtémavezető: Dr. Koltai Katalin

A perifériás ütőérbetegségek a népesség jelentős hányadát érintik, ugyanakkor e betegek helyes szekunder prevenciós és tüneti kezelése nagy mértékben elmarad más érbetegek ellátásához képest. Ezért célunk a hagyományos rizikófelmérésen és a klinikai diagnózis felállításán túl az életminőség javításának és a végtag megmentésének érdekében a végtagok vér- és oxigén ellátását befolyásoló tényezők felmérése a kardiológiai és angiológiai diagnosztika eszközeinek, a hemoreológiai paraméterek és a szöveti oxigéntenzió mérésének segítségével. Megvizsgáljuk azt is, hogy a különböző gyógyszeres és nem gyógyszeres eljárások miként befolyásolják e paramétereket.

Társtémavezető: Dr. Endrei Dóra

A vénás tromboembólia (VTE) együttes megnevezés, mely magába foglalja a mélyvénás  thrombosist és a tüdőembóliát. A VTE gyakori, potenciálisan halálos, ismétlődésre hajlamos betegség.  Szövődményeként kialakulhat infarctus pneumonia,  krónikus vénás elégtelenség,  pulmonalis hypertonia,  ulcus cruris és ezek kapcsán rokkantság.  A VTE jelentősége nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági jelentőséggel is bír, a gyakori szövődmények krónikus állapot kialakulásához vezethetnek. Az első VTE kialakulásának kockázata az életkorral együtt nő. Etiológiától függően a már egyszer VTE-t elszenvedett betegeknél eltérő a rekurrencia/kiújulás kockázata, mely nem provokált VTE esetén, ill. magas rizikójú thrombophilia fennállása mellett a legmagasabb. Vizsgálatunk célja a fekvő-és járóbetegellátásban VTE miatt hospitalizált betegeink tüneteinek, diagnosztikájának, rizikófaktorainak, terápiájának felmérése, nyomonkövetése a szövődmények megjelenése szempontjából.

Társtémavezető: Dr. Sándor Barbara

Adipokinek és gyulladásos markerek vizsgálata kardiológiai beteg populációban

Társtémavezető: Dr. Bajor Judit

Az autoimmun polyglandularis szindróma (APS) heterogén betegségcsoport, melyben több endokrin és nem endokrin szerv autoimmun típusú megbetegedése észlelhető. A betegek diagnosztizálása és  követése nehéz feladat. A kutatás célja ezen betegek összegyűjtése a PTE KK I. számú Belgyógyászaton gondozott betegek közül, klinikai sajátosságaik vizsgálata, elemzése, fókuszálva a coeliakiás betegcsoportra.
Módszer: betegadatok kigyűjtése, táblázatba való rendezése, az eredmények statisztikai értékelése

A munka, mint anyagi és társadalmi haszonnal járó tevékenység, érték. Lehetőségeit az egyén munkavégző képessége határolja be. Elvesztése, vagy megváltozása önmagában is traumatikus élmény, az egyén fizikális, pszichés, társadalmi életlehetőségeire, továbbá öndefiníciójára és önértékelésére is igen nagy hatással bír. Amennyiben tehát valakinek módja és lehetősége van az értékteremtő munkavégzésre, az anyagi biztonságon túl számos egyéb értéket is létrehoz.

A munkaképesség megváltozása több hatás eredőjeként következhet be. Oka lehet természetes folyamat, úgymint az öregedéssel járó fiziológiai változások. Jellemzően munkaképesség csökkenést okoznak olyan, a morbiditási statisztikákban felülreprezentált betegségek, mint a mozgásszervek megbetegedései, valamint a szív- és érrendszeri betegségek.

A munkaképesség komponenseinek objektív vizsgálatára alkalmas az ErgoScope munkaszimulációs rendszer. Az ErgoScope rendszer képes különböző munkahelyek munkakörnyezeti sajátosságainak szimulálására, ahol is az egyes munkahelyeken a vizsgálandó személyeknek különböző feladatokat kell elvégezniük speciális mérőeszközök segítségével. A rendszer a mérések (statikus/dinamikus erőmérés, ülve végzett munkák vizsgálata, helyben, egész testtel végzett mozgások vizsgálata, fiziológiai vizsgálatok, úgymint: EKG, testhőmérséklet, légzés és vérgáz analízis) eredményeit kép formájában, szabványos DICOM felületeken, a szerver munkaállomáson futó PACS rendszer tárolja és archiválja. A rendszer mérési eredményei és összehasonlító vizsgálata lehetővé teszik a vizsgált személy számára a neki leginkább megfelelő munkakörbe/munkakörülmények közé történő biztonságos visszatérést.

A téma célja a biológiai kezelés hatékonyságával összefüggő betegparaméterek vizsgálata gyulladásos bélbetegség miatt gondozott beteganyagunkban, colitis ulcerosában és Crohn-betegségben. Vizsgálni kívánjuk az elsődleges és másodlagos hatásvesztéshez vezető okokat.A téma célja a biológiai kezelés hatékonyságával összefüggő betegparaméterek vizsgálata gyulladásos bélbetegség miatt gondozott beteganyagunkban, colitis ulcerosában és Crohn-betegségben. Vizsgálni kívánjuk az elsődleges és másodlagos hatásvesztéshez vezető okokat.

Korábbi vizsgálataink alapján az adenohypophyis elégtelenség hátterében 41%-ban nem funkcionáló adenoma (NFA) állt. A NFA-k általában „csendben” növekszenek mindaddig, amíg térfoglaló hatásukból fakadóan (kompressziós tünetek, hypophysis apoplexia) a betegnek panaszt nem okoznak. Első vonalbeli terápiája a műtét, viszont irodalmi adatok alapján a NFA tumorok kiújulási rátája 47.3%. A prolactinomák esetében alkalmazott dopamin agonista készítmények közül hazánkban a bromocriptin és a quinagolid érhető el. A nemzetközi irodalomban egyre gyakrabban találkozunk ezen gyógyszerek alkalmazásával NFA-ban szenvedő betegek esetén, az eredmények alapján gátolják a tumor növekedést és a recidíva kialakulását.

Jelen analízisünk célja egy metaanalízis készítése nemzetközi és hazai adatok felhasználásával, majd az eredmények összevetése a saját tapasztalatainkkal.

 

Feladatkör: nemzetközi és hazai közlemények áttekintése, betegadatok kigyűjtése (prospektív és retrospektív), azok táblázatba történő bevitele, az eredmények összehasonlítása

Társtémavezető: Dr. Pálfi Anita

Dietetikai tevékenység eredményességének vizsgálata kardiovaszkuláris betegekben

Társtémavezető: Dr. Koltai Katalin

Effect of drug treatment on limb ischaemia, microcirculation and life-quality in patients with peripheral artery disease

Társtémavezető: Dr. Bódis Beáta

Empagliflozin kezelés hatása a hemoreológiai paraméterekre és a trombocita aggregábilitásra.

Társtémavezető: Dr. Koltai Katalin

Empagliflozin kezelés hatása a hemoreológiai paraméterekre és a trombocita aggregábilitásra

Társtémavezető: Prof. Dr. Bajnok László

A stressz reakciót szabályozó 3 fő rendszer az idegrendszer, az endokrin rendszer és az immunrendszer szorosan együttműködik a stressz elhárítása és a súlyos betegségből való felépülés érdekében. A kritikus állapotú betegekben észlelt hormonális változások előnyös vagy hátrányos voltáról tudásunk ma is hiányos. A folyamatok komplex természetét jól jelzi azoknak a hormonpótló kezeléseknek a kudarca, amelyeket éppen a túlélés javítása céljából indítottak. Az utóbbi években tudásunk jelentősen nőtt a hypophysis-pajzsmirigy tengely citokin hatásra bekövetkező változásairól. Általánosan elfogadottá vált egyéb kezelésre nem reagáló septicus shockban nagy dózisú glükokortikoid adása. A hypothalamus-hypophysis-mellékvese (HPA) tengely vonatkozásában azonban a hormonális változások értékelését jelentősen nehezíti a szabad kortizol szint és a steroid metabolizmus rutinszerű mérésének hiánya.

Korábbi kutatásaink alapján intenzív osztályos felvételkor magasabb kopeptin és kortizol értékeket, ebből kifolyólag emelkedett CRH szintet várunk. Az aldoszteron és az apelin vonatkozásában nem állnak rendelkezésre irodalmi adatok. A vizsálattól várjuk ezen kérdésekre a választ.

Társtémavezető: Prof. Dr. Mezősi Emese

A stressz reakciót szabályozó 3 fő rendszer az idegrendszer, az endokrin rendszer és az immunrendszer szorosan együttműködik a stressz elhárítása és a súlyos betegségből való felépülés érdekében. A kritikus állapotú betegekben észlelt hormonális változások előnyös vagy hátrányos voltáról tudásunk ma is hiányos. A folyamatok komplex természetét jól jelzi azoknak a hormonpótló kezeléseknek a kudarca, amelyeket éppen a túlélés javítása céljából indítottak. Az utóbbi években tudásunk jelentősen nőtt a hypophysis-pajzsmirigy tengely citokin hatásra bekövetkező változásairól. Általánosan elfogadottá vált egyéb kezelésre nem reagáló septicus shockban nagy dózisú glükokortikoid adása. A hypothalamus-hypophysis-mellékvese (HPA) tengely vonatkozásában azonban a hormonális változások értékelését jelentősen nehezíti a szabad kortizol szint és a steroid metabolizmus rutinszerű mérésének hiánya.

Korábbi kutatásaink során intenzív osztályos felvételkor magasabb kopeptin, kortizol, CRH, aldoszteron és apelin-13 értékeket találtunk, az aldoszteron és az apelin-13 vonatkozásában viszont nem állnak rendelkezésre korábbi irodalmi adatok. Eredményeink megerősítése érdekében a betegszámot növelni szeretnénk, és ezen vizsgálattól várjuk kérdéseinkre a választ.

A 2-es típusú diabetes és a visceralis obesitas szoros összefüggésben van egymással, a betegek testsúlyát azonban az eltérő kezelési módszerek is befolyásolják. Ismert az inzulin, a szulfanilureák és a glitazonok testsúlynövelő hatása, a metformin és a DPP-IV gátlók ebből a szempontból semlegesek, míg a GLP-1 rendszeren ható szerek a testsúlyra kifejezetten előnyös hatással rendelkeznek. A vizsgálat célja a testösszetétel elemzése bioimpedancia módszer segítségével az adott terápia kezdetekor, majd 3-6 hónap múlva. Az adatok elemzésével követhető a testsúly, a testzsírszázalék és a visceralis obesitas mértékének változása. Ezzel egyidejűleg a HbA1c értékek alapján az anyagcsere-helyzet változását is felmérjük az egyes kezelések során.
Módszer: betegek mérése testösszetétel-mérő eszközzel, adatok elemzése
 

Társtémavezető: Dr. Szabó Mariann

Pulmonológia: Fúvós hangszereken való rendszeres játék hatása a légzésfunkciós értékek

A klinikánkon működő Motilitási Labor munkatársai nemcsak Dél-Dunántúli regionális szerepet töltenek be a motilitási zavarok diagnosztikájában, majd az eredmények alapján a komplex kezelési stratégia kidolgozásában. A keret téma magában foglalja a felső tápcsatorna motilitási zavarainak klinikumát, managementjét, sajátos kérdéseket beteganyagunk eredményei alapján.

A nyelőcső primer motilitászavarának, azon belül elsősorban az achalasiának előfordulási gyakoriságát, kezelési lehetőségeinek hosszú távú hatékonyságát, az egyes terápiás lehetőségek hatékonyságának összehasonlítását vizsgáljuk. A téma adatgyűjtésen, elemzésen alapul.

A funkcionális obstipáción belül a kimeneti akadályos obstipatio okainak feltárása, gyakoriságának vizsgálata történik. Lehetőség van az anorectalis manometriás vizsgálat és az evacuatios proctographia alapjainak elsajátítására.

Társtémavezető: Dr. Gódi Szilárd

A gasztrointesztinális endoszkópia minőségi mutatóinak kidolgozása az utóbbi évek eredménye. Ezen faktorok befolyásolják az endoszkópos vizsgálatok eredményességét és a beteg biztonságot. A malignus / premalignus folyamatok felismerése az endoszkópos vizsgálatok egyik fő célja, ezen állapotok néhány százalékban azonban endoszkópia során azonban rejtve maradnak. A minőségi mutatók ismerete, folyamatos ellenőrzése felderítheti azokat a tényezőket, melyek változtatása a vizsgálatok kimenetelét javítja. A beavatkozások szövődményeinek figyelése, követése a minőségi endoszkópia másik kulcs kérdése. A minőséget jelző indikátorok elemzése a klinikai kutatás fő célkitűzése.

A kapszulás enteroscopia új lehetőséget nyitott a tápcsatorna egy eddig igen nehezen vizsgálható része, a vékonybél vizualizálásában. Több kórkép és eltérés gyakoriságáról derült ki, hogy nem feleltek meg az eddigi feltételezéseknek, és az ismeretlen eredetű tápcsatornai vérzések okainak feltárására hazánkban is OEP-finanszírozott eljárás lett. Mindemellett a módszer több formája létezik és használják őket hazánkban is. A módszer bevezetése költséghatékonysága és pontossága miatt volt jelentős, ennek fényében elsősorban minőségbiztosítási célzattal dolgozzuk fel az éves eseteinket a szakma legújabb eredményei ismeretében tanulságok leszűrésére. A témát államvizsga dolgozat témájaként ajánljuk.

A calprotectin egy új, kiváló széklet biomarker, melyet a gyulladásos bélbetegségek (IBD) diagnózisában, kezelésében és a betegség nyomon követésében egyaránt használunk. Emelkedett calprotectin koncentrációval számos egyéb, főképp gasztroenterológiai betegségben is találkozhatunk, differenciáldiagnosztikai értéke jelentős. A teszt elvégzése két gyakori kórkép, a gyulladásos bélbetegség és az irritábilis bél szindróma elkülönítésében különösen fontos jelentőséggel bír. A calprotecin tesztet néhány éve már klinikánkon is rutinszerűen alkalmazzunk. Kutatásunkban tanulmányozzuk a teszt sensitivitását, specifcitását, differenciáldiagnosztikus potenciálját krónikus hasmenéses beteganyagunkban.

A gyermekkori gyulladásos bélbetegség (IBD) incidenciája folyamatosan nő, ezáltal egyre több beteg gyermek szorul átadásra a felnőtt gasztroenterológiai ellátásba serdülőkorban. Míg transzfer alatt egy egyszeri betegátadást értünk, addig a tranzíció a betegek előre megtervezett, koordinált átadását jelenti. A legújabb irodalmi adatok alapján, más betegségekhez hasonlóan (pl. veleszületett szívbetegség, I. típusú diabetes), a struktúrált tranzíció javítja a serdülőkorú betegek complience-ét és jótékony a betegségkontrollra nézve. A TDK munka során vizsgálni kívánjuk a PTE-n 2014 óta működő, IBD-tranzíciós programban részt vevő betegeket. A kimenetelt, demográfiai adatokat összevetjük tranzícióban nem részesült betegek adatival. Vizsgáljuk a klinikai jellemzőket, gyógyszerszedési szokásokat, complience-t a két betegcsoportban.

A klinikánkon működő Motilitási Labor munkatársai nemcsak Dél-Dunántúli regionális szerepet töltenek be a motilitási zavarok diagnosztikájában, majd az eredmények alapján a komplex kezelési stratégia kidolgozásában. A keret téma magában foglalja az alsó tápcsatorna motilitási zavarainak klinikumát, managementjét, sajátos kérdéseket beteganyagunk eredményei alapján.

Elsősorban a széklet incontinencia kezelési lehetőségét, annak eredményességét vizsgáljuk, kiemelt jelentősége a biofeedback kezelésnek van. A téma feldolgozása kapcsán lehetőség van anorectalis manometriás vizsgálat alapjainak elsajátítására.

Társtémavezető: Dr. Gódi Szilárd

Benignus és malignus epeúti szűkületek ellátása.

Társtémavezető: Dr. Czimmer József

A nem-steroid gyulladáscsökkentők és az egyre újabb és hatékonyabb thrombocyta aggregatio gátló kezelések, valamint antikoagulánsok terjedése komoly kockázatot jelentenek tápcsatornai vérzések szempontjából a korábbi időkhöz viszonyítva a korszerű protonpumpagátló kezelés széles körű elterjedése ellenére. Az irányelvek igyekeznek lépést tartani az új kihívásokkal, azonban az akut helyzetekben ezek részben nem használhatóak. Saját beteganyagunkon retrospektív vizsgálatokat végzünk helyes management, morbiditás, mortalitás irányában új szempontok keresése és minőségbiztosítási céllal.

Társtémavezető: Dr. Czimmer József

Munkacsoportunk a régióban jelentős szerepet tölt be a gyulladásos bélbetegségekben szenvedők kezelésében és kiemelkedő szerepünk van a súlyos betegek ellátásában az ágyháttér és a kezelési jogok miatt is. A téma célja a legújabb biológiai kezelési modalitások majdani hatásosságát esetlegesen előjelző tényezők megfigyelése, kutatása, ami fontos szerepet kaphat a jövőben a betegek kiválasztásában, vagy a párhuzamos kezelések szükségességének értékelésében.

A téma célja a genetikai hajlamosító tényezők jelentőségének vizsgálata gyulladásos bélbetegség miatt gondozott beteganyagunkban, colitis ulcerosában és Crohn-betegségben. Elsősorban olyan alcsoportokat vizsgálunk/ keresünk, melyek jellegzetes genetikai konstellációval bírnak, segítve ezáltal a betegség prognózisának, kimenetelének és terápiára adott válaszának predikcióját.

Terhességben a legmagasabb szintű evidenciák hiányában a gyógyszeres kezelés mellékhatásai és biztonságossága, invazív beavatkozások előny-kockázati aránya elsősorban retrospektív adatok alapján becsülhető. A hatályos hazai szabályok tiltó rendelkezései ellenére nagy nemzetközi adatbázisok az EBM elvei alapján osztályozzák ezen kockázatokat. A saját gyulladásos bélbeteg anyagunkból esetorientált módon rendszerezzük a legújabb eredményeket, nemzetközi ajánlásokat és hasonlítjuk össze a hazai követendő gyakorlattal. A témát államvizsga dolgozat témájaként ajánljuk.

Krónikus HCV hepatitis kezelés immunológia vonatkozásainak vizsgálata, különös tekintettel a természetes immunválasz sejtjeire és a cytokinntermelésre.

Társtémavezető: Dr. Pár Gabriella

Klinikánkon pegylált interferon+ribavirin+proteáz gátlóval kezelt krónikus HCV hepatitises betegek adatainak feldolgozása kezelésre adott válasz, mellékhatások analízise. 

Klinikánkon elérhető új vizsgálati módszer un. máj transiens elastographia (Fibroscan)  lehetővé teszi a májfibrózis mértékének megitélését non-invasiv úton. Célunk a fenti módszerrel mért májfibrózis és a májbiopszia eredményeinek összevetése, a vizsgáló módszer specificitásának és senzitivitásának meghatározása különböző etiológiájú májbetegségekben. 

Társtémavezető: Dr. Hágendorn Roland

A nem-steroid gyulladáscsökkentők és az egyre újabb és hatékonyabb thrombocyta aggregatio gátló kezelések, valamint antikoagulánsok komoly kockázatot jelentenek tápcsatornai vérzések szempontjából. Az irányelvek igyekeznek lépést tartani az új kihívásokkal, azonban az akut helyzetekben ezek részben nem használhatóak. Saját beteganyagunkon retrospektív vizsgálatokat végzünk helyes management, morbiditás, mortalitás irányában új szempontok keresése és minőségbiztosítási céllal.

Társtémavezető: Dr. Gódi Szilárd

Az endoszkópos retrograd cholangiopancreatographia az egyik legmagasabb szövődményrátájú endoszkópos beavatkozás. A szövődmények kialakulásában betegfüggő és beavatkozás függő faktorok játszanak szerepet. Különböző kanülálási technikák, nem szteroid gyulladáscsökkentők és pancreas stent alkalmazásával a pancreatitis kockázata csökkenthető. A klinikai kutatás célja ezen faktorok prospektív elemzése beteganyagunkban.
 

Társtémavezető: Prof. Dr. Pár Alajos

Cél : HCV hepatitis fertőzés lefolyását és az antivirális kezelésre adott választ befolyásoló immunológiai folyamatok tanulmányozása, különös tekintettel a természetes ölősejtek fentotípus és funkcionális vizsgálataira, cytokin termelés analízisre.

A terhességben bekövetkező anatómiai és funkcionális változások hatására számos banális gasztroenterológia probléma, de akár hospitalizációt igénylő, súlyos kórkép (pl. acut pancreatitis, terhességi zsírmáj, májelégtelenség, IBD) is kialakulhat. A diagnózis és a terápia egyaránt nagyobb körültekintést igényel terhességben részben az atípusos panaszok, részben az invazív diagnosztika korlátozott alkalmazhatósága miatt. A terápiás döntések, az alkalmazható gyógyszerek szintén speciális kérdései az ellátásnak. Vizsgálatunkban feldolgozzuk a klinikánkon előfordult, terhesség mellett megjelenő gasztroenterológai eseteket, áttekintjük a diagnosztika és kezelés speciális irányelveit.

Társtémavezető: Dr. Szakács Zsolt

A coeliakia jelenleg egyetlen elfogadott terápiája a szigorú és élethosszig tartó gluténmentes diéta. Számos tapasztalat és klinikai adat is igazolja azonban, hogy a gluténmentes diéta nem csak coeliakiás betegben hatékony. Az egyértelműen gluténfüggő kórképeken (búza allergia, glutén ataxia, nem coeliakiás glutén szenzitivitás) kívül irritabilis bél szindrómában, gyulladásos bélbetegségben, autizmusban, psoriasisban, schizophreniában is jó eredménnyel alkalmazzák.

Társtémavezető: Dr. Koltai Katalin

A perifériás ütőérbetegségek a népesség jelentős hányadát érintik, ugyanakkor e betegek helyes szekunder prevenciós és tüneti kezelése nagy mértékben elmarad más érbetegek ellátásához képest. Ezért célunk a hagyományos rizikófelmérésen és a klinikai diagnózis felállításán túl az életminőség javításának és a végtag megmentésének érdekében a végtagok vér- és oxigén ellátását befolyásoló tényezők felmérése a kardiológiai és angiológiai diagnosztika eszközeinek, a hemoreológiai paraméterek és a szöveti oxigéntenzió mérésének segítségével. Megvizsgáljuk azt is, hogy a különböző gyógyszeres és nem gyógyszeres eljárások miként befolyásolják e paramétereket.

Társtémavezető: Dr. Hágendorn Roland

Helicobacter pylori- asszociált gastritisek vizsgálata, managementje

Klinikánkon elvégzett 505 autológ hemopoetikus őssejtátültetés negyedét diffúz nagy B-sejtes lymphomában végeztük az elmúlt 14 év alatt. Három betegnél szerepelt az anaemnézisben splenectomia különböző okok miatt. Az átültetést követő kontrollok során lymphocytosis volt észlelhető. A hátteret szeretnénk feltárni. A nagy granuláris lymphocytosis pontos etiológiáját, immunológiai, pathológiai, molekuláris hátterét kívánjuk feltérképezni.

A hypertrigliceridaemia  harmadik leggyakoribb oka  pancreatitis kialakulásának.
A vizsgálat célja Az elmúl évek során apheresis kezelésben részesült pancreatitises betegek kórtörténetének feldolgozása., a betegség familiaritásának feltérképezése. Szezonalitás, és recidívák felmérése.
 

1999. december óta klinikánkon több, mint 500 autológ hemopoetikus őssejtátültetés történt. Az esetek 37 %-át végeztük B-sejtes non-Hodgkin lymphomában. A különböző alcsoportokban (diffúz nagy B-sejtes, follicularis lymphoma, köpenysejtes lymphoma és ritkább szubtípusok) összevetjük a transzplantáció eredményeit: összesített túlélés, relapszus mentes túlélés, kondicionáló kezelések fajtái, megtapadás, hemoszubsztitúciós igény, szövődmények.

Haemophiliás betegek a szubsztitúciós kezelésnek két módja van az on demand kezelés, valamint a profilaxis. A profilaktikus kezelés megtervezése korábban a beteg testsúlya alapján történt. Az egyénre szabott kezelés megtervezése farmakokinetikai vizsgálatok alapján történik. Minden esetben fontos a völgyérték meghatározása. Az egyénre szabott profilaxis bevezetése után a beteg vérzéses epizódjainak követését végezzük. Cél a vérzésmentes betegség, így a további szövődmények kialakulása nagy vérzések elkerülhetőek.
A vizsgálat célja a betegek valós farmakokinetia eredményének összehasonlítása az előzetesen kiszámított (kalkulált)  paraméterekkel.
 

A malignus hematológiai betegségek pontos diagnosztikájában, kórlefolyás követésében fontosak a képalkotó vizsgálatok. Jelenleg a legkorszerűbb vizsgálati módszer a pozitron emissziós tomográfia (PET) computer tomográfiával egyidőben végezve (PET-CT), mely egyben funkciónális vizsgálat is. Vizsgáljuk beteganyagunkban a PET-CT vizsgálatok eredményeinek szerepét a kórlefolyás megjóslásában, különös tekintettel az autológ hemopoetikus őssejt átültetésben részesült betegeknél. 

A koraszülés egyre gyakoribb, így jelentős kihívást jelent mind a szülészet- nőgyógyászat, mind a neonatológia és gyermekgyógyászat területén. Az állapotért felelős egyik lényeges rizikófaktor a preeclampsia. A betegség az egész szervezetet érintő vaszkuláris endoteliális károsodásként fogható fel, mely megnövekedett kapilláris permeabilitáshoz, mikrovaszkuláris trombusokhoz és megemelkedett perifériás ellenálláshoz vezet következményesen rontva a magzati tápanyag-, és oxigénellátást. Az uteroplacentáris keringést nemcsak a vérnyomás és az erek morfológiája, hanem a vér viszkozitása, így a hemoreológiai paraméterek, mint a plazma viszkozitás, hematokrit, vörösvérsejt aggregáció és deformabilitás is befolyásolja. A koraszülöttek mikrocirkulációja és létfontosságú szerveik vaszkularizációja fejletlenebb az érett újszülöttekhez viszonyítva. A zavart mikrokeringés következtében károsodik az agyi és egyéb létfontosságú szervek oxigén- és tápanyagellátása. Kompenzatórikusan változnak a reológiai paraméterek a mikrocirkuláció javítása érdekében. Célunk, hogy kimutassuk a preeclampsiás anyák és újszülöttjeikben fellépő hemoreológiai változásokat a születés pillanatában és az azt követő napokban, és ezen eredményeket egyéb okból terminus előtt született magzatok véréhez viszonyítsuk. Célunk továbbá a preeclampsia, HELLP-szindróma diagnózisakor, valamint a szüléskor nyert anyai vérmintákat elemezve a kórállapotért felelős okok hemoreológiai módszerekkel történő feltérképezése, majd ezek szerepének azonosítása az állapot kialakulásában, lehetőség szerint módot találva a primer és szekunder prevencióra.

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a klasszikus rizikófaktorok a hemoreológiai paraméterek romlását okozzák. Más szerzők szerint a kóros hemoreológiai paraméterek önálló kardiovaszkuláris rizikófaktorok.

Vizsgálatunkban a koronária betegség (CAD) és a hemoreológiai paraméterek közötti kapcsolatot szeretnénk elemezni. Iszkémiás szívbetegség közepes kockázata esetén a betegek koronária CT vizsgálaton esnek át, amellyel képesek vagyunk a koronária rendszerben lévő szűkületek számát és fokát meghatározni és ez alapján csoportokba sorolni (nincs szignifikáns szűkület, egy ér-, két ér- és három érbetegség). A koronária CT vizsgálat lehetőséget ad a koszorúerek teljes kálcium tartalmának kvantitatív meghatározására (ún. Agatson-score) is. Egészséges önkéntesektől (CT vizsgálat esetükben nem történik) és CAD betegektől a CT vizsgálat előtt vért veszünk rutin laboratóriumi (ionok, vese- és májfunkció, vérkép, plazma fehérjék, vércukor, lipidek, CRP) és hemoreológiai vizsgálatok (hematokrit, plazma és teljes vér viszkozitás, vörösvérsejt aggregáció és deformabilitás, trombocita aggregáció) céljából. E hemoreológiai paramétereket kívánjuk összehasonlítani az egyes csoportok között, továbbá korrelációt keresni a hemoreológiai paraméterek és az Agatson-score, valamint a CAD súlyossága között.

Hypophysis elégtelenség kialakulása irradiatio és traumás fejsérülés után.

Társtémavezető: Dr. Péterfi Zoltán

Az antibiotikumok fejlesztésének leállása, az antibiotikumok sokszor felelőtlen használata a polirezisztens kórokozók által okozott megbetegedések számának növekedéséhez vezetett. Mindez az antibiotikus kezelés átgondolását igényli. A postantibiotikus erában a további rezisztencia terjedésének megakadályozása érdekében megfelelő óvintézkedések, terápiás protokollok létrehozása szükséges. A terápiás protokollok csak a helyi rezisztencia viszonyok, antibiotikum használat sajátságainak ismeretében osztályspecifikusan működhetnek hatékonyan.

Társtémavezető: Dr. Péterfi Zoltán

Az utóbbi időben a diagnosztikai módszerek fejlődése, klímaváltozás, a globalizáció, az élelmiszertechnológia fejlődése, a növénytermesztés és állattartás körülményeinek megváltozása, az urbanizáció, az egészségügyi beavatkozások fejlődése, immunszuppresszió, a sokszor indokolatlan antibiotikus kezelés hatására korábban ismeretlen betegségek, illetve trópusi, szubtrópusi betegségek megjelenésével, korábban ritka betegségek elterjedésével, vagy ismételt megjelenésével számolhatunk és találkozunk. A témán belül az aktuálisan érdeklődés körében került betegségek epidemiológiájával, újabb terápiás lehetőségeivel, kihívásaival szeretnénk foglalkozni. Ilyen téma lehet például a Q láz (2013. nagy járvány), tularemia (visszatérő probléma elsősorban a Balaton környéki nyaralóknál), Clostridium difficile által okozott kórképek (széklettransplantáció kérdéskör tisztázása), stb.

Társtémavezető: Dr. Biró Katalin

A reológiai faktorok és a fokozott trombocita aggregabilitás szerepe ismert a diabéteszes mikro- és makroangiopátia kialakulásában. A diabétesz hemoreológiai következményeinek fontos meghatározója a megfelelő vércukorbeállítás. Összefüggést találtak a vércukor kontrollt jellemző paraméterek, a fibrinogén szint és a vörösvérsejt aggregáció között. A fibrinogén szint összefügg az inzulin rezisztenciával is. A fibrinogén fokozottan kötődik a GPIIb-IIIa receptorokhoz diabéteszesekben, és esetükben magasabb az aktivációfüggő adhéziós molekulákat, mint az aktivált GP IIb-IIIa-t, lizoszomális Gp53-t, trombospondint és P-szelektint expresszáló trombociták aránya. A plazma fibrinogén szint szintén emelkedett diabétesz esetén. A trombociták életideje csökken diabéteszben, ami hozzájárulhat ahhoz a megfigyeléshez, hogy cukorbetegekben csökken a trombocita aggregáció gátlók, mint az aszpirin vagy a klopidogrel hatásossága. Vizsgálataink során a kóros glükóz anyagcsere hatásait kívánjuk vizsgálni a reológiai faktorokra és a trombocita aggregációra különböző antidiabetikus terápiák mellett.

Társtémavezető:

A tartósan fennálló hipertónia az erek struktúrális átépülését hozza létre, amelyet vaszkuláris remodellingnek nevezünk. A remodelling egy adaptációs folyamat, mely hosszú ideig fennálló hemodinamikai tényezők következtében alakul ki, de fontos szerepet játszik a különböző érbetegségek és keringési betegségek patofiziológiájában is.
A PARP-enzim gátlása egy ígéretes terápiás lehetőség a hipertónia okozta vaszkuláris komplikációk kivédésében, főleg azokban a betegekben akiknél az alacsonyabb vérnyomás okozta panaszok, valamint a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek mellékhatásai miatt nehezebb a célvérnyomásértékeket elérni.
 

Társtémavezető: Dr. Deres László

A gazdaságilag fejlett országokban a szívelégtelenség prevalenciája egyre magasabb és a jelen terápiás lehetőségek mellett is magas a betegség mortalitása. Emiatt intenzív kutatások folynak újabb terápiás célpontok azonosítására. A szívelégtelenség modellezése patkányon különböző módszerekkel lehetséges. A LAD-ligatio regionális, isoproterenol subcutan alkalmazása pedig, diffúz subendocardialis myocardialis infarctust okoz, aminek hatására csökken a szív systoles funkciója. Nyomásterhelés miatt alakul ki szívelégtelenség spontán hypertenzív patkányokon, illetve aortaszűkítő beavatkozások (banding) után, ugyanakkor diffúz szívizom károsodást okozhatnak bizonyos cardiotoxicus vegyületek is, mint például az anthracyclin származékok. Meg kívánjuk határozni tehát, hogy a PARP-gátlók milyen molekuláris mechanizmussal képesek gátolni a krónikus szívelégtelenség progresszióját. Vizsgáljuk továbbá az egyéb antioxidánsok hatását is szívelégtelenség modelleinkben, illetve ezen molekulák hatásmechanizmusát.

A diabéteszes angiopátia a diabétesz mellitusz egyik késői szövődménye, amely érinti mind a kis- (mikroangiopátia), mind a nagyereket (makroangiopátia). A diabéteszes makroangiopátia az aterogenezis fokozódásában nyilvánul meg, az arterioloszklerózis és az ateroszklerózis gyorsabb ütemben fejlődik ki. A diabéteszes mikroangiopátia három formában nyilvánul meg: a neuropátia, a nefropátia és a retinopátia. Az utóbbi a fejlett országokban a vakság első vagy második okaként szerepel, amelynek enyhébb változata már 15 éve fennálló cukorbetegség esetén diagnosztizálható. Vizsgálataink célja a hagyományos rizikófelmérésen és a klinikai diagnózis felállításán túl a szemészeti ambulancián megjelenő diabéteszes retinopátiás betegek szűrése a még panaszokat nem okozó, csak műszeres vizsgálattal kimutatható perifériás obliteratív artériás érbetegségre. A vizsgálat az angiológiai diagnosztika eszközeinek, a hemoreológiai és a szöveti oxigéntenzió mérésének segítségével történik.

Társtémavezető: Dr. Csiszár Beáta

A vér áramlási tulajdonsága, a vérsejtek jellemzői számos megbetegedés kapcsán eltérnek a normálistól; néha ezek a változások felelnek a tünetek előidézéséért, máskor csak kofaktorai a betegség kialakulásának. A hemoreológiai paraméterek értékes segítséget nyújthatnak a rizikóbecslésben és a differenciáldiagnosztikában. Laboratóriumunkban különböző betegcsoportok hemoreológiai felmérését végezzük (plazma és teljes vér viszkozitás, vörösvérsejt deformabilitás és aggregáció, vérlemezke aggregáció), a kapott eredményeket más klinikai paraméterekkel vetjük össze. Újonnan képzett mutatók, pl. a vér oxigénszállító kapacitását jellemző hematokrit/vérviszkozitás arány használhatóságát is vizsgáljuk.

A perifériás vazospasztikus kórképek az acralis részek epizódikus, fájdalmas, rohamokban jelentkező keringészavarát jelentik. A szekunder formát (Raynaud-szindróma) változatos etiológiájú kórképek okozzák, míg a primer forma (Raynaud-kór) esetében háttérbetegség nem derül ki. Az angiológiai szakambulanciára érkező perifériás vazospasztikus érbetegségben szenvedő betegek vérmintáit részletes laboratóriumi vizsgálatnak vetjük alá: többek között hideg agglutinint, krioglobulint és hemoreológiai paramétereket határozunk meg. Megmérjük a szöveti oxigén tenziót is.

Az iszkémiás szívbetegségek (ISZB) a szívizom elégtelen oxigén ellátottságát okozó állapotok összessége, ami legtöbb esetben koszorúér-betegség következtében alakul ki. Az ISZB az alacsony jövedelmű országokban a negyedik, a közepes és a magas jövedelmű országokban az legmagasabb mortalitású megbetegedés, ezért korai felismerése kiemelkedő fontosságú. Az ISZB diagnosztikájában új lehetőséget jelent a koronária CT vizsgálat, amely alkalmas a koszorúerek lumenének és falának, valamint a szív struktúrájának megjelenítésére. A kutatásunkban a hemoreológiai tényezőket vizsgáljuk a különböző érstátuszú betegeknél.

Társtémavezető: Dr. Koltai Katalin

A perifériás verőérbetegség az aortának és nem koronáriás ágainak progresszív szűkületéhez, elzáródásához vagy aneurizmatikus tágulatához vezető megbetegedés. A perifériás ütőérbetegségek ellátása a kardiovaszkuláris és a cerebrovaszkuláris betegségekéhez képest eddig jelentősen háttérbe szorult, pedig a betegség végstádiumában szükségessé váló végtagi nagy amputációk száma azonos méretű populációra számítva három-négyszerese a nyugat-európainak, ami e súlyos beavatkozás jelentős részének megelőzhetőségére utal. A szűrésre különös hangsúlyt kell fektetni, mivel a betegeknek csupán 10%-ában lép fel a klasszikus caludicatio intermittens. A betegség prognosztikai jelentőséggel is bír, mert a betegek 55%-a koronária betegségben hal meg. Vizsgálatunkban az alsó végtagi szöveti oxigéntenziót és a hemoreológiai paramétereket tanulmányozzuk a perifériás verőérbetegek körében, továbbá azok változását az alkalmazott terápia során keresve a leghatásosabb kezelést.

 

Társtémavezető: Dr. Tótsimon Kinga

A pajzsmirigy működészavarokban bekövetkező hemoreológiai változásokról ismereteink szórványosak. Hypothyreosisban a vérzékenység fokozódását, hyperthyreosisban a tromboembóliás események gyakoriságának emelkedését észlelték. A hyperthyreotikus állapotban bekövetkező halál oka az esetek 18%-ában pulmonális embólia. A másik gyakori endokrin funkciózavar, amely egyértelműen fokozott kardiovaszkuláris mortalitással jár, a glükokortikoid túlsúly, annak endogén és exogén formája egyaránt. Vizsgálatunk a pajzsmirigy hormonok trombocita funkcióra gyakorolt non-genomikus hatását kutatja, valamint a glükokortikoidok direkt hatásának in vitro vizsgálata egészségesek hemoreológiai paramétereire.

Társtémavezető: Dr. Deres László

A szívizom hipertrófia és a balkamra dilatáció kezdő lépése a stressz-válasz jelátviteli utainak aktiválódása. Ezek közé tartozik az ERK (extracellular signal-regulated protein kinase), a p38 MAPK (p38 mitogen activated protein kinase), JNK (c-Jun NH2 terminal kinase) és számos PKC (Protein kinase C) izoforma. Kísérleteink során a fenti jelátviteli utak és az Akt-1/GSK-3ß rendszer aktivitásának változását és valószínűsíthető szerepüket vizsgáljuk a károsodást okozó stimulusra adott válaszban, a miokardium maladaptív hipertrófiájában.

Társtémavezető: Dr. Kenyeres Péter

Intenzív osztályon kezelt kritikus állapotú betegeknél gyakran megfigyelhető a keringés beszűkülése a perifériás ellenállás fokozódása, a mikrokeringés romlása. Ilyen körülmények között a hemoreológiai tényezők (viszkozitás, vörös vérsejt deformáció és aggregáció) jelentősége felértékelődhet. Kutatásunkban vizsgáljuk, hogy az invazívan és non-invazívan mérhető hemodinamikai és a hemoreológia paraméterek monitorozása milyen prognosztikus értékkel bír különböző betegeknél, illetve milyen előnyt jelentenek a standard intenzíves prognosztikus score rendszerek (pl. APACHE, SAPS) mellett.

Társtémavezető: Dr. Rábai Miklós

A malignus hematológiai betegségekben valamely sejtalkotó klonális elszaporodásával, míg más sejtvonalak szuppressziójával állunk szemben. A vér összetétele drasztikusan eltérhet az egészségestől, ami makro- és mikrocirkulációs következményekkel is járhat. A terápiás módszerek a kórosan magas sejtszámok csökkentését, illetve az alacsonyak pótlását célozzák. Vizsgálni kívánjuk a betegség lefolyásának valamint az alkalmazott terápia hemoreológiai hatását. Vizsgáljuk, milyen segítséget nyújthatnak a hemoreológiai módszerek az egyes szövődmények rizikóbecslésében, a terápia effektivitásának meghatározásában, vagy a terápia ütemezésének felállításában.

Társtémavezető: Dr. Tóth András

A kronobiológia az élőlények időstruktúrájának meghatározásával, mechanizmusaival és jelentőségével foglalkozó tudományág. A halálozási aránynak a hideg téli hónapokra eső legmagasabb értékeivel járó szezonális eltéréseit számos országban leírták. A téli magasabb halálozás legnagyobb részéért a kardiovaszkuláris betegségek felelősek. Éves ritmust írtak le a fibrinogén, hematokrit, trombocitaszám, számos hormon, szérum lipidek és a plazma glükóz szintjében is. Vizsgálataink során arra keressük a választ, hogy a hemoreológiai paraméterek és a trombocita aggregáció mutatnak-e szezonális ingadozást az érbetegekben. Vizsgáljuk a hemoreológiai faktorok esetleges összefüggését bizonyos meteorológiai paraméterekkel, mint a környezeti hőmérséklet, napi napfényes órák száma, relatív páratartalom vagy az egyidejű légnyomásváltozás.

Társtémavezető: Dr. Deres László

Az iszkémia-reperfúzió során nagy mennyiségben termelődő reaktív oxigén szabad gyökök (H2O2, szuperoxid- és hidroxilgyökök) és a peroxinitrit a miokardium oxidatív károsodását okozzák. Ezen károsító hatás kivédésére korábban tanulmányoztuk a mindennapos orvosi gyakorlatban is használt β-blokkoló hatású carvedilolt, egyetemünkön kifejlesztett különféle scavanger molekulákat (H-2545, H-2954, HO-3073, H-2693), valamint poli(ADP-ribóz)-polimeráz gátló vegyületeket (nikotinamid, 3-aminobenzamid, 4-hidroxi-kinazolin).
A vizsgált antioxidánsok és poli(ADP-ribóz)-polimeráz gátlók egyaránt csökkentették a miokardium iszkémia-reperfúzió indukálta oxidatív károsodását. Eredményeink azt mutatták, hogy a PARP-gátlók, antioxidáns tulajdonság nélkül is, különböző jelátviteli utakon keresztül képesek voltak csökkenteni a sejtelhalást.
További terveink között a jelátviteli utak modulálásának, illetve különféle természetes antioxidánsok (pl. malvidin) hatásának vizsgálata szerepel.
 

A jelenleg klinikumban alkalmazott kemoterápiás kezelések a daganatos betegek életkilátásait jelentős mértékben javítják, azonban a kemo- és radioterápiával kezelt betegek kb 30% esetében a kezelés mellékhatásaként kardiovaszkuláris komplikáció alakul ki. Az echocardiográfia egy non-invazív módszer, mely alkalmas a kemo- és radioterápia következtében kialakult miokardium, valamint billentyű és perikardiális betegségek diagnosztizálására. A hagyományos echokardiográfiás módszereken mellett az újabb technikák korábban és pontosabban mutatják a CV eltéréseket. 3 dimenziós echokardiográfiás módszerek által mért bal kamra ejekciós frakció kiváló korrelációt mutat az MR vizsgálatok során mért értékekkel és kiváló monitorozási lehetőséget biztosít a bal kamra funkció utánkövetésére. 2 dimenziós speckle tracking echocardiográfia által mért strain és strain rate változások jól jelzik a miokardiális mechanika károsodását már a bal kamrai ejekciós frakció változását megelőzően és használatával megjósolható a jövőbeni jelentős szívfunkció csökkenés.

Vizsgálatunk célja az onkológiai kezelés megkezdése előtt a betegek rizikóstratifikációja, az utánkövetés során a szubklinikus kardiális eltérések mielőbbi észlelése, mely segítséget nyújthat a megfelelő kemoterápiás kezelés kiválasztásában.

Társtémavezető: Dr. Deres László

A szívelégtelen betegek mortalitását és morbiditását kiválóan jelzi a bal kamra funkciója és a balkamrai üregméretek. Ennek vizsgálata kisállatokon is lehetséges egy nagyfelbontású ultrahang készülék (Visual Sonics, VEVO 770) segítségével. Ezzel az eszközzel mérhetjük a bal kamrai (BK) frakcionális rövidülést (FS), az ejekciós frakciót (EF), a bal-kamrai végdiasztolés volument, a bal-kamrai végszisztolés volument, valamint a szeptum és a hátsó fal vastagságát stb. Kísérletes kardiológiai kutatásaink fontos része, hogy a krónikus szívelégtelenségben egyéb módszerekkel (szövettan, Western-blot) nyomon követhető célszerv-károsodások funkcionális következményeit is vizsgálhatjuk.

Számos betegség kialakulásában játszik szerepet az oxidatív károsodás. Ezek a folyamatok a vérsejteket sem kímélik, így ha megfigyeljük a vérsejtek tulajdonságaiban bekövetkező változásokat, következtethetünk az oxidatív stressz mértékére. Legmarkánsabban a vörösvérsejtek deformálhatósága romlik, ezt filtrációval és ektacitometriával számszerűsítjük. Keressük az oxidatív károsodás modellezésére alkalmas egyéb paramétereket is. Ha az oxidációindukciót bizonyos anyagok jelenlétében végezzük, a károsodás részben kivédhető, így a modell segítségével az ilyen anyagok protektív antioxidáns hatását is mérjük.

A hemoreológia a vér globális áramlási tulajdonságain felül az egyes alkotók egyedi tulajdonságait is vizsgálja. Az ektacitometria a vörösvérsejtek deformabilitásának jellemzésére alkalmas módszer. A mérés során meghatározzuk, hogy különböző, ismert nagyságú nyíróerők mekkora alakváltozást okoznak a sejteknél. Az eredményeket nem csak az intakt sejt fizikai tulajdonságai határozzák meg, hanem a sejtekkel való manipulációk okozta változások és a mérés körülményei is torzíthatják. A kutatás célja, hogy a módszertani csapdákat felderítsük. Olyan méréstechnikai sztenderdeket akarunk felállítani, melyek mellett az eredmények torzulása minimális. Emellett transzformációs eljárásokat is keresünk, melyek segítségével a különböző körülmények közt végzett mérésekből származó eredmények összehasonlíthatóak.

Társtémavezető: Dr. Rábai Miklós

A primer kardiomyopathiás (HCM, DCM, RCM, ARVD, LVNC) betegek azonosítása, tipizálása és adekvát kezelése a kardiológia egyik jelentős kihívása. Az echokardiográfia egy non-invazív módszer, mely alapvetően alkalmas ugyan a főbb kardiomyopathia típusok diagnosztizálására. Az újabb ultrahangos képalkotó technikák alkalmazásával (3D volumetriás mérések, speckle tracking alapú módszerek) azonban lényegesen több információ nyerhető a szív állapotáról és a betegség már annak korai stádiumában is diagnosztizálásra kerülhet. Vizsgálatunkban a kardiomyopathiás betegek képalkotó vizsgálata mellett a kardiális biomarkerek is meghatározásra kerülnek és genetikai vizsgálatra is sor kerül.  

Kompressziós pólyázás alsó végtagi artériás keringésre gyakorolt hatásának vizsgálata különböző etiológiájú kórképekben

Társtémavezető: Dr. Sándor Barbara

Lipidparaméterek és egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorok, és a coronaria atherosclerosis összefüggéseinek vizsgálata

Társtémavezető: Dr. Deres László

Magas felbontású képalkotó eljárások alkalmazása kísérletes kardiológiai állatmodellekben (egy hallgató)

Társtémavezető: Dr. Koltai Katalin

A perifériás verőérbetegség (PAD) az érelmeszesedés egyik leggyakoribb klinikai megjelenési formája. A felfedezetlen vagy későn diagnosztizált perifériás verőérbetegek aránya igen magas, ami részben az ellátó rendszer hiányosságaira vezethető vissza, részben a valóban tünetszegény vagy az „álcázott” betegséggel függ össze. Vizsgálatunk célja magas és igen magas kockázatú betegcsoportokban a PAD előfordulásának felmérése, a non-invazív diagnosztikai eredmények közti összefüggés vizsgálata, a perifériás keringés hemodinamikai és hemoreológiai jellemzőinek összevetése. Célunk ezen felül a kritikus, végtagot fenyegető ischaemia stádiumában lévő betegeknél az aktuális állapotot és a végtag prognózist meghatározó hemodinamikai és haemorheologiai tényezők vizsgálata.

Oxidatív stressz okozta vörösvérsejt károsodás és a védelem lehetőségeinek vizsgálata

Társtémavezető: Dr. Pálfi Anita

Önértékelés, étkezési magatartás és szubjektív testkép vizsgálata adoleszcens lányok és idős nőbetegek körében

Társtémavezető: Dr. Deres László

Tanulmányozzuk, hogy egyes poli(ADP-ribóz) polimeráz gátló vegyületek milyen molekuláris mechanizmussal képesek a myocardium ischaemia-reoxigenizáció okozta károsodását kivédeni. A PARP-gátlók hatását cardiomyocyta sejtkultúrában (hidrogén-peroxid okozta oxidatív stressz), izolált szívperfúziós és in vivo coronaria ligációs modellen (ischaemia-reperfúzió okozta oxidatív stressz) fogjuk elemezni. Vizsgáljuk az így létrehozott oxidatív stressz hatását a myocardium energia metabolizmusára, a szív funkcionális teljesítményére, a kialakuló infarktus nagyságára, a fehérje oxidációra, valamint a lipid peroxidációra. A fenti kísérletek során nyert sejt-, illetve szövetminták Western blot analízisével vizsgálni kívánjuk a MAP-kináz rendszer (ERK, JNK, p38-MAPK), valamint a PI3K–Akt jelátviteli útvonal aktiválódását és az alkalmazott vegyületek erre gyakorolt hatását. Az ischaemia-reperfúzió által beindított gyulladásos folyamatokkal kapcsolatban az NF-B, Cox-2, iNOS enzimek működését és a gyulladásos citokinek felszabadulását vizsgálnánk a gyógyszeres kezelés vonatkozásában. Az intracelluláris jelátviteli folyamatok elemzése az említett oxidatív stressz modellekben a PARP-gátlók hatásmechanizmusának eddig még feltáratlan aspektusait világíthatja meg.

Társtémavezető: Dr. Kenyeres Péter

Prognosztikus tényezők vizsgálata kritikus állapotú betegeken

Társtémavezető: Dr. Szabados Eszter

Az orvostudomány az ókortól fontos szerepet tulajdonít a lelkiállapot és az egészség összefüggéseinek. A depresszió a civilizált országokban vált központi egészségügyi problémává. Az elhízás, dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, alvászavar, krónikus fáradtság, drogfogyasztás hátterében a legfontosabb közös tényezô az érzelmileg negatív lelkiállapot, a reménytelenség élménye, a szorongás és a depresszió. Az elmúlt évek során számos közlemény számolt be a szorongásos és depressziós betegek körében észlelhető fokozott kardiovaszkuláris morbiditásról és mortalitásról. Mind major, mind minor depressziós esetekben a kardiovaszkuláris betegségek súlyosabbak, az ismételt szívinfarktus gyakorisága és a szív eredetű halálozás szignifikánsan magasabb. A depresszió tünetei igen változatosak. A betegek legtöbbször fáradtak, fásultak, reménytelenséget, tehetetlenséget éreznek, önbecsülésük alacsony, életüket kilátástalannak, üresnek látják. Gyakoriak az alvászavarok, a chronicus fájdalmak, a halállal kapcsolatos gondolatok. A hangulati zavarok, szorongás, depresszió felismerése és kezelése alacsony a kardiológiai betegek körében. A kardiológiai rehabilitáció kiváló alkalom a pszichés status felmérésére és a megfelelő pszichológiai interventio vagy szükség esetén a gyógyszeres kezelés megkezdésére.

Vizsgálatunk célja kardiológiai rehabilitációban résztvevő betegeink körében a hangulati zavarok és depressziós állapotok gyakoriságának felmérése, valamint a pszichológiai interventio és kardiológiai rehabilitáció hatásainak vizsgálata a betegség kimenetelére. Kutatni szeretnénk továbbá lehetséges patomechanismusokat, mely a depresszió és a fokozott kardiovaszkuláris rizikó kapcsolatát magyarázza a fent említett magatartászavarok mellett, mint pl. az emelkedett szerotonin szinthez társuló esetleges hemoreológiai változások.

Az aszimmetrikus és szimmetrikus dimethylarginin (SDMA és ADMA-kal) az endoteliális diszfunkció markerei. Ezen felül a fokozott fehérje arginin metiláció a hypoxiához kapcsolódik. Célunk, hogy összehasonlítsuk a szérum L-arginin, ADMA és SDMA szinteket stabil és instabil COPD-s betegekben, valamint egyéb hypoxiával járó állapotokban (Intenzív osztály, OSAS), valamint további célunk prospektív tanulmányban az alanyok követése, különböző időpontokban levett szérum vizsgálata. A speciális laborvizsgálatokat a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumban, az Általános Orvostudományi Kar Orvosi Vegytani Intézetében végzik el.

Társtémavezető: Dr. Ruzsics István

Kutatásunkban a COPD- s betegek szérumában keressük több biomarker párhuzamos vizsgálatával az összefüggéseket, illetve különbségeket, valamint a kapott eredményeket egészséges kontrollalanyok mérési eredményeivel is összevetjük. A kutatásunk során több laboratóriumi paramétert is vizsgálunk: hs-CRP, fehérvérsejtszám, thrombocytaszám, vörösvértestszám, se-cholesterin, se-triglicerid, valamint endothel, thrombocyta, vörösvértest és fehérvérsejt eredetű micropartikulumszám , továbbá plasma fibronectin, Interleukin 6, Interleukin 8, és a TNF alfa értékek. Az érpályában található mikropartikulumok (MP) fiziológiás és pathofiziológiás sejtaktiváció, illetve apoptózis útján a sejtmembrán lefűződésének eredményeként jönnek létre. Azon sejtfragmentumokat nevezzük mikropartikulumnak, melyek mérete 0,1-1,0 µm, külső membrán rétegükben foszfatidil-szerinben és foszfatidil-etanol-aminban gazdagok és az eredeti sejtre jellemző felszíni markereket hordoznak. A MP eredetének meghatározása így lehetséges - a kialakulás útvonalától függetlenül - a felszínen hordozott fehérjék azonosításával.  A MP-k mérése áramlási citometriával történik, a sejteredetének meghatározásához immunológiai módszereket alkalmazunk a felszíni CD markerek alapján. Ezenkívül légzésfunkciós vizsgálat történik minden betegnél, igazolandó a diagnózist és megállapítani a COPD súlyosságát (FEV1).

Társtémavezető: Dr. Tótsimon Kinga

SGLT-2 gátlók vizsgálata obes, 2-es típusú diabeteses beteg populációban

Társtémavezető: Dr. Gál Roland

Évtizedeken át a 2D és a Doppler-echokardiográfia jelentette a balkamra-funkció mérésének alapját. A 2D speckle-tracking echokardiográfia alkalmazása során, mivel egy adott myocardium szegmentum mintázatát követjük, a mozgás a sík minden irányába követhető. Emellett a deformáció és az elmozdulás pontosan és jól reprodukálható módon mérhető.

Ennek megfelelően egyre szélesebb körben alkalmazzák ezt a módszert. Számos differenciáldiagnosztikai kérdésben (pl. sportszív vs. HCM, amiloid vs. Fábry-betegség) is segítséget nyújthat. Jelentősebb azonban a miokardium funkciójának pontosabb és koraibb kimutatása, ami szívelégtelenségben alapvetően fontos. Vizsgálatunk során a szív különböző módszerekkel meghatározott funkcióját hasonlítjuk össze a betegek funkcionális állapotával és a biomarkerek szintjével.

Leírás: Az elhízás (obezitás) a kóros zsírfelhalmozódás következtében kialakuló betegség, ami több egyéb betegség kockázatát növeli. A kezelése nem megoldott. A testtömeg stabil csökkentése személyre szabottan kell, hogy történjék, meghatározva a legmegfelelőbb súlycsökkentő diétát, a napi kalóriaszükségletet, a javasolt mozgásformákat. Továbbá elengedhetetlen az utánkövetés, a kialakult állapotot megtartó étrend, életmód megbeszélése is.

Vizsgálatunkban szeretnénk megfigyelni, hogy a súlycsökkentés igényével hozzánk forduló páciensek hány százaléka megy el a javasolt dietetikushoz, illetve mekkora hányaduk jön vissza ezt követően a három hónapos és a további kontrollokra. Követni kívánjuk ezen vizitek alkalmával egy Tanita BC-418MA testösszetételmérő segítségével a testtömeg és a testzsír változását, és az 5-10%-os fogyás arányát a betegek között. Továbbá kíváncsiak vagyunk, hogy a gyors vagy a lassú fogyáson átesett páciensek esetében nagyobb-e a testtömeg variabilitása, illetve, hogy a leadott súly mekkora hányada tér vissza rövid és hosszú távon.

 

Feladatkör: betegek testösszetételének mérése; ezen, valamint a klinikai adatok papíron történő regisztrálása, majd elektronikus bevitele

Társtémavezető: Dr. Márton Zsolt

Bizonyos betegségek kialakulása, és ezek kezelése során jelentősen eltolódhat a szervezet folyadékháztartása. A folyadékegyensúly, folyadéktöltöttségi viszonyok, folyadékterek közötti megoszlás megbízható monitorozása fontos, ám nehezen megoldható feladat. Kutatásunk célja több non-invazív és invazív módszerrel nyerhető információk integrálásával, összehasonlításával egy biztosabb módszer kifejlesztése. Ilyen módszerek az általános folyadékbevitel és ürítés; az elektrolit bevitel és ürítés, test elektrolit szintek vizsgálata; hemorheologiai paraméterek változása; echocardiographiás paraméterek (vena cava inferior tágasságváltozás); vérnyomás/artériás nyomásgörbe monitorozása; impedancia kardiográfia; testösszetétel analizátor; invazív hemodinamikai monitorozás (PiCCO). A folyadékmonitorozást különböző (első sorban szeptikus és szívelégtelen) betegcsoportokban tervezzük elvégezni. Célunk a különböző terápiás beavatkozások hatásának lemérése is, mint infúziós kezelés, diétás folyadékrestrikció vagy bevitel, diuretikus terápia, folyadéklebocsátás, vasopressor kezelés, inotróp kezelés, intermittáló illetve folyamatos ultrafiltrációs kezelés. Vizsgálni szeretnénk, hogy a beavatkozások hatására létrejött folyadéktérváltozások miként korrelálnak a beteg klinikai állapotának változásával.

Társtémavezető: Dr. Pálfi Anita

Szorongás, depresszió vizsgálata kardiológiai betegek körében 

Leírás: A hypothyreosis kezelése során bekövetkező testösszetétel-változásokról

ismereteink hiányosak. A differenciált pajzsmirigyrákban (DTC) szenvedő betegek radiojód (RAI) kezelése előtt kialakuló rövid távú, súlyos hypothyreosis egy különleges modell e tekintetben. Eddigi vizsgálataink alapján A testtömeg (BW) szignifikánsan alacsonyabb volt az euthyreosis kialakulása után, mint a hypothyreosisban. Ez a csökkenés leginkább a zsírtartalom csökkenésével függ össze. Időközben a száraz sovány tömeg (DLW) szintén csökkent. Mind az extracelluláris, mind az intracelluláris térfogat (ECV, ICV) szintén csökkent, bár nem szignifikáns mértékben. A többváltozós elemzések során alkalmazott regressziós modellben a testösszetétel mind a négy fő alkotóeleme, azaz az FM, DLW, ECV, ICV függetlenül hozzájárult a testváltozás olyan változásaihoz, amelyekben a DLW varianciája volt a legnagyobb teljesítményű.

További vizsgálatok szükségesek a kezelés során a testösszetételben bekövetkező változások megerősítéséhez, ezen változást jellemző hormonális (TSH, ACTH, kortizol, renin, aldoszteron, copeptin, apelin stb.) és egyéb laborparaméterek (ionok, vesefunkció, vérkép stb.) értelmezéséhez, és ezek mögött álló folyamatok tisztázásához.

Retrospektív multicentrikus vizsgálat, amiben a kijelölt időtartamban analizáljuk a centrumokba érkezett betegek panaszait és primer, panaszmentes állapotban készített EKG adatait, ismert rizikófaktorait, majd a referencia EKG-kat összevetjük a panaszok során küldött TTEKG jelekkel.

Primer végpont: a kardiológus szakorvos által a fenti információk alapján értékelt TTEKG segítségével elérhető diagnosztikus pontossági mutatók javulása.

Szekunder végpont: A kezelési stratégiák és beteg utak változása. A rendszer segítségével elérhető eü. költségnyereség (cost-benefit) igazolása.

Betegbevonási időtartam 2 év

A vizsgálat célja: a TTEKG diagnosztikát segítő szerepének igazolása az aktuálisan panaszmentes, de rendszeres és releváns kardiális panaszokkal jelentkező betegek esetében. A módszer költséghatékonyságának vizsgálata.

Leírás: A hyponatraemia fontos és viszonylag gyakori probléma, a hospitalizált betegek körében az egyik leggyakrabban előforduló elektrolit eltérés. A hyponatraemia oka általában multifaktoriális és gyakran visszatérő problémát jelent a klinikumban. A szervezet ionháztartásának, pH-jának és folyadékegyensúlyának fenntartása egészséges szervezetben az endokrin rendszer, a vese és a tüdő feladata. A plazma ozmolaritás szabályozásában az antidiuretikus hormon, a szomjúságközpont és a vese hígító és koncentráló képessége játszik szerepet.

Korábbi vizsgálataink alapján a 17/19 esetben gyógyszer-indukált hyponatraemia volt valószínűsíthető, 14/19 esetben thiazid vagy thiazid-szerű diuretikum mellékhatásaként. A betegek 73,7%-ánál (14 beteg) a hyponatraemiás epizód nem csak egy alkalommal fordult elő, hanem ismétlődött. Mindezek arra engednek következtetni hogy az orvosi köztudatban nem elegendően hangsúlyos a thiazid-típusú diuretikumok hyponatraemiát okozó mellékhatása. A hyponatraemia rendeződését követően néhány héttel a szérum kortizol szint csökkent a stresszhatás mérséklődésével párhuzamosan, az intracelluláris víztér pedig szignifikánsan növekedett, mely irodalmi nóvum, míg az extracelluláris víztér változása nem volt szignifikáns.

Jelen kutatásunk célja az intracelluláris víztér hyponatraemiában kimutatható paradox csökkenésének megerősítése, a többi testösszetétel-jellemző változásának tisztázása, a só-víz háztartást jellemző rutin labor- (ionok, vesefunkció, vérkép stb.) és hormonparaméterek (ACTH, kortizol, renin, aldoszteron, copeptin, apelin stb.) vizsgálata.

 

Feladatkör: betegek testösszetételének mérése; ezen, valamint a klinikai adatok papíron történő regisztrálása, majd elektronikus bevitele; részvétel az adatelemzésben és feldolgozásban; érdeklődés esetén részvétel a hormonparaméterek laboratóriumi mérésében.

A vernakalant egy intravénásan adható antiarrythmiás szer, mely a pitvari szövetekre specifikusan gátolja az akciós potenciál kialakulásában fontos több kálium és nátrium csatornát. Szerepe a postoperatív pitvarfibrillációban kiemelt, hiszen a betegség jelentősen meghosszabbítja a szívműtéten átesett betegek gyógyulását és a hospitalizációt, ami növeli az ellátási költségeket.

Irodalmi adatok áttekintésén keresztül vizsgáljuk a vernakalant hatékonyságát a postoperatív pitvarfibrilláló betegekben.